Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-12-19 / 31. szám
Nagykároly, 1906. deczember 19. I. évfolyam. 31. szám. ÁLTALÁNOS ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAGYKÁEOLYBAIí, Szőlő-utoza 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre 6 K, félévre 3 K, negyedévre I K 50 f, egy hóra 50 f. egyes szám ára 20 fillér.- Megjelenik minden szerdán. ===: Magyar iparfejlesztés. A kormány bevallott czélja az, hogy a magyar ipart 1917-ig nagykorusitsa. Vagyis, hogy hazánkat iparilag oly helyzetbe hozza, hogy a jelzett határidő bekövetkeztével, gazdaságilag saját emberségéből önállóan és függetlenül megtudjon élni. Ne szoruljon másra, ne különösen az osztrákra, melylyel 1917-en túl annál jobban rendezhetjük gazdasági viszonyainkat, mentül kevésbbé leszünk rászorulva. Ez a nagy czél azonban egyoldalú kormány intézkedésekkel nem lesz elérhető. Ipart törvényekkel, állami intézkedésekkel, hatalmi szóval teremteni nem lehet. Hasztalan igtatjuk a törvénytárba, hogy „legyen ipar.“ Ebben soha se lesz oly teremtő erő, mint abban volt, hogy: „legyen világosság!“ A kormány legfeljebb utakat egyengethet ott, a hol arra szükség van, de ez utakon nekünk, mindnyájunknak kell megindulnunk, ha a kitűzött czélt elakarjuk érni. „Mindnyájunknak el kell menni!“ Ez volt a jelszó mikor a honmentés volt napi renden. De hát vájjon most nem ugyanerről van szó? Vájjon nem a gazdasági jólét és függetlenség-e az alapja mindennek, még a politikai függetlenségnek is? Mitér a törvényben biztosított titulus a függetlenségre, ha nincs meg a kellő vitulus annak gyakorlati érvényesítéséhez. Ki ne tudná a nem is oly régi osztrák programot, mely szerint Magyaroszágot előbb szegénynyé kell tenni, hogy aztán osztrákká tehessék? Akik ebben utaztak, azok jól ludták, hogy egy nemzetet úgy lehet legbiztosabban levenni a lábáról, ha kihúzzák alóla a megélhetés talaját. Es ha jól megfigyeljük a dolgokat könnyen beláthatjuk, hogy többé- kevésbbé burkoltan, de annál következetesebben ma is e programm alapján dolgoznak odaát és mi szépen segítünk nekik abban, hogy saját magunk alatt fűrészeljük a fát, mert évről-évre több pénzt dobunk a Lajtán át s ezzel anyagi viszonyainkat evről-evre nehezebbekké teszFelelös szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. szűk, amit a folyton emelkedő kivándorlás is bizonyít. Tehát ma is honmentesről van szó s ma is minden jó hazafira nézve az a napi parancs, hogy „mindnyájunknak el kell menni!“ Csakhogy nem a harczmezőre, hanem a hazai ipar mezejére. És nem is véráldozattal, hanem csak egy kis anyagi áldozattal. Mert a hazai ipar fejlesztése koránt sem oly komplikált kérdés, minőnek sokan hirdetik; abból a temérdek szóból írásból és előkészületekből a mik e kérdést évek óta körül veszik. Egyszerű Kolum- bus-tojás az egész s az eredmény azon fordul meg, hogy mentül kevesebbet beszéljünk róla, de annál többet tegyünk érette. Az iparfejlesztés — iparpártolás. Ha a társadalomban van elég hazafiság, öntudat, áldozatkészség és komoly akarat, akkor iparunk megizmosodik és kivirul. Ha ezek hiányoznak, minden kormánytörekvés hiábavaló s a helyett, hogy a hazafias czél felé közelednénk, igenis közeledünk a Kolonics czélja felé: lassankint végkép leszegényedünk s mint rothadt gyümölcs, lehullunk azon karok közzé, melyek évszázadok óta mindjobban körülfonnak és agyon- szoritanak. Szükségesnek tartjuk ezek ismétlését ép most azért, mert a karácsonyi ünnepek rendkívüli bevásárlásokkal járnak s ha a hazafias tekintetek nem bírják áttörni közönyünk burkait, a Krisztus születési ünnepe csak sietteti iparunk halálát, mert az idegen ipar révén kivándorló minden fillérünk! gazdasági életünk egy-egy vércseppje s egy-cj'v kivándorló vérünk előhírnöke. Igaz, hogy iparunkban nincs elég üzleti szellem, mozgékonyság és életrevalóság az érvényesülésre. Mig az idegen ipar csillog, villog, síppal, dobbal reklámhoz, elkápráztat és csaknem utunkat állja, addig a hazai czikk bizonyos szürkeségbe burkolózik s megvárja, hogy keressük es felfedező utakat tegyünk hozzá. Nem számol eléggé a közönséggel, mely ren-------------•------------------------: HI RDETÉSEK a kiadóMvatalban és Somossy Miklós ur dohányv 35' főtőzsdéjében jutányosán Vétetnek fel. „Nyilttér“ sora 40 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Eigner Simon és Csókás L. könyvkereskedésében desen ahhoz nyúl, ami útjába tolakodik. Nem tudunk hódítani s ez majdnem akkora bajunk, mint a közönyünk. Iparosaink nem tudnak a modern viszonyok közé illeszkedni. Nem akarják észre venni, hogy nem úgy van most, mint volt régen, mikor a közlekedési viszonyok is, de meg a kereskedelmi viszonyok is csecsemő korukat élték s a fogyasztó majdnem kényszerítve volt arra, hogy otthon es hazaiból szerezze be szükségleteit. A mai változott viszonyok között azonban az iparos életrevalósága és kereskedőink hazfiságára hárul a feladat, hogy a fogyasztók megfogására irányuló leleményességükkel ellensúlyozzák az idegen versenyt. Ezt a czélt kívánja szolgálni a maga szük- körében a Nagykárolyban alakuló félben levő „Iparosok-Szövetsége.“ Sok jóakarattal foglalkoztunk a létesítendő szövetség életrevaló s nagyfontosságu eszméjével. Azonban sajnosán kell tapasztalnunk, hogy éppen azok, kiknek legjobban áll érdekükben annak létesítése, tanúsítják az ügy iránt a kevesebb érdeklődést. 700 iparos van városunkban, ezeknek mind tömörülniük kellene. Ám a vezetőség csak 100 tagra számit. Ezek közül is a mai napig csak mintegy 20-an Írták alá a belépési nyilatkozatot. Hát ez bizony baj, nagy baj! — A margittai vasút. A Nagykároly— margittai vasút építése ügyében a vasút engedményese, illetőleg a valódi engedményes és ennek csendestársa Nagykárolyba, folyó hó 15-én délelőtt a városháza tanácstermébe értekezletet hívtak össze. Az értekezletre meghivattak Nagykárolyból: Ilosvay Aladár, Denreczeni István, Péchy László, Dr. Vetzák Ede, Reök Gyula, Varga Imre, Rooz Samu, Bing Mór, dr. Schönpflug Béla, Btrohmájer Ferencz és Bunda Miklós. Ott volt Dr. Kovács Dezső is, de őt nem hivták meg, mert hiszen ő hivatta össze az értekezletet. Nehányan a tervezett vasút mentén fekvő községekből is jelen voltak az értekezleten. Az értekezletet Debreczeni István polgármester nyitotta meg, azután bemutatta a jelenlevőknek Dr. Farkas Imre budapesti ügyvédet, mint a Nagykároly—margittai vasút engedményesét. BudaT A R C Z A. A kis kadét. Szerelmes volt a kis kadét, Szerelmes volt nagyon, nagyon. Gyakran felejté ott szemét Az átellenes ablakon. És egyszer éjjeli zenét Az ablak alatt hogy adott, Elmulasztá a kis kadét Az éjjeli gyakorlatot. Rögtön rapportra rendelék, S kiált az ezredes nagyot: „Miért mulasztá el, kadét, Az éjjeli gyakorlatot ?“ Felelt a kedves kis kadét, S a hangja meg-megremegett : „Ezredes ur, már rég, de rég, Egy szőke kislányt szeretek. Az irodával vis-á-vis Egy virágos kis ablakon, Ottan szokott kihajolni Az én szép, szőke angyalom. Ha ezredes ur elmegyen, Én már azonnal ott vagyok, S nézem hosszan, szerelmesen * Az átellenes ablakot. Huzattam tegnap éjjelen S könyeztem hozzá ... oh nagyon. Ezért nem voltam én jelen Az éjjeli gyakorlaton.“ És meglepé az ezredest Egy kedves emlék, régi dal; Eszébe jut sok kedves est, ... Ő is volt egyszer fiatal. Hány éve már ... tudj’ azt az ég. —- Tűnődik édes álmokon. — Igen .. . volt Ő is kadét, Szerelmes volt ő is nagyon. S hogy megfutták a trombitát S a svadron büszkén elhaladt, Meg-megtánczoltatá lovát Egy zöldzsalus ablak alatt. S egy zöldzsalus ablak alatt Szerenádot ő is adott; Ő is mulasztott e miatt Sok éjjeli gyakorlatot. .. . Büntetni kell üyesmiért, A regula kivánja ezt. Remegve áll a kis kadét, Szólni hallja az ezredest. Az őrnek szól, rosszkedvűen: „A kadét büntetést kapott, Elmulasztá könyelmüen Az éjjeli gyakorlatot. És lecsukhatják már ma őt, Kap három éjét és napot. .. Csukják az irodába őt S hagyják nyitva az ablakot. Farkas Imre. Som Panna. — Rajz a kuruczvilágból. — Irta : Lampérth Géza. Jó erőd volt a Bakony a kurucznak. — Többet ér ez fiaim, a labancz minden furfangos mivü fortifikácziójánál — szokta volt mondani Bottyán apó — mert ezt maga az fölséges Úristen építette. Persze nem a labancznak, hanem a kurucznak. Nem is érezte magát sehol olyan jól a vitéz generalis, mint ebben az ő nagy erősségében. Szaka- dékos völgyeinek mélyébe, bükkös erdeinek setétjébe ha bevehette magát kis seregével, jöhetett a labancz bármily nagy siserehaddal. Biztos, hogy kiporolta bugyogóját a kurucz. Jó hely volt az, mondom. Minden sudár szálfa egy-egy őrtorony volt, melynek tetejéről jó messzire észrevette már a fürge kurucz, ha közeledett a labancz. Bevárta szépen míg az erdőszélbe ért, akkor aztán egy pompás atakkal hegyibe! Ez volt Bottyán apó stratégiája. Hanem ehhez a stratégiához, amely főképen a gyorsaságra vala építve, más valakinek is volt hozzászólása. Ez a más valaki nem volt generális, még csak istrázsa mester se. Pedig annak ugyancsak beillett volna, ha bajusza lett volna. Hanem hát baMatz Sámuel női divatterme W&g‘37-lráxol37-'ba,3n. (Piaeztér). Van szerencsém a lisztéit hölgyközönség szives tudomására hozni, hogy az az ŐSZÍ ÓS téli idényre az újdonságok megérkeztek, u. m. legújabb divatu- kabátok, paletók és gallérok, a legelegánsabb és legújabb gyermek kabátok, köpenyegek legdivatosabb kivitelben melyeket oly bámulatos olcsó árban bocsátók a n. érd. közönség rendelkezésére, hogy minden versenyt felülmúl. Továbbá ajánlom az újonnan érkezet bel- és külföldi divatkelméket, melyeket, ha a n. érd. közönség nálam vásárol, mérték szerinti legdivatosabb szoknyát és ujját gratis szabok ki. NAGYKÁROLY
