Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-10-17 / 22. szám
NAGYKÁROLY szerint áll módjában jószágot beszerezni és azt karácsonyra ki is hizlalni, amiből aztán egy hosszú éven át egesz családja talál „zsirozót.“ Szakítsanak uraim, azzal a régichablonnal, hogy csak karácsony hetében nyitják meg a sertésvásárt, amikor már a legtöbb embernek elfogyott a pénze s előtte áll a kizárólagos — krumpli saison. Továbbá: Agilis rendőrkapitányunk hasson oda, hogy a vidékről behozott élő- (avagy nem élő) árukat ne vidéki kofák (üzérek) harácsolják össze, hanem d. e. 10 óráig — amint ezt a vásári szabályrendelet is előírja — a helybeliek szerezhessék meg és 10 óra után jöhessenek csak az idegenek. E czél elérése szempontjából kívánatos volna polgári ruhába öltöztetett rendőröket bízni meg a városvégi utczákon történő tiltott üzemek ellenőtzésével. Tessék azonkívül oda hatni, hogy a mé szárosok és hentesek a drága árak mellett elfogadható árut nyújtsanak. A pékek süteményeinek minőségére nagy súly fektetendő, mert az nem felel meg tökéletesen a jogos kivánalmaknak. Egyátalán pedig érthetetlennek tartjuk a pékek áremelését, mikor mai napság a búza ára jóval alatta áll a tavalyi és az az előtti áraknak! Múlt évben még találhattunk volna indokot a sütemények árának emelésére, de az idén . . . bocsánat t. pékmester urak, bármint keresünk, nem találunk. Nem hivatásunk azonban nekünk minden sérelmet felsorolni, terünk sincs hozzá, csupán azt jegyezzük meg, hogy vegye fontolóra a város tanácsa az összes drágasági anomáliákat, és legjobb belátása szerint mielőbb intézkedjék a jelenlegi helyzet szanálásán. Idézhetjük mi is a közmondást ehelyütt: „Bis dat, qui cito dat.“ — Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmár vármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 12-én tartotta meg rendes havi ülését Dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt. A gyűlésen a sablonszerű jelentéseket olvasták fel, amelyek ezúttal a nagyközönséget érdeklő, semmi különösebb eseményt nem tartalmaztak. Dal. Énekli a Szatmárvármegye. Mondhat bárki, bármit rólunk, Jöhet bárki is ellenünk, Gyomrunk olyan, mint a struczczé, így hát bármit is lenyelünk. Politikánk is a struczczé: Az igazság vádszavára, Beledugjuk a fejünket, A hallgatás homokjába. dig ő él, kisért, mint egy gonosz szellem, egy rossz betegség, melyet csak a halál gyógyit meg. — Ugye, szeretnél tisztességes lenni ? kérdezte mohón a kisebbik. Szeretnéd, ha elpusztulna ? — Szeretném .. . Vége volna szenvedéseimnek. Óh bár pusztulna már el a földről és ne szívná ki a lelkemet, a véremet 1 Flóra felemelkedett ágyában, úgy beszélt. Aztán kimondva az átkot, mint a kettétört virág hullott visz- sza fekhelyére. A fülében harsogott egy vad, összefüggés nélküli zsoltár, a lábai remegtek. A húga megsimoga'tta, ápolta az arczát, mely megvénült egy óra alatt. Odakünn már kopogtak az első járó kelők. —Nyugodj meg, édes beteg mókuskám . .. Ne sírj... Én fogom őt elveszíteni. — Megölöd? súgta Flóra lázban. — Meg, szólt az ifjabb és megcsókolta a szenvedőt. Azután hajnal lopózott a szobába. Fehér árnyékok szaladtak szét a bútorok között, az ablakon meglátszottak a hóvirágok. A fiatalabbik felöltözött, feltette fejére kalapját, felhajtotta prémes kabátkája gallérját és kezet fogott Flórával. — Hát csakugyan ? remegett a leány. — Megyek édesem, megváltalak. Bolgod leszel, Flórám . .. Megcsókolták egymást Flóra oly természetesnek látott mindent. Még jól megkötötte a Blanka kendőjét, nehogy meghűljön. Jótékony, forró zsibbadtság szállt tagjaira. — Nem szerettél sohase ? kérdezte búcsúszóra Blankától ? — Soha, felelt a húga sirva. Elment a kisebbik, aki nem szeretett sohase. Az utón elgondolta, mily nagy a szerelem s milyen végtelen árva és hogy a nővére talán nem olyan boldogtalan, így jutott el a férfiú lakására. Azután oda ment ahhoz a gyűlölt emberhez és könyörgött neki, hogy jöjjön vissza, bocsásson meg mindent és szeresse egy kissé a nénjét... Ideális gimnáziumi igazgatás. Mikor a tanár ur pityókás. Dr. Vetzák Ede ügyvéd, városi képviselő a nagy- károlyi főgimnázium I. és II. osztályában paralell osztályok létesítése iránt a városi képviselő-testülethez indítványt nyújtott be. A „Szatmárvármegye“ közölvén a hirt, megjegyzi, hogy a paralell osztályok, hiánya miatt kénytelen Nagykároly város és vidéke ifjúságának legnagyobb része Szatmáron vagy más városban folytatni tanulmányait. Szó sincs róla, a paralell osztályok létesítésére tényleg égető szükség van. Az idén is nagyon sok helybeli szülő gyermeke maradt ki az I. és II. osztályból, a melyek igy is állandóan túlzsúfoltak. De ez csak az I. és II. osztályban van. Azonban a leghatározottabban tagadjuk a „Szatmárvármegye“ azon állítását, hogy „a felső osztályok tanulóinak csekély létszáma is a paralell osztály hiányának eredményeként jelentkezik.“ A felsőbb osztályokban a tanulói létszám megcsappanásának egész más, mélyrehatóbb okai vannak, olyan okai, amelyek egy cseppet sem válnak dicsőségére városunknak. Fejétől büdösödik a hal. Gimnáziumunk sülyedésének okai az igazgatásnak évek óta j elentkező lanyha- ságában, nemtörődömségében keresendők. Hám Józsefről, kinek vezetése alatt Csóthy Márk és társai játszták kisjátékaikat, nem is beszélünk. Örömmel vettük azok távozását és vártuk a jobb jövendőt. A helyére kinevezett uj igazgató, Cseh Lajos idejövetelét jóhirnév előzte meg s igy működéséhez szép reményt füktek a szülők. Azonban a személye iránt megnyilatkozott rokonszenvés bizalom, melyet városunk közönsége előlegezett neki, nagyon hamar elbizakodottá tette. Bele ártotta magát oly dolgokba, a melyekhez semmi köze nem volt, közéleti szereplésre vágyott s igy teljesen elhanyagolta a vezetése alatt álló gimnáziumot. A tanári kar két tagja ez alatt azt cselekedte, ami csak tetszett neki. Ellenőrzés hiányában korlátlan urai voltak a gimnáziumnak. Az intézet kötelékéből egyes tanulókat minden ok nélkül kiüldöztek és insce- nirozták az egész országban a nagy port felvert Péchy- féle botrányt. A „Nagykároly“ volt az első, aki ezen valóban ázsiai állapotokról a leplet lerántotta. Többszöri sürgetésünk következtében Nagykároly város tanácsa is foglalkozni kezdett a gimnázium botrányával és a kifogásolt tanárok áthelyezése végett megkereste a kegyesrendiek kormányát. Ez azonban csak részben vezetett eredményre, amennyiben a főkép kifogásolt 2 tanár közül csak az egyiket, Niklost helyezték el, — ezt is a saját kérelmére — a másikat az érdekelt szülők általános sajnálkozására, itt hagyták a nyakunkon. De vigasztaltuk magunkat. Hittük, hogy miután Cseh Lajos igazgató urat közéleti szereplésére vonatkozólag illetékes helyen leintették; hogy miután a „Szatmárvármegye“ szerkesztőségétől kilépett: a jövőben egy kicsit a gimnázium igazgatásával is fog foglalkozni. Nem igy van. Legalább erre enged következtetni, hogy az a bizonyos nyakunkon maradt tanár nap-nap után a halál biztosságával munkálkodik főgimnáziumunk teljes tönkretételén. Hetenkint kétszer, háromszor pityókás állapotban megyen tanítás czéljáböl osztályába és elképzelhetetlen előadásokat tart Megtörtént az is, hogy borközi mivoltában osztályát egy más osztólylyal tévesztette össze és ott kérdezett a tanulóktól oly tárgyakból, melyet soh’se tanított. Egyéb kedves dolgokat is tudnánk elmondani a kérdéses „tanár ur“-ról, de azokat most elhallgatjuk, mert jöhet idő, mikor azok közlésére nagyobb szükség lesz mint most. Világos tehát, hogy nem kizárólag a paralell osztályok hiánya miatt kénytelen Nagykároly város és vidéke ifjúságának legnagyobb része tanulmányait Szatmáron, vagy más városokban folytatni.-—- Meghívó. A s z at m árvármegyei függetlensegi párt folyó hó 17-én, szerdán este 9 órakor Nagykárolyban a Polgári Olvasókör helyiségében pártgy ülést tart, a megejtendő választások és a közgyűlési tárgy- sorozat feletti határozat czéljából, melyre a párt tagjait ezennel meghívom. Budapest, 1906. szeptember 25-én. Luby Géza megyei pártelnök. — A függetlenségi párt uj elnöke. Mint jó forrásból értesülünk, a nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt, a kir. ügyésszé történt kinevezése folytán körünkből eltávozott Papp Béla helyébe Kubinyi Bertalan takarékpénztári főkönyvvezetőt szándékozik megválasztani. Részünkről az eszmét a legőszintébben pártoljuk, mert meg vagyunk győződve róla, hogy Kubinyiban a párt nemcsak lelkes, ügybuzgó vezetőre talál, hanem olyanra, aki kötelességének e téren is minden várakozást kielégitőleg meg fog felelni. — Nemzetiségi bank Szaniszlón. A „Szatmárvármegye, szeretve tisztelt laptársunk mintegy két héttel ezelőtt „Aurora“ czimmel egy vezérczikket közölt, melyben, ez egyszer nagyon helyesen kikelt az ellen, hogy Nagybányán Lukácsiu kezdeményezésére nemzetiségi bankot akarnak alapítani. Legu- tóhbi számának Hírek rovatában pedig minden kommentár nélkül egy meghívót közöl arról, hogy á kö: zeli Szaniszló községben „Arina“ czimmel létesülő ugyancsak oláh nemzetiségi bank folyó hó 22-én tartja alakuló közgyűlését a nagykárolyi Polgári Olvasókör helyiségében. A tulipános „Szatmárvármegye“ eljárása az ő szempontjából nagyon is érthető. A nagybányai „Aurorádtól egy fillérnyi haszonra sem lehet kilátása, tehát haragszik. A szaniszlói „Arina“ pedig fizetett a meghívó közléséért, tehát nem haragszik. Figyelmeztetnünk kell azonban a Polgári Kaszinó elnökét, hogy a köztulajdont képező kaszinó helyiségeit oly egyesület gyűlési czéljaira, mely kétségtelenül a magyar nemzeti eszme ellen fog agitácziót kifejteni, semmi körülmények között át ne engedje. Ha esetleg már meg is adta volna az engedélyt, vonja azonnal vissza, mert nem tűrhető az, hogy ez a kompánia a kör helyiségeit nemzetellenes czéljaival megszentség- telenitse. Csinadratta I csinadratta ! Bum ! bum! bum ! Ide figyelj nagyérdemű Publikum ! Bus az magyarnak élete, Busább mint egy fülemile. Busább, mint egy özvegy tehén, Mint egy dijnok, hó közepén. Busább, mint e vers költője, Hogy nincs őszi felöltője Még busább mint Lengyel Zoltán, Ki busul a haza sorsán, Busább mint egy marabu, Kit örökké mar a bú! De ha bus is ez időben: Majd vidám lesz a jövőben. Megnyílik az uj könyvnyomda, Mely az ezres bankót nyomja. S ha kinyomják a sok bankót: Megnyitják majd az uj bankot, Ahol olcsó kölcsönt adnak Boldognak, boldogtalannak. Mindenki kap a ki kér: Mert-—Dezső lesz a vezér! A betegsegélyzö pénztárról. A pénztári orvosok ,,kis üzletei“. Az 1891 : t.-cz. az ipari- és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezése czéljából bete g- segélyző pénztárakat rendelt felállítani. Az utóbbi évtizedek alatt csak nagyon kevés oly törvény hozatott, melyre a fentinél nagyobb szüksége lett volna az országnak és kevés oly intézmény létesült, mely annyira fontos feladatok szolgálatára volna rendelve, mint a betegsegélyzö pénztárak. A kerületi betegsegélyzö pénztárak felállittattak, de azok igazgatása szövetkezeti alapon, a tagságra kötelezettek által történik, ily alakban pedig nem felelnek meg azon intenczióknak, melyek a törvényhozást azok felállítására indították. Az illetékes iparhatóságok csak a tagságra kötelezettek kihágásaiban bíráskodnak, azonban felügyeleti jogot a belkezelésre nem gyakorolhatnak és ennek folytán a betegsegélyzö pénztárakban a vezetők egyéni akarata dominál, kényük-kedvük szerint vezetik az ügyeket. Főigyekezetük a tagsági dijak behajtása és önérdekük kepezik, mit sem törődve azzal, hogy a tagok a tö. vényben meghatározott segélyezésben tényleg részesüljenek is. így van ez az egész országban, de különösen igy van városunkban, ahol az állapotok valósággal operetteszerüek. Térszüke miatt ezúttal csak a pénztári orvosok általánosan panaszolt eljárásával foglalkozunk röviden. Az a legkisebb baj, hogy az orvosok a kezelésükre szorult pénztári tagokkal kivétel nélkül udvariatlanul bánnak. A segédeket is, rendszerint csak- „perte“ szólítják. Naponta csak 2 órán át rendelnek. Ha egy tag véletlenül a rendelésre meghatározott idő előtt, vagy után betegszik meg és jelentkezik orvosi segély iránt, röviden azzal utasítják el, hogy „jöjjön holnap a rendes időben“. Hogy más napig esetleg el is pusztulhat a beteg tag, az nem baj. Fődolog, hogy a rend betartassák. Akik rendes időben mennek is a rendelő órára, azoktól megkérdik: Mi a bajuk, és a legtöbb esetben minden vizsgálat nélkül rendelnek gyógyszert. A gyógyszer rendelésnél a fő szempont nem az, hogy használjon, hanem hogy olcsó legyen, mert az igazgatóságnak elve, hogy az óv végén minél nagyobb pénztári maradványt tudjon felmutatni. Mintha a befolyó összegek, a melyek a munkaadókat és munkásokat egyaránt terhelik, nem arra szolgálnának, hogy a tagok kellő orvosi és gyógyszertári ellátásban része, süljenek, hanem hogy tisztán csak a törvény álta előirt kötelességeknek tegyenek eleget. * Az orvosok nem is csinálnak titkot abból, hogy a beteg tagokat nem úgy kezelik, mint más fizető paczienst. Ezért a jobb nadrágu tagtól meg is kérdezik, hogy óhajtja magát kezeltetni, mint tag, vagy mint pacziens, mert elleneseiben külön díjazást követelnek. Legutóbb történt csak, hogy Dr. Blumnál egy kereskedősegéd jelentkezett, akinek keze fájt. Az orvos kijelentette, hogy a betegség kórházi ápolást igényel, azonban ha 6 koronát ad neki, majd elmegy a lakására és ott fogja a kezét bekötözni. El is ment, meg is kapta a 6 koronát,
