Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-10-03 / 20. szám
NAGYKÁROLY Távhallás. Messze, Makó városában, Megcsendült egy orosz-ének: Szörnyen bántja ez fülét a „Nagykároly és Vidékéinek. * Nálunk germán igét hirdet A Statusquo-rabbi szája: A „Nagykároly és Vidéke“ Fülét se mozgatja rája. Nyílt felhívás a haza érdekében Tekintetes Dr. Kovács Dezső úrhoz. Mélyentisztelt hazaffy! Városunk alighogy kitisztult egén: ismét viharfelhők tornyosulnak. A politikai láthatár ijesztően sötétedni kezd. Elült a vihar egész Pannóniában, csak Nagykárolyban mozdult meg ismét a cyklonok és számumok pusztító lehe. Ki fogja e vészterhes fellegeket városunk egéről elkergetni ? Ki fogja a kitörőfélben levő vihart szemének egy pillantásával megállítani? Ki más, mint Ön, nagy férfiú! Ha Ön velünk, ki ellenünk ? Igen, nagy férfiú! A Haza érdeke és a „Szatmár- vármegye“ kétségbeejtően üresedő hasábjai Öntől ismét tetteket kívánnak. Tegye tehát félre rövid időre az immár „lecsapolt“ ecsedi-láp zsírtól cseppegő aktáit és fordítsa városunk felé fényes ábrázatát. Óh! hadja abba Erdőd ügyeinek szanálását, mely nem méltó az Ön nagyratörő vágyainak kielégítéséhez. Esedezünk: legyen ismét a mienk a saját érdekében is, mert: hosszú hervadás emészti azt a fát, melyet nagykorában más földbe tesznek át! A nagykárolyi függetlenségi- és 48-as párt elnök nélkül áll. Á királyi kegy elszólitotta a párt egyetlen hivatott vezérét, Papp Bélát. Ifj. Sternberg Sándor egyik alelnök elrontotta a gyomrát az olykor 67-es, mindig néppárti, de soha sem 48-as „Szatmárvármegye“ legutóbbi számának olvasásától és tegnapelőtt hosszabb tartózkodásra Karlsbadba utazott. Janiczky Albert másik alelnök még mindig a Kemény Alajos bucsu-bankettjének emlékein mereng. A párt tehát ezidőszerint teljesen árva. Nincs senki, aki mondaná: szeretlek gyermekem! Az alkalom, a mire oly soká lesett Ön, tisztelt hazaffy: ime elérkezett. Tessék a párt végrehajtó-bizottságát összehivatni és szokott hazaffyas szerénytelenségével magát első, másod és harmad helyen elnökül jelöltetni. Ha akadtak emberek, akik Önt a lezajlott Kossuth- ünnepély rendező-bizottságának elnökévé választották: akkor talán ez is sikerülni fog Önnek. Mert ne feledje, óh nagy férfiul hogy nálunk sok minden lehetséges. A mátészalkai második gyógyszertár. A vármegyei közegészségügyi bizottság múlt hó 27-én tartott ülésében, szembe helyezve magát a község elutasító határozatával, Mátészalkán egy második gyógytár felállításának engedélyezését javasolta. Reméljük, hogy a vármegyei közgyűlés, a közegészségügyi bizottság ezen, jogosultban magánérdek kielégítésére irányuló határozatát nem fogja a magáévá tenni. Angolok Nagykárolyban. Hogy angol vendégeket ünnepeltek az utóbbi napokban Budapesten : azt minden újságolvasó tudja. Ezen angolok közül egy nehány urat és hölgyet Gróf Károlyi István meginvitált ide Nagykárolyba. Az angolok különösen a férfiak, kik hi- vatásszerüleg nemzetgazdasággal és munkás ügyekkel foglalkoznak, örömmel vették a meghívást, mert azon reményben voltak, hogy Nagykároly, melynek egy oly gazdag mágás a patrónussa, mint gr. Károlyi István, bő és érdekes tanulmány-anyagot fog nekik szolgálni. Mert az angol képviselők tanulmányozás czéljából jöttek hazánkba és nem vadászni. Mondanunk sem kell, hogy angol vendégeink alaposan csalódtak. Már megérkezésükkor megbotránkoztak azon a szűk viskón, amit mi helybeliek, nagyzási mániában szenvedvén: vasúti indóháznak szoktunk nevezni. Csalódásukat fokozta a városba való bevonulás; az útvonal, hol kocsijük végig robogott : üres, néptelen, miről a gyakorlott szem nyomba felismeri a lakosság szegénységét. A szemük majd kidüledt úgy kerestek egy gyárkéményt ; persze: nem láttak. Csalódtak, nagyon csalódtak a mi derek angol vendégeink és daczára a szívélyes fogadtatásnak és a magyaros vendégszeretetnek, melyben illusztris házigazdájuk révén részük volt, nem jól érezték magukat városunkban. A vendégek tiszteletére vasárnap és hétfőn Méi ken nagy vadászat volt. Az egyik angol egy őzet lőtt. Oda szólt a maga nyelvén czimborájának: Nézd egy Őzet terítettem le, azonban ide jövetelemmel mégis bakot lőttem; mert vadászni: az én inasom is tud. Egy grófnak azt hiszem egyéb kötelezettségei is vannak, mint vadászni es tósztozni. És én ezen egyéb kötelezettségek teljesítésének nyomait: Nagykárolyban nem bírtam felfedezni. — A vármegyei függetlenségi párt f. hó 17-én a nagykárolyi Polgári Olvasókör helyiségében gyűlést tart. Humanizmus. A múlt szombaton volt izraelita polgártársaink legnagyobb ünnepe, az úgynevezett „Hosszú nap“. Ez ünnepet a legszabadelvübb izraelita is böjtöléssel tölti. Ennek daczára egyik helybeli kereskedő mégis ebédelt e napon. Midőn egy vallásos ismerőse ezt megtudta és szemrehányást tett neki, a következőleg mentegetőzött: — Szándékomban sem volt a böjtöt megszegni. De mikor kijöttem egy kis időre a templomból, hallom, hogy az a szegénysorsu Weisz azt mondja Blaunak : — Bár annyi ezresem lenne, a hány zsidó fog ma ebédelni. Haza mentem tehát és ebédeltem. Mert mért ne legyen annak a szegény Weisznak ezer forinttal többje. magyar nép Szent-István ünnepén Budán máig is énekel. A vallásos zene terjesztése érdekében szükségessé vált az iskolákban az énektanítás behozatala, mely által az ifjúság a nemzeti zene hatása alatt, nemzeti szellemben neveltessék. Xl-ik században Gellért püspök csanádi iskolájában elrendelte a zeneoktatást, melyet ott egy Walther nevű egyén adott elő. Ez iskola példájára később a püspöki iskolákban is behozták a zenetanitást. Az egyházi zene mellett a világi zene sem ha- nyagoltatott el, s mondhatni lépést tartott művelés tekintetében azzal. A hegedősök Zách Klára tragikus esetét, Kont és 32 nemesének szomorú történetét énekelték meg érzékeny dalokban lantkiséret mellett. Legtöbb anyagot a megéneklésre Nagy Lajos és a Hunyadiak dicső s eseménydus kora szolgáltatta. A külföldiekkel való sürü érintkezés folytán idegen dalok is szivá- rogtgk hazánkba, milyen az óriás Loránd tetteiről szóló zenés-rege, melyet — mint Galeotti irja — Mátyás király is szenvedélyes figyelemmel hallgatott gyermekéveiben. A dalnoki rend a királyok s udvari herczegek részéről nagy és meleg pártfogásnak örvendett. 111. Endre jószágokat is rendelt a dalnokok fentartására; Mátyás király udvarába fogadta a zenészeket, ahol gond nélkül, mondhatni királyi eltartásban éltek. Mátyás udvarában a hegedősök mellett olasz énekesek és énekesnők is voltak; énekkara is oly jeles volt, hogy Vulturani Péter, pápai követ, azt irja egyik levelében, hogy annál jobbat sohase hallott.' Ez időtájt a népdal- és táncz zene is szép virágzásnak örvendett. Az előbbiről csak egy adatot tudunk felemlíteni, melyet reánk a szent Gellért legendájának írója hagyott, aki egy búzát őrlő magyar leány daláról tesz említést. A táncz-zenét illetőleg a czigányok- n a k sokat köszönhetünk, kik századokon át művelték s tartották azt fenn. Zsigmond király korában 1417-ben telepedtek le és azonnal kezükbe ragadták a hegedűt és czimbalmot s ez által kezdeményezői voltak hazánkban a tiszta hangszeres zenének. Hírük gyorsan terjedt s a nép szeretettel csüggött rajtuk s örömmel hallgatta a csárdákban játszott zamatos magyar népdalaikat. Az 1525 iki rákosi és hatvani üléseken az országgyűlésre egybe- gyült honatyákat is ők vidították fel. Hadi dalok szerzőjéül Cesinge János emlittetik, ki pécsi püspök létekor maga állott a sereg élére s dalaival lelkesité a katonaságot a csatára. Zenénkre s annak művelésére a hitújítás és a mohácsi vész, de leginkább a reformáczió gyakorolt jelentékeny befolyást. Luher zenereformátor enekei csakhamar utat törtek hazánkban is s először a szepesi németek és erdélyi szászok templomaiban hangzottak föl. Az énekek meghonosításával megindult a protestáns éneköltés is, melynek kiváló művelői voltak: Ba- tizi András, Sztáray Mihály, Dévay Mátyás. Az egyházi énekek megteremtésével az énnekkönjvek eszméje is megszületett s az első ily szerző Huszár Pál dunántúli szuperintendes volt, ennek követői Bornemissza Péter ós Gönczi György voltak. A XVI., XVI. és XVIII. században az egyházi zene fénykorát élte. E korban volt az egyházi énekeknek legtöbb művelője és szerzője. (Vége. köv.) Szerecsen mosdatásí kísérlet. A napokban a következő levelet kaptuk : ő kath. Írók és hírlapírók Országos Pázmány-Egyesületének védő-irodája Budapest, VII., Nagydiófa-utcza 15. földsz. 1. G ° Budapest, 1906. szept. 29. Igen tisztelt Szerkesztő ur! B. lapja f. évi 29. számában „Svindli a kereszt jelében“ czimü közlemény jelent meg. A közlemény nem felel meg a valóságnak, ami Princzinger György csanálosi tanító hozzánk beküldött nyilatkozatából is kitűnik. Nevezettnek nyilatkozatát most másolatban beküldjük szerkesztő urnák azzal a kéréssel, hogy annak b. lapjában helyt adni szíveskedjék. Hisszük, hogy ezt szerkesztő ur meg fogja tenni, mert nem lehet egy lapnak sem érdeke, hogy olvasó közönségét félrevezesse. De meg minden lap reputáczió- jához tartozik az, hogy az igazságot irja; miért is ha tévedett, ismerje be tévedését. Ezek után kérjük, szíveskedjék a túloldalon irt szöveget válozatlanul közzétenni. Kiváló tisztelettel: Malcsiner Emil, a védőiroda titkára. Közre adjuk e levelet annak illusztrálására, hogy nem mi vezettük félre olvasóinkat, hanem a leveliró- egyesület akar bennünket félre vezetni az által, hogy olyasmit akar lapunkban megczáfoltatni, ami tényleg megtörtént és a mit jogosan irtunk meg. Princzinger György nyilatkozatát nem közöljük, mert tartalmának valóságában kétkedünk. Ha dr. Gyürky Ödönnek a nyilvánosság előtt köszönetét akar szavazni: tessék neki erre a czélra más lapot választani. Hogy közleményünk megírásánál nem tévedtünk és csakis az igazságot irtuk, ezt bizonyítja Princzinger György csanálosi, Majoros Ignácz kaplonyi, Nők Fe- rencz vállaji és Bay Mihály csomaközi lakosok képviseletében dr. Szabó Albert nagykárolyi ügyvéd által a budapesti rendőrség bűnügyi osztályához 1906. szept. 9-én, 52,252—1906. szám alatt beadott feljelentés, melyben dr. Gyürky Ödön ellen a btk. 379. § ába ütköző csalás miatt kérik az eljárás folyamatba tételét. Közleményünkben csak numerikus eltérések voltak, melyek minden felhívás nélkül már előzőleg általunk helyreigazitva lettek. Egyébként konstatáljuk, hogy dr. Gyürky Ödön, félvén a következményektől, panaszosokat követelésükre nézve kielégítette, mire azok a további eljárás beszüntetését kérték. Itt említjük meg, hogy Princzinger György tanító a történtek után nem jól érezvén magát csanáloson, onnan végleg Kiüti mosonmegyei községbe költözött. Szatmárvármegye saját külön Tizenhárma. ILosvay Endre. StErnberg Ottó. RábA László. Gőnyei PócH István. BAlsay József. Brebán AuréL. NAgy Sándor. Böszörményi EnDre. ROnay László. Kemény Alajos. Kemény Emil. MAjos Károly. Nagy László. „Nyugosznak ők, a hősfiak, Dúló csaták után . . Quo usque . . .? A nagykárolyi „Kölcsey-egyesület“ még mindig nem beszéltet magáról. Ez az egyesület pedig nem azért alakult, hogy a szalma-láng ellobbanván, a fele- dékenység fátyolét borítsa magara, hanem azért, hogy úgy kulturális, mint irodalmi czélokat szolgáljon. Mikor megalapították, sok szép reményt véltünk hozzá fűződni. S mi lett az eredmény? Egynéhány kasztrendszerü. tánczczal egybekötött felolvasó-estély, azután elsülyedt a szép eszme és czél a feledés fertőjébe. S valóban igy van ? Csakugyan elsülyedt ? Alig akarjuk hinni! Vagy csak szunnyad és Phoenixként fog uj életre kelni ? Szeretnék tudni a sorsát, mert bármely megyének ha Kölcsey-je lehetne, büszke volna reá, s annak a nevét egyszerű ezégerül, hiú feltűnési vágy kielégítéséül felhasználni legalább is — szerénytelenségnek tartaná s nem alapitana fenkölt nevéről u. n. irodalmi társaságot, ha nem volna biztos a felől, hogy egyszersmind
