Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-09-05 / 16. szám
ÁLTALÁNOS ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Wesselényi- utcza 22. szám. Előfizetési árak: Egész évre 6 K, félévre 3 K, negyedévre I K 50 f, egy hóra 50 f, egyes szám ára 20 fillér. Főszerkesztő: P 0 Felelős szerkesztő: r. Megjelenik minden szerdán. ZSONYI GÁBOR. ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban és Somossy Miklós ur dohány főtőzsdéjében jutányosán vétetnek fel. „Nyilttér“ sora 40 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Eigner Simon és Csókás L. könyvkereskedésében. Gyomor lovagok. Csend, mélységes csend honol Nagykároly város közéletében! Hallgat minden, mint dinnye a fűben! Haladásról, fejlődésről, vállalkozási szellemről, közérdekről szó sem lehet nálunk ! Nem történik semmi! Poshadunk, senyvedünk napról-napra! Szomorú igazság, hogy nálunk csak enni tudnak az emberek. Azaz, hogy csak egy kis része az embereknek. A nagy többségnek kereseti forrás hiányában alig jut egy-egy betevő falat. Azoknak pedig, kinek módjukban állana a közczél érdekében is valamit cselekedni, a gyomruk az istenük! Egyébbel nem törődnek. A nálunk uralkodó tömeg-nyomorusággal leg- kevésbbe sem. Nehogy valaki megsértődjék, sietünk elismerni, hogy az ünneplésben és az ivásban sem igen íőzne le senki bennünket. Főleg az ivásban! A sűrűén megismétlődő banketteken és a korcsmák íehér asztalainál aztán néha-neha beszélünk a közügyekről is. A bortól elérzékenyedve szoktuk csak konstatálni, hogy városunk nem tart lépést a korszellemmel, hogy nem vagyunk más, mint egy nagy falu Ilyenkor aztán elkeseredünk és — nagyot sóhajtva tovább iszunk. Kereskedelmünk, iparunk évtizedek óta pang. Közgazdasági viszonyaink egyszerűen nyomorultak. Szegénységünket a külszin megóvása végett álszeméremből takargatni igyekszünk. A tettrevágyás hiányzik nálunk. A kezdeményező lépések megtételétől irtózunk. Némely emberről azt hihetnénk, hogy próféta. Pontosan tudja és természetesen előre tudja, milyen akadályok támadnak majd útjában és ha munkába kap, milyen leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik majd. Mondjuk, azt hihetnénk, hogy próféta. Pedig nem az : csak lusta! Fél a dologtól és ez jóssá teszi. Az a tiszteletreméltó kevés kivétel, kiben meg lett volna a hajlam városunk fejlesztésére, látva az ez iránt mutatkozó közönyt: elfásult, elkedvetlenedett. A rideg önzés tartja fogva városunk lakosságát. Vállalatokról, reális alapon nyugvó, köz- czélokat szolgáló kereseti források létesítéséről itt alig beszélhetünk. Ami kevés történik, vagy akar történni, az mind önző magánérdeket van hivatva szolgálni. Kultur egyleteink összes tevékenysége a tagsági dijak pontos behajtásában merül ki. Fennállásunk rövid ideje óta az életrevaló egészséges eszmék egész garmadát vetettük fel, melyeknek megvalósítása friss vért, életet öntenének városunk elpetyhüdt testébe. Ez eszmék legnagyobb része eddig illetékes helyen süket fülekre talált. Nyár volt, — mondották — a pihenés ideje. Nos, a nyár, az úgynevezett holt saison elmúlt. Az országban mindenütt felpezsdült, nyüzsög, forr az élet. Csak nálunk tart még javában a nyári pihenés, illetve a téli álom. Pedig itt az ideje már, hogy az évtizedes álomból felébredjünk és lázas gyorsasággal munkához lássunk. Még nem késő jóvá tenni _ azt a bűnt, a mit eddig önmagunkkal szemben elkövettünK. Városi közgyűlés. Nagykároly rend. tan. város 1907. évi költségelőirányzata. Városunk képviselőtestülete f. hó 2-án Debreczeni István polgármester elnöklete alatt rendes közgyűlést tartott.. A nemtörődömségnek eklatáns bizonyságát konstatáljuk abban a tényben, hogy a gyűlésen mintegy 166 képviselő-testületi tag közül a hivatalnokokkal együtt mindössze 34-en voltak jelen, holott a tárgysorozat többek között nem kisebb fontosságú ügygyei is foglalkozott, mint az 1907. évi költségelőirányzat. Simkó Géza meg is kérdte e miatt elnöklő polgármestert, vájjon eleget tesz-e egy előbbi közgyűlés azon hatái ozatának, hogy aki háromszor egymásután indokolatlanul elmarad a gyűlésről, képviselőtestületi tagsági jogát veszítse el, mire Debreczeni polgármester jelentette, hogy a hiányzók nevei fel vannak irva, s velük szemben a határozat értelmében fog eljárni. A gyűlés lefolyásáról egyébiránt a következőkben számolunk be : Mielőtt a tárgysorozat megvitatására kerülne a sor — jegyezte meg elnök — szomorú kötelességet kell teljesítenie. Egyik régi képviselőtestületi tag: Serly Ferencz elhalálozásáról emlékezik megs indítványozza, hogy az elhunyt érdemei jegyzőkönyvileg örökittessenek meg. Közgyűlés egyhangúlag járult e propoziczióhoz. Következett a tárgysorozat. Első pontja ennek a városi szervezeti szabály- rendelet módosítása volt, melyről alább emlékezünk meg. Legérdekesebbb pontja a közgyűlésnek a költségelőirányzat volt, melyet Feifer Ede számvevő a következő bevezetéssel terjesztett be: „Tekintetes városi Tanácsi Nagykároly r. t. város 1907. évi háztartására vonatkozó költségvetést az 1886. évi XXII. t.-cz. 125. §-a rendelkezéséhez képest tisztelettel beterjesztem,' hogy az szakosztályi és tanácsi elbírálás után a képviselőtestület elé megállapítás végett beterjesztessék. Ezen költségvetés a folyó 1906. évi előirányzattól alaki szempontból annyiban tér el, hogy a f. évi költségvetés elején lévő összehasonlítást — minthogy az a költségvetés áttekintését nehézkessé tette — elhagytam, s e helyett úgy az összehasonlítást, mint a részletes indoklást minden egyes tételnél a megfelelő hasábon tettem meg. A költségvetés végeredménye szerinti szükséglet: Rendes es renkivüli kiadások 240,451 K. 84 f. Átfutó kiadások ............................ 61,680 K. — „ Öss zesen 302,131 K. 84 f. Fedezet: Rendes és rendkívüli bevételek 103,667 K. 26 f. Átfutó bevételek............................ 61,680 K. — „ Öss zesen 165,347 K. 16 f. A fedezetlen hiány tehát 136,784 K. 68 f., mely összeg 161,000 K. adóalapot véve, 84°/o községi pótadóval nyerne fedezetet. Összehasonlítva az 1907. évi költségvetést az 1906. évre megállapított költségvetéssel : a bevételi rész............................ 365 K. 18 f.-el, a kiadási rész........................11,519 K. 72 f.-el emelkedett, te hát a két összeg közötti külömbözettel 11,154 K. 54 f.-el több a fedezetlen hiány, mint 1906. évre meg van állapítva. Ezen jelentékeny összegű emelkedés abban találja magyarázatát, hogy mig egyrészt a város jövedelmi forrásai nem szaporodtak s a meglevők fedezhetők nem voltak, addig a város fejlődése és a fokozódó igények kielégítése újabb és újabb T Á R C Z A. A révi eseppkőbarlang Rév, augusztus 27. Szeretettel, szinte lelkesedéssel fogok e sorok megírásához, mert hazánknak egy eddig ismeretlen, alig két éve feltárt természeti kincsét mutathatjuk be a közönségnek. Ámde, mielőtt tapasztalatainkat ismertetnők, köteles elismeréssel emlékezünk meg arról a két férfiúról, kiknek a nagyjelentőségű fölfedezés és annak hozzáférhetővé tétele köszönhető. Az 1904. évnek deczember havában Handel Károly Máv. pályafelvigyázó, ki mellesleg kutató, kereső turista, arra lett figyelmessé, hogy a révi szorosban a Sebes- Kőrösbe vízesés alakjában alázuhanó bőséges vizű patak, onnan pár száz lépésnyire, hatalmas sziklafal alól tör elő, mintha a föld méhéből fakadna. Elgondolkozott e feltűnő jelenségen s elhatározta, hogy dynamit- robbantással megtágitja a sziklafal keskeny nyilását, hogy a patak keletkezése felől tájékozást nyerjen. Nyomban irt Aradra Czárán Gyula menyházai birtokosnak, aki szenvedélyes turista s ki az egész királyhágói hegységben otthonos — akit az oláh nép is ajkára vett már, mert évek óta „Olcsásza herczegének“ hívja — s felkérte, jönne a helyszínére s kutatnának együtt a titokzatos sziklák mögött. Czárán e hírre nyomban odautazott, megejtették ketten az első robbantásokat s feltárult előttük a r é v i barlang átriuma s ismételt kutatás után a további belterületek s cseppkő és egyébb alakulatok varázslatos világa. Azóta Czárán fáradhatlan áldozatkészséggel és nagy szakértelemmel kényelmes turista-ösvényt készíttetett a nehezen megközelíthető barlanghoz, szerpenti- nákkal s a sziklák világában elmésen és merészen alkalmazott lépcsőzetekkel. Az erdőségben minden lépten-nyomon vörös-fehér olajfestékkel megjelölt szálfák jelzik az utat, úgy, hogy a barlangig juthatás ma már — bárha meredek volta miatt fárasztó — szinte kényelmesnek mondható. Ennél vadregényesebb, de a mellett szebb és kedvesebb háromnegyedórai út ritkán jut a turista osztályrészéül. Mindkét oldalt kopár és meredek sziklafalak. Alattuk a keskeny völgyben csak a vasúti sínpárnak és e Sebes-Kőrös vadul rohanó árjának van szűkös helyük ; a sziklákat övező erdőségek pedig telve hangos madárdallal, virággal s melegen ragyogó napfénynyel... * A barlang bejáratát az onnan kifolyó kristálytiszta patak medre képezi. Mintegy ötven lépésnyire kell haladnunk, mig a torkolat annyira tágul, hogy kiegyenesedhetünk. A barlang további iránya innen több méternyi emelkedéssel felfelé halad s hatalmas sziklafalakkal szegélyezett kisebb-nagyobb, helyenként igen magas boltivü tágabb helyiségeken vezet át. Mindjárt az elején a „Sárkánynak“ elnevezett ragyogó fehérségű kettős sziklaalakulat ragadja meg az ember figyelmét, amelyek élesen válnak ki a többi komor, sötétalapu sziklafalaktól, amelyeknek kékes alapszíne a mesterséges megvilágítás módja és mérve szerint a legkülönbözőbb árnyalatokban változnak. Tovább menvén, hol szűkebb, hol tágasabb szorosokon, olykor csak a patak kiszélesedő medrének gázlóin át elérjük az „Oltárt“. Két színes oszlop között egy „tabernacu- lum*-szerü kőlap adja meg e szép résznek az oltár- szerű jelleget. Az oszlopok sárgás-vörösek, ami e helyt, de a barlangnak sok más részében is arra vall, hogy e sziklák falain alácsurgó víznek vastartalmúnak kell lennie. Innen a barlang jobbra kanyarodik s csakhamar egy felfelé húzódó magas boltozatu részben, jobbra-balra önálló szikladarabok emelkednek ki az alapszintről s elnevezésüknek megfelelően csakugyan „Kálváriára“ emlékeztetnek. Ezen több ölnyi magaslatról, uttalan sziklákon keresztül, amelyek alatt a patak mintegy mély katlanba jutva, állóvizszerü rezervoárt, mondjuk, kisebb tavat képez, csak a legnagyobb elővigyázattal ereszkedhettünk alá. A sekélyebb részeiben átlátszó víznek színe itt sötét smaragdzöld s mélysége 4--5 méter. Néhány szikláról-sziklára fektetett, az embersuly alatt meg- meghajló hosszú, vékony deszka képezi itt a nagyon is problematikus biztonságú, ideiglenes padlót, amelyeken egyszerre csak egyenkint, balanczirozva hatolhatunk át; mig élő ellensulyképen a két végén hűséges oláh csatlósaink álltak s őrködtek reánk csáklyákkal és kötelekkel. _____Egy balra kanyarodással ahhoz a gömbölyű Me gérkeztek az összes ! ipr* őszi újdonságok ROSNER TESTVÉREK „Párisi Divatáruházában“ Ajánljuk dúsan felszerelt raktárunkat férfi- és női divatezikkekben, valamint kézimunka és hozzávaló anyagokban, legnagyobb választékban a legolcsóbb árak mellett. Állandó újdonságok nagyraktára. 2—13 Ugyanitt egy tanuló felvétetik. NAGYKÁROLY
