Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-07-25 / 10. szám
Nagykároly, 1906. julius 25. 1. évfolyam. 10. szám. Előfizetési árak : Egész évre . . 6 K — f Fél „ ■ • 3 „ — „ Negyed „ . . I „ 50 „ Egy hóra . . — „ 50, Egyes szám ára — „ 20 „ Hirdetések 90S a kiadóhivatalban és Sö- , ^ mossy Miklós ur dohány-’1’ főtőzsdéjében jutányosán vételnek fel. „Nyilttér" sora 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagykárolyban, Wesselónyi-utcza 22. szám. Főszerkesztő: POZSONYI GÁBOR. Felelős szerkesztő: RÓSENFELD ZSIGMOND. : : Megjelenik minden szerdán. ---------- Ké ziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Eigner Simon és Csókás L. könyvkereskedésében. Közegészségügy Nagykárolyban. Sokszor elgondolkozom a fölött: miért mostoha gyermeke a közegészségügy városunknak? Miért kell nekünk e téren is hátrább állani más hasonló rangú városoknál, mikor nekünk is van közegészségügyi bizottságunk, amelynek kötelessége volna foglalkozni nemcsak az ülésteremben ezzel a nagyjelentőségű ügygyei, hanem gyakorlatban is; akiknek olykor meg kellene látni azokat az abnormis állapotokat, melyekre mi itt röviden ki akarunk térni. Van városi orvosunk is, akinek időszakonként szét kellene nézni egyes nyilvános ellenőrzés alatt álló üzletben s intézkedni esetleg, hogy az emberek legféltettebb kincse: az egészség, veszélynek kiteve minél ritkábban legyen. Azonban hasztalan töprengek én e neg- ligenczia fölött, mert ez az ügyet kedvező mederbe úgy sem tereli. Hiába várom ezt a rendőrségtől is, mert a rendőrség nálunk egyeb teendőkkel van elfoglalva. De hát kihez forduljak akkor az iránt, hogy a bajok orvoslást nyerjenek? Fordulok a nyilvánosság orgánuma utján a nagyközönség elé, akik kétségkívül igazat fognak adni nekem, midőn egy kis körútra viszem őket városunkban, hogy bemutassam mind azt, amit a közegészségügy hivatott őrei nem látnak meg, avagy nem akarnak meglátni. Sajátságosnak találjuk első sorban is azt, hogy az aszfalt — és ez az érdekes a dologban: főleg a város tulajdonát képező aszfalt, mint például a várkert körüli — telve van porral, gazzal, papírdarabokkal. Hogy miért éppen ez? nem tudjuk. Talán mivel nem tart a város szolgákat, akik legalább hetenként egyszer letakaritanák ? De hiszen tart! Mit csinálnak tehát ezek? mivel vannak elfoglalva, hogy erre nem érnek rá ? Mivel pedig ugyanez a rendetlenség több magánház előtt is tapasztalható : a rendőrség közegei sem teljesitik kötelességüket. Csak egy szél kell ezeken a helyeken s benne vagyunk nemcsak lábunkká!, de fejünkkel is a szemétben s úgy vélem, hogy jóllakni az ilyen levegővel, nem* éppen irható a közegészségügyi rovat fehér lapjára. Azonban ne foglalkozzunk most a külsőségekkel, hanem nézzünk szét egy nehány ellenőrzés alatt álló nyilvános üzletben. Nézzük meg első sorban a kis korcsmákat. Legnagyobb részt odvas lyukak ezek, amelyekben a szellőztetést és tisztaságot még csak híréből is alig ismerik. Az előirt üvegöblögető viz majdnem kivétel nélkül hiányzik s igy a jövő-menők közvetlen egymásután használják az üvegeket, ami természetesen magával hozhatja azt, hogy a ragályos betegségek terjesztessenek. Tehát ez sem hygienikus állapot. No meg hozzá tehetjük még azt is, hogy az italok tisztaságához es valódiságához is kétség fér. Vannak szekér beszálló-helyek, amelyek után az eltakarítás csak a legritkább esetekben foganatosittatik s igy az udvar levegője a rothadó állati hulladékoktól meg van fertőzve. Sok szikvizgyár üvegjei szennyesek, sőt maga a felhasznált viz is zavaros. A kisebb sütőműhelyek tulajdonosainak halvány ideája sincs a tisztaság fogalmáról. Meglátszik ez az onnan kikerült kenyérről, amelyben igen gyakran hihetetlen tárgyakat találhatunk. És ha az efajta műhelyekből is ilyen produktumok kerülnek közhasználatba: elképzelhetjük, milyet ad az a számos sütőasszony, akiknek fő elvét nem a minőség, hanem csupán a pénzszerzési vágy képezi. Tessék csak fáradtságot venni, i. t. városi orvos urak s nézzenek szét olykor a piaczon, vájjon nem fognak-e látni elárusítani keletien, pép- szerű kenyeret ? Az ellenőrzés ergo itt se maradjon el. A piaczi élelmiszerek, tőleg pedig a tej és tejföl megvizsgálása szintén fontos dolog. Alig hisszük, hogy csalódnánk, ha azt mondjuk, hogy mindem harmadik asszonynál manipulált tejfélét találna a vizsgálat. A kisebb mészárszékek és hentesüzletekben nem ritkán romlásnak indult, vagy légyjárta húst kap a szegényebb sorsú vásárló. Minek? Hiszen ezeknek is olyan a pénze, mint bármely tekintetes űré, az egészségére pedig nagyobb szüksége van amannál, mert nála nehezebben megy orvost hozatni, vagy gyógyszertárt fizetni. A piaczi hus-sütögetők hurkái és kolbászai a rondaságig tisztátalanok. Elég megszagolni, hogy az embernek egy esztendőre elmenjen az étvágya az efféléktől. — Az aszalt gyümölcslé napokig poshad a napon betaka- ratlanul s piszkos pohárból mérik ki. — Fél- érett gyümölcscsel van elárasztva a piacz, vagy pedig túlérettel (szotyós), amit a legyek miir Á R C Z A. Luxus vonaton. A vonatunk mentén ei>y pár neki fáradt, Szegény öreg cseléd kolompárt kapálgat. Álmélkodva nézek A szálló vonatra, S az ezen utazó, — mód nélküli módon Szörnyű nagy urakra ! — Ti jó emberek ott, egyszerüségtekben, Tudom, sok minden jár most az elmétekben, Hanem azt fogadom, Nem is gondoljátok : Hos,y valaki innen milyen szeretettel Néz vissza reátok ! Szabolcsba Mihály. Hangulatok. I. Nyomdában. Merengve nézem a kis betűszedőt. Ez a gyermek a gondolatok ügynöke. Foltos bluzzában egy kristály- encse, mely világgá szórja az eszmék sugarait. Apró fiókokból apró rudacskákat illeszt egymás mellé. Gyors ütemben, sok fáradsággal végzi munkáját. A betűket szavakká, a szókat mondatokká rakja ; de nem ismeri sem a szavak értelmét, sem a mondatok tartalmát. Gépiesen működik, nem keresve, hogy üres polyvát csépel-e az iró, vagy súlyos buzaszemet. Ez a kis ember olyan viszonyban áll az Íróval, mint a vezeték a villámmal, vagy mint a sugár a napvilággal. Nála nélkül megszűnnék az írók távolhatása. Lába izgatottan veri az ütemet, karja idegesen nyúl a szedőláda felé, ujjai lázasan keresik a betűt, mintha őt érné először az az erőfolyam, melyet az iró lelke kilökött magából s mintha benne menne véghez az a csodálatos erőműtani megosztás, mely egy gondolattal millió embert termékenyít meg. Ha ez a kis ember félbe hagyná munkáját: a czivilizáczió kereke állana meg. Ő hozza napvilágra az Íróasztal homolyából az emberinem haladását a tudás által, vigasztalását a költészet által, megváltását az igazság által. Az ő munkája által éled a szeretet tüze és pusztít a harag lángja. Romba dőlhet minden város, széteshelik minden intézmény, fölrobbanhat minden iskola: de ha megmaradnak azok a sorok, melyeket a betűszedő rakott össze, akkor semmi sem veszett el, mert egyetlen nemzedék fel tudja építeni mindazt, mit a századok nehézkes fejlődése hozott létre. Amit a betűszedő csinál, az nem egyéb, mint az emberinem gondolatainak és érzelmeinek elraktározása. Amig munkája van neki, addig egy kiáltás sem hangzik el visszhang nélkül 8 egy igazság sem enyészik el megíogamzás nélkül. Foltos bluzzában megbecsüljétek a betűszedőt, mert mig szemeit erőltetve, idegölő sietségben a gondolatokat közkincscsé teszi: az alatt az ólomrudacskák porából minden leheletével egy-egy parányi méreg rakódik tüdőjére. Minden pályának meg van a maga emelkedése, csak az övének nincsen ; mert minden pályán mosolyog a végczél az elérhető önállóság reményében — csak g. betűszedő van arra utalva, hogy élete végperczéig idegen járomban, idegen kenyeret egyék. ________ It . A halál. Káprázat száll meg olykor a magányban s úgy rémlik előttem, mintha minden körül, a mi él, sötét gyürüzet képződnék. Szine, alakja, valósága ennek a gyürüzetnek nincs. A kéz meg nem foghatja, a szem nem látja, a tudomány meg nem mérheti. Pedig itt van körülöttünk rémes álhatat ossággal. Mindig ólálkodik. Ijesztő sötétségével mindig fenyeget, hogy agyonszorit, holott nincsen karja; hogy szétmar- czangol, holott nincsen karma. Révedezés közben, a magányos órák káprázatos álmaiban^ sokszor látom e sötét és alaktalan, gyűrű- szörnyeteget, amint összébb és összébb húzódik, hogy mind szűkebb és szűkebb körbe vehesse az áldozatokat. És látom a nyomorult áldozatok kétségbeesett vergődését; futnak, jajveszékelnek, birkóznak ? egymást tiporják észbontó rohanásukkal. Izmaikat edzik, hogy megküzdhessenek a szörnyeteggel; lelkűket emésztik oktalan reményben, kinos félelemben. A szörnyeteg láttára az egész mindenséget e vér- fagyasztó kiáltás tölti be: „menekülj 1“ Hová? hiszen akármerre lépsz: feléje közeledel. És ha mozdulatlan vagy: akkor sem kerülöd ki, mert ő jön feléd. Jobbra térhetsz, balra térhetsz, előre vagy hátra, föl a magasba, vagy le a mélységbe : ott van a szörnyű ismeretlen előtted, melleted, körülötted és életednek minden napja, minden órája, minden pillanata kegyetlen következetességgel visz közelebb hozzá. Minden élet abban telik el, hogy miként távozzunk tőle és minden menekülési kísérlettel mégis.nő a veszély. Közös végzete ez mindennek, ami van. Ha látod a hangyát amint zsákmányt keres, a madarat felrebbenve az ellenség elől, a medvét mikor barlangjába húzódik, a fát amint uj szerveket hajt a levegő űrjében és a föld gyomrában, hogy több táp, lálékhoz jusson; ha látod az embert házat építeni- tengerre szállani, családot alkotni, állammá csoportosulni : nem látsz egyebet, mint védekezést, erőfeszítést, Husztliy Zoltán fényképésznek Kossuth-utcza 5-ilí számú saját házánál pBT kizárólag e czélra épitett gyönyörű szép műterme öltözííszobáYal s az állandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll. ÁLTALÁNOS ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP.
