Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)

1906-07-18 / 9. szám

NAGYKÁROLY. A kormány politikájának kövétésében nem talá­lunk semmi különöset, ezt kárhoztatni okunk s — nem lévén politikai lap, — jogunk sincs. Azonban a „Szatmárvármegye“ eljárására vonat­kozó nem politikai természetű megjegyzéseinket majd csak akkor tesszük meg, ha „Az Újság“ közleményé­nek valóságáról kétségtelenül meg leszünk győződve, a mire nemsokára alkalmunk fog nyílni. Addig is várjuk a „Szatmárvármegye“ czáfolatát. Ha fenn a hold és az égen Csillag-virágok virulnak: Az ntczai villanylámpák, Egymásután mind kigyulnak. De a mikor borult az ég, Nincs villany-világítás: Mert sötét utakon járni, Ez minálunk rég szokás. „A piaristák ügye/ Amikor a szerecsen mosakodik. Henczegés en-gros. Hiába való vergődés. Piaristák ügyéről lévén szó, mindenek előtt vá­gódj hasra óh nyájas olvasó és köteles hálával és tisztelettel gondolj a vendéglők ezen törzsvendégeire, mert igv kívánja ezt nagyontisztelendő Varjas Endre tanári-oklevél hiányában leledző, szent-életű pap-tanár. Valóban nem tudjuk, boszankodjunk-e, vagy ne­vessünk azon a kihívóan pöffeszkedő hangú stílus­gyakorlaton, melylyel a szent-életű Bandi a gimnázium botrányos állapotainak tisztázása czéljából a városi ta­nácsot sértegeti. Nem is annyira a felterjesztés fáj nekik, hanem az, hogy ezen szégyenletes ügy, mely a felterjesztést szükségessé tette, napfényre került. A világosságtól irtóznak, mint az ördög a tömjén füsttől. Hát e tekintetben feljajdulásuk érthető, mert meg­szűnt már Nagykárolyban az az idő, midőn mindent eltussolni lehetett. Eddig a rothadó dolgokat eltakar­gatták a nagyközönség szemei elől, úgy, hogy csupán a szagot lehetett némelykor érezni. Ez fáj bizonyos uraknak. Arczpirulással nézik a történteket ? Helyes. Sok, nagyon sok okuk van pirulni, ha ugyan tudnak elpirulni, mert hiszen ez csak a naiv lelküek tulajdonsága. A városi tanácsot bolondnak titulálja Bandi öcsém, mert szerinte oly követ dobott a kútba, melyet ők, a száz bölcsek sem tudnak kihúzni. Ha nem tudná, figyelmeztetjük a Bandi gyereket, hogy az öndicséretnek és a bélsárnak egyforma szaga van. Nem a városi tanács dobott követ a kútba, ha­nem egy nehány piarista piszkok bele a gimnázium kútjába, megfertőzve ezáltal a kút egész vizét. Megdönthetetlen tény, hogy például az 1898—9-ik tanévben a gimnázium tanulóinak száma 378 volt, és ezen szám az idén 293-ra apadt le. Ebből év­közben kimaradt 23, maradt: 270. Tehát_ éppen 108-al kevesebb. Hány százalék ez? 20? Üdvözöljük a Bandit, mint a legnagyobb számtani monstrum-geniet. Számolni tudni kell. Poétákról kritikát írni: tudás nél­kül is lehet. Ezt a tavalyi gimnáziumi értesítőben va­laki élénken beigazolta. Tehát 108 vidéki tanulóval volt kevesebb ez idén. Tessék csak meggondolni, mily mérvű anyagi veszteség érte ezáltal a várost és ennek lakosságát 1 Hogy némi fogalma legyen az érdeklődőknek a veszteség nagysá­gáról, közöljük, hogy egy tanuló 48 korona tandijat fizet a városnak. És egy tanuló élelmezése, ruházata, tankönyve stb. révén legalább is 50 kor. maradt volna havonta Nagykárolyban. A baj orvoslására Bandi szerint convictus, inter- natus kell, mert akkor a vidéki szülők idehoznák gyer­mekeiket. ' Hát persze,hogy ez kell! Hiszen a convictusban oly jól bele lehet oltani a fogékony gyermekbe a jezsuita­szellemet. Meglehet tömni fejét sötét butaságokkal és nevelni lehetne a jövendő kor keresztény szoczialistáit. Hát minden baj okozója az, hogy coqvictus nincs. E miatt nincs vidéki tanuló. Jó, de azt talán nem hiszi Bandi koma,' hogy a helyben lakó szülők is convic- tusba neveltetnék gyermekeiket ? Ugy-e nem ? Hát akkor, mély hódolattal köteles hálával és tisz­telettel kérdjük: mi az oka annak, hogy helyben lakó vagyontalan szülők is nagy áldozatok árán idegenbe küldik gyermekeiket ? Továbbá: miért kellett az idei értesítőből a 8-ik osztályból évközben idegen gimnáziumba távozott 4 tanuló nevét elsikkasztani ? Az igazság alapján állván, megjegyezzük, hogy közleményünk a helybeli piarista-rend nem minden tagjára vonatkozik, s igy azok a tanár urak, kik ma­gukat a gimnázium botrányában ludasoknak nem ér­zik, czikkünk által érintve nincsenek. A nagyközön­ség jól tudja, hogy kikről van szó. Az uj részvény-nyomda. „Felkelne, jaj de nincs erő: Lankadva visszadől..." Utazás egy részvény-nyomda körül. A tulipán-mozgalom hatása városunkban. Balekok kerestetnek! Akinek kihányni való pénze van — jelentkezzék. A „Szatmárvármegye“ czimü nyomtatvány egész pereputtya az érdekelt papák és sógorok közreműkö­désével egy, a kizárólag saját érdeküket szolgáló könyv­nyomdát akar városunkban felállítani. Megtehetik, hiszen elég pénzük van hozzá. Azon­ban ők nem oly bolondok, hogy az előreláthatólag tetemes veszteséggel járó vállalatot a saját pénzük ki­dobásával létesítsék. Nem ! Nekik több eszük van ennél. Legyen könyv­nyomda, de nekik egy fillérjükbe se kerüljön. Mire való a nagyközönség, ha nem arra, hogy fizessen? A nagyközönség beugratására legalkalmasabb a rész­vénytársasági forma. A könyvnyomdát tehát részvény- társasági alapon akarják megvalósítani. Hiresztelik, hogy az uj vállalattal szemben a nagy közönség óriási érdeklődéssel viseltetik és hogy rajtuk kívül Debreczeni István polgármester, Csipkés András bankigazgató, Péchy László műszaki-tanácsos, Reök Gyula nagybirtokos és dr. Roóz Elemér orvos is az alapítók közt vannak. Utána járván a dolognak, úgy értesültünk, hogy a fent felsorolt urak közül alig egy-kettő jelentette ki, hogy annak idején egy-egy részvényt fog jegyezni, hogy egyáltalában nem folynak be a részvénytársaság alapításába és hogy neveik az ő előleges tudomásuk és beleegyezésük nélkül lettek a nagyközönség megté­vesztésére csalétekül felhasználva. A nagyközönség pe­dig nemcsak, hogy érdeklődéssel nem viseltetik a ter­vezett vállalat iránt, de általánosan elitéli a mozgalom vezetőit, akik kicsinyes, önző czélból két amúgy is csak tengődő iparvállalatot akarnak — mások pénzé­nek felhasználásával — teljesen tönkre juttatni. Ez volna a tulipán-mozgalom hatása városunk­ban ? A rombolás ? Mire kell a harmadik könyvnyomda? A közkere­seti-társaság szerint: irodalmi vállalatok létesítésére. Miféle vállalatok volnának ezek 1 Talán a Kölcsey-Egye- sületnek egy évtized alatt alkotott kulturális tevékenységei­nek leírásáról szóló 24 kötetes' munka kiadása, vagya „Szatmárvármegye11 „Tolhegygyel“ czimü rovatában meg­jelent szellemi sziporkák (brrrrrr!) gyűjteményes kiadása? Vagy talán ügyvédi költségjegyzékek és felszólító leve­lek művészi előállítása ? Nem. Az uj nyomda kizárólag a „Szatmárvár­megye“ czimü, néppártivá vedlett nyomtatvány pénzügyi zavarainak szanálására szükséges. Megírtuk, hogy ezen nyomtatvány kiadóinak, mint olyannak 3500—4000 korona adóssága van. A részvény-nyomda tehát azért szükséges, hogy a rész­vénytársaság jó pénzért megvásárolja a „Szatmárvár­megye“ kiadói jogát, miáltal az önzetlen, áldozatra kész hazaftyak megszabadulnának az adósságtól. Vagy pe­dig ha ez nem sikerülne: a „Szatmárvármegyét“ a jö­vőben a rendes munkabéren alól oly olcsóért nyomat­hassák, hogy ennek révén egy pár hónap alatt behoz­nák eddigi veszteségüket. Persze, hogy ezért kell. Mert rendes munkabérért — tudomásunk szerint — bárme­lyik helybeli nyomda szívesen vállalkozik a „Szatmár­vármegye“ nyomatására. Ha tehát ez a czéljuk, hol maradna a részvénytársaság haszna ? A könyvnyomda részvénytársaságok — kivéve a fővárost — mindenütt veszteségre dolgoznak. A helybeli két könyvnyomda is csak azért pros- sperálhat, mert tulajdonosaik szakképzett nyomdászok és maguk is szorgalmasan dolgoznak, kik miután a városból eredő munkákból fennállani nem tudnak, üzem­körüket évtizedek óta a messze vidékre is kiterjesz­tették. Hol van a garanczia arra nézve, hogy a terve­zett uj nyomdának, esetleg idegenből hozandó, a vi­szonyokkal ismeretlen művezetője, ezekkel az egészséges és hasznot hajtó versenyt kiállaná. És 25,000 koronával akarnak nem szakképzett egyének modern, versenyképes nyomdát létesíteni? Hi­szen 3 hónap alatt csődbe jutna a részvénytársaság, ha csak alaptőkéjét újabb 25,000 koronával fel nem emelné. A tervezők legjobban a helybeli pénzintézeteknek a vállalatbani részvételére számítottak. Ezek azonban — kivéve a nagykárolyi Takarék­pénztár-Egyesületet — nem ültek fel a nagyhangú frázisoknak. A Takarékpénztár-Egyesület eljárásán nem cso­dálkozunk. A papa: vezérigazgató, a fiú: ügyész, a sógor: igazgatósági tag. És ne tessék elfeledni, hogy a Vetzák-palotában egy könyvnyomdának nagyon al­kalmas helyiség áll üresen. A Takarékpénztár-Egyesület különben is nagyon egészséges üzleteket csinál. A gőzfürdő részvénytársa­ságot is ez kezdeményezte. Persze nem tehet róla, hogy a 100 forintos részvényeket 10 forintért pocsé­kolták el a részvényesek. Az Úri Kaszinó kölcsöne is nagyszerű gseft volt! Az érmihályfalvai és máramaros- szigeti jelzálogos kölcsönök is kitűnő üzletek. Rajta tehát Nagykároly közönsége: jegyezzetek könyvnyomda részvénytársasági részvényt. Minden részvényes ingyen fog kapni 100 drb névjegyet, a melyre neve és állása után egy uj czimet is fognak nyomtatni: balek. Ha azonban — a mitől Isten mentsen! — mégse sikerülne a részvénytársaságot megalakítani: a halva szü­letett részvénytársaság gyászjelentésének ingyen való elkészítésére kollegialitásból Gellis Jakab szívesen ren­delkezésre áll. A „Központi“ kávéházból. A: A „Szatmárvármegye“ milyen újság? B: jSBsínjj HÍREK. Előfizetési felhívás! Felkérjük vármegyénk olvasó-kfizönségét, hogy mindenkor aktuális és tisztán a közérde­ket szolgáló lapunkra előfizetni szíveskedjenek. Előfizetési feltételeink a lap h©wr~i©káii ol­vashatók. Tisztelettel a szerkesztő-kiadók. — Személyi hír. Dr. Sternberg Géza közkórházi főorvos f. évi augusztus hó 10-ig terjedő szabadságot kapott. Ez idő szerint Bártfán időzik, honnan, mint értesülünk, e hó 28-án hazaérkezik. — Montsre deputáczió Budapestre. A nagykárolyi törvényszék megvalósí­tásához egy lépéssel közelebb jutottunk. A napokban ugyanis Debreczeni István polgár- mester kezdeményezesére e tárgyban értekezlet tartatott a városházán, amelyen határozatba ment, hogy pár nap múlva küldöttség utazik a fővárosba Polónyi Géza igazságügyminiszter­hez és Justh Gyula képviselőházi elnökhöz, hogy e reánk nézve rendkívül lontos ügyben a miniszter mielőbbi intézkedését kikérjék. A deputáczió vezetői Dr. Falussy Árpád főispán, gróf Károlyi István követünk és Debreczeni István polgármester lesznek. Koronázza siker fáradozásaikat. — Uj házfőnök. A piarista-rendkormány dr. Schweighoffer János helybeli házfőnököt elhelyezte és helyébe dr. Tietz Antal buda­pesti theologiai tanárt nevezte ki. — Áthelyezés. Gálffy Lajos vármegyénk s. tan- felügyelője Beszterczenaszódra lett áthelyezve. Utóda dr. Votisky Géza lett. — A keresztény-szoczialista gyűlés utókövetkez­ményei. A „Szatmármegyei Közlöny“ legutóbbi számá­ban megczáfolja a múlt héten városunkban suttyom­ban megtartóit keresztény-szoczialista gyűlésről szóló hírünket. Hát nekünk semmi közünk ahhoz, hogy Papp István mit mondott, sem, hogy a rendőrség nem tudta a gyűlés megtartásának tényét kinyomozni. Köz­leményünk valódiságát mindenben fenntartjuk, sőt kiegészítjük azzal, hogy a gyűlés a kath. legényegye­sület helyiségében reggel 8 órától délután 1 óráig tar­tott. Továbbá azzal, hogy a közleményünkben emlí­tett és a gyűlésen részt vett budapesti agitátor Sza- lánczy Andor volt. Itt említjük meg, hogy a kath. legényegyesület tagjai között nagy az elkeseredés Papp István egyleti alelnök ellen, ki a gyűlésnek az egylet helyiségében való megtartását engedélyezte. A mint halljuk, a tagok nagyobb része sürgős rendkívüli köz­gyűlés összehívását kérte, melyen határozatilag köve­telni fogják Papp István alelnök lemondását, mi ha meg nem történik, az egylet kötelékéből kilépnek és külön függetlenségi kört alakítanak. —- Lemondás. Palczer Ernő kegyesrendi kormány­segéd ezen tisztségéről lemondott. — Jótékonyczélu tánczmulatság. A nagykárolyi ipartestület, mint már megírtuk, az elaggott és elszegé­nyedett iparosok segélyezésére f. évi augusztus 5-én a lövölde kertben tombolával, tűzijátékkal, virágvásárral és világpostával egybekötött tánczmulatságot rendez. A mulatság védnöki tisztét Ilosvay Aladár alispán és Deb­reczeni István polgármester már elfogadták. A rendező- bizottság elnöke: Luczay János. Alelnökei: Hancsics Illés és Némethy Sándor. A lövölde kert a tánczmulat­ság alkalmából villanynyal lesz kivilágítva. Belépti dij: Személyenkint 1 kor. 20 fillér, melyért egy tombola­jegyet is adnak. — A „Magyar Vódőegyesiilet“ helybeli fiókja szakosztályai f, hó 7-én délután gyűlést tartottak és megválasztották elnöküket és jegyzőjüket. Az ipari szakosztályban elnök lett: Kinczel János asztalos- mester, jegyző: Luczai János fodrász. — A kereske­delmi szakosztályban elnök lett:. Schuszteritsch Fe- rencz, a kereskedelmi társulat elnöke, jegyző: Pucser Károly kereskedő. A női szakosztályban elnök lett : Ilosvay Aladárné, vármegyei alispánunk neje, jegyző : Dr. Gózner Elek ügyvéd. A társadalmi szakosztályban elnök lett Péchy László műszaki tanácsos, jegyző: Dr. Vetzák Ede. Ezután a választmányi ülés tartatott meg Dr. Serly Gusztávné alelnök elnöklete alatt. — Műkedvelő előadás. A kath. legényegylet va­sárnap este megtartott műkedvelői szinielőadása meg­lehetősen sikerült. Kár, hogy az „Anyaföld“ czimü népszínművet választották, mert az Géczynek egyik legrosszabb müve és előadása műkedvelőknek hálát­lan feladat. A szereplők a körülményekhez képest eléggé megállották helyüket, azonban az előadás sikere főleg a kitűnő rendezés eredményének tulajdonítható. Előadás után táncz következett, mely virradatig tar­tott. Az első négyest 50 pár tánczolta. — Aszfalthiány. Régi panasz tárgyát képezi városunk Petőfi-utczai és e tájon levő utczák lakóinak, hogy a Wesselényi-utczának a Kovács József-féle (volt Riesenbach) telektől a Szalay Bálint háza sarkáig eső rész nincsen kiaszfaltozva s esős időben a girbe- görbe flaszteren a város belseje felé irányuló közleke­dés a meggyülemlett viz miatt kellemetlen. Az ut-test maga rövid — alig nehány méter — s folytatását már aszfalt gyalogjáró képezi. Nagyon kívánatos volna

Next

/
Thumbnails
Contents