Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-07-11 / 8. szám
NAGYKÁROLY. Konstantin józsefházai gör. kath. lelkész, megyebizottsági tag ellen, aki a nemzetiségiek jogait igyekezett volna védelmébe venni. Hogy milyen eredménynyel járt az ő, Lukácsiu felszólalása hazafias vármegyénk állásfoglalása után, könnyen érthető. A gyűlés lefolyásáról egyébiránt tudósításunk a következő : Elnöklő főispán, mielőtt üdvözölte a megjelent bizottsági tagokat, ä nem rég elhunyt gr. Károlyi Sándor érdemeiről emlékezett meg. E megemlékezés ünnepélyesebbé tétele okából a beszéd jegyzőkönyvbe ik- tattatni, valamint az özvegyhez részvétirat küldése ha- tároztatott el. Péchy főjegyzőnek az Udvart illető gyászjelentések felolvasása után a tárgysorozatra került a sor. Első volt ezek között a Felsőbánya—kapniki-ut ügye s alispán meg- bizatott, hogy tegye meg a felterjesztést a kereskedelmi miniszterhez az iránt, hogy ez az ut az állami utak közé vétessék fel. A mátészalka—fehérgyarmati h. é. vasútvonalra adott előmunkálati engedély meghosszabbítása tárgyában a miniszter leirata tudomásul szolgált. A nemzeti ellenállás tárgyában több törvényhatóság átiratot intézett vármegyénkhez s e tekintetben elhatározta, hogy azokat egyetértése jeléül a vármegyei irattárba helyezteti el. Liptóvármegye átirata az 1886: XXI. és 1886. XXIII. t.-cz. módositása tárgyában, tartalmával egyetér- tőleg a törvényhatóság is szükségesnek látja, hogy a törvény ama hézagai, melyek a nemzeti ellenállás megtörésére alkalmasnak bizonyultak: a tapasztalatokon okulva, helyesbittessenek, valamint uj alkotmánybizto- sitó törvények alkottassanak; mindezek fölött való szaktanácskozáson pedig magát esetleg képviseltetni fogja. N. Szabó Antal szerint ez a tárgy alkotmányjogilag oly fontos, hogy a törvényhatóságnak meg kell ragadnia az alkalmat, hogy saját álláspontját is kifejtse. Elfogadja tehát az állandó választmány indítványát, de azt nem tartja elegendőnek. Indítványozza: jelentse ki a vármegye, hogy megfogja keresni az országgyűlést alkotmánybiztositó törvényiek alkotása iránt. Indítványozza azonkívül, hogy csatlakozzék a vármegye Kolozsvár város törvényhatóságának ily irányú feliratához. Ilosvay Aladár alispán szerint a szőnyegen fekvő tárgyra vonatkozólag ily tartalmú határozatot nem lehet hozni; természetes azonban, hogy ha Kolozsvár emlitett határozatát hozzájárulás végett megküldi, az annak idején tárgy altatni is fog. F a 1 u s s y főispán ugyanilyen értelemben szólal fel, hozzátéve, hogy ha Kolozsvár fentemlitett határozatát törvényhatóságunknak megküldi, annak elfogadása mellett eme fontos alkotmányjogi feladatra vonatkozólag ő önálló javaslatokat is fog beterjeszteni. N. Szabó Antal köszönettel veszi tudomásul a válaszokat. A tárgysorozat következő pontja volt az, a mely alkalmat adott Szatmárvármegye törvényhatóságának, hogy álláspontját a nemzetiségi kérdésben kifejtse. Ez a pont igv hangzik: „Temesvármegye átirata az országgyűlési képviselőválasztásoknál a nemzetiségi izgatások megfékezése tárgyában.“ Az állandó-választmány e kérdésben azt javasolja, hogy a közgyűlés csatlakozzék Temesvármegye átiratához és ezt a határozatát közölje az országgyűléssel is. A szenvedély vak, de nem egészen; látjaaczélt, csak az eszközöket nem és azért nyúl minden eszközhöz válogatás nélkül, azért válik nemtelenné, vagy ami egy az érzelmek életében: erkölcstelenné. Örök szerelem tehát nincs s ha egy házasság tiszta szerelmen alapul, boldogtalanná teszi mindkét felet. Ott a szenvedély uralkodik, mely a végső eszközt vette igénybe kielégittetésére és ha ki van elégítve, megszűnik, a házastársak megunják, sőt mi több, mert nem látnak mást egymásban életük lelánczolójánál, mint életük boldogságának megölőjét: megutálják, meg- gyülölik egymást. De azért a szerelmi házasságot nem ítélhetem el, ha alapja nem a szerelem. Itt is — hogy ne csaljuk magunkat — az érzéki szerelem, tehát az egyedüli szerelem, a szenvedély kielégítése után megszűnik, a házastársak egymásba rövid idő után nem szerelmesek többé soha. De megmarad az, hogy egymást tisztelik, becsülik, szeretik; megmarad a szeretetnek nyugodt érzelme, mely szilárd alapon áll, azon, hogy egymás jó és nemes tulajdonait ismerik, becsülik. Ezt a nyugodt, mély érzést vihar meg nem döntheti, mig a szerelem ingatag építményét egy erősebb szél elsodorja, összetöri, romba dönti. Ég és föld a különbség a két érzés között! Egetverő, törő, romboló, futó szenvedély és szalmatűz az egyik, csendes, áldást hozó, mély, boldogító érzés és állandó a másik; a szerelem: egy pillanatig tesz boldoggá, mikor a czél el van érve; azelőtt boldogtalanná tesz, mert a czél még nincs, utóbb mert már ei van érve és kezd értéktelenedni; a másik érzés: a szeretet és becsülés érzete, boldogsága tartós, mert maga is tartós s lehet: ha nem is örök, de halálig tartó. Mig a szerelem, mint romboló vihar az élet bármely évszakában, még a tavaszát sem véve ki, hirtelen feltűnhet és végig vonul a tájon dühét éreztetve, a szeretetre csak már megállapodott kedély, megtisztult érzés, megerősödött szív képes, mely azonban erejét abba önti és erejével védi utolsó lehelletig. Hát a „plátói szerelem?“ mondják majd sokan. Az nincs! Lehet lepel, mely „ alá az érzéki rejtőzik; lehet önámitás annak, ki a valótól álszeméremből, vagy tán más okból irtózik, de nincs és nem lesz, mig férfi fogja a nőt s nő a férfit szeretni és mig az ember is csak állat lesz. Lukácsiu Konstantin a javaslat ellen szólal fel. Temesvármegye eme határozata nem keletkezett megfontolás után. A ki benyújtotta, csak politikai stréber lehetett és Temesmegye közönsége csak azért szavazta meg ezt az indítványt, hogy tovább mehessen tárgysorozata tárgyalásánál. Az üres kapaszkodás és a meggondolatlan sietség nyilatkozik meg ebben a feliratban. (Elnök csenget.) Felszólítom a tisztelt bizottsági tag urat, hogy ne gyanúsítson meg idegen törvény- hatóságot. Lukács szavait igyekszik magyarázni. Majd igy folytatja: Ne dobálózzunk az izgatás szóval olyan könnyedén. Ha valaki a büntető-törvénykönyvbe ütköző cselekményt követ el, akkor Temesmegye felirata nélkül is el fogják Ítélni, ha pedig áz izgatás csak pusztán az agitáczióval egyenlő, vagyis törvénybe nem ütköző eszme mellett izgatunk, úgy nincs joga semmiféle törvénynek vagy közigazgatási rendelkezésnek bennünket ebben megakadályozni. Hát Kossuth Lajos, a kiváló államférfiu, a múlt század leglángolóbb lelkű apostola, nem izgatott az eszméi mellett? Vagy Apponyi Albert, Kossuth Ferencz... (Felkiáltások:) Azok a magyar állameszme mellett, az alkotmányosság mellett izgattak, magok pedig éppen ezek ellen. (Más oldalról.) Üljön le ! Nem szégyenli magát! Él nők: (erélyesen csenget.) Felszólítom a szónokot, hogy szavait válogassa meg a jövőben! Nagy barátja vagyok a szólásszabadságnak, de ha szónok történelmi nagyjainkat és alkotmányos minisztereinket, a kik mindig csak a magyar haza és a magyar állampolgárok egyetemes jóllétéért küzdöttek, egysorba állítja az államellenes izgatókkal: úgy kénytelen leszek szónoktói a szót megyonni. Tanulja meg már a szónok, hogy ebben a hazában mindnyájan egyenlők vagyunk. Lukácsiu: Véleménye szerint ő nem élt vissza a szólásszabadsággal. Ha a főispán őt folytonos rendre- utasitásokkal, a megyebizottság pedig közbeszólásokkal zavarja, úgy ő pem tud és nem akar tovább beszélni. Eláll a szótól. Gúnyos felkiáltások röpködtek a levegőben: „Már rég le kellett volna ülnie!“ „Sohase beszéljen maga!“ A többség nevében N. Szabó Antal válaszolt Lukácsainak. Hosszas és általános tetszéssel találkozó beszéd keretében foglalkozik a nemzetiségi kérdéssel. Nézzünk szemébe ennek a mumusnak — úgy mond — hogy tisztán láthassunk e kérdésben. Ha Lukács sérelmeket hozott volna fel, szóló azt szívesen meghallgatta volna, sőt vizsgálat alá is venné. De Lukács általánosságban mozgott, konkrét dologgal nem állott elő, mert nem is állhat elő. Ellenben szóló vádolhatja meg a megye nemzetiségeit, hogy azok lelketlenül izgatják a népet. A legutóbbi választáson is tapasztalta ezt Nagysomkuton is. Örülnék — szólt, — ha az oláh nyelvet bírnám, .,mert akkor felvilágosítanám a népet az ő vezérei lelketlenségéről. Ennek a hazának minden állampolgára egyforma gyermeke; nincsenek mostohák és nincsennek kiválasztottak, és ha önök, Lukácsék azt képzelik, hogy vendégek e hazában, a kiknek a vendégjog oltalma alatt több szabad a többi állampolgárnál, hát ebben a hitökben csalódni kell önöknek és csalódni is fognak. Czéloz aztán szónok az általános választói jogra, a melyről azt tartja, hogy csak magyarul beszélni, imi és olvasni tudó polgárnak kell megadni. Csatlakozik egyébként az állandó választmány javaslatához s miután a bizottsági tagok is egyhangúlag hozzájárultak ahhoz, elnök azt határozatilag kimondja. Árverésen. Első tétel: egy ócska fringia. Csorbult. Egy forint a becsértéke. Harsány hangon szól a kikiáltó : „Itt van a tárgy, ki ad többet érte ?! “ Kézről-kézre jár a rozsdás jószág És mosolyog a hiéna-sereg : „Szép egy gscheft! Adok érte tiz karjczárt, Megörvend neki a Sanyi gyerek.“ „Húszat adok s én leszek vevője! Hadd csüngjön otthon konyhámnak falán ; Ha ezt meglátja a feleségem, Egy kissé respektálni fog talán.“ De az alperes ősz, öreg ember, Bár büszke fenség ragyog szemében, Könyörög, kezeit összetéve : „Jó uraim, ezt hagyják meg nékem ! Ne vegyék el legszentebb kincsem is, Mert ez a kard az életem fele ........ Mondh atatlan drága, dicső emlék : A szabadságért küzdöttem vele ! A harczmezőn villogott kezemben, Midőn hajam még hollószinü volt; Valahányszor lesújtottam véle : Mindannyiszor egy ellen leve holt . . ..“ „Színházba való érzelgős beszéd! Nyugdijt kap, ha küzdőd a hazáért; Első a gscheft . . . . “ És a rozsdás kardot Megveszik egy fényes koronáért. S aztán, mintha mi sem történt volna, Nem gondol reá többé senki sem. Pereg a dob .... tovább árvereznek . .. Csak az öreg zokog keservesen. Kósenfeld Zsigmond. Fontos és közérdekű ügyek voltak még a következők : Illosvay Gusztáv volt főszolgabíró állásától felmentetett. Nagykároly város képviselő-testülete úgy határozott, hogy a volt belügyminiszter ellen annak okából, mert városunkba ez év márcziusában' törvénytelenül és indokolatlanul csendőrt rendelt ki, vád alá helyezési indítványt nyújt be a képviselőházhoz. Az állandó választmány Nagykároly város indítványát teljesen magáévá teszi és indítványozza, hogy ezen ügygyei kapcsolatban írjon fel a vármegye a képviselőházhoz, hogy úgy az egyes képviselők, mint a törvényhatóságok által összeállított bünlajstromához Nagykároly városét is csatolja, és az egész Fehérváry kormányt vád alá helyezze. A közgyűlés ezen indítványt egyhangúlag elfogadta. Böszörményi Endre csengeri járási főszolgabíró és dr. Fekete Sámuel vármegyei főorvos nyugdíjazását a közgyűlés munkaképtelenség czimén kimondja. Ugyancsak nyugdíjazza Rába László vármegyei árvaszéki ülnököt és az ellene elrendelt vizsgálat megszüntetését mondja ki. Brebán Aurél és társai abbeli kérelmét, hogy a vármegye fizetésüket 1907. év végéig havonkénti részletekben utalja ki a közgyűlés, az állandó választmány véleményével egyezőleg elutasítja. Néhány kisebb jelentőségű ügy letárgyalása után elnöklő főispán a gyűlést bezárta. Kötelező tűzoltásról Van szabályrendeletünk, Mely szerint: vagy tüzet oltunk, Vagy e helyett fizetünk; 5 a veszélyben, Ki megvédjen, Van kilencz darab tűzoltó, Ki mind irtózik a tüztöl, Mert „tűzzel játszani nem jó!* Seprés a főgimnáziumban. A városi tanács átirata a rendkormányhoz. Elégtétel a kiüldözött tanulóknak. A főgimnáziumban uralkodó botrányos állapotokkal Nagykároly város tanacsa — felszólalásunk folytán — e hó 3-án tartott teljes ülésében foglalkozott és ennek eredményeképen a magyarországi kegyesrendiek rendkormányához a következő megkeresést intézte: „Főtisztelendő rendkormány! A kegyes tanitórendiek vezetése alatt álló Nagykároly városi rom. kath. főgimnázium hanyatlása az utóbbi időben évről-évre jobban tapasztalható. A tanítás eredményé nem kielégítő s a növendékek száma apad, ellenkezőleg az országban lévő többi középiskolákkal, ahol a növendékek száma évről-évre rohamosan emelkedik. Ezen viszás helyzet okát a tanáritestületben s azon tényben kell keresnünk, hogy ezen iskolába oly tanerők is alkalmaztatnak és helyeztetnek át, akik a tanítás és bánásmód szempontjából méltán kifogas alá esnek, s okot szolgáltatnak arra, hogy az iskola jó hírneve veszélyeztessek. Tisztelettel kérjük ezért a főtisztelendő rendkormányt, hogy ezen tovább nem tartható káros állapot megszüntetése czéljából a kifogás alá eshető tanárok elhelyezése s a Nagykároly városi főgimnáziumnak teljesen kifogástalan s lelkiismeretesen nemes hivatásának élő tanári karral leendő ellátása iránt sürgősen intézkedni méltóztassék“. A dolgok ilyentén állásának hivatalos konstatálása után felhívjuk olvasóinkat: olvassák el a „Szatmár- vármegyé“-nek és a „Nagykároly és Vidékéinek a főgimnázium botrányáról annak idején hozott és nyilván egy toliból származó, vagy legalább is sugalmazott közleményeit. Abból megláthatják, milyen hírszolgálatot nyújtanak azon lapok és mily módon képviselik városunk anyagi érdekeit. Pordal. — Énekli a „Szatmárvármegye“. — Nagykárolyban az utczákon Borzasztóan nagy a por ; Könnyű volna megszüntetni, Ha locsolnák némelykor. De e miatt a tanácsot Nem fogom meginteni, Mert nem tudnék olvasóim Szemébe port hinteni. — A volt királyi biztos nyílt levele. Nagy László volt királyi biztos a múlt héten nyilt levelet intézett Kende Zsigmond cs. és kir. kamaráshoz. A levél komám uramhoz szól, de úgy, hogy a „Szatmárvármegye“ komám-asszony is ertsen róla. Nagy László elérte czélját, a mennyiben a Kende Zsigmond monogramjával ellátott inget a „Szatmárvármegye“ magára öltötte. A maró gunynyal irt nyilt levéllel a „Szatmárvármegye“ vezérczikkben foglalkozik. E vezérczikk szerint Nagy László politikai és erkölcsi halott, ki fel-fel jár sírjából. Hát igaz, Nagy László ezidőszerint politikai halott. De azért nem gavallér dolog a „Szat- márvármegyé“-től, hogy folyton maczerálja őt, sőt ellenkezőleg. Hálásnak kellene lennie iránta. A sírjából fel-fel járó politikai halott nagyban megkönnyíti a politikai hiénák munkáját, mert nem kell nekik legalább a sirt feltúrni. Ez a halott a saját erejéből jön fel a külvilágba.
