Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)

1906-06-20 / 5. szám

Nagykároly, 1906 junius 20

f ' -\V-Aȣ

i u,\\\' : ff y

Előfizetési árak c

Egész évre . . 6 K —

Fél , . . 3 „ Negyed „ . . I „ 50 Egy hóra . . — „ 50

Egyes szám ára — „20

1. évfolyam. 5- szám.

Hirdetések

a kiadóhivatalban és So- mossy Miklós ur dohány- főtőzsdéjében jutányosán vétetnek fel.

„Nyiltter“ sora 40 filier.

/

:.X\'

ALTALANOS ERDEKU TÁRSADALMI HETILAP.

■p. '.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Főszerkesztő: POZSONYI GÁBOR

Megjelenik minden szerdán.

Nagykárolyban, Wesselónyi-uteza 22. szám.

Társadalmi bajok.

A megélhetés mennél nehezebb, az emberek annál inkább önzőkké, a társadalmi kívánalmak iránt közönyösökké lesznek. Ha szétnézünk Nagykárolyban, megyénkben vagy az országban, mindenütt azt látjuk, hogy az emberek nem érdeklődnek semmi olyan ügy iránt, mely nem a saját ügyök. Az emberek saját magukért küzdenek, ezért áldozzák tel éltük legnagyobb részét s ugyanakkor legkevesbbé sem törődnek a mások ügyeinek jóakaratu előmozdításával.

Ha egy értelmes idegen városunkban megtelepszik, nehány napi tapasztalat után meddőnek, betegnek tartja a társadalmi életet. Ez nem alaptalan vád a figyelmes szemlélők részéről, hanem olyan kóros jelenség, mely társadalmunk minden rétegében, az egyes családok életében, a magánosok ténykedésében szomorúan tapasztalható.

Szerencsétlen ember az, aki azt képzeli, hogy az ember életczélja csupán abból áll, hogy saját érdekeit kell szolgálnia. A tevékeny ember munkálkodhat önmagának, családjának javára, de időt szakíthat a társadalmi ügyek intézésében való részvételre, szórakozására is. Hiszen az életczélja nem lehet csupán az, hogy szakadatlanul fussunk a mindennapi után. Az embernek szüksége van emberekkel társal- kodni, közös erővel közös ügyeket czélhoz juttatnia. Ezt nem akarja sok ember megérteni, ezért hal meg sok üdvös eszme már születése korában.

Nagykároly városában közel tizenhétezerem- ber lakik. Itt olyan szép tevékeny társadalmi életet lehetne teremteni, mely kellemesen szórakoztatná az egyeseket, mely sok üdvös eszmének volna nemcsak megteremtője, hanem megvalósítója is. Nálunk az emberek egymás iránt hidegek, önzők. Alig van nehány család, mely összetart s ebben sincs köszönet, mert az

Felelős szerkesztő: RÓSENFELD ZSIGMOND.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Egyes példányok kaphatók Eigner Simon és Csókás L. könyvkereskedésében.

összejövetelek idejének legnagyobb része a mások cselekményeinek rosszakaratú birálga- tásával telik el.

Vannak emberek, akik magukhoz hasonlót, magukhoz méltót nem találnak s úgy élnek, mint Robinson a szigeten. Ha van összejövetel, az a vendéglők, kávéházak asztalai mellett történik, pedig az ilyen szórakozás sok pénzbe kerül s tulajdonképen nem is szórakozás, hanem testet-lelket ölő időtöltésnek mondható.

Az emberek legtöbbje ma önző és a nagyzás hóbortjában szenved. Ha valaki hivataltársaival találkozik, lenézi a nálánál kisebb állásban levőt. A vagyonos fitogtatja vagyonos voltát és érezteti másokkal, hogy az ő zsebe jobban tele van, mint azé, akivel véletlenül összekerült.

A származás, az elődök érdemei mind olyan kiváltságoknak tekintetnek, melyek a bizalmas érintkezést lehetetenné teszik. Az összekellemes szórakozást szereznének és támogatnák összehozott filléreik által azon intézményeket, melyeknek czélja a szegényeket gyámoli- tani, társadalmi utón üdvös eszméknek megvalósítására törekedni.

Sokat, nagyon sokat tehetnénk a közjóra, csak meg volna bennünk az egymás iránti jóakarat. Nagyzással czélt érni nem lehet. Ha az összejövetelek a vagyon, a gazdag öltözködés fitogtatása: akkor ne is képzeljük, hogy társadalmi életünk valaha pezsgésbe jön.

p. o.

— Uj törvényszékek. A „M—g“ írja, hogy az igazságügyi kormány költségvetésébe három uj törvényszék felállítását vette fel, u. m.: Nagykároly, Ungvár és Baja városokat. Hogy mily rendkívüli horderejű ez városunkra nézve, mindnyájan tudjuk s annyira fontosnak tartjuk az ügyet, hogy vele jövő számunkban részletesen fogunk foglalkozni.

jöveteleknél tapasztalható pöffeszkedés mind ennek kifolyása. A mindenáron ragyogni akarás, túlköltekezés a kisebbek, szegényebbek lenézése mérgezik meg összejöveteleinket. Ilyen viszonyok mellett nem képzelhető egészséges társadalmi élet, melyr^ oly nagy szükségünk volna.

Pedig milyen szép, milyen jó volna, ha társadalmi életünk nem 'olyan meddő volna, mint a milyen ! Az egyesületek, humánus intézmények tervezik ugyan, hogy szórakoztató estélyek, összejövetelekről gondoskodnak, de mit ér az, ha a vagyonos ember nem találja fel magát a tisztességes, nálánál szegényebb emberek társaságában, s ha egyszer rászánta magát valahol megjelenni, büszkesége nem engedi, hogy az általa kicsinynek talált emberek között máskor is megjelenjék.

Van nálunk egy csomó papiroson élő egyesület, melynek meg van a maguk emberbaráti vagy más nemes czélja. Ezek istápolása úgy volna elérhető, ha összejőve egymásnak

Érettségi botrány a gimnáziumban.

Diáksztrájk.

Denunciáló kartárs.

Torzsalkodó tanárok Dr. Péchyt felfüggesztették.

Liberális gondolkozásának áldozata. Elhalasztott érettségi vizsga.

A Cseh Lajos igazgatása alatt álló nagykárólyi főgimnáziumban csehül állanak a dolgok. Az igazságnak tartozunk annak kijelentésével, hogy az ott uralkodó anomáliák nem mai keletűek.

Régóta általános panasz tárgyát képezi, hogy az egykor kitűnő hírnévnek örvendett főgimnáziumunk az utóbbi években erős hanyatlásnak indult. Az első botrány, melynek egyes részletei a nagyközönség közzé is kiszivárogtak: ezelőtt 4 évvel történt és a tanári kar nagy részének áthelyezését vonta maga után.

Joggal remélte városunk közönsége, hogy az akkori események után, — melyekkel most foglalkozni nem kívánunk — végre-valahára rend lesz a gimnáziumban. Csalódtunk. A tanári torzsalkodások,

T A R C Z A.

Mama mindig1 szép marad

Zöld indáknak függönyén át A szobába néz a nap.

Nagymama ül, bólogat, köt . . . Naphosszat köt, bólogat.

Évek során haja ősz lett,

Ránczos arc2a, homloka . . .

Lábainál térdel, játszik A legifjabb unoka.

Megszólal az ártatlanka:

„Egyre főd mért bólogat? — Nagymama, te nem vagy ám szép, Nem tetszik nekem hajad . . . Homlokodon, szemed fölött Az a nagy ránéz, ottan a’ . . .

Sokkal is szebb a mamácskám —

Óh be szép is a mama !“

Nagymama néz kedvenczére: „„Szépség múlik, unokám.

Azt a vénség tette rajtam —

S mama is megvénül ám!““

— „Mama?!“ — és a gyermek arczra Borul könnyű áradat —

„Óh nem ! tudom bizonyosan :

Mama mindig szép marad!“

Agyaghordás.

Jó sárga agyag van a vízpart szóién, azt messze földre elhordják tapasztó sárnak, mert ha apró szalmával egybetapossák, vízzel meglocsolják, soha többé le nem esik onnan, a hova fölragasztották. A fazekasok is szeretik, mert igen nagy tálakat lehet belőle csinálni, továbbá hüs vizes-korsókat, a melyeknek szivóka van a fogóján. Az uj háznak pedig a falába rakják, nagyobb összetartozandóság okáért. Gál Mátyás is ennek vitte volna, mert régi volt a háza nagyon és uj építését határozta el.

Nem kell gondolni, hogy minden házat a szokásos módon építenek. Hogy jönnek emberek, a kik gödröt ásnak, azután következnek a kőművesek, a kik a téglákat rakják, az ácsok, asztalosok, kovácsok, meg bádogosok, a kiknek ott mindnyájának dolga akad. Nem Így van. Az egyszerű emberek még mindig maguk építik a házukat és nem kell ahhoz se tégla, se vályog, csak éppen hosszú rudak, sok deszka és még több föld. A rudakat és deszkákat kölcsön kell csak kérni, mert azokra ott nem sokáig van szükség. A rudakat a földbe verik, a deszkát pedig rájuk szögezik és a helyet, a mi köztük marad, betöltik földdel. Tapossák furkózzák és ebből lesz a fal, minden különösebb tudomány nélkül. Mikor fölmagasodott az elégig, tetőt raknak rá nádból, az oldalain pedig lukakat vágnak, a miből lesz az ajtó meg az ablak és mikor készen van, csak olyan ház lesz, mint a többi. Ajtót, fát, ablakot készen vesznek hozzá, de a ki jól tud bánni a szeker- czével, esetleg maga is farag. Végül betapasztják sárral és most jönnek meszelőikkel az asszonyok. Kivül- belül az egész házat fehérre festik. Belül a meszelővei kék pettyeket raknak a fehér falra és egészen kékre festetik az ablak köze is. Ellenben kívül a fal aljára fekete festékből húznak széles sávokat. Ez a három szin az uralkodó, a fekete, fehér és kék. Van ugyan,

a ki pirosat is használ, de az már nagyon ráczos gusztusu ember lehet.

Persze az ilyen házépítést nem maga intézi az ember. A szomszédok közül akad, a ki napszámba átjön. Az ilyesmi úgy sem dologidőben készüi, de egyébként is tartozó kötelessége ez a szomszédnak, miután úgy lehet, hogy jövőre ő kéri ki a másik segedelmét.

így ment Gál Mátyás is ezen a napon a szomszéddal Ernyey Mihálylyal és a tulajdon János fiával egy kocsin agyagért, mert az agyagra ilyen építkezéseknél nagy szükség van, nemcsak tapasztás okáért, hanem a földet is ez ragasztja egybe.

Elég vidám ut ez odáig a mezők fölött és a folyó mentén, melynek völgyébe rézsut kell leereszkedni. Fűzfák alatt mennek, a melyek végig húzzák ágaikat az ember fején. A lovak elkapnak egy-egy levelet, de kesernyés és prüszszögnek tőle.

— Úgy kell — mondja Gál Mátyás — mit eszed az olyant, a mi nem neked való.

— De hisz nem is való az semminek se — véli a szomszéd.

— Nem az — feleli Gál — Hideglelésül nagyon használatos. Én sokat főztem az asszonynak, mikor éppen evvel a gyerekkel volt várandós.

A János gyerek csodálattal tekint a vén fűzfákra, a melyek itt álltak és voltak már az ő ideje előtt is.

— No — mondja egyszer ismét az apja és megáll a kocsival a part mellett. — Ez itten nagyon jó fajtájú agyag.

A sárga, zsíros föld hosszan és magasan terjed a folyó szélén. Néhol igen nagy lukak vannak benne, más helyen apróbbak. Ezek füstösek is: ott vizenjáró emberek főzhettek unalmukban, mikor a parton szelet hevert a hajó. Leszállunk most már. Ernyey az ásóval megkaparja kissé a falat s hogy a száraza lehűlt, a nedveséből vesz egy darabot a kezébe. Hát az egészen jó, a tapintásán érzik és a hogy az ujjai között nyo-