Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-12-26 / 32. szám
NAGYKÁROLY. Ott van a többek között Somossy Miklós. Ottvan Kubinyi Bertalan alelnök. Különösen ez utóbbinál, gyertyával keresve sem lehetne alkalmasabb elnököt találni. Nem czélunk senki érdekében a korteskedés. Kizárólag a „Nagykárolyi 48-as Függetlenségi Párt“ érdeke lebeg szemeink előtt akkor, midőn figyelmeztetjük a pártot, hogy az elnök-választásnál körültekintően, meggondoltan járjon el, mert a jelenlegi politikai viszonyokból következtetve a pártra és különösen annak elnökére, már a közeljövőben súlyos, messze kiható, fontos feladatok várnak... — Vármegyénk állandó választmánya f. hó 27-én délután 3 órakor a megyei székház kistermében ülést tart. Tárgy: a 28-án tartandó vármegyei rendkívüli közgyűlés tárgyainak előkészítése. — A megyei főorvos. Dr. Serly Gusztáv vármegyei főorvos a napokban beadta nyugdíjaztatása iránti kérvényét. Még el sincs intézve a kérvény, már is biztos, hogy ki lesz az utódja. Az uj megyei főorvos dr. Aáron Sándor nagykárolyi gyakorló orvos lesz. Miért ? Mert dr. Aáron Sándor háziorvossá a főispánnak. A főorvosi állásra előreláthatólag mintegy ' 12 pályázó lesz. Köztük a 7 járási orvos is. Ezek között van olyan is, aki már 20 év óta szolgálja a vármegyét és évek óta tiszteletbeli főorvosi rangja van. De ez mind nem jön számításba, mert az uj aéra alatt az a jelszó, hogy nincs protekczió. Karácsony. „Dicsőség fenn az Istennek, Békesség az embereknek!“ Hajdanában: Ez ének szólt Kunyhóban és palotában. * „Dicsőség az Embereknek, Békesség fenn az istennek!“ Mostanában: Ez ének cseng Kunyhóban és palotában. A nagykárolyi „Birtokossági malom részvény- társaság“ közgyűlése. A nagykárolyi „Birtokossági malom részvénytársaság“ vasárnap délután 2 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésen a részvényesek majdnem téljes számban jelentek meg. A gyűlés megnyitása után az Igazgatóság előterjesztette, hogy a részvénytársaságnak eddig az üzemből kifolyólag jelentékeny vesztesége van, ami onnan származik, hogy a villamos áram fogyasztás költsége az eredetileg tervezett összeget mintegy 4-szeresen meghaladja. Ezenkívül a malom üzeme gyakran szünetel, mert a villamos áram szolgáltatást a város a közvilágítás érdekében gyakran megszakítja. Ennek folytán a közgyűlés elhatározta, hogy a malomnak villany által való hajtását beszünteti és megbízta az igazgatóságot, hogy egy megfelelő benzinmotor beszerzése czéljából a szükséges intézkedéseket haladéktalanul tegye meg és eljárásának eredményéről a legközelebb összehívandó közgyűlésnek tegyen részletes jelentést. Elhatározta a közgyűlés, hogy az uj gépek beszerzése czéljából a szükséghez mérten egy nagyobb összegű kölcsönt fog felvenni. Igazgatósági elnökül Schuszterits Ferencz lett megválasztva. A részvényesek nagyrésze a malom veszteségeit nemcsak a fent jelzett körülményeknek, hanem annak is felróvják, hogy a vezetőség, nem hanyagságból ugyan, de megfelelő üzleti szellem és rátermettség hiánya miatt, nem fejt ki annyi és olyan tevékenységet, a milyent egy ilyen vállalkozás megkíván. Nézetünk szerint ezen a bajon egy szakképzett üzletvezető alkalmazásával könnyen segíteni lehetne. A „Központi kávéháziból. Flaumflek: Vegyél tülem egy nagykárolyi „Birtokussági malum“ részvinyt. B1 a 11 f u s z : Azt hiszed, hogy megvagyok őrölve? Egy újság czikk hatása. Ijedelem a föispáni lakásban. Pót ebéd, pót estély. Megakarják reperálni a hibát. A Nagykároly multheti számában „Fényes estély a főispánnál“ czim alatt megjelent czikk óriási konsternácziót okozott a vármegyeház emeletének jobb szárnyán. A czikk elolvasása után ébredtek csak tudtára annak a vastag sértésnek, amit indoktalan gőgjükben Nagykároly város polgárságával szemben elkövettek. Alig olvasta el a czikket Dr. Falussy Árpád főispán, rögtön telephonált Dr. Kovács Dezsőnek. Dr. Kovács Dezső, irodájában egy nagy bőr- karosszékben ülve, merengett kedvencz thémáján: a közjegyzőségen, midőn a telephon csengője megszólalt. Természetesen villámgyorsan sietett a főispánhoz. Midőn megérkezett tanácskozni kezdtek arra vonatkozólag, hogy miként lehetne alkalmas formában, a baklövést jóvátenni. A nagy Dezső megsimogatta szőke szakállát és felkiáltott: Hopp ! Meg van ! — Pót ebédet és egy pót estélyt kell rendezni, meg kell hívni a bugrisokat, hadd lakjanak ők is jól egyszer az életben. — Arany ember vagy Dezső! Borulj a keblemre! mondá a főispán megkönnyebbülten. És elhatároztatott egy pót ebéd és pót estély rendezése, amelyre a bundaszagu polgárokat is meghívják. A látszat kedvéért egy néhány ur is jelen lesz, akiket azonban jóelőre értesíteni fogják, hogy illatszerrel bőven lássák el magukat. A pót ebéd e hó 28-án, a rendkívüli vármegyei közgyűlés napján, az estély pedig a jövő hó első felében lesz. Megfogják tehát hívni a polgárokat, azonban talán felesleges azt hangsúlyoznunk is, hogy nagykárolyi önérzetes polgár ezen szemszurásbóí készülendő czéczókon részt venni nem fog ! Előrelátó. Egy nagykárolyi fiatal kereskedő, aki csak nemrég nyitotta meg üzletét, a napokban Szatmáron járt, hogy czégét törvényszékileg bejegyeztesse. A törvényszéki palota folyosóján megszólít egy szolgát: — Ugyan kérem, hol kell itt a kereskedelmi czéget bejegyeztetni ? — A 7-ik számú ajtón tessék bemenni. A fiatal kereskedő megindul, de aztán visszafordul : — Pardon! Hát a csődöt melyik szobában fog kelleni majd bejelenteni? Az alvás és élettani magyarázata. Az alvás a legérdekesebb, tüneményeiben és lefolyásában legcsodálatosáhb életfolyamatok egyike. Az ember, kit a munka egész nap kerget, kit a megélhetés nehézsége arra ösztönöz, hogy minden érzékét, minden erejét megfeszítse, hogy el ne merüljön az élettel való küzdelemben, mindig dolgozik, mindig küzd. Oly bonyolult a modern ember élete, az agyvelő kifejlődésével a szervezet oly sok újabb feladat elvégzésére szorult, hogy az ember éli az összes élő lények között a legintenzivebb életet. Mindig furcsa érzés, ha alvó embert látok. Ezt a folyton mozgó, szaladó, dolgozó, gondolkozó, szemmel, füllel, szaglással, tapintással, minden érzékével a külvilág képét magában felvevő, nevető, siró lényt látom feküdni magam előtt. Szeme lecsukva — nem lát. Nem hall. Tapintása csökkent. Nyugodt most; légzése mély, mélyebb sokkal, mint mikor ébren van. Ritkábban lélegzik az alvó ember, mint az ébren levő. Hőmérséklete csökkent, néha az alvó ember teste egy egész fokkal hidegebb, mint az ébren levőé. A gyomor, a máj, a belek nem dolgoznak, vagy csak alig dolgoznak. Tudjuk, hogy aki elalvás előtt sokat eszik, rosszul alszik, mert az alvó ember gyomra alig képes emészteni. Idegeink elvesztik érzékenységüket. Akinek olyan éles a füle, hogy ébren meghallja a fü növését is — álmában nem hall — csak nagy zajra ébred. Megpiszkálod az alvó orrát — ha ébren volna, — volna ne mulass. Most csak a fejét fordítja el kissé, talán azt sem. Álmában az ember szive lassabban ver, a szembogara szűk. Alvás közben az agy nem működik. Persze, hogy nem szünetel a szervezet munkája teljesen. Csak csökken. Ember, aki nem alszik mélyen, meg is fordul álmában. Az álmok bizonyítják, hogy az agy sejtjei alvás közben is működnek, ha rend- szertelenül is. Éveket élünk át egynéhány pillanatig tartó álomban és néha olyan kényszerítő ereje van az álomképnek, hogy alig tudjuk elhinni, ha felébredtünk, hogy csak agysejtjeink rendezetlen működésének játéka volt az egész. Az álomban is képes az agy arra, hogy mozgásokat váltson ki. A csecsemő mosolyog álmában vagy felsír. A felnőtt arczárói le lehet olvasni a kéjes álmot, mely felkorbácsolja vérét. A művészet kedvelt tárgya ez és e tárgy örökbecsű megtestesítése a világhírű Ariadne- szobor, mely az alvó Ariadnet ábrázolja, amint kéjes álmában a bor istenéről álmodik, ki meghódította szivét. Csodák csodája az alvás. Letűnt az égről a ragyogó nap, álomba merül a mindig hajszolt ember — szegény és gazdag, jó és rossz, mind boldog ilyenkor. Áz alvás élettani magyarázata még nem teljes. Két elméletről van szó. Az egyik azt mondja, hogy az ember azért alszik el, mert ébrenlétében sok oxigént, élenyt fogyaszt el, többet, mint ameny- nyit a szervezet kap. Éstig elfogy a test élenyének egy nagy része — a test ezt álmoságnak érzi — álomba merül. Alvás közben nem dolgozik és pótolja az elvesztett élenyt. A másik elmélet azt tanítja, hogy ébrenlétünkben az agy folyton dolgozik. Áz agymunka folytán mérgező nedvek gyűlnek össze az agy üregeit kikitöltő folyadékban — és ezek idézik elő az alvást. Tudjuk, hogy nagy műtétek előtt jótékony álomba lehet meríteni a szenvedő beteget. Az álomkórságnál kis élő lények mérgezik meg az agyban lévő folyadékot — mindezek a tapasztalatok tehát az alvás létrejöttének második magyarázatát, a mérgezési elméletet támogatják. Hogy az alvás fontos, azt mindenki tudja. Alvás nélkül elpusztul a szervezet. Ha súlyos beteg megzavarja éjszakáimat, kábult és erőtlen vagyok nappal. hegyes-völgyes vidéket, mely bizonyára az utolsó ítéletről álmodozik. II. Az a sötét, rideg arczu szobor-alak pedig villanó, büszke tekintettel áll egyre a dörzsfék mellett, mint egy ókori félisten. Talán az elemmel fölvett verseny önti arczára ezt a fönséges öntudatot ? ! Eh, balgaság! Régóta harczban áll ő az elemmel s a pillanatnyi diadal nem tenné őt elbizakodottá. Elégszer volt alkalma kipróbálni mindkettőjük erejét s teljesen tudatában van annak, hogy amaz az erősebb. Viharnál és mozdonynál is gyorsabban repül most az ő — gondolata. Milyen hirtelen ott teremne, a hová lelkének égő vágyai vezérlik. Ah, mert nyugtalan vágyak égetik az ő lelkét nagyobb tűzzel, mint az, melynek omló parázsa piros lángokat csapkod a kazán alól. És ezek a vágyak ébresztették föl pillanatra benne a szándékot, hogy versenyre kelljen a vihar őrjítő gyorsaságával. De csak pillanatra! Mert a régi ellenfél gúnyos, sivitó kaczagása ismét öntudatára hozza saját tehetetlenségének; az izmos kar lehanyatlik a fékezőről, a szemekben kialszik a villámló büszke tekintet és a magas bronzszinü homlokon hideg verejték gyöngyözik. A mozdony egyhangú zakatolása ábrándokba ringatja, az imént büszkén villámló szemek révedezve merengenek el az omló parázson, csak a lélek ölti fel a képzelet szárnyait s itt hagyja a bömbölő vihart, robogó vonatot s a koromsötét éjszakát és röpül messzire, messzire .........haza! III. E gy nagyobb állomáson, egy szemben jövő vonat vezetője hozta meg neki pár órával azelőtt a legboldogabb hirt, mely most oly nagy jelentőséggel ruházta föl vésznek, viharnak konczul dobott életét. Kicsiny hajlékára tegnapelőtt Istenáldásaszállott. Fia született! Iczike-piczike kis fia. Boldog szerelmének első drága gyümölcse! Mily örömittasan borult hirt hozó barátja kebelére! Nagy boldogságában még könyeket is hullatott. Azóta folyvást űzi a vágy, amiként ő kérgeti ezt a vas paripát. Hogy szeretné már látni! Vájjon kihez hasonlít, apjához vagy anyához? Kék a szeme, vagy fekete ? kövérek-e piczi lábai s karocskái gömbölyűek ? Vájjon, hogy hadonász apró ujjaival a levegőben ? Aztán nincs-e baja az anyjának? Hullatott-e ő is könyeket a boldogság miatt? A gőzkocsi rithmikus zakatolásban élénk képzelete most bölcső ringatást vél hallani és a szél panaszos hangjában kis babája siró hangjára ismer. A fel-felcsapkodó lángok is játékot űznek vele; libegő-lebegő tüznyelveik úgy hadonásznak, minthp, apró lábacskák, kezecskék volnának .... És képzelete kirajzolta magának a kedves, piczike gömbölyű arczot is, a kis fitoskával, ajkai szegletében a habzó tejjel, álla alatt a kis kövér tokával és fején a hamiskásan félrecsuzott kékszalagos fejkötőcskével....... IV. K ezében még mindig chronometerjét tartja. Egy pillantást vett reá. Még egy negyed óra és aztán letelik szolgálati ideje. Otthon lesz! Hogy dobog a szive; hogy zakatol! Sötétséghez szokott, éleslátásu szemei már fel fedezik messziről a legutolsó állomás lámpáinak színes fényét. Zughat most már a vihar, kaczaghat a vad szélvész, a vonatvezető nem hallja többé; az ő fülében gyermeksirás vékony vontatott hangja húzódik végig. A gőzparipa még mindig szilajon vágtat előre; lenn a völgyben kivilágított ablakok mutatják már, hol a város és a vonatvezető szeme ott révedez a szétszórt apró lángok között s tájékozni akarja magát, hogy melyik az ő hajléka. Egyet csavart a dörzsféken, aztán hirtelen oda ugrik egy zsinórhoz, megrántja és hosszú ■— hosszú vontatott, messzehangzó fütytyel, mely élesen szeli át a levegőt, tudatja feleségével: — Itt vagyok! V. Félóra múlva ott zörög a szél a vonatvezetö ablakán, de ő nem hallja. Nagyon el van foglalva. Kis babáját ringatja s szép altató nótát is dalol mellé: ,Megy a gőzős, megy a gőzös Kanizsára !* r
