Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)

1906-12-12 / 30. szám

NAGYKÁROLY.

szoba, konyha s kamarából áll), 6 méter tűzifa, 1 has disznó és egy tehéntartás.

Ünnep-, és vasárnapokon csak a jószág körüli munkát tartozik végezni, de azt is úgy, hogy minden második vasárnapon teljesen szabad.

Künn a mezőn dolgozni vagyis befogni reggel 6 órakor kezd és este 6 órakor kifog. Este, valamint reggel, a jószágetetési munkát sorosok végzik, de azoknak a munkája sem tarthat tovább este 8 óránál és nem kezdődhet előbb reggel 4 óránál.

A bérét havonkénti részletben kapja.

A majorban vagy a tanyában csak akkor köteles tartózkodni, amikor munkája van, munkaidején kívül eső időben akár, éjjel, akár vasárnap vagy ünnep napon eltávozhatásához a gazda engedélye nem szükséges.

A nőtlen cseléd bére havonként 60 korona és

lakás.

A földmunkások napi bére a következő:

A földmunkások számára bármilyen mezőgazdasági munkában egyaránt és ellátás nélkül a legkisebb napibér:

Deczember, január és februárban 2 korona; napi munkaidő, étkezésidőt is beleszámítva, 10 óra;

márczius, április és májusban 3 korona ;■ napi munkaidőt étkezésidőt is beleszámítva, 12 óra;

júniusban 5 korona ; napi munkaidő, étkezésidőt is beleszámítva, napi 14 óra;

júliusban 7 korona; napi munkaidő, étkezésidőt is beleszámítva, 16 óra ;

augusztusban 5 korona; napi munkaidő, étkezésidőt is beleszámítva, 14 óra;

szeptember, október -és novemberben 3 korona; napi-munkaidő, étkezésidőt is beleszámítva, napi 12 óra.-----------------7 : Cs

engj en-bongjon . . .

Csengjen-bongjon vidám ének, Ne busulf atyámfia! Szatmármegye bus népének Lesz immár mit innia.

Butit, sorvaszt az olcsó szesz, Elkábit a hitvány lőre!

Falussy majd reá szoktat A konyakra, a pezsgőre.

A „Magyar Király“ kávéháziról.

— A: Tehát igaz, a „Szatmárvármegye“ már szerdán is megjelenik.

— B : Az első szerdai számról ítélve, bizonyos, hogy ez a szerdai vállalkozás csütő r tököt fog mondani.

A Nagykároly- margittai vasút. Pezsgő gyár, konyak gyár.

„Nagykároly város komoly kötelessége.“

A „Szatmárvármegye“ múlt heti első szerdai számában síppal, dobbal, nádi hegedűvel reklamirozza a Nagykároly—-margittai helyi érdekű vasutat. Nagy gar- ral hirdeti, hogy „a Nagykároly—margittai vasút rohamos lépésekkel közeledik a megvalósulás stádiuma felé, a vasútvonal kiépítésének óriási fontossága immár ismeretes úgy városunk mint a vasút által érintendő vidék lakossága előtt.“

Hogy miért áll érdekében a „Szatmárvármegyé“- nek illetőleg szerkesztőjének dr. Kovács Dezsőnek a Nagykároly—margittai vasút óriási rekláfnirozása, arról legközelebb szenzácziós leleplezéseket fogunk közölni. Budapestről ez ügyben óriási meglepetést keltő értesítést kaptunk. Minthogy azonban az eddig beküldött adatok még hiányosak, minthogy a „Nagykároly“ . mindenkor kizárólag csak kétségtelenül beigazolható értesítéseket szokott közölni, nyilvánosságra hozatalát adataink teljes kiegészítéséig elhalasztjuk.

Azt azonban már előre is jelenthetjük, hogy közleményünk érdekes szinben fogja majd megvilágítani a dr. Falussy Árpád főispán és a dr. Kovács Dezső között fennálló üzleti viszonyt.

Azonban térjünk vissza a „Szatmárvármegye“ czik- kére. Ez a ezikk a többek között arról is értesíti az érdeklődő emberiséget, hogy „az Érmellék hires bortermelő hegyei immár legnagyobb részben be vannak ültetve és újból termik nagy mennyiségben a remek borokat; a bor elszállítására azonban nincsen ütjük. A mostani rossz utakon az elszállítás szinte lehetetlen esős időkben, a fuvar meg oly drága, s a borok árát annyira fölemeli, hogy a borok versenyképességüket szinte elvesztik.

A tulajdonos siet szüretkor helyben eladni a bort, potomáron is, hogy a szállítás kellemetlenségeitől megszabaduljon. Lelketlen kufárok ki is használják a kedvező alkalmat és szinte negyedáron vásárolják össze a mustot — sáros szüreti időben, — midőn Istenki- sértés számba megy az érmelléki utakon az utazás, s meghamisítva méregdrága áron piaczra dobják az olcsó áron összevásárolt bort s ezzel diszkreditálják az érmelléki borok kiváló jó hírét.

Ha a tervezett vasút kiépül, megszűnik e baj s olcsó árért bármikor kényelmesen szállíthatja vasúton, az érmelléki szőlősgazda borát, s nem kénytelen negyed árakon elvesztegetni szüretkor. Aztán tisztán kezelt borok fognak a piaczra kerülni és az érmelléki borok régi jó hire ismét komoly valóság lesz.

Természetes dolog, hogy Nagykároly városára a vasút megnyíltával komoly kötelesség hárul.

Lehetővé kell tennie, hogy az érmelléki szőlősgazda, ha nincs kedvező alkalom bora eladására, ne

legyen kénytelen azt eladni, hanem annak leraktáro- zása mellett kaphasson megfelelő hitelt. Létesíteni kell tehát a Dr. Falussy Árpád főispán által tervezett pin- czeszövetkezetet és az teljesen kifogja elégíteni a szőlős gazdák jogos hiteligényeit.

Arról is kell gondoskodni s fog is gondoskodni Nagykároly városa, hogy az Érmellék felesleges bormennyisége iparilag felhasználtassék.

A tervezett konyak s pezsgő gyár létesítésével ezen kívánság is méltányos kielégítésre talál.“

A ezikk tendentiája az, hogy Nagykároly város polgárai pinczeszövetkezet, továbbá konyak és pezsgő gyár létesitésébe menjenek bele, illetőleg hogy ilyenek létesítéséhez anyagilag járuljanak hozzá. Itt van kutya eltemetve.

Tudni kell ugyanis, hogy dr. Falussy Árpád főispánnak Peéren, Mintegy 1000 hektoliter bora van elhelyezve, amit nem azért nem tud értékesíteni, mert „a mostani rósz utakon az elszállítás szinte lehetetlen, esős időben a fuvar meg oly méregdrága, s a borok árát annyira felemeli, hogy a borok versenyképességüket szinte elvesztik,“ hanem azért mert a borok minősége nem valami jó.

Dr. Falussy Árpád még budapesti ügyvéd korában, Budapesten a saját házában á la Rohonczy, bormérést akart létesíteni, hogy borait jól értékesíthesse. Azonban belátta, hogy rósz boraival ily módon boldogulni nem fog.

Most pedig baj van. A borok valószínűleg romlani készülnek.

Ki lett adva a jelszó, hogy Nagykároly városára a vasút megnyíltával komoly kötelesség hárul. „Gondoskodni kell, hogy az Érmellék felesleges bormennyisége iparilag felhasználtassék.“

Tessék tehát Nagykárolyban Pincze-Szövetkeze- tet, konyak gyárat, pezsgő gyárat létesíteni.

Az ügy annyira magán viseli az önzés bélyegét, hogy bővebben foglalkozni vele érdemesnek nem tartjuk. Konyak gyár, pezsgő gyár felállításába akarják bele vinni városunk jóhiszemű közönségét, holott ezek a manapság létező üzletek legrosszabbjai.

Eltekintve attól, hogy az újabban keletkező hasonló gyárak egymás után jelentenek fizetésképtelenséget, a létező gyárak potonárért kínálják áruikat fünek-fának.Mig minden kereskedelmi áruezikket legfeljebb 6 havi hitelre árusítanak, konyakot és pezsgőt ma másfélévi hitelre könyörögve kínálnak mindenkinek.

Ám ha ők a maguk részére konyak gyárat, pezsgő gyárat akarnak létesíteni: csinálják. Semmi közünk nincs hozzá, nem is lehet. De hagyják ki kis játékaikból a nagyközönséget. Ezt annál is inkább, megtehetik, mert Nagykároly város polgársága nem hajlandó többé a vármegyeház emeletének jobb szárnyából jövő üres biztatásoknak felülni.

Közvilágítási dal.

Bárgyúk vagyunk most is, miként Voltunk ennekelőtte,

Mert különben rájöhetnénk,

Hogy nálunk halt meg Gőthe.

Egy tél-estén dolga akadt.-— Kilencz óra volt éppen —

S alig hogy az utczára ment: Levertek a sötétben.

És ott halt meg a jó öreg,

De elébb felkiáltott:

„Nem látom ki a gyilkosom!

0 több világosságot!“

*

Ha ma élne a poéta S éjjel az utczán járna,

Az bizonyos, hogy mostan is Rá hasonló sors várna.

De az utolsó szava most Nem az volna mint régen.

Azt kérdené: „Ó minek is Van villany a vidéken ?“

Czáfolat.

A következő levelet kaptuk :

A Nagykároly tek. szerkesztőségének — Helyben.

Becses lapja legutóbbi számában a „Ferencz- estély“ czimü tudósításban személyemet illetőleg oly valótlan állítások foglaltatnak, a melyek arra késztetnek, hogy a közvélemény előtt az igaztalan vád tekintetében nyilatkozzam, kérve szerkesztő urat, hogy lapjában jelen nyilatkozatomnak helyt adni sziveskedték.

Ugyanis a kérdéses tudósításban az foglaltatik, hogy a Éerencz-estély azért lett a nevemet viselő, de bérbeadott vendéglőmben rendezve, mert nekem szükségem volt arra az üzleti haszonra, a mely a vacsora rendezéssel jár.

Ebben igen tisztelt szerkesztő ur téved! Téved pedig egyfelől azért, mert ha ismerné azokat az anyagi áldozatokat és fáradtságokat, a melyeket én e társaság felvirágoztatására tettem s ha ismerné továbbá a fiókasztaltársaságok eljárását a jótékonyságra alakított testülettel szemben, bizonyára sajnálkozna a felett, hogy hazafiságomban kételkedve, alapnélküli megtámadásba részesített s anyagi haszonra való törekvéssel vádolt.

Nem akarok hosszas lenni, felsorolok egy esetet a fiók-asztaltársaságok eljárásáról.

Társaságunknak 13 fiók-asztala van. — Ezek mindegyikének elnöke a tulajdonos s a 13 elnök között 7 olyan van, a ki nem tagja a társaságnak, nem pedig azért, mert talán sajnálja a 20 fillér évi tagsági dijjat.

Többször hivtam fel őket társasvacsorák rendezésére, hiába, egyik sem tartotta szükségesnek. Ott a törzsasztal, az volt a válaszuk. — A perselyek Friedl István és Szupper Józsefet kivéve teljesen üresek.

Nem az elnökség hibás ebben a dologban, hanem az, hogy városunkban minden létesítés iránt eleinte nagy az érdeklődés, de azt hamar felváltja a hideg közöny.

Nagykároly, 1906. deczember 10.

Tisztelettel

Kun István,

a Kossuth-asztaltársaság elnöke.

Ezen levélre a következő megjegyzéseink vannak:

1. Azért, hogy azt irtuk, miszerint ezen hazafiság egy kis haszonnal jár, még nem vontuk kétségbe Kun István hazafiságát.

2. Örvendünk, hogy Kun István a kellő világításba helyezte levelével a Kossuth-asztaltársaság fiókjainak helytelen és eléggé .meg ne róvható magatartását.

3. Mi közleményünk megírásával nem támadtuk meg Kun Istvánt. — Szokjak meg már végre Nagykárolyában, hogy a helytelenségekre való rámutatás, a ferdeségek ostorozása nem támadás, hanem a köz érdekében hasznos és elkerülhetetlen szükséges eljárás. Ez minden közérdeket szolgáló hírlapnak legfontosabb hivatása.

HIRE k.

— Vasúti értekezlet. A Nagykároly—margittai helyi érdekű vasút ügyében a helyi bizottság folyó hó 15-én d. e. 10 órakor városunkban a vármegye- háza nagytermében alakuló értekezletet fog tartani.

— Házasság. Gulácsy Tibor fehérgyarmati szol- gabiró, tb. főszolgabíró folyó hó 8-án vezette oltárhoz Péchy Ilonkát.

— A népkonyha megnyitása. A nagykárolyi izr. nőegylet által a helyi társadalom minden rétegének hozzájárulásával létesített népkonyha ünnepélyes megnyitása folyó hó 9-én délelőtt 10 órakor ment végbe. A modern épület a Wesselényi-utczán a Szalay Bálint polgártársunk kertjéből kiszakított telken épült. A telek ára, az épület felépítése és felszerelése mintegy 10.000 koronába került. Az épület magában foglalja a gondnok lakását, mely 2 utczai szobából áll. Van benne egy utczai, mintegy 200 ember befogadására képes hatalmas étterem, konyha, éléskamra, pincze stb. A konyhai felszerelés egy modern vendéglő konyhai felszerelésére emlékeztet. A zuhogó eső daczára, a megnyitáson szép számú és előkelő közönség vett részt. Megjelent Deb- reczeni István polgármester, Fürth Ferencz főrabbi, az izr. nőegylet vezetősége teljes számmal, továbbá nagyszámú vendég, köztük Péchy Lászlóné is. A megnyitó ünnepi beszédet Fürth F'erencz főrabbi tartotta magyarnyelven. Szép szavakban ecsetelvén a régi zsidók jótékonyságát és a jótékonyság magasztos czélját. Nekünk beszédének az a része tetszett legjobban, mikor azt igyekezett a modern szoczialis felfogásnak megfelelően beigazolni, hogy a gyámoltalanoknak joguk van arra, hogy tehetősebb embertársaik jótékonyságát igénybe vegyék. Beszédét egy megható imával fejezte be, melyben a népkonyha vezetőségére, a népkonyha támogatóira, városunk valláskülönbség nélküli lakosságára és a hatóságokra Isten áldását kérte. A szép imát- a közönség állva hallgatta végig. Utána Peisner Lajos a Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank főkönyvelője, az izr. nőegylet titkára, ismertette csinos, tömör beszédben a népkonyha építésének történetét, felsorolva mindazok neveit is kik adományaikkal a népkonyha épületének létesítését lehetővé tették. Debreczeni István polgármester Peisner Lajos kérelmére átvette a népkonyha épületét. Hatásos, rövid beszédben mondott köszönetét a szegények nevében a népkonyha vezetőségének és a jelenlevőket a humánus és a helyi szegényeket valláskülömbség nélkül gyámolitó intézmény további támogatására buzdította. A jelenlevők a polgár- mester lelkes szavait hatalmas éljenzéssel honorálták. Az étkezés czéljából megjelent szegény gyermekek nevében egy Grünfeld Teréz rtevü 8 éves, kopott ruhás kisleány csinos verssel üdvözölte a vezetőséget. A kis leány bátor fellépése, folyékony előadása meglepte a hallgatóságot. Ezután kezdetét vette az ételek kiosztása, mely húslevesből, marhahúsból, tört burgonyából és mákos tésztából állott. A megjelent 30 gyermek és egy néhány töpörödött öreg asszony kitűnő étvágygyal fogyasztották az ízletes ételeket. Sokan, a népkonyhának fennállása, 8 év óta állandó törzsvendégei, tekintettel a megnyitás ünnepélyes voltára, nem jelentek meg. A népkonyha támogatására, minthogy az épület felépítése, az egylet egész tőkéjét felemésztette, — a magunk részéről felhívjuk a közönség jóakaratu figyelmét.

— Elmaradt közgyűlés. A nagykárolyi Kossuth Lajos asztaltársaság a múlt vasárnap délutánra tisztújító közgyűlést hivott egybe. Minthogy azonban mindössze csak 30 tag jelent meg, a gyűlés az alapszabályok értelmében a legközelebbi vasárnap d. u. 5 órára halasztatott el, amikor is a tisztujitás a megjelentek számára való tekintet nélkül eszközöltetni fog.

— Nem bövitik ki a honvédlaktanyát. Köztudomású városunkban, hogy a honvédelmi miniszter két évvel ezelőtt felmondta Nagykároly városának a honvédkaszárnya kiegészitőrészét képező régi városháza épületet és elrendelte a zászlóaljparancsnoksági, népfelkelő nyilvántartási, kezelőtiszti irodák, továbbá a tiszti értekezlet! terem, tiszti étkezde és pótraktár el-