Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-11-27 / 28. szám
NAGYKÁROLY Bálint az actus végével boldogan vágta zsebre kinevezési okmányát és nagy hálálkodások között megvitte családjának a örömhírt. Ami egy-két nap múlva történt, azt mindnyájan tudjuk. A darabontok rémuralma letört,; Nagy Lászlót elkergették. A mikor Ilosvay Aladár alispán lett, Bakó a várnagyi állás elfoglalása czéljából jelentkezett nála. Ilosvay mosolyogva jelentette ki neki, hogy Nagy László volt királyi biztos kinevezési jogát el nem ismeri és ennek folytán Bakó szolgálatára nem reflektál. Bakó Bálint ekkor gondolt egyet és felcsapott hazafinak. Egy hatalmas tulipánt tűzött kabátjára és igyekezett az uj főispán kegyét megnyerni. Ez sikerült is neki. Dr. Falussy Árpád határozottan megígérte neki, hogy megválasztatja Szatmárzsadány községbe jegyzőnek. A dolgok ilyentén állása folytán Bakó Bálint elhatározta, hogy jelenlegi bir. végrehajtói állását értékesíti. Ahelyett, hogy kilátásba helyezett megválasztása után állásáról egyszerűen lemondott volna, érintkezésbe lépett a sárbogárdi kir. járásbíróság végrehajtójával. Ez az állás ugyan is fele annyi jövedelmet se hajt, mint a nagykárolyi. Kijelentette tehát a jelzett végrehajtónak, hogy elcseréli vele állását, ha ezert 4000 koronát fizet neki. Az ajánlat el lett fogadva. A kölcsönös áthelyezési kérvényt beadták. Annak elintézését Dr. Falussy főispán az Igazságügyminiszteriumban keresztül vitte és Bakó Bálint megkapta a 4000 koronát. Bakó Bálint most nyugodtan várja, hogy a főispán protekcziójával Zsadányban, esetleg egy más szatmármegyei községben jegyzőnek megválasszák, aminek megtörténte után majd le fog mondani a sárbogárdi végrehajtói állásról. Ezek után kiváncsian várjuk a dolgok folytatását. Egy helyi nagyság keserve. öh jaj! Sohse hittem volna ezt! Az én napon már alkonyodoni kezd. Presztízsemnek immár vége, vége: Nem hívtak a püspöki ebédre. Akna-munka. A sötétség lovagjainak fészkelődése. Dr. Gyürky tanainak követői. Maszlagolják a népet. Lapunk zártakor küldték be hozzánk a következő szövegű piros falragaszt, melyet tér- szüke miatt ezúttal minden kommentár nélkül közlünk le: Polgártársak! A nemzeti ellenállás diadala elsöpörte a haza és a keresztény hit átkos ellenségét, a szabadelvű pártot és kezébe adta az ország kormányát a koali- cziónak és abban annak a Néppártnak is, mely a hazát és keresztény hitet egyformán szolgálja. Ellenségeink azonban nem pusztultak el, csak hallgatnak és várják az idők változását, egy uj ellenség pedig az istentagadó és hazátlan szocziálde- mokráczia erősen működik, hogy a népet Istentől és a magyar hazától eltérítse. marha két egymást gyorsan követő megbődülés közt szokott hallatni. Egy negyedórái hallgatás következett. Egyszer csak a völgyben megzörrent a csere, mint a mikor egy nagy állat tolakszik közte óvatosan. Vigályos még egy utolsót bődült, halk, morgó, orrhangon, mint mikor a borjú csak úgy zárt szájjal dünnyög a takarmány láttára. Nagyon érdekes volt a dolog, valósággal meglepett a vadászláz, bizonyosra vettem, hogy a közeledő, óvatosan lépkedő nagy vad a farkas, még pedig tiz- közül kilencz valószínűség volt rá, hogy a borjú- gyilkos. Egy darabig megint csend volt. A farkas nyilván a patak haván közeledett, hogy ne csináljon lármát. A szél felőle fújt: szerencsénk volt. Megint megérintette vallamat Vigályos. Odafordi- tom lassan fejemet és követem tekintete irányát. A völgy szélén, vagy hatvan lépésnyire tőlünk egy nagy szürke fej meredt a kis síkságra. Erősen szimatolt. Czeloztam, . . . lőttem. A szürke fej eltűnt a bozótban. Vigályos a lövés után megragadta a káromat és intett az ujjával, hogy csitt. Hallgatózott. A bokrok közt semmi nesz. Akkor levette az öreg a kulacsot, amely sohasem hagyta el. — No ténsurkám, most pedig igyunk, mert nagyon megszomjaztam a sok danolasban. A borjú-gyilkos úgyis a mienk már! . . . Csak hagytam a vén iszákost, hogy megtömje feneketlen bendőjét; magam izgatottan rohantam a bozóthoz, a hol a nagy szürke fejre lőttem. Ott volt, holtan. A szemén hatolt be a gyilkos ólom. Soha nagyobb barmot farkasban nem láttam annál. A bal első lábáról hiányzott egy köröm. A nyomorult párát a borjubőgés csalta a halálba. A nántüiek másnap hálaadó misét szolgáltattak.-*■ A béke és nyugalom idejét fel kell használni a szervezkedésre és erőgyűjtésre, hogy ha jön ti harcz időszaka, az ellenség ne szétszórt egyeseket, hanem egy hatalmas, összetartó tábort találjon magával szemben. Szervezkedni kell különösen azoknak, kiknek eddig szavazati joguk nem volt, ezután azonban beleszólási jogot nyernek az ország ügyeibe, hogy ismerjék meg miként fog kelleni szavazati jogukat a haza és hit érdekében gyakorolni. Nagykároly és vidékén lakó nagyszámú néppárti érzelmű polgároknak minden községben párttá kell alakulni és azután egy központi szervezetet létesíteni, hogy minden dolgunkban egy akarattal és egy értelemmel szállhassunk síkra. Csanálos, Kaplony, Kálmánd, Mezőpetri . . . . . . községben már az elmúlt hetekben megtörtént a szervezkedés most . . . községén a sor. Az alakuló gyűlés vasárnap .... lesz a . . termében. Jöjjön el minden felnőtt férfi pölgár tekintet nélkül arra, van-e szavazati joga vagy nincs. A plakát 2000 példányban a „Köles ey- nyomd á“-ban készült. N. Szabó Albert dr. és Gózner Elek dr. rendelték meg. Szombaton reggel a legnagyobb titokban' küldték ki a még meg nem hódított községekbe. A „Központi kávéháziból A : Rettenetesek nálunk a közbiztonsági viszonyok B: Miért ? A: Képzeld, ma délelőtt a főutczán egymás után 4 hitelezőmmel találkoztam. HÍREK. — Személyi hir. Dr. Falussy Árpád főispán hétfőn reggel a gyorsvonattal Budapestre utazott, hogy a király által kedden tartandó általános kihallgatáson részt vegven. — Áthelyezések. A kereskedelemügyi miniszter Elek Pál kir. mérnököt városunkból a deési és Fischer Béla segédmérnököt városunkból a trencséni állam- épitészeti hivatalhoz szolgálati érdekből áthelyezte. — Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselő-testülete folyó év deczember hó 2-án délelőtt 10 órakor rendes közgyűlés fog tartatni. — Borzalmas szerencsétlenség. A helybeli gróf Károlyi uradalomban rendszeres lovagló iskola van, melyben a lovászok naponta reggel 2 órát szokták a hátas lovakat iskolázni. Péntek reggel is javában folyt a lovaglás. Veres Gyula lovász egy 3 éves telivér heréit lovat lovagolt. Futás közben Veres Gyula lova megbotlott, elesett és lovasát maga alá temette. A ló Veres Gyula nyakcsigolyáját és mellkasát teljesen összetörte. Verest, aki nős, a szerencsétlenség színhelyéről lakására szállították. Még mai napig is eszmélenlenül, behunyt szemmel fekszik. Csak fájdalmas nyögéséből tudják, hogy él. Felgyógyulása kétes. — Értekezlet. A „Nagykárolyi Iparosok Szövetsége* megalakításából kifolyólag az alapszabályok megszerkesztésére kiküldött 12 tagú bizottság folyó hó 29-én este 6 órakor az „Ipartestület“ helyiségében ülést tart. — Vita a khóruson. Vasárnap a róm. kát. templomban a püspök által mondott mise előtt,a főgymnázium énnekkara Cseh Lajos vezetése alatt felment a khórusra, hogy a mise énekes részét ellássa. Alig helyezkedtek el, a polgári leányiskola énekkara is megjelent a khóruson. A leányok vezetője Láng Margit kisasszony hangosan tiltakozott az ellen, hogy a fiuk énekeljenek és parancsoló módon távozásra szólította fel a gymnáziumi énekkart. A mise már-már megkezdődött, Cseh Lajos botránytól tartott, fejcsóválva engedett tehát a harczias Láng kisasszony óhajának és a fiukkal együtt távozott a khórusról. — Harczserü czéllövészeti gyakorlatot tartott a városunkban állomásozó honvédség, melyen a m. kir. 78-ik* gyalog dandárparancsnoka is részt vett. — Házasság. Neufeld Mihály tiszapolgári lakos f. hó 25-én kötött házasságot Sternberg Margit kisasszonynyal, özv. Sternberg Lipótné leányával. — Esküdt bíróság. A debreczeni kir. Ítélőtábla elnöke a szatmári kir. törvényszéknél a jövő évben működő esküdt bíróság elnökéül Papolczy Gyula bírót, helyetteséül pedig Szabó Sándort jelölte ki. — Kedvezmény a tartalékosoknak. A honvédelmi miniszter elrendelte, hogy azoknak a tartalékosoknak, a kik a jövő évi fegyvergyakorlatot két Ízben akarják leszolgálni, ezt a kívánságukat — ha ez iránt az illetékes hatóságoknál kérvényt adtak be — teljesítsék. — Az Oltáregyesület felolvasó estelye. A nagykárolyi Oltáregyesület f. hó 15-én d. u. 6 órakor a ,,Polgári Olvasókör“ nagytermében felolvasó estélyt tartott, mely meglehetően sikerültnek mondható. A megnyitó beszédet Varjas Endre mondotta. Szemforgatásait, eszmemenetét jól ismeri városunk közönsége. Akik ott voltak, sem voltak kiváncsiak erre a megnyitásra. Boros Antal, Demidor Ignácz Kálnay Gyula és Letlinger Béla Diczig Ádám harmonium kísérete mellett egy quártettet énekeltek, nagy gyönyörűséget szerezve ezzel a hallgatóságnak. Dr. Hirschler József kolozsvári kanonok-plébános a katholikus öntudatról tartott előadást. Előadása elég tartalmas, ám ebből Ítélve Dr. Hirschlert nem tartjuk valami kiváló tehetségnek, megvagyunk róla győződve, hogy hasonló előadást bármely helybeli piarista is tudott volna tartani, ha erre felkérték volna. Dr. Hischler nem is magyar ember, hanem szász. Még fiatal, ki azonban haladását nem annyira tudásának, mint Gr. Mailáth erdélyi püspök protekcziójának köszönheti. Az Obholczer Gyula, Cservenyák Károly dr., Tietz Antal dr. és Péchy László által előadott vonós négyes kifogástalan volt. Janitzky Margit kisasszony Farkas Imre Rákóczi Indulóját szavalta igen érzelmesen. A felolvasó estélyt \Vieser Miklós chemiai mutatványokkal tarkított monológja fejezte be.— Véres párbaj lett volna, ha lőttek volna és a lövés talált volna. Párbaj volt de nem véres, hanem ködös. A pisztolyok persze csütörtököt mondtak. Furcsa ! hiszen nem azért párbajoznak az emberek, hogy valami bajuk történjen. Ä manapság divatos vértelen párbajok jellemzik az egész magyar ‘ társadalmat, üres formaságokkal élnek az egész vonalon. A vértelen párbaj nevetséges komédiáját szombaton Róth István Lajos a „Népbank“ pénztárosa és Schifbeck Károly játszották el. Róthnak mentségül szolgál, hogy nyugdíjazott főhadnagy és igy a párbaj reá nézve kötelező. Mind a kettő vadász ember. Egy vadászaton találkoztak és összeszólalhoztak. Szombaton reggel négy segéddel, 2 doktorral és 2 pisztolylyal felszerelve kihajtottak az „Epreskert“-be. Szembe állottak egymással. Czéloztak. A pisztolyok csütörtököt mondtak. A párbaj vezető is mondott valamit, azt, hogy a párbajnak vége. És ezzel az ügy a lovagiasság szabályai szerint befejezést nyert. A felek nem békültek ki. — Gombok a templomi perselyben. Nem uj dolog, hogy az ájtatos, de kevésbbé bőkezű hivek előszeretettel dobnak a templomi perselybe pénzdarabok helyett különböző gombokat. A viczczlapok már sokszor felhasználták ezeket a gombokat, de a szegény emberek, akiknek az érdekében a persely működik, kevés hasznát látják a jótékonysági gomboknak. Egy szatmármegyei község plébánosa is rendkívül sok nadrággombot talált a templom szegény perselyében. A plébános az elmúlt vasárnap ötletes módon rótta meg a gombokért ravasz híveit. A szentbeszéd után a szószékről a következő kis pótprédikácziót intézte az ájtatos néphez: — Kedves báránykáim, még valamire kérlek benneteket. Arra, hogy ne csak gombokat dobjatok mindig a perselybe, de néha — a tüt és czérnát is. Mert, ha már gombokkal áldoztok a jótékonyságnak, legalább adjatok hozzá tűt és czérnát is, hogy a szegény emberek föl is varhassák a gombokat a ruhájukra! Lehet, hogy a hívők bűnbánóan szivükre veszik a prédikáczjót és jövőben a templomi perselybe — tűvel, czérnával fűszerezve dobják be a gombokat ... — Talált szivar tárcza. A „Polgári Olvasókör“ nagytermében az Oltáregyesület felolvasó estéjén egy czigarettával telt bőr szivartárcza találtatott. Igazolt tulajdonossá a rendőrségnél átveheti. — Egy elkésett kézcsók. Érdekes jelenet játszódott le vasárnap a püspök ittlétekor a Piaristák rendháza előtt. Nagy néptömeg várt a rendház előtt, hogy lássa a püspököt, midőn az Oltáregyesület kiállításának megnyitására megyen. A rendet Demidor Ignácz tartotta fenn. A püspök kijött és kocsijához indult. Demidor Ignácznak kezett nyújtott, ki azt jó magyarosan megszorította. Demidor mellett állott Rády József piarista tanár. A püspök neki is kezét nyújtotta. Rády szintén kezet fogott a püspökkel. De aztán meggondolta a dolgot. Észrevette, hogy nem helyesen cselekedett. A püspök után futott és tévedését jóváteendő, elkapta lilaszinü keztyüs kezét és egy hatalmas, czuppanós csókot nyomot rá. — Elhalasztott sorsolás. Egy helyi ur egy aranyórát sorsokat ki. A sorsolás a legközelebbi szombatra volt tervezve, azonban közbejött akadályok miatt az csak vasárnap fog megtörténni a pénzügyigazgatóságnál. Mitől az érdekeltek ezúton értesítettnek. — Ruszli lakoma. Klein J. Jenő szállító raktárában 19hordó ruszii volt elhelyezve. Herman Sándornak, Klein kocsisának pénteken volt a születési napja, meghívta tehát barátait Angyal Lajos cserepező inast és Németi Sándor napszámost vacsorára. A házi gazda és vendégei sokáig tanakodtak, hogy mit kellene vacsoráim. Angyal tekintettel arra, hogy péntek van valami bojtos eledelt javasolt. — Akkor nem kell messzire menni, szólt Hermann kocsis. És a raktár faláq, levő nyilason kiszedegette a 19 hordó ruszlit a mit a társaság nyomban egészen el is fogyasztott. Klein a hatalmas étvágyú ruszlievőket feljelentette a rendőrségnél. (E rovat alatt közlőitekért a szerkesztőség nem felelős.) Nyilatkozat. Vinczlér Ferencz tasnádszántói körjegyzőt, házunknál éjjel a konyhában, egy nem épen tisztességes czélu látogatása alkalmával, eljárásához illő módon lehordtám. Vinczlér Ferencz ezen sértésekre egyáltalán nem reagált, sőt amikor ezen ellene használt sértő ki- ! fejezéseket egyik ismerősének elmondottam, — aki ezeket néki visszamondotta, — a bírósághoz fordult megsértett becsületének reperálására, megkerülve a hasonló ügyek elintézésénél úri embertől szokásos lovagias elintézést. Ezen eljárásából világosan látszik, hogy ő egy gyáva, meghunyászkodó alak, miért is a közvéleményre bízom, hogy ítélkezzék Vinczlér Ferencz lovagiassága fölött. Tasnádszántó, 1906. november 24. Kertész Béla.
