Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)

1906-05-23 / 1. szám

NAGYKÁROLY.

Ballada.

A »Szegény Lázár(i)“-ról.

Lám, megmondták Törpe Laczi: Ne menj fel Budára!

Kár volt neked hallgatni az Erzsi tanácsára.

Kihasználtak s mindörökre Eldobtak a sutba,

Olyat szólott a bukásod,

Mint egy duplapuska!

Közig, bizottsági ülés. Szatmár vármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 19-én Falussy Árpád dr. főispán elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a rendes folyóügyek elintézése előtt az uj főispánt a tisztikar nevében Ilosvay Aladár alispán-helyettes, a bizottsági tagok nevében pedig Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás üdvözölte. Falussy főispán megköszönve az üdvözlést, válaszában kijelentette, hogy legfőbb törekvése az lesz, hogy a kormányzati szellemet megtisztítsa és azokat, akik a nemzeti küzdelem leverésére Nagy László megyefőnöknek segédkezet nyújtottak, a közélet teréről leszorítsa. Kinos feltűnést keltett, hogy ináncsi Papp Kálmán, nyug. törvényszéki biró, ki függetlenségi párti létére a Nagy László megyefőnök elnöklete alatt tartott közigazgatási bizottsági üléseken is megjelent volt és a rezis- tens tisztviselők szigorú megrendszabályozását követelte, szintén megjelent az ülésen. A felháborodás ellene oly nagy volt, hogy kénytelen volt a közigazgatási bizottsági tagságról azonnal lemondani. írásban közölte lemondását Károlyi György gróf, volt fiumei kormányzó. A bizottsági tagok lemondásra fogják kényszeríteni ifj. Böszörményi Sándor, volt országgyűlési képviselő és Berchtold Adolf gróf volt nógrádi megyefőnök közigazgatási bizottsági tagokat is.

Csinosan van parkírozva A károlyi promenád,

De ha nappal sétálsz henne: Forrón süt a nap reád. Este, ha a lég megenyhül, És a csalogánydal zendül, Zárt ajtókra találsz ott. — Üdvözöld e bölcs dologért A városi tanácsot.

Városunk szépítése. Négy évvel ezelőtt üdvös mozgalom indult meg városunkban. De mint minden, úgy ez is a vezető körök nemtörődömsége miatt testet nem ölthetett. A Góolyan rövid ideig tart hallásunkra nézve, hogy az első és utolsó dörgés között egy óránál kisebb időköz szokott csak eltelni. Helyesen mondja tehát Petőfi :

„És az Isten jó, ő nem soká haragszik;

A dorgáló felhők torkait bezárván,

Újólag mosolyg a megengesztelődött Isten mosolygása: tündöklő szivárvány“.*)

Hogy éppen lakóhelyünk közelében keletkeznék a zivatar, azt ritkán lehet csak alkalmunk tapasztalni, hacsak nem magas bérezek alján lakunk. Minden nagyobb hegycsoportra ráillik, amit Petőfi a Salgó-ra vonatkozólag mond :

„E hegytetői kősziklára ül Borús napokon a pihenni vágyó Terhes felhőknek vándor serege;

Ez a műhely, hol a komor kovács,

A dörgedelmes égiháboru Készitni szokta a villámokat,

Haragvó Isten égő nyilait.“**)

Ha ritkábban is, az Alföldön is láthatunk olyan felhőt, a melyben előbb villámlani, majd dörögni kezd. Itt azonban többnyire délután figyelhetünk meg ilyen tüneményeket, kivált 2—5 óra között; hiszen valamennyi égiháborunak egyharmada erre az időközre szokott esni.

Bérezés vidéken hamarabb és hatásosabban melegszik fel a levegő, mint a sík Alföldön ; azért is törnek ki ott előbb az égiháboruk, mint a lapályon.

Hát azután elegendő a hatásosabb fölmelegedés ahhoz, hogy zivatar keletkezők ? Oh nem ; több tényező is szükséges még, nevezetesen : tiszta, csendes idő, a levegő gazdag pára tartalma és a szokottnál kisebb légnyomás. Minél tisztább az ég s minél csendesebb az idő, annál jobban hevíthetik a Nap sugarai a levegőt; minél melegebbek s párákban minél dusabbak a légrétegek, annál könnyebbek; minél kisebb a légnyomás, annál jobban emelkedhetnek fölfelé a könnyű

*) Erdei lak.

**) Salgó.

zsony-utezának kinyitásáról van szó. Ez az utcza, mely nyil egyenesen a piacznak tart, a város szépitészeténél fogva megérdemelné azt, hogy ne legyen továbbra is elzárva. — Ha lehetett zug sikátorokat alkotni nagy költségek árán, kérdjük az illetékes hatóságot, nem lehet-e ily utczát, mely a város egy nagyrészét köti össze a város főterével, csekély áldozattal — mikor az utcza lakosai a kisajátítási költségek nagy részét fedezik — kinyitni s ezzel a város lakói egy harmadának régi, jogos kívánalmát teljesíteni ? Ez ügyre különben még visszatérünk.

A közel múltból.

A föld megrendült — borzalom !

S egy világváros: puszta, rom.

Kunyhó és márvány palota,

Most mind egyforma : mind oda.

Nálunk pedig egy ur: lázári,

Hallva e hirt, szól: „Lári-fári!

Nálunk nem rendült meg a föld — És mégis minden összedőlt!“

Szölöskerti mizériák.

(A közönség köréből.)

Háromszáz ötven szőlőbirtokos s ezek után mintegy ezer közvetlenül érdekelt lélek szeretné azt, ha a nagykárolyi szőlőskert útja minden időben megjárható volna. Ha pedig azokat is ideszámítjuk, akik mint vendégek évente e városunknak egyedüli kiránduló-helyét felkeresik, bizvást elmondhatjuk, hogy 3000 azoknak a száma, akik egy pár órát olykor-olykor a nálunk legjobb levegőben el tölteni s társaságban felüdülni szeretnének.

Ámde ez nem mindenkor következhetik be. És éppen ez indított arra, hogy elmondjak egyet s mást a mi szőlőskertünk mizériáiról.

Elsősorban a szekérutról emlékszem meg. Hát ez, főleg őszszel és tavaszszal, minden kritikán alul való. E sorok írójának nem egyszer volt alkalma tapasztalni, hogy teljesen üres szekeret négy jól megtermett uradalmi ökör alig volt képes végig vonszolni a kerékagyon felül érő sártengerből, azokra a szegény jószágokra pedig, amelyeket végzetük (helyesebben emberi lelketlenség) úgy ősz vége felé vagy olvadáskor a nagykárolyi szőlőbe vezényel, azoknak felháborító mód jut ki az ostornyélből és botokból, ha nem képesek bár egy kisebb terhet is kihúzni a feneketlen pocsolyából. Arról meg nem is szólok bővebben, hogy bérkocsi száz koronáért se válalkozik a sáros időszakban az első kapunál túl hajtani.

Ez áll a fuvarokra. És nézzük most azt az utat, ahol az emberek — nem járnak, — hanem — olyankor másznak.

Mikor térdig érő sárban bejutnak az első lankára, (ahol szüret utántól nyitásig meg van engedve a közlekedés), kisebb mérvben ugyan, de ugyanazon viszonyoknak vannak kitéve, mint az állatok az ut- közepén. Nem kell itt „karezost“ kóstolni, hiszen a nélkül is könnyen részesülhet az ember a — felfordulásban. Mert csakhamar itt is felvágják az utat,

meleg párával légrészecsek. Hogy zivataros napokon e tényezők meg vannak, azt számos megfigyelés tanusija.

Midőn ilyen állapot létrejön, szervezetünk nyomasztó hatást érez, testünk kegyetlenül izzad s a csendes időben alig bírjuk a nagy hőséget elviselni. Ilyenkor a száraz és a mousselinnal bevont nedves hőmérő állása között csekély a különbség, jeléül annak, hogy sok a pára a levegőben. Az állatok, amelyek ez állapot elől legelőiken kevésbbé tudnak menekülni, mint az ember, nyugtalanokká válnak. Élethűen festi viselkedésüket Arany János :

„Valamint nagy ménes, ha előnyaranta Vihar gyűl az égben, repülő sok gyanta, Feledi hogy szélyel bizvást legelészszen, Nyugtalan egyszerre, bogarassá lészen;

Hosszú nyakát némely, levegőbe tűzi,

Dagadó czimpával a viharai bűzli ;

Más felrúg emelten lobogó farkához,

Lába dübörgésén ijed és futkároz;

Nincs bújni karámba, hol bújni ereszbe,

Teszi kettő-három a nyakát keresztbe,

Remegő oldallal a nagy időt várja,

Mikor szakad a menny hulló köve, árja-*)

Midőn alacsony barométer állás idején a könnyű- meleg, párás levegő fölebb és fölebb száll s lassanként hűvösebb régióba ér: a párák az úszkáló porszemecs, kékre lecsapódnak, láthatókká válnak, felhőt alkotnak. Alant egyre kiterjednek s fölebb szállnak a légrétegek s igy a felhő is egyre nagyobb terjedelmet ölt, mig az emelkedő légáram odáig fel nem hat, a hol olyan alacsony a hőmérséklet, hogy a hőmérő 0 fokot mutat. Most a felső más alakot ölt: tetején finom hajszálak képződnek, amelyek lassankint jókora ernyőt alkotnak. Ha a folyamat még tovább tart, nemsokára villámlás támad. Találóan mondja Arany :

„Még egy perez ... az égen elterül egy árnyék,

És én mintha vékony ködfelhőbe járnék.

*) Buda halála.

meggyül rajtuk a viz s nincs egyéb választás, mint vagy összevissza, keresztül-kasul járogatni a szőlő- területeket, mig czéljához ér, vagy pedig elszántan neki vágni a habarcsnak, mint egy daru-madár a nádas iszapjának. Könnyen belátható ebből, hogy főleg nők és kisebb gyermekek ilyen áldott saisonban csak végrendelet hátrahagyása mellett vállalkozhatnak a szőlőbe való kimenetelre.

Ezeken a bajokon akar már évek óta segíteni'a birtokosság értelmesebb része, szemben azzal a maradi nemtörődömséggel, amely miatt e már többször szőnyegre vitt ügy következetesen leszavaztatva, lekerült a tárgysorozatról.

Miről van tehát szó ?

Elsősorban arról, hogy a szekérút az egész szőllős- kertben, — úgymint a sorfa kapuig — kőburkolattal láttassék el. Érthetetlen okból ebbe nem akarnak beleegyezni éppen azok, akiknek szőlőjük a hátsó régiókban van s akik leginkább volnának érdekelve egy jó közlekedési úttal.

S miért e vaskalaposság ? Talán az a baj, hogy évente (a szőlő nagyságához képest) 5—10 koronát kellenne fordítani a saját kényelmük és anyagi érdekeik előmozdítására ? Vagy azt tartják, hogy őseik is járták ezt az utat, még se fordult fel a világ ? — hiszen ha jól megfontolnák ezek az urak, mint jelent az, hogy rendes utón juthatnak ki az év bármely szakában szőlőjükbe: lehetetlen, hogy be ne látnák, miszerint csak lábbeli czimén meg takaríthatnák azt a pár koronát, amit a kÖ2ös ut készítése igénybe vesz.

Az ugyanis a terv, hogy a közbirtokosság bizonyos összeget — gondolom 60,000 koronát venne fel 50 évi törlesztéses kölcsönre. Ezt magam is elegendőnek vélem az egész úttest kiépítésére. Mi jutna tehát ebből egyre-egyre 50 év alatt ? negyedévi részletekben 1—2 korona s pár fillér. És van-e ott olyan szegény szőlőtulajdonos, ki saját érdekében ennyi áldozatot meg ne hozhatna ? Ilyet nem ismerek. Hiszen ha egyebet el se érne vele, minthogy nem czaflatva a pocsolyában, elkerül egy hatalmas muszkanáthát, már be van hozva a negyedévi törlesztési összeg a patika révén. Ez szól az esős időszakokra.

És hogy állunk ez úttal nyáron ?

Úgy, hogy amilyen sártenger van télen, olyan portenger van nyáron. Ez pedig azt jelenti, hogy a szőlősut levegője nem felel meg a közegészségügyi követelményeknek, és akik akár gyalog, akár kocsin mennek ki, eltekintve a ruhájokban esett kártól: még jókora adag port is kénytelenek magukba szívni — ami szintén nem megvetendő körülmény. Ezen a bajon is segítene a köves ut, mert arról nem száll fel porfelhő a közlekedés után a levegőben s igy a szőlőskert kjimatikus viszonyai is nagyban javulnának.

Éppen erről lévén szó, nem mulaszthatom el felemlíteni egyik közelebb tartott hegyközségi gyűlés azon bölcs határozatát, hogy a jelenvolt többség végtelen okosan és alaposan leszavazta azokat, akik indítványt tettek csekély pénzösszeg kérésére, a köz- kutak tisztítása és rendbehozatala végett. Hát ez már egyenesen megbotránkoztató! Még arra is sajnálni nehány fillért, hogy kifogástalan vizük legyen — mert hisz főképp azok szavazták le a kutak tisztítását, akik elsősorban volnának érdekelve —■ szinte hihetetlen. — Közép-Ázsia benszülött vad törzsei bizonyára igyekeznek azon, hogy tiszta, jó ivóvizük legyen, csak épp a nagykárolyi szőlőskert több tulajdonosa nem hajlandó erre a czélra áldozni ? ..

Nem csodálkozunk tehát, ha ilyen körülmények közön- hegybíró szabadulni a kedves