Nagykároly és Vidéke, 1919 (36. évfolyam, 2-14. szám)

1919-03-12 / 11. szám

XXX/I. évfolyam. - Nagykároly, 1919. március 12. Il-ik szám.

j

TÁRSADALMI HETILAP.

Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye.

i S . - — f ■ • v

Sflegjsieatife minden szerdán.

Előfizetési árak:

Főszerkesztő: Felelős szerkesztő:

Dr. Adler Adolf Sédéi Károly. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7

Egész évre

.....................

Fé

lévre .........................

.1

0-- ,

Kiadóhivatal : Széchenyi-utca 37. — Telefoíi76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől

Negyedévre.....................

< 5

— „

f.aptulajdonos és kiadó :

nem fogadunk el.

Egyes szám.....................

.•50 „

„Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“.

Hirdetések jutányos áron kőzöltetnek.

Tanítóknak egész évre .

. 16'— ,

Nyllttér sora 1*50 K. Kéziratok nem adatnak vissza.

%

Köszöntelek te nagy, te szent, csodás nap, Tüztengernél izzóbban lángolót.

Csakhogy itt vagy, csakhogy újra megjöttél Csókoddal csókolni a földgolyót.

I Suhanj, suhanj csak a tavasz lehében,

Hadd ébredjen a róna, völgy s halom, Eszményeid hullassad a szivünkre Piroslő kedvvel, dúsan, gazdagon.

Óh, boldog boldogság az minekünk,

Hogy évről-évre újra megjelensz Bízón bátoritui a csüggedő t S pirosabbá tenni piros jelent. , Szabadulást .hozni a kinzott rabnak, “Rózsával hintni börtöne falát,

Múlt ihletésen a jövőbe nézve Szivvel-lélekkel épitni a mát!

Te, te vagy annyi szent reménykedésnek Valőraválása s örök jegye,

Ereje az erőtlen tántorgónak,

Puszta vándorának Nébő-hegye!

Oázis a sivár Szahara utján,

Sötétlő éjben csillagragyogás,

Legszebb ünnep a földön és a mennyen, Ihlettel és Szentlélekkel csodás!! 1

Senki nem várt úgy," mint mi, kinban égők, Testben-lélekben egyaránt -rabok,

Ezer vállon milliónyi keresztet Hordozgatő, bússzemü magyarok.

Kiknek bünül rótták, hogyha sóhajtott,

Bús vétkezésnek, hogyha könnyezett,

Kiknek reményét is bitóra húzták S némává tették, ha emlékezett! 1

Senki nem várt úgy, mint mi, Golgotások, Mindennapon Nagypéntekyiselők.

Felettünk az ég és itt lenn a föld, Döbbenetes gyásszal volt viselős!

Hegyen, halmon, renge'teg mélyein Sikongó jajj visszhangja hallatott, Keresztfának termettek, jaj, az erdők S rajtuk ezer és százezer halott!!

Senki nem várt úgy, mint mi, a Lázárok, / A szent sebekkel rakott koldusok,

Kik ültünk a gazdagok pitvarában,

Ahonnan még, még morzsa se jutott.

Hova hiába nyögött fel keservünk,

Szeges ostor volt rá a felelet,

Avagy a békó, bilincs-fonta gúzsba A várásban kifáradott kezet.

Senki nem várt úgy, mint mi, elnyomottak, Az áldozásban nagy, de jogtalan,

Kikre azt mondák a gaz zsarnokok,

Hogy élni nem, de halni joga van.

Kiktől elrablá a nyers úri gőg'

A szent szabadság isteni lehét,

Hogy ne fürödhessen a napsugárban,

De fojtsa meg a rátapadt penész! ^ ~~

Senki nem várt úgy, mint mi,-a kijátszott,

Az egyenlőtlen és testvértelen;

Kiáltva is haj, hiába kiáltánk,

Nem volt visszhangja völgyön és hegyen.

A pór nyomornak volt csak gyermeke, Vánszorgőn hordozva a bús igát,

Múltja siralom, felhörgö sikoly,

Jövője játszi, lenge délibáb.

De hogy te jöttél, te szent, nagy, csodás nap, Áldásod árasztva mindenfelé:

Rozsdás bilincsnek nem sirt csörrenése,- A kunyhókba is ünnep költözék.

Örömkönnye csillant meg a szemeknek És mámortól lett minden arc piros,

Magas válaszfalak úgy rombadőltek,

Mint kártyavár, miként a papiros!!

Yeled Szentháromság szállott a földre És ismétlődött Pünköst ünnepe:

Egy akarat, lüznyelv, világcsoda,

Az Istennek legszebb üzenete!!

Teveled született a lelkünk újjá És. oldódott meg szivünk és karunk,

Te általad kiáltottuk világgá,

Hogy élünk és 'hogy élni akarunk!!

Nádfedeles kis kunyhó szalmaágyán,

Hol addig csak nyomor kisértgetett,

Sugaras fényed hajnalhasadásán Meggyógyult az elkinozott beteg. 1 Magas paloták gőgös gyermeke'

Felocsúdott rá, hogy sokkal adós,

Hogy emberhez nem illik szolgaság És nem illik a durva, rongy daróc!

És azóta enyhe tavasznak jöttén Valahányszor csak hozzánk érkezel,

Zsolozsmás zengéssel köszönt az erdő És megnyilik sok millió kebel.

Gyújt a lángod, miként tüzes zsarátnok,

Mint cikázó villám lelkűnkbe vág S csodás időnek fénylő ihletésén Uj lángra gyújt a lobbanó parázs!!

\

3\/£áixcrcLS

Irta: Kürthy Károly.