Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1918-09-04 / 37. szám

2 ményes működéséért." Hosszantartó éljenzés rekesztette be az elnök meleg szavait. Ezután Vetzák Ede dr. üdvözölte az ün­nepeltet az Egyháztanács nevében. — Egy ér­tékes, munkás élet 25 éves évfordulóját ünne­peljük. Amikor az emberek a legerőszakosabb eszközökkel küzdenek a térkép megváltoztatá­sáért, kicsinek látszik a mi ünnepünk, pedig oázis az meggyötört lelkűnknek. Becsei meg­értette a kor szavát és számolt a körülmé­nyekkel. 10 évvel ezelőtt nehéz helyzete volt. Palcer, a geniális férfiú után a helyzet ma­gaslatára emelkedett, híven teljesítvén köteles­ségét, lelkiismerettel, odaadással. Alkotásai ismertetése után meleg szeretettel üdvözli, mint aki eszével, tanácsával és munkájával fe- ledhelellen eredményeket ért el. Isién áldása kiserje további működését is. A felzugó éljen után Péchy László az iskolaszék nevében há­lás köszönetét fejezi ki a kifejtett munkásság­ért, amely teljesen megfelel vallásos meggyő­ződésünknek. Az • államosítás ellen küzdjön továbbra is s munkája nyomán a siker nem fog elmaradni. Rónai István kerületi h. esperes, egyház- megyei tanfelügyelő a kerületi papság neveben őszinte rokonérzéssel üdvözli a jubilánst, biz­tosítván őt a kerületi papság szeretetteljes tiszteletéről és hálájáról. Schweighoffer János főgimn. igazgató a tanári kar és a társház nevében üdvözli. „Aki a köznek szolgál — úgymond — annak ön­magáról le kell mondania.“ (Széchényi.) Ne­héz feladat a hitközség vallás-erkölcsi ne­velése, vezetése s ez a jubiláns hivatása. Egyhá­zunk parancsai nem a legkényelmesebbek s aki mégis meg tudta nyerni a hívek szeretetét, az buzgón teljesítette kötelességét fent is, lent is egyformán. Szegény az a társadalom, amelynek csak törvényei vannak erkölcs nél­kül, Az ünnepelt vezetése, tanítása mellett a kettő egymást támogatja és kiegészíti. A ház nevében is kívánja, hogy Isten áldása kisérje nemes törekvését. Holczinger István a tanítói kar nevében köszönti. Nem szóltak eddig — úgymond — ' arról a szeretetről, amellyel az apró gyerme­keket elhalinozza. 10 évig élveztük mi is e szeretetet. Ezért hálás szivvel mondok köszö­netét, kérve a Teremtőt, hogy ami hátra van még az életemből, azt az ünnepelt vezetése alatt töllhessem el. Tóth Lajos az Oltáregylet nevében kö­szönti. Sokat fáradott az ünnepelt az Oltár- egylet sikeres működése érdekében, amelynek virulása,.erősödése az ő érdeme. Nemcsak hirdeti az elveket, hanem példájával emeli az együttlét bensőségét s a munka szeretetét. A kehelynél, — amellyel az Oltáregyesület tisz­teletet akarja kifejezni — többet szerettek volna adni. Fogadja szeretettel ezt a kis jelt is s fiatalos erővel vezesse őket tovább a megkezdett, sikerdus utón. Zoboki Vince a Legényegyesület nevé­ben üdvözli a jubilánst. A Legényegyesület az ünnepelt alatt épült, aki sokat dolgozott a terv megvalósítása ügyében. Sokat dolgozott, figyelte az építkezést s annak financiális olda­lát is. Az egyesület szegény lévén, az ő köz­benjárására a püspök úrtól kieszközölte a tel­ket s a szükséges pénzt olcsó kamatra. Hálás köszönet eredményes segítségéért és Ígéreté­ért, hogy ha haza jönnek fiaink, akkor taní­tani fogja őket, hogy uj életre viruljon az egyesületi élet. Keresztény sociálizmusra van szükségünk, ennek a munkása kiván lenni az üdvözölt. Munkáját Isten áldása kisérje I Minden egyes szónok után felhangzott az éljenzés és Zoboky Vince beszédje után Récsei Ede, az ünnepelt válaszolt az üdvözlé­sekre. — Méltatlannak tartom magam — úgymond — a dicséretekkel szemben, amelyek itt elhangzottak. Igazat kell adni Széchényi szavainak: „Aki kötelességét teljesili, ez bol­dogítja az embert.“ Mást ő sem tett, csak kö­telességét teljesítette teljes erejéből s boldog­nak érzi magát. Boldog vagyok, merf mellet­tem, alattam, fölöttem oly egyének állanak, akik készséggel támogatnak. Elsősorban meg kell emlékeznem a méltóságos Püspök úrról, akinek kitüntetése igazán meghatott. Krisztus parancsa szerint jártam el úgy az egyházi életben, mint a gyermekek nevelésében. Kéri az elnököt, hogy hódolatát, háiás köszönatét NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE | tolmácsolja a püspök urnái, amig ezt szemé- j lyesen is megleheti. Üdvözölt az Egyháztanács is fenkölt j szavakban. Amit tettem, igaz szeretetből tet­tem ezen hitközség hasznára. Megemlíti, hogy a 8-10 éves adóhátralékot rendbe hozta és most csak a mult s a jelen évi adó fizetendő, amiben a háború szülte körülmények meg­akadályozták. Az elért eredményekben Vetzák Ede elnöktársamnak van nagy része. A zárda­kápolnát az ő kezdésére állítottuk föl, aki mindenben megosztja velem a terhet. Segítsé­gét kéri továbbra is. Ahol tanácsra van szük­ség, ahol jogi kérdéseket kellett megoldani, ott volt az egyháztanács ügyésze. Majd kör- vonalozza a szóló jövő terveit, amelyek a hit­község életében felszínre kerülhetnek. Az egy­házközségi adósságokat rendezni kell. Az is­kolát utolsó lehelletéig fenntartja. Az adóssá­gok törlesztése ügyében Zichy első miniszter­sége idejében ott járt, de kevés eredménnyel, most hallott egy maecenásról, aki kifizetné. Ez volna a legegyszerűbb módja az adósság rend- behozatalának. Célja továbbá minél kevesebb adóval minél többet összehozni. Ha azonban nem akarjuk, hogy alkalmazottaink éhen hal­janak, a felemelt adót is szívesen kell fi­zetnünk. Az Iskolaszéknek és Péchy Lászlónak köszöni üdvözletét, továbbá Péchy szives tá­mogatását, aki titokban még sokkal többet tesz. Felemliti, hogy a Püspök ur 10000 ko­ronát tett le alapítványnak, amely összeg alap­köve lesz az uj felépítendő zárdának, amelyre nagy szükség van. A kerületi h. esperes ur szavait hálásan köszöni. A kerületi papság szive érte dobog, miért ne dobogna a szóló szive értük ? Schveighoffer igazgátó szavaira megígéri, hogy amit a gimnázium érdekében tehet, szi­ves örömest megteszi a jövőben is, hogy igy érdemelje ki a tanári kar szeretetét. Támoga­tásukat kéri a ház ügyei intézkedésében is. Holczinger szavaira megjegyzi, hogy ahol ily derék tanítók vannak, olt könnyű a mun­kája. Az eredményiek a szülök is örülhetnek. Isten áldását kárra tanítók működésére. Az Oltáregyesület ajándékát megköszöni és rokonérzéséről biztosítja annak tagjait, akik­ről az Ur Jézus sem feledkezzék meg. A Legényegyesület üdvözletére elismeré­sét fejezte ki Zoboki Vincének elnöki munká­jáért s Ígéretét, a visszatérő ifjak oktatását megismétlé, hogy igy jövő boldogságuk előké­szítéséhez ő is hozzájárulhasson. Még egy tervemről szólok — úgymond. Serly György, a város Gyuri bácsija, 22,000 kor. alapítványt tett, hogy ezen összeg egy kisebb templom építésének kiinduló pontja legyen. Mi nem érjük meg a terv megvalósí­tását, de a jövendő nemzedék áldani fogja a kezdeményező porait. Városunknak nagy szük­sége lenne még egy templomra és plébániára, akár a piaristák, akár a világi papok vezetése mellett, amely kérdést annak idején a bölcs vezetőség lesz hivatva eldönteni. Újból minden szónoknak s a nagy számban megjelent ün­neplő közönségnek is hálás köszönetét fe­jezi ki. Az elnöklő apátkanonok, mielőtt bere- kesztené a gyűlést, büszkeségének ad kifeje­zést Nagykároly hitközség intenzív élete fölött, amely egyszersmind az erdemet méltatni is tudja. Van hála, van elismerés ezen a sivár világon. Óhajtom, hogy a hitközség nemes ér­zelmeit, fenkölt gondolkozását őrizze meg. A gyűlést bezárja. Az itt röviden ismertetett beszédeken kivül sokan írásban fejezték ki jókívánságai­kat az ünnepelt előtt. így a város polgár- mestere úgy a maga, mint a város tisztikara nevében „ üdvözölte a jubilánst, ezenkívül Hetey Abrahám, Demidor Ignác és Nagy Antal urakat kérte föl az istentiszteleten való részvételre, minhogy ő hivatalos ügy­ben távol volt. Üdvözölte Írásban a ma­gyar kegyes tanitórend főnöke is. „Jubileuma alkalmából a magam s a rendi kormánytanács nevében nagy lelki örömmel és bensőséges szeretettel üdvözlöm Nagytisztségedet azon jó kívánsággal kapcsolatban, hogy a jóságos Is­ten adja továbbra is szent áldását rendünk, egyházunk és hazánk javára kifejtett erdemes munkásságára és engedje meg, hogy igen so­káig legyen még a magyar tanuló ifjúságnak szerető atyja, a gondjaira bizott kath. hívők­nek lelkes gyámolitója, a mai megpróbáltatá­sok között igazi vigasztalója és rendtársainak éber és hűséges gondozója." Szinger Kornél rendfőnök. — Üdvözölte Pajor Endre esperes, Hamon Róbert pápai kamarás, irodaigazgató, Kovács Gyula dr. tanitónőképző intézeti igazgató a vezetése alatt álló intézet nevében és Bod­nár György tanfelügyelő. A diszgyülés után mintegy negyvenen a kegyesrendi ház vendégei voltak. Ebéd alatt újabb üdvözletekkel halmozták el az ünne­peltet. BRANECZKY JÓZSEF. HÍREK. Károly király és a sajtó. A közhit azt tartotta régente, hogy egy uralkodó különkiadásokat kap a lapokból, ame­lyekből hiányzik minden, ami nem mutatja ró­zsaszínben az országban előforduló eseménye­ket. Reg elmúlt már ez az idő. Ferenc Józsefről tudjuk például, hogy mennyire súlyt fektetett arra, hogy a közvéleményt a sajtóból megismerje. Gyakran elmesélték róla, hogy egyik vagy másik újságot teljesen elolvasta, főleg azon­ban kivonatokkal tájékozódott arról, hogy mit írnak a lapok és e kivonatok alapján sokszor behozatta magának az illető lappéldányokat is. A közönséget bizonyára érdekelni fogja, hogy Károly király mikép olvassa az újságo­kat és a politikailag számottevő folyóiratokat és általában mily mértékben ismeri a sajtót. Beavatott körökben beszélik, hogy a ki­rály, — aki tulájdonkóp csak Ferenc Ferdinánd meggyilkolása után készült magasztos hivatá­sára, — ezt az aránylag rövid időt arra is fel­használta, hogy mély betekintést nyerjen a sajtó világába és még mint trónörökös beha­tóan informáitatta magát a bel- és külföld lapjairól. És nemcsak az érdekelte, hogy mi­lyen a lapok politikai iránya, elterjedlsege és egymáshoz való viszonya és hogy ki a tulaj­donosuk. hanem az is, hogy hogyan készül az újság. Ismerni kívánta a sajtó rendelkezésére álló hírforrásokat, — hivatalos jellegű és ma­gánkézben lévő távirati irodák, kőnyomatosok, hivatalos és félhivatalos kommünikék, levelezők, riporterek, tudósítók stb., — hogy e szerint mérlegelhesse az egyes tudósítások jelentősé­gét és megbízhatóságát. Nem. kevésbbe érde­kelte az a mód sem, ahogyan a híranyagot földolgozzák, a szerkesztőségi munka és a la­pok technikai előállítása. El lehet mondani, hogy a király jobban tudja, hogy csinálódik az újság, mint a leg­buzgóbb újságolvasó. — Még a lapok és alkal­mazottai anyagi viszonyait sem hagyta figyel­men kivül s érdeklődött az adminisztráció " és ekszpedició munkája iránt is. A király trónörökös korában szerzett ta­pasztalatai folytán ma rendkívül szakavatott újságolvasó. Mint általában ismeretes, a külön­böző minisztériumi sajtó irodák a bel- és kül­földi lapokból kivonatokat, ,lapszemlék'-et ké­szítenek az uralkodó számára, melyekben ren­desen a saját resszortjukat érintő cikkeket és híreket dolgoznak fel. Minthogy a sajtóirodák­ban naponta száz és száz mindenféle nyelvű újságot olvasnak és dolgoznak fel, az összes lappéldányokat nem terjeszthetik a király elé. Csak azokat szokták benyújtani, — rendesen a lapszemlékhez mellékelve, — melyek vala­mely öt különösen érdeklő vagy igen fontos cikket tartalmaznak. — Előfordul természete­sen az is, hogy a király egy kivonat olvasása után az illető cikket is olvasni akarja. Egyáltalán meg kell jegyeznünk, hogy a sajtóban megnyilatkozott közvéleményt nem­csak ezekből a kivonatokból ismeri. Majd minden nap olyan kérdésekkel lepi meg környezetét, amelyek bizonyítják, hogy már kora reggel alaposan elolvasta az újsá­gokat. Figyelmes újságolvasók bizonnyára észre- vehették, hogy néhány legfelsőbb intézkedésben

Next

/
Thumbnails
Contents