Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1918-08-07 / 33. szám

és mégis nagyon is érthetően, szinte tulsá- | gosan érthetően azt hirdeti, hogy a ki pisz- j szenni és mukkanni mer, pardon ! aki a rop- j pántul fényes díjazással megelégedve nincs és fizetésemelést kérni merészel, annak úti- j laput a talpára ! Azt a rebellist simpliciter kitessékelik és kicserélik! Igaz ugyan, hogy van egy miniszteri rendelet, amely szerint a háború tartama alatt választásnak helye nincs, hanem az alkalmazott tanerők — ha és amennyiben megbízatási idejük lejárt volna — i újból, folytatólagosan megbizandók. (A minisz-1 téri rendelet udvariasan szinte azt akarja mondani, hogy felkérendők a további szives működésre.) Ámde mit nekünk a miniszteri rendelet 1 Az a szerencsésen boldog és boldo­gan szerencsés halandó, aki nem érzi-viszi a háborús idők szülte gondok, nyomorúságok özönét, nem csoda, ha elfelejtkezik holmi há­borús miniszteri rendeletről, de még talán-ta- lán arról is, hogy háború, világégés s nyomá­ban világnyomor van a nagy világon. . . S az eredménye, helyesebben mi lesz az eredménye, a fizejtésemelési kérvényre adandó kegyes pályázat hirdetésnek ? Az, hogy — j amint értesülünk —■ több tanerő nem reflektál többé az állásra. Hogy nem válik az iskola javára, ha oly kiváló tanerői megválnak attól, az bizonyos. De hát ki törődik azzal! A fő az, \ hogy ime kaplak a kérvényezők választ a fi-\ zetésemeiési kérvényökre, még pedig olyat, amelyet a tisztelt tanerők bizonyára nem -tesznek ki az ablakba. Igaz, hogy e válaszra ! a legméltóbb felelet a jelzett elhatározás. S ezt a méltó választ kiteszi majd az ablakba a tisztelt bizottság. . . * * * Az irodák e rettenetes háború folyamán ; rettenetesen megszaporodtak. Megnyílt augusz­tus 1-én a szaktanfolyamra előjegyzést olfo- gadó elnöki iroda. A városnál erősen műkö­dik (nap-nap után erősen ostromolják isi) a: közélelmezési iroda. Van városi cipő jegy iroda. Csakhamar lesz ruha-jegy iroda i». És ki tudja még milyen jegyirodákat létesítenek majd. . . Maradjunk csak a „Városi Cipőjogy Irodánál“. A múlt héten csütörtökön délután 4 óra 55 perckor.négyen valának együtt az irodában. Az iroda főnöke, aki szives kész­séggel ad tanácsot; egy kisasszony, aki irt ; egy jómódú városi polgár, áld rettentő nagyo-1 knt sóhajtott, mert a „cipő-bizottság“ nem en- j gedélyezte neki, hogy 2 pár uj cipőt csinál­tathasson és e sorok Írója, akit a famillia cipő [ mizériája késztetett az irodába menetelre. Ba­rátságos beszélgetésben ép a háború szülte j sokféle furcsa és szomorú visszásságokat tár-! gyaltuk és szapultuk, amikor újabb vendég j érkezett az irodába, egy magasabb, rangban levő idegen, ismeretlen előkelő úri ember,! Belépett szó nélkül, a kisasszony iróasz-; tálához lépett szó nélkül, letett elébe 2 darab jbejelentő-lapot szó nélkül, megfordult és eltá- j vozott szó nélkül. A néma jelenet hatása alatt | csodálkozó arckifejezéssel egymásra néztünk j szó nélkül s a néma jelenetet * szó nélkül hagyva, régi, ősi, nyárspolgári, de bizonyára jó szokás szerint egymásnak szívélyesen M- sxönve, eltávoztunk a háborús nyomorúságot számontartó helyiségből. * * * Nagykároly közélelmezése1' c. cikkünket a legilletékesebb tényezők alapos megfontolás tárgyává tették s e sorok Íróját is bevonva, annak mikénti legbölcsebb megoldása érdeké­ben tanácskozást folytattak. Bár sikerülne a legjobban megoldani a mostani oly fontos, itthon a legfontosahb kérdést, városunk köz- megelégedésre történő közélelmezésének a kér­dését. Lehet, hogy ehhez újabb jó gondolatot, életrevaló eszmét közöl majd vélünk régi, kedves, kiváló munkatársunk: (km.) h 0 R P Ó K javítását elvállalom úgy helyben, mint vidéken nagyobb és kisebb mennyiségben jutányos árak mellett. Cim a kiadóhivatalban. AGYKÁROLY ÉS VIDÉKE HÍREK. Már meghalni sem lehet. A vidékről, a legendás „boldog vidék“- ről kaptuk az alábbi jóizü elmerengést és le­írást a koporsók birodalmában tett sétáról. Drága barátom, régente, ha elfogyott a pénzed és meguntad az életet, szereztél magadnak egy kötelet és azzal a boldogító tudattal vet­tél búesüt ez árnyékvilágtól, hogy: „most már mindennek vége“. Haj, szép idők voitak azok! j Manapság, ha netalán tán szintén unnád éfe- j tedet, ha pénzed nincs, még öngyilkos sem lehetsz, először, mert a kötél, amit régen egy hatosért szereztél, ma legalább 20 koronába j kerül, a temetésed pedig . . . arról meg jobb | nem beszélni. Nem érdemes megöngyilkolni I magadat drága barátom, mert amúgy is le-! foglalt ingóságaidból semmiesetre sem tudnák temetésed megrendezni, esetleg annak a ve­szélynek volnál halálod után kitéve, mint a vadnópeknél, hogy a forró nyári kánikulai nap perzselő hevénél megászalnak . . . Tegnap elindultam a temetósvállalkozókhoz megtudni,; milyen taksa szerint lehet ma meghalni. Az egyik például, aki .a legolcsóbb teinetésrendoző hírében áll Sz. városban (legalább is ő azt j mondja) „már“ 240 koronáért is hajlandó! temetést vállalni. Természetes, hogy teljesen dísztelen, barnára mázolt koporsóval, semmi pompával, épp csakhogy eltüntessék a szegény \ halottat a pokolba. Akarom mondani a tépné-! tőbe. A temetésárak különbözők, 240 koroná­nál kezdőd:k, 1200 korona még csak közepes, innen aztán a végtelenségig emelkednek az árak. A jobb temetések árai horribilisakt Aj koporsók magukban véve is irtózatosan drá-j gák. Közönséges íakoporsó, papirdiszitéssel, az' egész roppant primitiv, 120 korona. Keményfa- koporsó 500, tölgyfa 600—660 korona. Miköz- I ban a koporsós raktárát vizsgálom, szemembe ! tűnik egy fekete vaskoporsó, — semmi külö- J nős nincs rajta — megkérdezem az árát. 1 — „10,000 korona“, mondja és én hamar I megfogódzkodom, hogy el ne essek. A kopor­sós azonban kijelenti, hogy még ezért az ár­ért sem adná egészen biztosan oda, mert ma vaskoporsót egyáltalán nem is lehet kapni és „különben is roppan) a szivéhez van nőve ez a koporso“. Különben ilyen árért még a mai viszonyok mellett is egy teljes, hiromszobás urilakást lehetne berendezni. A mű koszorúk! (papírból) 90—150—200 koronába kerülnek, a legszebb köztük ezelőtt két évvel nem kerül­hetett 10 K-nál többe. A vállalkozó különben I — akinek saját műhelye van, ahol nem nap­számra dolgoznak, hanem koporsószámra — nagyon panaszkodott a bérkocsisokra. Neki ugyanis gyakran el vannak foglalva a lovai és igy a temetéshez a konflis lovakat is kérik kölcsön, amiért a kocsisok egy délutánra 50— 70 koronát kérnek. Tény, hogy drága luxus ma' meghalni és ezt szegény ember nem is engedheti meg magának. Még jó, hogy itt a folyóvíz! Óla legalább nem kell koporsó. Ön- gyilkosjelöltek állandóan nagy számmal tartóz­kodnak a folyó partján és hőmérővel mérik a vizet. Mert hiába, hideg vízbe nem szívesen vetik bele magukat az emberek. Majd ha még melegebb lesz! A temetéstrendező vállalatok azonban bizonyos, hogy még akkor sem fog­nak tönkre menni! (juj). Meghivás. 7950—1918 k. sz. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete által 1918. évi aug. 11-én közvetlenül a választási közgyűlés után d. e. VjH órakor a városháza tanács­termében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisz­telettel meghívom. Nagykároly, 1918 augusztus 5-én. Debreczeni, polgármester. Tárgysorozat: 1. 70800—1918 B. rendelet a városi közi­gazgatási alkalmazottak 1918—19. dvi családi pótlékának megállapítására vonatkozólag. 2. Időközben felvett dijnokok háborús segélyének megállapítása. 3. 76000—1918 X-b. B. M. sz. rendelet a városi közkórházi alkalmazottak ruházatbeszerzési segélyének megállapítására vonatkozólag. 4. 63200—1918 B. M. sz. ren­delet a városi közkórház nyugalomba helyezett tisztviselőinek és dijnokainak, valamint azok özvegyeinek és szülőtlen árváinak újabb hábo­rús segélyben részesítésére vouatkozólag. 5. Javaslat Nagykárolyban tüdőbeteg gondozó in­tézet sürgős létesítésére. 6. A városi villamos­om személyzetének kérelme fizetés javítása iránt. 8. Néma Gusztáv főjegyző kérelme be­tegség indokából 6—8 heti szabadság engedé­lyezése és a közellátási ügyek vezetésétől fel­mentése iránt. Egyben intézkedés a közélel­mezési ügyek mikénti vezetése tárgyában. 9. Tóth György kézbesítő kérelme István nevű gyermeke után járó családi pótléknak 16 évén túl tanulmányai befejezéséig engedélyezése il­letve megállapítása iránt. 10. Nagy János kéz­besítő kérelme ruházatbeszerzési segélyének fölemelése iránt. Meghivás. 7949—1918 k. szám. Nagy­károly r. t. város képviselőtestületi tagjait 1918 augusztus hó 11. napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rend­kívüli közgyűlésre tisztelettel meghívóin. Nagy­károly, 1918 augusztusién. Debreczeni István, polgármester. — Tárgysorozat: Az árvaszéki ülnök, községi bíró, egyszers nint közigaz­gatási tanácsnoki állásnak választás utján! betöltése. Személyi hirek. Ilosvay Aladár Szatmár- vármegye alispánja hivatalos ügyekben ma csü­törtökön a reggeli gyorsvonattal Budapestre utazott. — Debreczeni István kir. tanácsos, polgármester, városi, különösen élelmezési ügyek elintézése céljából kedden reggel a fővárosba utazott, ahol egész héten tartóz­kodni fog s csak szombaton érkezik vissza. —• Néma Gusztáv, városunk főjegyzője, h. polgár­mester, a város közéielmezésenek intézője, mint őszinte sajnálkozással értesülünk, kény­telen hosszabb szabadságra menni a túlfeszí­tett munka folytán előállott kimerültsége 3 idegbetegsége mialt. Főgondnok beiktatás. A református egy­háznak folyó hó 4 én, vasárnap dsleiött meleg, bensőséges ünneplésben volt része. Ljounan választóit fógondnokát, Luby Gazát iktattak be hivatalába presbiteri diszgyülés keretében. Istentisztelet után a presbitérium tagjai a ta­nácsterem helyiségében gyűltek össze és fog­lalták cl megszoltolt helyeiket a hosszú zöld asztal mellett. A főgondnokért az egyházi jegyző vezetése alatt egy küldöttség ment, amely tudomására hozta főgondnokká történt elválasztatását és felkérte a diszgyülésen meg­jelenésre és hivatalának elfoglalására. A teljes számban összeült egyházi tanács és az egy­háztagok sokaságának éljenzése fogadta a be­lépő főgondnokot. Majd kezdetét vette a disz­gyülés. Lelkészeinek a megnyitó szavak után mélyen szántó, eszmékbfem gazdag beszédben üdvözölte az uj főgondnokot, hive.i fejtegetvén benne a protestantizmus múltjára visszatekin­téssel annak erejét, nagyságát, magasztos fel­adatait, melyet megvalósítani, munkálni úgy az egyes tagok, mint a vezető személyek leg­szentebb kötelessége. Az üdvözlő szavak el­hangzása után a főgondnok a hivatalos esküt a presbitérium szine előtt lelővén, mélyen át- érzett, meleg hangon mond köszönetét az egy­házközség bizalmának irányában tanúsított megnyilvánulásáért, nagyjában körvonalozla azon irányt, melyet egyháza javának munká- lása érdekében követni fog. Kéri a presbiteri- úrnőt a békességes, egyetértő munkálkodásra, jóindulatú támogatásra. Jókivánatok között el­foglalja hivatalát. A diszgyülés a 90 ik zsoltár eléneklésével végződött. — Isten áldása legyen a nemes és hasznos munkásságon. Áthelyezés — s igazgatóvá kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Darabánt Andrást, a nagykárolyi m. kir. áll. polgári fiú­iskola kiváló tanárát, a szatmári m. kir. áll. polgári fiúiskolához helyezte át s annak igaz­gatójává nevezte ki. Darabánt tanár mintegy T0 év óta működik polgári iskolánknál. A fiú­iskola tantestülete ez értékes tagjának távo­zása határozott veszteség az iskolára. De tá­vozása veszteség általában városunk tanügyére és társadalmára is. Nevezett ugyanis kiváló szervező erő és tehetség is. Az ő érdeme a pompásan bevált s már is jó hírnévnek Ör­vendő női kereskedelmi szaktanfolyam szer­vezése és létesítése, amelynek neves igazga­tója és tanára, továbbá a kereskedő-tanoncis­kola nivója, amelynek szintén ügybuzgó igaz­gatója volt. A társadalmi életben is tevékeny részt vett, mint minden társadalmi nemescélu

Next

/
Thumbnails
Contents