Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1918-06-19 / 26. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE mot utoljára boritja lányba a lenyugvó nap tüzes korongja. A természet hervadási hó­napjában látott először napvilágot a múzsa fölkentje s a kedvesen szomorú őszhöz szállt lelke utolsó gondolataiban is: „Ősz, én hü lova­god, dalnokod valók 1“ Angyali türelmü fe­lesége, kitől zokogva, de édes reménnyel vált meg, egy jó évtized múlva követte meg- dicsőült férjét a hallhatatlanság országába s azóta „végképen be van boltozva“ a kis Tompa családot takaró hanvai sirhalom, melyre a költő tisztelői hatalmas, szürke márványobeliszket emeltek s rajta nagy költőbarátjának, Arany Jánosnak, a világiro­dalomban is egyik leggyönyörűbb sirverse, legremekebb epitáfiuma őrzi nemes emlékét s virrasztja csöndes álmait. , A költő dicső emlékének felújítására halálának fólszázados évfordulóján kívül a másik jogcím az, hogy ez esztendő május 21-én bontották fel kegyoletes ünnep kere tében a jászóvári prépostságban a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy- és Pe- tőfi-Társaság küldöttsége előtt Tompa Mi­hály hagyatékát, a „fekete könyv“ -ot, me­lyet ötven esztendeig őrzött a premontrei kanonok rend. Az ünnep nemcsak Jászónak s az egész Felvidéknek, hanem az egész or­szágnak ünnepe volt, melynek fényét és je­lentőség irodalmi vonatkozásán kiviil mély­séges szimbóluma is fokozta: a hatalmas katholikus szerzetesrend s a szerény refor­mátus pap bensőséges, lélokből fakadó • kéz­fogása, a különböző hitü, de igaz magyar kulturmunkások összetartozásának és együtt­érzésének ékesen szóló bizonysága. Ha az ünnep nem elégítette is ki azt a túlzott vá­rakozást, mellyel a közvélemény a hagyaték felbontását kísérte, irodalmunk mégis gaz­dagodott vele, mert a sokat szenvedett költő arcképe kiegészült s finomodott néhány vo­nással. Illő cselekedet tehát, hogy Szatmár- megyének gazdag irodalmi vonatkozású szék­helye, bár ilyen szerény ünnepség keretében de annál bensőségesebben kapcsolódjék bele az országos irodalmi közhangulatba és a honszerelem s a kegyele oltárán gyújtson szent áldozatot Tompa dicső szellemének! Tisztelt Ünneplő Közönség 1 Kedves Tanuló Ifjak! . Minden nagy Írónknak és jeles köl­tőnknek nemes emléke s szellemi termékei örök értékek a nemzet kincses házában, mert gazdagítják s erősitik a nemzet lelkét s biztos zálogai a nemzeti fennmaradásnak és virágzásnak. Újítsuk fel tehát ez ünne- pies pillanatokban a nemzeti fájdalom mélabus költőjének magasztos emlékét s a virágok regösének megdicsőült homloka köré fon­junk hervadhatatlan koszorút a hála s a tisz­telet virágaiból! * * * Szenvedésekkel telt életét ő maga jel­lemzi találóan : „Éltem.. Sokat szenvedtem. Tengernyit csalódtam. És most nyugodtan halok meg. Abdáinál nincs szebb álom! Érdemes érte^fei.“ Már gyermekkorában reá szakad az elhagyatűttság és nyomorúság. Bölcsőjét Ín­ség ringatja, gyermekszívvel áll édes anyja koporsója mellett, nem érzi a esaládi tűzhely csendes boldogságát, nem az anyai szeretet melengető szárnyát, a félárva kis fiú ügyét nem tudja felfogni, nevelését nem bírja in­tézni a könnyelmű apa, könyörületes szivek segítségére szorul, azok nyitják meg előtte a művelődés kapuját, évek során át járja a szenvedések és nélkülözések iskoláját, má­soknak szolgál diákéletében, hogy a tanu­lásnak szolgáljon, lelke megittasodik a tudo­mány szeretetétől, társai szeretettel és dicsek­véssel veszik körül, fiatal férfi korában szemlélődő természetének megfelelő életpá­lyára lép, a gömörmegyei Bejében választ­ják meg lelkésznek, résztvesz rövid ideig mint tábori pap a szabadságharcban; később Kelnmérben családot alapit, itt éri őt a tör­vényes jogaiért küzdő haza tragikus bukása, háborgó ielke a családi csöndes tűzhelynél s a természet kebelén kedves virágai közt keres enyhülést; nemsokára Hanvára költö­zik, itt tárul ki költésének kin'oses háza: > honfiúi fájdalmából a nemzeti elnyomatás - miatt magas röptű s örök bacsü, szagadságot l és reménységet hirdető allegóriák bontakoz- ; nak ki, innen hurcolják el Kassára a hadi ■ törvényszék elé s itt üti át szivét tőrdöfés­ként már második kis fiának elvesztése, hogy a seb a költő szivén soha be ne hegedjen, ■ hogy örökké, egészen haláláig vérző, nyílt 1 seb maradjon. . . (Folytatása következik.) ! — ..... Cs ak egyszer láttam őt . . . i Uiak egyszer láttam őt, máris megszerettem, (Vad lánggal lobbant fel beunem a szerslem. Mély tüzű villátnló szép szeme párjával, , | Arcának ragyogó, fényes mosolyával , Rabláncra fűzött, megigózett engem. 1 Kerüljön éltembe 1 — De őt bírni fogom, Akadályt, gátat nem tűrök az utamon. Kerüljön bármibe ! — Enyém lesz egészen. S gondolatban egész valóm nála lészen, Ha netán messzire hajtana sorsom. K-------ö. HÍREK. I _ ' Vagyonadó & a. YííL luulikoiciöii. F.z az uj adó, mint a neve is mu­latja, csakugyan a vagyonos osztályt fogj.* terhelni, ha meglesz. Mert meg­történhetik, hogy el is marad. Jóformán magától a vagyonos osztálytól függ, hogy ez az uj íajta adó kirovassék-e vagy lsem. Akik a háború alatt meggazdagod­tak, némelyek soha nem álmodott szé­dületes módra és éppen a háborúból gazdagodtak meg, azoknak valahogyan adózniok kell. Ez bizonyos. Az állam­hatalom a; törvényhozás ongedelmével kimondhatja rájuk, hogy vagyonuk vagy jövedelmük 25—30°/0 vagyonadó címen fizessék be az állampénztárba. Mert az államháztartás máskép veszedelembe ke­rül. Magyarországnak 5 milliárd csak a függő adóssága. Ezt sürgősen vissza keli fizet tünk a jegybanknak. Tehát járuljon hozzá mindenki, aki tud a Visszafizetés lehetővé tételéhez. Ha ezt az öt milliárdot a meggaz­dagodott emberek hadikölcsön formában önként rendelkezésére bocsájtják az ál­lamnak, akkor egyáltalában nincs szük- I ség a vagyonadóra. De ha szükebb el­zárkózással rákényszerítik a kormányt, ;hogy elvegye tőlük az öt milliárd tör- llesztésére való összegei, akkor lesz va­gyonadó. Tehát a vagyonos osztály oko- ;san cselekszik, ha mentül nagyobb téte­leket jegyez a nyolcadik hadikölcsönre. Személyi hírek. Dr. BJum Ödön, közegész­ségügyi főfelügyelő, múlt héten egy napot test­vére: Rooz Sainuné meglátogatása céljából városunkban töltött. — Debreczeni István kir. | tanácsos polgármester vasárnap este érkezett vissza a fővárosból, ahol hivatalos ügyek el­intézése céljából időzött. Nyilvános nyugta. Bihariné Tyrmann Róza úrnő,*' ki már több ízben tanujelót adta váro­sunk — az ő szülővárosa — jótékony intéz­ményei iránti szeretetének és azokat segélyben részesítette, most testvérbátyja Tyrmann József m. kir. csendőrőrnagy elhunyta alkalmából koszomu»egváltás cimén 40 koronát, leánya Dr. Bihari Lujza orvos úrnő és fia Dr. Bihari Jenő törzsorvos ur pedig 30—30 koronát, te­hát összesen 100 azaz Egyszáz koronát kül­i döttek be a Nagykároly és Vidéke szerfcesztö- » sége utján a helybeli hadiárraház alapja javára. - Midőn ezen pénz vételét és pénztárunkba való i befizetésének megtörténtét ezennel elismerjük • és nyugtatjuk, a nemes adományért hálás kö­szönetét mondunk. A Vöröskereszt-Egyesület nagykárolyi fiókja vezetősége. Nyilvános nyugtázás. Grósz István „Ma­gyar király“ kávéházi főpincér megnyert köz­ségi bírósági ügyéből kifolyólag szegény gyer­mekek ruházatára 16 K 60 f-t adományozott. * Községi bíróság. Jubileumi ünnepség. A Paulai sz, Vincé­I l'ől nevezett irgalmas nővérek vezetése alatt , ! álló nagykárolyi rom. kath. elemi leányiskola , t fennállásának 25 éves jubileuma alkalmából 1918 junius 23-án, vasárnap, ünnepséget ren­dez. Az ünnepség sorrendje: Junius 23-án, I vasárnap d. e. 9 órakor ünnepi sz. mise a plébánia-templomban, amely alatt a növendé­kek Seyler Károly G dur miséjét éneklik. D. e. [11 órakor a leányiskola nagytermében disz­■ gyűlés. Este 7 órakor ünnejn’ előadás a Városi [ Színházban. Az előadás tiszta jövedelme rész- | ben a nagy károlyi hadiárvák, részben a leány­iskola zongora-alapja javára lesz , fordítva. . Tekintve a jótékony célt, folülfizotéspket kö­szönettel fogad és hitlapilag nyugiáz kz iskola vezetősége. Az előadást .24-én, hétfőn este 7 órakor ugyanazon, műsorral megismétlik. Szín­házi jegyek mindkét előadásra előre válthatók Gaitl Samu -könyvkereskedőnél *s á'z élőhdás mindkét napján a színházban. Pénzláenyitás délután 5 órakor. Helyárak : alsó páholy 5 személyre 22 K 59 f, felső páholy 5 személyre 15 K, támlásszétf 4 K 59 f, korszák 3 K50 fj zártszék 3 K, erkély 2.K 30 f, karzati számo­zott ülőhely (I—II. sor) 2 K, (III—VI. sor) 1 K 30 t, karzati állóhely 1 K. — Műsor: 1. Récsei Ede: Prolog. Szavalja Patay Viliké. 12. Radiik L. A mennyország kapujánál. Kép 1 ögv felvonásban. 3. Barth Eriensleg. A’ 'négy í vig barátnő. Vidám táncos jelenet énekkel. 4. 'Kiss Menyhért. Constochoi legenda. 5. Zenei virtuózok. Tréfás jelenet. 6. H eggen. Szent i János-éj. Sziujáíék 3 felvonásban. Koszoru;n§gválíás. Tyrmann József m. kir. csendőrőrnagy elhalálozása alkalmából koszorú- megváltás címén Bihariné Tyrmann Róza úrnő 40 koronát, Dr. Bihari Jenő törzsorvos ur 30 ] koronát, Dr. Bihari Lujza orvos úrnő 30 koro- I nát küldöttek be lapunk szerkesztőségéhez, j hogy azt az itteni hadiárvaház alapja részére fordítsuk. Midőn ezen pénz beérkeztet ezennel ■ elismerjük és nyugtázzuk és azt rendeltetése helyére, lapunk főszerkesztőjének mint a Vörös­kereszt helybeli fiókja pőnztáruokának átadtuk, a nemes adományért mi is hálásPköszönetét mondunk. A szerkesztőség. Gyászeset. Mélységes gyászba borította a zord halál az általános nagy tiszteiéinek ör­vendő Bortnyák családot a hü hitves és édes jó anya, az övéi, szerettei boldogságáért és boldogitásáért oly híven fáradott, a kedvesei­ért élni-halni kész áldott lelkű és jóságos szivü családanya: Bortnyák Istvánné Varga Anna úrasszony, áldásos életének 54-ik, bol­dog házasságának 31-ik évében rövid szenve­dés után történt elhunylával. Az Istenben bol­dogult temetése kedves övéinek zokogása és a. város közönségének nagy részvételével f. hó 17-én ment végbe a róm. kath. egyház szer­tartása szerint. A mély gyászba és bánatba merült család a következő gyászjelentést adta ki: Bortnyák István mgy a maga, mint gyer­mekei és nagyszámú rokonság nevében fájda­lomtól megtört szívvel, de Isten szent akaratá­ban megnyugodva tudatja, hogy a legjobb fele­ség, felejthetetlen jó édes anya, nagyanya, testvér és rokon, Bortnyák Istvánné szül. Var­ga Anna életének 54-ik, boldog házasságának 31-ik évében folyó évi junius hó 16-án reggeli 5 órakor rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után jobblétre szenderült. Ked­ves halottunk földi részeit í. évi jun. 17-én d. u. 5 órakor fogjuk róm. kath. egyházi szertartás szerint a Kenderes-utcai 2. sz. gyászházból a helybeli Mesterrészí temetőben örök nyuga­lomra helyezni. Az engesztelő szent miseáldo­zatot pedig lelkiüdvéért f. hó 19-én reggeli fél 8 órakor fogjuk a helybeli rom. kalh.^tena­plómban az Egek Urának bemutattatni. Áldás és béke legyen porai felett ! Bortnyák István nejével Szeide Arankával, Bortnyák Mária

Next

/
Thumbnails
Contents