Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1918-05-22 / 22. szám
XXXVI. évfolyam. Magykarely, 1918. május 22. 22-ik szám. és VIDÉKE Nagy k á r o I y v á r o s h í v a t a 1 o s hirdetéseinek k ö a I ö n y e. ü^eqjelsffsiiN; minden szerdán. Előfizetési árak: ígcsz évre ........................ . 12Félévre............................ . 6‘Negyedévre ...... . 3Kgyes szám.................... . —30 Tsniléknak egész évre . . 10— Főszerkesztő: Or. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Fsdei Károly. Laptuiajáonos és Inadé : a „Nagykarolyi Petöfi-nyfcmda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon T Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérinontetlen leveleket előttünk ismeretlent/! nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyiláét sora 50 üli. Kéilratok uem ad; leak vtssu Párhuzamositani kel! a főgimnázium első osztályát — Írja az „Északkeleti Újság“ a jó ég tudná há- nyadikszor a pünkösdi számban. Azt kell hinnem, hogy mikor nincsen megfelelő közleménye, hát egyszerűen ezt a kérdést hozza elő, szerelmes lévén bizonyára ebbe. Kedvenc témája ez és hogy eihigyje, miszerint a főgimnázium igazgatójának is nagyon a szivén fekszik ez az ügr, hát i!t fogom aperte kijelenteni, hogy a főgimnázium első osztályát igenis párhuzamositani kell, de sőt többet mondok, már régebben kellett volna párhuzamositani. A cikkíró bizonyára nagyon jól kell hogy ismerje a főgimnáziumi igazgató intencióit ezirányban, hisz ö magával is levelezett ezen ügyben, mert bárki elhiheti, hogy 50—50 tanulóval könnyebb is, eredményesebb is dolgozni két osztályban, a) és b) osztályban, mint igy 72 tanulóval egy teremben. Már a magunk kényelmi szemponlja is, és magának a tanulóknak jól felfogott érdeke is ezt a megoldást követeli, ezt involválja. És amikor a főgimnáziumi igazgató két elődjének a mulasztásait is helyrehozta a főgimnáziumi alapítványoknál, mert azok a közoktatásügyi minisztériumi számvevőséghez a kormányt megillető főfelügyeleti jog elismerése címén ezen alapítványokról sosem küldötték be a számadási kivonatokat, mikor nem fektették föl ezen alapítványok törzskönyveit és sok alapítványt kezeltek anélkül, hogy kiállították volna vagy kiállíttatták volna az alapitó okleveleket stb., azt hiszem, a mostani igazgató csakugyan ezeket a főgimnázium érdekében cselekedte. Ha az igazgatót a tisztára ezen 'belügy nyugodni nenj hagyta, bizonyára a külső ügyek, melyek a főgimnázium fejlesztésével álla: ! nak kapcsolatban, nem hagyták őt hidegen, de — mondhatom, és igy kell mondanom — hübelebalázs módjára nem akarta a gordiusi csomót úgy megoldani, mint annak idejében régebben, mint amikor szintén felállítottak egy párhuzamos osztályt megfelelő előrelátás nélkül, melynek azután meg is kellett szűnnie. Jelen lap hasábjain kénytelenitve vagyok reflektálni és allúziókkal kell élnem, nehogy azt higyje az igen tisztelt cikkíró, hogy a főgimnáziumi igazgató például agyon akarja hallgatni azt az ügyet, hoyy igy a mulasztás nagysága fel sem tűnjék. Hangoztatom, sőt követelem, hogy az irányadó körök a -párhuzamosítást üssék nyélbe, mert mi magunk érezzük a párhuzamosítás hiányának áldatlan helyzetét, mi érezzük ezt egyaránt tanárok és tanulók. A cikkíró városfejlesztési ügynek tekinti a kérdést, én nemesebb, kulturálisabb, *eszményibb szempontból fogom azt fel, mert az én óhajom arra irányul, hogy eredményesebb, mélyebb, gyümölcsözőbb lehessen a tanítás. A cikkíró bizonyos dolgokban félreérti — úgy látszik — az igazgató hirdetményeit. Ez a szülőkre vonatkozik, mert csodálatos dolog, hogy éppen az intelligens szülök azok, akik a legutolsó pillanatokra hagyják a beiratkozást, amikorra már megtelitődík oly elemekkel az osztály, mely egy tanéven át mint holt súly akadályozza az eredményes haladást. Én az elemi iskolák igazgatóit felhatalmaznám, hogy vezessék rá a bizonyítványra, főgimnáziumi tanulmányoknak képes lesz megfelelni kellő szorgalom esetében. Ma csupa elégségesekkel (a negyedik fokozat az elemiben) törtet a főgimnázium első osztályába majdnem az osztály 60 százaléka és igy nem lehet csodálkozni, amikor egy 70 tanulós osztályban a bukások száma 20—24. Mi módon vélik sikeresen tanulhatni a latint, mikor a magyarból (irás, olvasás, nyelvtan, fogalmazást vévén) már az I I elemiben is ijesztő tudatlanságot árult el a tanuló. Ebben persze nem hibás az elemi iskola, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a kötelező iskoláztatás rendjén végre eljut a negyedikbe, de mert a társadalom zúgna azon esetben, hogyha lemarasztalnák az illetőt a negyedikben, hát végre átmegy az elemiből máshová és a szülők kísérleti nyúlnak tekintve az iskolát, gyermeket egyaránt, hát beadják a középiskolába, no mert „muszály oskolába járatni“, és mivel a főgimnáziumból minden lehet: orvos, fiskális, birő, pap, hát „próbáljuk meg a gimnáziumot!“ Már most ilyen elemmel, mely távol áll az értelemtől, mit kezdjünk egy osztályban összezsufoltan ? Nem jobb volna-e megosztani őket, hisz akkor a szellemileg fejlődésben lévőkkel is intenzivebben lehetne foglalkozni! stb. No de nem erről akartunk beszélni, térjünk vissza a kérdésről s ne essünk Bodóué asszonyság hibájába, hogy másról beszéljünk, mikor az osztálypárhuzamositásról akartunk Írni. Ámde minden Demoszthenésznéi ékesebben beszél a tett! Ki a pizt, tes- Isék megnyitni a tömött bugyellárist nem hadimilliomos és hadimilliomos uraim egyaránt, aztán ki a pízt, a ropogós ezreseket, aztán nyálbe ütöttük a kérdést. Nemcsak a háború viseléséhez kell a pénz, de kell a kultura-fejlesztéshez is. És manapság, mikor a legkoldusabb költségvetéssel a kultura-minisztérium dolgozik, akkor nem mindent onnan felülről kell várni, mert nálunknál is vannak éhesebbek, kik azt a sült galambot a minisztériumtól várják. Pénz beszél, kutya ugat, —- mondja találóan a közmondás s ameddig mi csak beszélünk, de a tényleges áldozatokat meg nem hozzuk, csak cikkezünk, a dologból semmise lesz. Talán ha jó képviselőnkből kultusztárcabéli államtitkár lesz, a dolog egy-kettőre megvalósítható! Ebben én fanatikusan bízom, de addig csak a magunk erejére vagyunk utalva. Ad vo- cem: pénz! Mibe is kerülne a párhuzajpiy FÉNYKÉPÉSZETI MŰTEREM! Készitek mindennemű FÉNYKÉPEKÉIT QroSZ ZSeiii fényképész. egyszerűtől a legelegánsabb kivitelig« _____ Nagykárolyi Deák-tér é. (Spitz-há&ban)■
