Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1918-05-08 / 20. szám
XXXV!. évfolyam. Kagykaraiy, 1918. május 8. T A R S A D A L M I H E TILA P. N a g 3/ k ár oly város hivatalos hirdetései aek közlönye. füegjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Ejrégzévro ..............................12’— kor Fé lévre................................6-— , Ne gyedévre........................3 — , ágyes szám........................—30 „ Tan ítóknak egész évre . . 10-— „ FSszerkesztií: - Felelős szerkesztő: Dr. Aáler Adolf Eédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykarolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztő'ség: Kossuth-utcza 3. — Tolefo* i Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefoa 78 4» Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlent^ nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyltttér sora 50 911. Kéziratok nem ilitnaF rissu A királyi kézirat. Megjelent folyó hó 5-én a már többször s régebben emlitett s oly nagy érdeklődéssel várt királyi kézirat. Valóban királyi kézirat, nemcsak azért, mert a nemzet koronás királya irta, hanem, mert fenkölt királyi nemes lélkületről, s a nemzet jövendő nagyságáért, boldogságáért oly hőn dobogó királyi szívről tanúskodik minden sora, minden szava. A dicsőséges kézirat magva, legdrágább s legtündöklöbb gyöngyszeme ütne királyi mondat: „A magyar nemzeti állam kiépítésének és érdekei megóvásának nagy feladata hárul Reám a mai nehé* viszonyok között“. A magyar nemzet négyszáz esztendős régi álmának megvalósulásáról szól a bűvölő ige, a királyi irat és akarat. Vajha a mosóly- gós kikelet jöttével az esengett szebb tavasz: a megújhodás szent tavasza derülne már fel a fejedelmi szó nyomán magyar nemzetünkre ! Ki van mondva a nagy szó, a jelszó, végig hangzik szerte a ha*án, — vajha elülne az áldatlan pártviszály s összefogva minden nemes lélek, legjobb tehetségével, legszentebb «rejével munkálná a „halasztást nem tűrő“ nagy kérdések megoldásával e vérzivataros nagy időkben, e történelmi jelentőségű nagy napokban a nemzet igaz javát s szebb, boldogabb jövőjét. Üljön el, szűnjön meg az „izgalom“, lépjen helyébe a „kölcsönös megértés“ áldott szelleme s az együttmunkálkodás áldásos ideje! Vaj’ meghallja, megérti és követi-e a nemzet a király szive dobogását, forró óhajtását, lelke nemes hevületét, meleg üdvözletét ?! * A királyi kézirat igy hangzik: Kedves dr. Wekerle! Fontos szociális halasztást nem tűrő pénzügyi és gazdasági kérdések megoldása mellett a magyar nemzeti állam kiépítésének s érdekei megóvásának nagy feladata hárul Reám, a mai nehéz viszonyok között. E nagy célok elérése a nemzet egész erejének kifejtését teszi szükségessé, s azért a produktiv munkálkodás érdekében kívánatosnak tartom, hogy a választójog kiterjesztése, mely a politikai és társadalmi köröket folyton izgalomban tartja, kölcsönös megértéssel mielőbb oly értelemben valósuljon meg, a mint az 1917 évi április hó 28-án kelt kéziratomban jeleztem. Sértetlenül biztosítani kivánom magyar kormányom törvényes befolyását a közös ügyek intézésére s élénk vágyódásom, hogy az eddigi kormányom által felállított s általam jóváhagyott program teljesen megvalósuljon. Ha ez sajnálatomra várakozásom ellenére kölcsönös megértéssel elérhető nem lenne, úgy, bármennyire mellőzni óhajtom is az uj választásokat a háború tartama alatt, felhatalmazom Önt és kormányomat, hogy a választójogi kérdésnek s a kormány programjának biztosítása érdekében uj választásokat vehessen igénybe. Ez alapon újból kinevezem Önt magyar miniszterelnökömmé, illetőleg ezen eddig is viselt állásában megerősítve, a kormány újjáalakítása iránti előterjesztéseit elvárom. Kelt Badenben, 1918. évi május hó 5-én. Károly b. k. Dr. Wekerle Sándor s. k. Mosolygó arcokat látunk az utcákon újabban. A szenvedésektől fénytelenné vált szemek újra erőre kapnak, örömtől csillognak, úgy tekintgetnek széjjel, mintha először kerültek volna ebbe a nagy alföldi városba. Tekintgetnek jobbra—balra, ismerősöket keresnek itt is — ott is, s boldogok, ha egyre ráakadnak. Az Oroszországba szakadt nagykárolyi magyar fiuk most még csak egyen- kint szállingóznak hazafelé, majd tömegesebben, s egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy itthon van mindenki, akit csak az Isten a sok szenvedés alatt életben tartott. Sok remény válik teljessé, sok aggódás derül vigságra, újra körülülik az asztalt, s eszik a jó magyar kenyeret, akik sok hónapon és esztendőn keresztül a rabság keserű kenyerét ették. Egyik—másik bizony még szinte gyerek volt akkor, amikor belekerült az ágyuk pergőtüzébe. Helyettük megembe- retedett férfiakat látunk viszont. A gond, az édes itthoniakért való aggódás, a sok átélt szenvedés mély barázdákat szántott igen sok arcra. Akik naiv, gondtalan gyermekeket adta oda a hazának, — komoly, megfontolt embereket kapta érte. Az idegen élet, a mostoha sorsviszonyok megtanították őket az igazi életre. Az ottani rendbontó eszmék s zűrzavaros események nem mételyezték meg a mi fiaink lelkét, mindben egy-egy dolgos, munFÉNYKEPESZETI MŰTEREM! Készitek mindennemű FÉHYKÉPKKST egyszerűtől a legelegánsabb kivitelig. íoj rósz fényképész. Nagykároly, Deák-tér é. (Spitz-házban).
