Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1918-04-17 / 17. szám
9 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Az igazi polgári kötelesség. A nyugati hartéren most tart nemcsak a mostani háborúnak, hanem az egész világtörténelemnek a legnagyobb csatája, közel ahhoz a helyhez, amelyen' sok-sok évvel ezelőtt Attila ütközött meg a római légiókkal. — A katalauni csata ma is még füti gyermeki fantáziánkat, mikor az iskolapadokon először ismerkedtünk meg a háborúk történetével, de chalonsi síkon, — az egykori katalauni csatamezön, folyi, melyhez képest Aidának a csatája közönséges utcai verekedés volt. Hogy ebből a mostani küzdelemből győztesen kerülünk ki, abban egyetlen pillanatig sem kell kételkednünk. Hisz a franciákat és angolokat meg tudták verni a németek akkor is, mikor félkezükkel Oroszország tízmilliós hadseregével voltak kénytelenek küzdeni; mennyivel inkább fogják tudni most, mikor egész erejükkel dobhatják magukat a francia és angol csapatokra. A harctéren kétségtelen a győzelmünk s ha csak arról volna szó, izmokkal, karddal, ágyúval, munícióval, halálmegvetéssel bírjuk, s nyugodtan várhatnék a küzdelem végét, de a negyedik éve tartó háború megmutatta, hogy agyőzeimet nemcsak a harctéren levők vívják ki, hanem a polgárságnak is hozzá kell járulnia a maga munkájával, a maga ön- feláldozásával, mert máskülönben a katonáinknak minden hősiessége meddő erőfeszítés s a harctéren győzünk ugyan, itthon azonban a polgári társadalom omlik össze s temeti romjai alá az egész harctéri dicsőséget. Ez az, ami aggodalommal tölt el bennünket. Nem azt lessük, hogy a katonáink megértik-e, átérzik-e azt a nagy pillanatot, mely reájuk köszöntött, hanem hogy átérzi-e a polgári társadalom ; — átérzik-e a termelők, a fogyasztók, a munkások, a tőkések, a gazdagok; — hogy nemcsak a nemzetnek katonai erejére nézve áll fenn az a kötelesség, hogy mindenkinek mindent föl kell áldoznia a győzelemért, valamenyiünkért, hanem áll a polgári társadalom minden tagjára is. Hogy nemcsak a katonának kötelessége életét föláldozni, de a polgárságnak is mindenét, amije van: pénzt, élelmet, munkát, egészséget, vagyont, a köz javára kell fölajánlania s hogy minden önzésnek, haszonlesésnek, kapzsiságnak, irigységnek végrelegalább most már meg kell szűnnie. Sajnos, szomorú tapasztalatokat szereztünk arról, hogy akinek ;*an, az nem ad belőle annak, akinek nincs s hogy mig a polgárság egy része dúskál földi javakban s jobban él, mint a háború előtt, kamrája és szekrényei telve vannak, addig másik része a szó teljes értelmében éhezik s rongyokban jár. Ennek meg kell szűnnie s ha nem szűnik meg önként, a kormányzat kötelessége, hogy megszüntesse. Helyreigazítás. Braneczky József trencséni k. r. házfőnök, ki évekig mint az itteni gimnázium tanára városunk lakosa volt, a Polgári Olvasókör 50 éves jubéliumára czikket irt a Nagykároly és Vidéke f évi 16. számába. A kaszinó alapitó tagjai között említi Jékel Autal kántor fivérét, Jékel István orvost Sehuszteritsch Ignácz ügyvéd, ké- í söbb polgármester, majd országgyüliési képvi-j selőt, kikről azt irja, hogy őseikhez megtértek | I és csontjaik már a földdel keverednek. Az igazság és a történeti hűség kedvéért | | ki kell jelentenem, hogy Jékel István, az álta- | lános népszerűségnek örvendő Tóni bácsi öcs- cse, Pista bácsi r. k. elemi iskolai tanitó volt, j kire élő tanítványai ma is szeretettel gondol- j nak, Sehuszteritsch Ignácz pedig jelenleg mint nyugalmazott m. kir. pénzügyi tanácsos Budapesten él s nem is készül még megtérni őseihez, óhajtjuk, is hogy inkább miatélő jöjjön vissza közénk ünnepeim. A cik szerint 1868. ápr. 9-én alakult meg a Polgári Olvasókör, majd tovább azt mondja, hogy 1869. februárjában született meg a gondolat, hogy egy kört kell alakítani. A gondolatnak utóbb való megszületése, mint magának a körnek megalakítása, csak sajtó hiba lehet. (Természetesen. Szerk.) Végül befejezésként mondja a cikk: 1917—918-ban vagyunk. A kör elnöke Récsei Ede k. r. hézfönök, akinek legfőbb gondja, hogy hivatalos elfoglaltságán kívül fenmaradt idejét a kör felvirágoztatására szentelje. Az ő elnökségétől várja a cikkíró, hogy a kényesebb igényeknek is megfelelő palotát fog emelni a kör. A Récsei nevéhez fűződve látja az uj palota fölépítését, óhajtja, hogy ő tegye le az alapkövet stb. . . . A történeti hüsség kedvéért ezen utóbb idézett nagyhangú kijelentésekre is észrevételeket kell tennem. A mostani kaszinói épület alapkövét gr. Károlyi István tette le. Letette pedig azon reményben, hogy a kaszinó 50 éves jubileumakor is meg fog felelni az igényeknek. Most cikkírótól tudjuk meg, hogy miért akarja a kör jelenlegi elnöke eladni a kaszinó mostani épületét, azért, hogy egy díszesebb, a kényesebb igényeknek is megfelelő palota alapkövét ő tehesse le s ez márványtáblán megörökittessék. Ezt czikkiró úgy látszik jubileumi meglepetésnek árulta el, ehhez előlegezte üdvözlő szavait a távolból. Egy kicsit elsiette a dolgot, mert a mai épülethez még nagyon sokan ragaszkodnak s nem látjuk egy palota alapkövének letételét oly sürgősnek, hanem megelégszünk, ha a jelenlegi épületben ünnepelhetjük meg az 50 éves jubileumot. De ne vágjunk elébe a hivatalos jubileumi ünneplésnek. Még csak egy megjegyzést. A kaszinó választmánya elhatározta egyik választmányi tag indítványára, hogy a Polgári Olvasókör történetét megiratja. Városunk egyik fia, ki maga közvetlenül ismerte a kaszinó első 25 éveben szereplő férfiakat, megírta már a 25 éves fordulóra 25 év történetét a másik 25 év megírására pedig Lukács Mihály áll. iskolai tanítót, a körnek bosszú időn j át buzgó jegyzőjét kérte fel. Reméljük, hogy a kaszinó az ő közvetlen megfigyelésük alapján megirt történetében sok oly momentum lesz megörökítve, melyben visz- szalükröződik Nagykároly város polgári társadalmának a közéletre is kiható megnyilatkozása. Nem száraz adatok, hanem a varospolgárait átható demokratikus eszmék történetét örökítik meg, azon eszméket, melyeknek viadalra jutását os most reméljük, nemcsak az egész országban, hanem az egész világon. Sch. K. Az „Evangélikus Gyülekezeti Nőegylet“ templomi hangversenye. Az elmúlt vasárnapon ünneplő, fényes úri sereggel telt meg az evangélikusok szép, kis temploma. Mindenütt tisztaság és példás rend. Fénylő padsorok és kényelmes székek fogadják az érkezőt. Minden helyen nyomtatott cédula s rajta a kedves hangverseny műsora. A Rédei Károly gondos, munkás kezét dicséri itt minden, minden! Öt óra. A templom egészen megtelik várakozó, csendes emberekkel. Messzi távolban lakó idegeneket is látunk, kik kíváncsian hordozzák végig tekintetüket a nagy sokaságon. Az orgona körül megjelennek a szereplők s megelégedett tekintettel szemlélik a megtelt templomot. Egyszerre belesir az ünnepi csendbe a hegedű hangja. A műsor első pontja kezdődik, Kovács, Krausz és Róth játszák Riedling Oszkár ,Prae!udium*-át. Fiatal hegedűsök, de technikájuk ügyes, kifejlett és erőteljes. Különösen meg kell dicsérnem a kitűnő összhangot amely nélkül a Riedling zene bizony egy kicsit hatástalan lett volna, mert a szerző a hangok köaött mintha kutatná és keresné azt az érzést, amit muzsikájába önteni akar. Debreceni Kató énekelte ezután Stradalla „Templomi Ariájá“-t. A csodaszép dal mélységes, bánatos hangulatát kivételes művészettel' érzékitette. Hangja nem erős, de lágy, selymes finomságával hatni tudó és itt a templomi csendben, a hangszinek ügyes festése, a halatt asszonyért való ájtatos könyörgés, olyan szép és magasztos volt. 1 Egy gyönyörű hegedűszóló következett. Bruch M: Adagió a G, moll hangversenyből játszotta Gréger Györgyné, A kitűnő művésznő már régen megszerezte Nagykároly város elismerését. Hubermannra emlékeztető temperamentuma, meleg és szin- dus tónusa, befejezett tökéletességű technikája egy teljesen kiforrott müvószegyéniség szolgálatában áll, előadása és felfogása érett és harmonikus. Műsorán a hegedű irodalom remeke szerepelt, nagyvonalú, lendületes és szigorúan stiilszerü előadásban. Játéka tele van szinnel és kellemes fordulatokkal, ízléses, modern, de tartózkodik a hangzásbeli túlzásoktól. Előadása kerek és egységes és mindig újszerű hatásokat tud előidézni, hangszerelésében pedig meglepő szinezési effektusokat tud kitalálni. Játékát nagy szeretettel és néma áhítattal hallgatta a hangverseny közönsége. Gáspár Magda és Gábor Willy templomi kettős dalt énekeltek Mendelssohntól. El kell ismernünk, hogy e szám a hangverseny egyik fénypontja volt. A Gáspár Magda művészetét már jól ismerjük, hiszen már több alkalommal A Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal érdekközösségben álló Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank Rt. 67*-os kamatra folyósít jelzálogkölcsönöket ingatlanokra és városi házakra az érték 50—657o-a erejéig. A lebonyolítás a lehető legrövidebb idő alatt eszközöltetik. — Bővebb felvilágosítást nyújt A Magykárolyi Kereskedelmi és Iparkank R.-t. Igazgatósága*
