Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1918-11-13 / 47. szám
XXXVI. évfolyam. Nagykároly, 1913. november 13. 47-lk szám. UT ÉS VIDÉKE Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Mtegjetamk imitdasii szerdán. Előfizetési árak: Bgés* érre .......................12 Fé lévre .............................6 Negyedévre.........................3 Egyes szám.......................— Taní tóknak egész évre . . 10 kor. 30 Főszerkesztő: Dr. Aáíar Adolf Felelős szerkesztő: Rádei Károly. I.aptulajdonos és kiadó : „Síagykirolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 8. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utca 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közőltetnek. Nyllttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Jföumeh már a mi édes véreink, apáink, testvéreink! Jönnek a halál lakodalmáról, a lövészárok gyötrelmeiből, a pokol tornácából haza. Jönnek a vérnek mezejéről a béke földjére, a halál szüretjéröl a szerető otthon kedves körébe. Leszerelt a halál! Undok munkájában megállította Isten, a béke angyala kicsavarta kezéből a gyilkos szerszámot és az ember megint emberré lett; nem a pokol fejedelmét fogják már szolgálni, hanem Teremtőjük isteni tana szerint fognak élni és dolgozni szeretett hazájuk, imádott családjuk boldogulásáért. Gyertek testvérek! Jöjjetek mindannyian, minél előbb! Több mint négy éve várunk már kétségbeejtő izgalmak közölt benneteket, igaz szeretettel, testvéri öleléssel. Nótásan, jókedvvel mentetek el, küzdelmeiteket férfiasán, bátran végeztétek, hősiességetekkel a világot bámulatba ejtettétek. A haza, az édes családi otthon veszedelmének tudata lelkesített benneteket, öröklött faji erényetek acélozta meg sziveteket, szerető övéitek áldása és imádsága kisért, a bölcs gondviselés kegyelme hoz vissza benneteket. Hálásan szorítjuk meg kezeteket, mellyel e drága hont védtétek és szabaddá tettétek. Szenvedésetek nem veszett kárba, véretek nem omlott hiába és nem gyávaság üli diadalát, hanem a dicsőségesen kiállott megpróbáltatás után megillető jutalom, mely Isten ajándékaként ismét megszerezte nekünk a hazát, melynek népe egy ezredévnyi szenvedés után a haza szent földjét vérével ismételten megszentelve, a halál hatalmát megtörve, uj, nemesebb és szabadabb életet kér. Fegyvereteket, melyről mindenkor a dicsőség fénye sugárzott, nem a magyar nemzet halotti torának gyászos érzete miatt tettétek le, hanem az önerejében bízó, hatalmának tudatára ébredő, önálló, független haza parancsszavára. Igen, annak a hazának szavára, amelyért küz- düzdöttetek, szenvedtetek és véreztetek. Több mint négy éven át nemes lelkesedéssel, önfeláldozó hősiességgel védtétek e drága hont, s most ugyanaz a haza kér benneteket, hogy becsületes munkásságotokkal, féfias komolysággal és bölcsességgel ápoljátok, hogy függetlenségében mielőbb erőssé, hatalmassá váljék. Hősök voltatok a halál árkában, mint ellenfél nemesnek bizonyultatok, a béke verőfényes hajnalán pedig bölcsek, igaz hazafiak vagytok. Egy egész világ vérfürdőjében tisztult meg nemzetünk s most a múltnak minden bűnétől, szennyétől megtisztul- tan, siessünk bölcs nyugalommal, erős kitartással, testvéri együttérzéssel és egy szebb, boldogabb jövőbe vetett hittel erőssé tenni ezt a hazát, mely több mint négy évi szenvedés súlya alatt roskadozik. Ezer sebből vérzik nemzetünk 1 A sebek gyógyításához időre, türelemre, munkaszorgalommal párosult erős akaratra és önfegyelmezettségre van szükség. őrület volna azt kívánni e meggyötört, agyonkiuzoü hazató!, hogy gyengeségének szinte tehetetlen állapotában mindnyájunknak minden óhaját, kívánságát azonnal teljesítse. Először nekünk kell erőssé tenni e drága hont, hogy azután nyújthassa azokat a javakat, melyekre joggal és biztosan számítunk. Tőlünk függ, hogy minél gyorsabban s erősebben alapozzuk meg ama dicsőséges alkotásokat, melyeket szenvedésünk és vérünk árán szereztünk. Ezért kéri a népkormány szinte könyörögve a haza minden gyermekét, hogy uralkodjék önmagán, legyen kitartó, türelmes, viselkedjék a nagy idők alkotásához mérten bölcs nyugalommal és támogassa őt munkaszorgalmával, mert csak igy lesz képes teljesíteni ama óhajunkat, követeléseinket, melyeknek meg adására esküvel erősített Ígéretét bírjuk. Éli bízom nemzetünk jövendő nagyságában, hazánk boldogulásában ! Bizom azért, mert az olyan nemzetre, melynek fiai nemcsak a halál szüretjén, hanem az áldásos béke megteremtésekor is hősiesen és férfias méltósággal viselkednek, az isteni gondviselés is szeretettel mosolyogva tekint. Lukovits Endre. Két képviselőtestületi közgyűlés. i. Városunk képviselőtestülete vasárnap dél-, előtt f«l 10 órai kezdettel rendkívüli közgyűlést tartott a városháza tanácstermében. Debreczeni István polgármester a megjelentek érdeklődése mellett a közgyütést megnyitván, elterjesztette, hogy egy indítvány folytán hivta össze a rendkívüli közgyűlést. Mióta Magyarország függetlensége kimondatott, nem ült össze a képviselőtestület. Most, hogy a nagy és örvendetes esemény bekövetkezett, reméljünk egy jobb jövőt, de ne bíráljuk azokat, kik az eseményeknek nem előterében állanak, hanem igyekezzünk egybeforrni, hogy a haza függetlenségében minden polgár reszese legyen. Indítványozza, hogy az 1918. évi október 30-iki eseményeket a közgyűlés jegyzőkönyvében örökítse meg. Az indítvány általános helyesléssel és lelkesedéssel találkozott és elfogadtatott, mit polgármester határozatilag kimondott. Ezután Néma Gusztáv felolvasta a következő iditváuyt: Tekintetes Képviselőtestület l Indítványozom, hogy: Határozza el a kepviselőtestület, hogy Károlyi Mihály grófot, a nemzeti tanács és a jelenlegi kormány elnökét, a nemzet függetlensége megteremtése körül szerzett, soha el nem hervadható érdemei elismeréséül az ösí fészek: Nagykároly városa díszpolgárává megválasztja, erről őt táviratilag értesíti és alkalmas időben erről részére egy oklevelet fog kiállíttatni és küldöttségileg átnyújtani, Hadd legyen Nagykároly város az első. amely Károlyi Mihály hervadhatatlan érdemeit így elismeri. Hazafias tisztelettel Dr Adler Adolf. Majd felolvasta a határozati javaslatot, melynek elhangzása után polgármester az indítványozónak adván át a szót, Dr. Adler Adolf képviselőtestületi tag a következő lelkes és többször éljenzéssel félbeszakított beszédben indokolta meg indítványát: Mélyen tisztelt Polgármester Ur! Mélyen tisztelt Képviselőtestületi Közgyűlés! Történelmi időket élünk, amikor egy pillanat alatt évszázados alkotások megsemmisülnek és évezredeken át való fennállásra hivatott intézmények keletkeznek. Azt olvastam, hogy a pillanat olyan, mint egy kapu, amelynél két országút fut össze, az egyik a mult, a másik a jövő és a pillanat, a kapu, összeköttetése a múltnak és a jövendőnek, mert az előbbinek a folytatása, az utób- biuak a kezdete. Ilyen történelmi pillanata volt szeretett hazánknak múlt hó 30-án, mikor beteljesedett minden igaz magyar embernek álma, vágya, reménysége és imádsága, amikor megszületett az uj, a független Magyarországi És kinek köszönhetjük e pillanatot ? Elsősorban Gróf Károlyi Mihálynak, ki magas társadalmi állását, összeköttetéseit, képzettségét és képességeit, vagyonát, szellemi és testi erejét és igy mindenét szolgálatába állította a haza függetlensége eszmélyének, dolgozott, agitált, nem félve a következményektől, oda dobta a társadalomba a béke eszméjét, békét az ellenséggel, békét a nemzetiségekkel, békét a társadalmi osztályoknak egymás között, hogy létrejöjjön egy uj Magyarország, mely minden életnyilvánulásában Öncélját tekintve, amely , 1 x
