Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1918-01-16 / 3. szám
J XXXIV. évfolyam. Nagykároly, 1918. január 16. i\% 3-ik S2iim. NAGYKÁROLY és VIDÉKÉ T Á R S A I) A LM j II E TI L A P. Nagykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye. üeqjelenik minden szerdán. Előfizetési árak : Egész évre ............................12-— kor. Fé l évre................................6-— „ Ne gyedévre...........................3 - . t gyes szám . . . . . • . . — 30 „ 1 &nitéknak egész < vre 10 „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Lautulajdouus <*> kiadó : a „Naovkarolyi Petőfi-nvómda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Syüi’é- sora SO 111. Kéziratok nem adatnak vissza. t\ scciálizmus. Irta: Margitay Imre. Midőn az Ur Isten megformálta agyagemberét, a saját leikéből lehelt belé, hogy hasonlatos legyen ő hozzá, minden időkön át. És ettől az isteni' lehel- letlől 'az agyagember megmozdult, hogy vadaira vegye millió esztendő örömét, bánatát, keserűségét. Megtekintette a földet és szembeszállt annak vadjaival. És győzött, mert félte a kátéit »• remegett- az élet— «rtotw- pillanatától! Az Isten búcsúszava csengelt a fülében': „Ember, küzdj és bízva bízzál! És az ember küzdött. Ballát faragott magának a föld szikláiból, tüzet csiholt és rálépett a kultúra és haladás nehéz útjára. Századok, évezredek peregtek le, mig az igyagember megfeledkezett isteni mivoltáról! Elfeledte, hogy mindnyájan agyagemberek vagyunk, egy isteni leiektől . egyformán életrekeltett pici figurák. Akkor bukott el a világ, mikor az első parancsszó elcseudült a földön. A magáról megfeledkezett ember igába fogta szenvedő társát és korbácsával véresre vérié öt. Idegen népek rabszolgájává tette, élve eltemette, tenger vizébe sülyeszteite. És a szenvedők tűrtek! Milliók megátkozták azt a pillanatot, mikor a szerelem világra hozta őket. Egy hatalmas, nagy rend keletkezett a föld eme szenvedő lakóiból. A proletárok jajgató hada! S megszületett az első apostol, ki saját testével védte meg embertársát! Eldördült az első fegyver, a szenvedő ember rettentő bosszujaképen. Százak és llákóczi-utcai sarokházam, Gaál József utcai házam, 500 000 fali tégla; Szatmáron a Vulkán-téglagyárban, 2 darab csaknem egész uj hordokötél, 70—100 szál 2 éves vágású akácfa (ipari munkára használható), üzleti berendezéshez alkalmas stelázsi asztal éü deszkák, nagyobb mennyiségű részegei kitűnő izü ujbor Szabó Kálmánnál Nagykároly, Deák-tér 12. estrek hullottak el, mert fiaiknak és unokáiknak szabadságot akarlak örökbe hagyni. Ezek az első, véres tetemek hozták ; létre a sociálizmust. Ez a nagy mindenségi ez a ragyogó világ mindnyájunké. A nap egyformán küldi sugarát szegényre és gazdagra egyaránt. Az ég lámpásai egyformán világítanak mindnyájunknak s iaz i-teni, jóság egyformán szállhat Péterié és* Pálra ! Az igazság és a jog is mindnyájunké* mert hiszen évezredeken át' egyfoimán' 'küzdöttünk, véreztünk érte ! század sociálistái, az a fájdalmas proletárcsapat, mely századok rongyaiból rázza meg felemelt öklét. A XX-ik század a megújhodás százada. A halálé és a szabadi-ágé. Azért ömlött u vér, hogy dúsabbak legyenek a kalászok, virulóbb a róna, édesebb a szőlőJ Azért halgatott el százezer ajak örökre, hogy milliók kiálthassanak ezen a, jogon. Mert az emberi igazságért harcolunk ! Ebben a háborúban az agyagember ráismert embertársára. A tűzben, a halálban ismerte meg, mikor együtt kiáltottak és a veszélyben egymás kezét keresték. A magyarság a békés sóciáiizmus hive, mely csak építeni tud. Mi nem rombolunk, nem emelünk báni kádókat, hanem szelíd egyetértést és haladást akarunk. Utói akarjuk érni a XX-ik szá- i zadot, mert jogokban nem tartunk a futó idővel. Azt' akarjuk, hog^ senkinek se kelljen sírnia s a mindennapi kenyér mindenkinek megadassék a földön. Ha a sóciáiizmus minden téren diadalra jut, akkor a föld lesz a szeretet országa, az a boldog, fenséges paradicsom, mit az Isten-fia Ígért meg nekünk Ezt ki keli harcolni magunknak a szeretet és jóság erős fegyverével. Az agyagember megtette kötelességét. Évezredeken át küzdött, vérzett, meghalt. Az unokák is meghaltak s a XX-ik század embere is elhullatta vérét. Most már bízva bízunk ! Az isteni és emberi szeretetbe bízunk. Hiszünk egy jobb világot, bánat nélkül, könyek nélkül! Öntudatra ébredést várunk a föld lakóitól. Egyforma rendet és egyforma jogokat. Ezen kell ffelépühde- -aa-a-j- —■——— -. Ezekért a célokért harcol az igazi socialist;), kedves Testvéreim,! Á „Hadi Árvaház“. Húsz koronás részvény-adománnyal kezdette meg városunk egyik nemesen gondolkodó polgára a „Hadi Arvaház“ alapja létesítését és immár az alap 12,008 K 41 f. Még mindig igen kiesi ahhoz, hogy az eszme megvalósítására még gondolni is lehetne. A Vöröskereszt-Egyesület helybeli fiókja vezetősége szomorúan tapasztalja azt, hogy ezen feltétlenül szükséges alapra az adományok nem folynak be oly méri ékben, mint azt el lehetne várni, miért is városunk tehetős polgáraihoz fordult és ezekhez a következő felhívást intézte : Európa ember-vértől ázott' harcterei fölött a békegalamb kezdi lebeytetui fehér szárnyait. A sok ezer halált osztó ágyuk torkai várakozóan ásítanak a^ égre, vájjon meg fognak-e még egyszer bődülni, hogy a halál fergetegét zúdítsák az élni vágyó, békés emberek ezreire, vagy már csak .üdvlövésekkel fogják berekeszteni irtózatos munkájukat. A tüskés drótok hegyes karója és a feltüzött szuronyok gyilkos éle még ridegen-tűz az ég felé, de a lövészárkok népe már puszta, kérő két kezét kitárva könyörög fel az Egek Urához. Hisszük, hogy esdő sóhajuk áttör az ágyuk mennydörgésén, kérő két kezük kilátszik a tüskés drótok erdejéből. Várjuk, esd- jük a béke hajnalát!
