Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1918-01-02 / 1. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Újévi sorok. Itt van újra ujesztendö, Aktuális a jövendő- Mondó! Bongó, Csengő, Kongó, Pengő Rimecskékben, Versbe rakott sinecskéken Pörgetem a szókat, S ha az olvasókat Esetleg nem untatom : A Jövőt“ megmutatom . . Januárban : fegyverszünet; Februárban: hadüzenet; Márc iusban: offenziva; Áprilisban: defenzíva; Májusban: „desannexió“ ; Júniusban : „annexió“ ; Júliusban: „nincs legyőzött“ Augusztusban: „aki győzött“ Szeptemberben : uj formula; Októberben : friss pilula ; Novemberben : lesz a Béke 1 Decemberben; Világ-vége ! Egyebekben — Fiuk, lányok — Boldog újévet Kívánok ! mán büszkességgel köszöngettek neki; a társaságban ünnepelték, a templomban szelic hangján, ájtatosságán épültek rajta. — Szat- márvármegyének es városunknak törvényhatósági tagja és közületeknek is beválasztott tagja volt. Szóval a városnak rokonszenve. és a közvélemény elismerése övezte őt. A Kölcsey kör felolvasó estélyein tapsokat aratott. Irodalmikig is működött a „A Gör.-kath. Szemükben és a „Nyírvidékiben is és itt is főleg a püspökségnek Nagykárolyba szándékolt hozatali kérdéseiben is. A hazaszeretet és a trón iránti hűsege is lángoló volt annyira, hogy azért szenvedni is kész volt; a főgimnáziumnál teljesített hitoktatása is, valamint templomi és hazafiul beszedni is a hazafias és a vallás erkölcsös nevelés apotheozisai voltak. Még most is gyújtó a visszhangja azon beszédének is, melyet a háború mozgósítása alkalmából — mint egyik lelkész — a katonaság felesketése alkalmából mondott. Ilyen sokoldalú kiválósággal érdemesült arra, hogy az uj püspökség egyik kanonokjává nevezte ki őt az Apostoli Királyi Felség ! „Az ismeretség szűz virága szivünkbe óllá az elválás szúró tövisét is „mondja a költő“- s az elválás szúró tövisével hagyta el Nagykárolyt es ment el Nyíregyházára uj díszes állomását, kanonoki slallumát elfoglalni, de mindig hálás emlékekkel gendolt vissza ugy paróchiájára, mint Nagykároly városára is. Három évvel ezelőtt történt tőlünk elvállása. Ideálja volt magyar lelkének az uj s nagyhivatásu egyházmegye és lelkének és szivének összes szeretetét és nemes ambícióját vitte el annak metropolisába. A tevékeny életű és jeles tehetsegekkel született s nagyratermett ezen embert szívbetegség támadta meg uj hivatásában. Azóta élete — jólehet dicsőség es méltóság koszoruzta meg <gt, — a Golgota szenvedő útja volt; az sem tudhatván rajta segíteni, hogy Nyíregyházán is az osztatlan szeretelet vivta ki. Türelmesen viselt betegsége ellenében a Kárpátok fenyves ózona sem használtak már . . . Hosz- szu, sorvasztó gyötrődés után félesztendeig ágyhoz láncolva végre elpihent életének 62-ik és áldozó papságának 34-ik évében. A halál levette kanonoki magyar kebléről a fénylő aranykeresztet, s ő most már nemes városunknak is a múltjáé! Kedves ebaléke élni fog közöttünk is, kik kegyeletes emlékezéssel ezúttal is kívánjuk porrészének a boldog nyugalmat és halhatatlan lelkének : az örök üdvösséget! Szócska János. I I Felhívás előfizetésre. Az évforduló alkalmából tisztelettel fel I kérjük mindazokat, akik hívei és barátai lapunknak, hogy előfizetésüket megújítani szíveskedjenek. A háborús idők rendkívül nehéz viszonyai közepette is igyekezett lapunk féltő és szerető gonddal a kedves célt: * városunk javát, előmenetelét és a nagyközönség igaz érdekét híven és becsületesen szóig,dni. Lelkesítettünk .minden nemes, hu mánus és hazafias célt szolgáló eszme és i intézmény támogatására és pártolására, gyűjtöttünk tekintélyes összegeket sokféle háborús jótékony célra, közöltük már évek sora óta Nagykároly városának fontosabb, közérdekű hivatalos hirdetményeit teljesen díjtalanul, hírrovatunkban hoztuk a városunkban történt s a nagyközönséget érdeklő minden megemlítésre és megörökítésre méltó lés érdemes eseményről szóló tudósítást stb. — s lapunk ára a háboruokozta drágaság dacára is mindeddig a régi. a 30 év előtti volt. Az újévtől kezdve azonban kénytelenek vagyunk a háborús viszonyok okozta nagy drágaság kényszerítő hatása alait a lap j előfizetési árát felemelni azon reményben, hogy m. t. előfizetőink méltányló beleegye- i zésével találkozand az igazán nagyon szerénynek mondható áremelés. Midőn továbbra is tiszteld tel kérjük a nagyközönség szives jóindulatát és meleg érdeklődését lapunk iránt, jelezzük, hogy az előfizetési dij ez évtől kezdve : egész évre .............12 kor. fé lévre..................6 kor. ne gyedévre .... 3 kor. HÍREK. Újévi tisztelgések a vármegyeházán. 1 A vármegyei központi tisztikar Dr. Péchy István vármegyei főjegyző vezetése alatt, testületileg jelent meg Ilosvay Aladár alis- | pánná! kedden délelőtt, hogy jókivánatainak ] adjon kifejezést. Ezután a tisztikar Ilosvay t Aladár alispán vezetése alatt Jékey Sándor < főispánnál fejezte ki a jókivánatokat a fő- j ispáni család előtt. Itt nem a sablonszerű : hivatali tisztelgés nyilvánult meg, — mint i az alispán beszédében hangsúlyozta — ha- f nem a szeretet és tisztelet, amit a tisztikar tagjai és a tisztikarból kikerült . régi bárát i és népszerű hivatalfőnök iránt nyilváuult j I meg. — A városi tisztikar Debreczeni István l kir. tanácsos vezetése alatt tisztelgett és r fejezte ki jókivánatait. — A pénzügyigazga- i tóság nevében Plachy Gyula miniszteri ta- t nácsos, a pénzügyigazgatóság mellérendelt 11 számvevőség nevében Szilágyi György, a j számvevőség főnöke és Lévay Béla szám- i vizsgáló, a posta- és távirdauivatal nevében 11 Schnébli István főnők, a dohánybeváltó- a hivatal nevében Mellhouse Ottó hivatal- n főnök, az államópitészeti hivatal nevében [( Bogsch Kálmán főnök fejezték ki jókivána- j tukat. Ezeken felül igen sokan tisztelegtek s a kedvelt főispáni párnál politikai pártállásra h való tekintet nélkül, hogy jót kívánjanak az s újév alkalmából. A főispáni pár szeretetre- méltóan fogadta a vendégeket és a déli órák á alatt vidám társalgás folyt le a főispáni f lakásban, ahol az orosz fogságból menekült é Madarassy Tibor érdekes dolgokat mesélt el i élményeiből. { Tisztelgés a városházán. Debreczeni 1 István kir. tanácsos polgármesternél a tiszti- £ kar újév délelőttjén Néma Gusztáv főjegyző 1 vezetése alatt testületileg tisztelgett az újév t alkalmából. „ 1 Nagybeteg lelkész. Őszinte részvéttel c értesülünk, hogy a nagykárolyi ref. egyház j t nagynevű és nagytekintélyű, egykor oly fon- £ tos és nagy szerepet vivő lelkésze: Asztalos i György érd. esperes, a függetlenségi esz- 1 méknek is oly lelkes és rettenthetetlen hir- j t detője és követője, szerető övéinek, kedves j 1 híveinek s az őt általánosan tisztelő nagy- n közönségnek bánatára súlyos betegen fék- t n szik. Az annyi vihart látott és kiállott szá- g zados tölgy kidőlni készül ... b * • Öregszünk. . . Már korán kelünk és korán fekszünk Szép asszonyom, megöregszünk 1 Ráncos lett orcánk és kezünk, S regényekbe temetkezünk ! Pedig-pedig nem így volt régen . . . ... Régen ? Tudod, hogy mit jeleni e szó Az ajkamon mily elhaló. Csak lassan és titokba ejtem S közbe may am is elfelejtem, Rogy régi már az életünk. Tán: már szeretni sem tudunk ? A nótától is elfúlunk. S a tükör lett az ellenünk, Mikor robottba elmegyünk, Nem búcsúzunk mi tőle el. Egymásra nem leselkedünk! Leveleket selejtezünk. És egy-egy emlék tört során Felsóhajtunk! Mért ily korán Faldtá meg a csúf Idő ? Az asztalnál elszunnyadunk, Mert szótlanok, némák vagyunk. De mielőtt még lefekszünk, Mondjuk, egy órát elveszekszünk, Hogy miért . . . miért is öregszünk . . .: {Nagykároly) Maryitay Imre. A népkonyha megnyitása vasárnap délben történt meg. A megnyitáson megjelent Debreczeni István kir. tanácsos polgármester nejevei, Dr. Scliönpfiug Belané Ujfalussy Ama- di1, a nöegylet alélnöknöje s varosunk inteili- genliá jábol hifiben, kiknek az elnöknö R ioz bamune mutatta be a felszerelést, a készleteket es szolgait felvilágosítással a népkonyha forgalmáról es anyagi eszközeiről. Menekülés az orosz fogságból. Kedves meglepetésben volt részé Szilveszter-estere Madarassy Gyulának, a helybeli Önsegélyző Népbank elnökének. Ugyanis egyetlen fia: Madarassy Tibor, a 3-ik huszárezred főhadnagya, az orosz fogságból megszökve négy havi bolyongás után hétfőn este hazaérkezett. A nagy fekete szakállu, munkásruhába öltözötten hazaérkező fiatal embert alig bírta felismerni az édes atyja. Természetes dolog, hogy kettecskén egesz éjfélig elbeszélgettek és az édes apa boldogan mosolyogva hallgatta meg a fia fáradságos és merész nagy vállalkozása és sikerült szökése részletei előadását. Madarassy főhadnagyot Böhm-Urinolli hadseregparancsnok — az orosz fogságból hasonlóan ellépett öt társával együtt — kihallgatáson fogadta. Gyászeset. Nagy Sándor, a nagykároiyi ág. hitv. ev. egyház közel 20 éven át volt felekezeti tanítója, utóbb kántora, s 1913. évtől a nagykároiyi m. kir. állami elemi népiskola rendes tanitója, december hó 31-ikén délután Budapesten 54 éves korában elhunyt. Súlyosabbnak nem is képzelt betegségének gyógyítása céljából hosszabb szabadságot kért, Budapestre ment, hol heteken át tanulmányozták betegségét, majd két héttel ezelőtt látszólag szerencsésen megoperálták. Újév napján délelőtt jött azutáu egyházi és iskolai elöljáróságához a meglepő gyászhir, hogy kétheti súlyos szenvedés után meghalt s temetése Budapesten január hó 2-án délután megy végbe. A-szorgalmas tanító szivjóságáért, szelíd lelkületéért általános szeretetnek örvendett a tanuló gyermekek és szülők részéről. Elhunytát neje, nagykorú gyermekei s nagyszámú rokonság gyászolja. Porlandó teteme találjon csendes, Dékós nyugalmat az anyaföld kebelén.— Aa
