Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-08-01 / 32. szám
XXXIII. évfolyam. Nagykároly, 1917. augusztus 1. 32. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ TÁRSADALMIJETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ..............................8‘— kor., Fél é vre..................................4‘— Ne gyedé'vre..........................2- — , Egyes szám . „................—-20 , Ta nítóknak egész évre . . 6‘— Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyamda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 7$ Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyllttér sora 10 üli. Kéziratok nem adatnak fissza A teljes három esztendő óta dúló, tomboló világháború okozta rendkívüli viszonyok, s annyi tenger gond és köny közepette a lehető egyszerűséggel ment végbe a mi egész nagy vármegyénkre s abban a mi városunkra is oly fontos, az egész vármegye nagy közönségét s a mi — a vármegye székhelyén élő, Nagykároly városában lakó közönségünket is oly közéből, oly mélyen érdeklő és érintő nevezetes esemény: .a főispán beigtatása. Az egész ünnepség: fogadtatás a pályaudvaron s a vármegyeházán és a béig- tatás ünnepélye a vármegyeháza közgyűlési nagytermében a múltakhoz, a boldogabb idők ilynemű ünnepségeihez képest, tagadhatatlanul egyszerűbb, de mégis oly megható, díszesen csillogó és csillogón díszes külső keret nélkül is oly impozáns, szivét-lelket emelő s igy maradandó hatású és emlékű volt a mostani. Igen, mondhatnék kevés külső diszszel, csillogással, de az őszinte tiszteletnek és , meleg szeretetnek igaz megnyilatkozásával: a szivek és lelkek e legbecsesebb és legértékesebb kincsének igaz csillogásával fogadta, ünnepelte és igtatta hivatalába a vármegye közönsége uj főispánját: Jékey Sándort. Szeretettel fogadta a vármegye fejét, mint a szónokok a közönség nevében ismételten s méltán mondhatták és hangsúlyozhatták,— szeretettel jött a főispán közénk, mint ö maga többször említette. A szeretet szeretettel találkozva megérti egymást s a szeretetteljes együttes munka csakis áldásteljes lehet. Koronázza is Isten gazdag áldása a köz érdekében és javára törő és szolgáló nemes munkálkodást édes magyar hazánk igaz javára és üdvére ! E nap nevezetes és emlékezetes azért is, mert a közönség a sziveket édes j gyönyörűséggel emelő s a lelkeket megragadó és elragadó hatalmas és tartalmas beszédek egész sorát hallhatta és élvezhette. A vármegye szeretve tisztelt alispánjának : Ilosvay Aladárnak rövid, de megható és megkapó, szivekbe markoló s zajos tapsviharral fogadott és honorált közgyűlést megnyitó szép beszéde; Dr. Péchy Istvánnak, a közismert kiváló szónoknak tömör, klasszikusan szép, nemes előkelőséggel előadott főispánt üdvözlő beszéde a vármegye nevében; az országos hirü szónok: Dr. Falussy Árpád hosszabb, eszmékben gazdag, a közönséget magával ragadó, oly nemes hévvel előadott beszéde a vármegye közönsége nevében — képezték a méltó keretet a főispán székfoglaló beszédéhez. Jékey Sándor főispán komoly tónussal, a meggyőződés lebilincselő hangján elmondott tartalmas beszéde hatalmas csoportja voit az őszinte fogadalomnak és komoly Ígéreteknek. Érintették szavai a vármegyei közélet minden fontosabb ágát, az emberi együttélés minden lehetőségében támogatást, segítséget és az embetá jogok, a szabad véleménynyilvánítás tiszta védelmét, mások politikai és vallási meggyőződésének teljes tiszteletbentartását hirdette az uj főispán, akinek . úgy hosszabb közéleti múltja, mint egyénisége teljes jogot ad ahhoz, hogy az elhangzott Ígéretek és fogadalom teljes és becsületes őszinteségében bízva bizzunk. A fogadtatásról és installációról az alábbiakban «lehető részletes tudósítást hozunk. A főispán fogadtatása a pályaudvaron. Az uj főispán a Szatmár felől reggel fél 9 órakor jövő vonattal erkezett meg nejével s tisztelőinek nagyszámú kíséretével. Nagykároly városa részéről megjelent a város tisztikara élén Debreczeni István kir. tanácsos polgár- mesterrel, továbbá az egyházak lelkészei, a városi kepviselötestület számos tagja és az intelligencia nagy számban. Ezenkívül a főispán neje Öméltóságának fogadására megjelent igen nagy számban a város díszes hölgyközönsége élén Debreczeni Istvánná polgármester nejével. A berobogó vonatról leszálló főispánt a város nevében Debreczeni István polgármester üdvözölte szívből .jövő meleg szavakkal, kívánva, hogy midőn tulajdonkép ismét haza jön, érezze magát jól, kedvesen és kellemesen városunk falai között. A főispán a meleg fogadtatást a következő szép szavakkal köszönte meg: Nagyságos Polgármester ur\ Tisztelt uraim! Hálás köszönettel fogadom ezt az impozáns és nem várt fogadtatást, örömmel lépek Nagykároly város falai közé, hogy díszes, de felelősségteljes állásomat elfoglaljam. Örömmel jövök ide, hiszen olyan emlékek élednek fel lelkemben, amelyek éli szakithatatlanná teszik azokat az érzelmkötelékeket, amelyek engem e városhoz kötnek.; hiszen itt kezdtem meg közigazgatási pályámat, itt alapítottam meg családi fészkemet, s ma is kegyelettel és hálával gondolok vissza arra a meleg szeretetre, arra az őszinte barátságra, amely velem — a pálya kezdetén álló ifjúval — szemben, itteni működésem ideje alatt minden oldalról megnyilvánult. Fogadja úgy azért, mint a szeretetteljes fogadtatásért Nagykároly város közönsége hálás köszönetemet és abbeli Ígérete-, met, hogy mindenkor és készséggel fogom Nagykároly város jogos érdekeit előmozdítani. A lelkes éljenzéssel kisért beszéd után * Debreczeni Istvánná üdvözölte szívből jövő j meleg szavakkal az uj főispánnét, hatalmas rózsacsokrot nyújtva át. A főispánué szintén 1 szívből jövő meleg szavakkal köszönte meg a hölgyeknek a szives figyelmet, a kedves fogad- | tatást. - , Ezután kocsikra ülve megindult a hatalmas, hosszú menet. A város kocsiján a főispán a polgármesterrel, a vármegye négyes j fogatán a főispánné a polgármesternővel rnen- ; tek s azután a többi fogatokon az érkezett )vendégek s a helyi közönség. Fogadtatás a vármegyeilázában. Mintegy 9 óra lehetett, mikor a menet a vármegyeház elé érkezett. A kapuban disz- ruhás hajdúk állottak, a lépcsőháziján pedig j a tisztviselők és bizottsági tagok gyülekeztek. Az érkező főispánt és nejét a tisztikar ; nevében Ilosvay Aladár alispán üdvözölte lel- j kés szép szavakkal, kijelentve, hogy őt mindenkor szeretni és becsülni fogják, j A főispán a szép szavakra röviden és benső melegséggel a következőképpen válaszolt : Nagyságos Alispán ur! Kedves barátaim! Mély meghatottsággal lépem át Szat- már vármegye történelmi emlékekben oly gazdag székházénak küszöbét, hogy e nemes vármegye kormányzatát átvegyem. Kedves emlékek újulnak fel lelkemben, visszagondolva azokra az időkre, amidőn mint gyermek-ifjú először léptem e falak közé, hogy szolgálataimat szeretett vármegyémnek felajánljam. Ma 27 ev elteltével ugyanazon lelkesedéssel, munkakedvvel és bizalommal jövök vissza, hogy szeretett vármegyém javát tőlem telhetőleg előmozdítsam. Hálásan köszönöm ezt a szives és meleg fogadtatást. Az installáló közgyűlés. A vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlése 11 órakor vette kezdetét. A beigtató közgyűlésen a mostani rendkívüli időben rendkívül nagy számban jelentek meg a
