Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-05-30 / 22. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. állítsuk föl stb. A kezdet nehézségein túl vagyunk s egy kis kitartással a tervet néhány év alatt megvalósíthatjuk, úgy, hogy az emlék városunk díszére válik s egyszersmind hazafias kegyeletünk kifejezője lesz. Ebben a vérzivataros időben sok más gond is kiséri álmainkat, sok mindenféle akcióban részt veszünk, amelyek az élőkért folynak, de ezen szorgoskodás mellett nem szabad megfeledkeznünk a megholtakról sem. A reájuk való emlékezés nemesitöleg hat a mindennapi, nehéz küzdelemben megfásult szivünkre és tartalmasabbá teszi szellemi életünket. Elismerés illeti úgy a szereplőket, egyenként és összesen, mint a rendezőket élükön Braneezky József kegyesr. tanárral és Zoltán Benő főkönyvelővel. Buzgalmukban ne lankadjanak s akkor a megkezdett munkát teljes siker fogja koronázni. Előre, kitartás ! Az ünnep első pontját az alkalmi zenekarnak nyitánya képezte. Braneezky József toborozta össze városunk zenekedvelő és zeneértő ifjúságát. Kidolgozott előadásukat finom színezés és szép összhang jellemezte. Az utolsó akkordoknál felzugolt a taps. Brichla Irén szólóéneke volt az ünnep második száma. Lőwe: „Felismerés“ és „Csak titkon jó a csók“ . . . kezdetű dalát énekelte. Előadásáról a legnagyobb elismeréssel kell szólanunk. Biztos intonáció, kellemes moduláció és köny- nyed hajlékonyság jellemzi énosét. Éneket, alkalmazkodva annak szépségéihez, nővéré dr. Porgesz Árminné kisérte ügyesen. A harmadik számot Belle Ferenc hegedűművésznek játéka kéoezte Gáspár Nica művészi zongorakisérete mellett. Belle hadnagy kiforrott tehetség. Gyöngytiszták a hangjai s a legnehezebb részleteket precziz könnyűséggel, tele szívvel és lélekkel interpretálja. Nemcsak játszik, hanem j érzelmet is lest. Szűnni nem akaró taps volt I játékénak legszebb jutalma, úgy hogy ráadást kellett játszania. Játéka szépségét nagyban emelte Gáspár Nica aláfestő zongorakisérete. A következő számot Siposs Antal zongora művész, Liszt Ferenc tanítványa játszotta, j Tomboló tapssai fogadták a galambősz, de moz- gckony járású, tiszteletet parancsoló művész urat, akiben Liszt Ferenc lelke tovább él, mert legkitűnőbb, legkedvesebb tanítványai közé tartozott. Mesés könnyedséggel , és fürgeséggel szaladnak ujjai a billentyűkön majd lehelletszerü, majd viharos, tomboló akkordo dat vágva ki a zongorából, úgy hogy az ember lelke megremeg belé. „Komáromi emlék“ c. saját szerzeményét játszotta olyan művészi előadásban, úgy hogy mindenki lélegzetet visszafojtva hallgatta a nagy mester nagy tanítványát. Amikor az ulolso akkordok is elhaltak ujjai alatt, orkánszerü tapssal köszöntötte a közönség a művészt, amig csak ráadást nem játszott. Gyönyörű babérkoszorúval lepte meg öt a figyelmes rendezőség. Forró kívánságunk, hogy színházunkban még egypárszor gyönyörködhessünk mesteri játékában. A komoly számok után egy aktuális, szellemes tréfa következett, Molnár Ferenc: Az adófel- szólamlási bizottság előtt című rövid dialógja. Sarkadi Sándor a polgár személyében sok-sok derültséget váltott ki a közönség soraiból rend kívül változatos alakításával, hasonlóképen dr. Kálmán Miklós az öreg biró szerepeben. Kiváló alakitó tehetsegek. Ezután 10 perc szünet következett, amely alatt a zenekar egy magyaros molivumu darabot játszott a orchegterben. A kellemes zene csak emelte a barátságos hangulatot. Zoltán Benőnek, a közgazdasági bank főkönyvelőjenek kedves darabja: Ha majd egyszer . . . cimü (t. i. ha majd egyszer az asszonyok lesznek az urak 1!) eleven szatírájának előadása következett ezután. A darab j 2100-ban játszik és szatirikus jellege abban j domborodik ki, hogy hiába ragadnak el a nők a férfitől minden jogot, mint női bíróság hiába! Ítélkeznek fölötte házasságszédelgés miatt, a I férfi egy ügyes fordulattal mind meghódítja őket, mert a nőnek természetadta kötelessége hanem a családi otthon boldogsága fölött uralkodni. Lutz Böske mint szigorú elnöknő minden tekintetben kifogástalan alakítást végzett. Nagyszerű műkedvelő. Kasza Mici mint szava- zóbirónő, Rokk Kati mint előadó bírónő szel- i femes megjegyzéseikkel s ügyes játékukkal nagyban hozzájárultak a darab sikeréhez. Markovits Maci a jegyzőnő szerepében sok mosolyt váltott ki, Bródy Sári az ügyésznő szerepében, Kálmán Erzsi pedig mint védőnő tehetségük legjavát adták és méltán rászolgáltak a tapsra. Riesenbach Rezsin nagyon kedves és ügyes masamód volt. Játéka fordulatos, élénk és bájos. Kasza Mari a leremőrnő szerepét nagyszerűen játszotta. Grosz Adolf volt a vádlott fiatalember, aki végül meghódítja az összes bírákat. Nyugodtság, a helyzet ügyes kihasználása es játszi modor jellemezte alakítását. Preisz Károly a fiatalember szerepében méltó partnere volt Riesenbach Rezsinnek. A darab vegén többször kitapsolták a szereplőket, akiket virágcsokrokkal is elhalmoztak s végül pedig a szerzőt éltették. Erőss Béla dalszerző saját dalaiból énekelt. Különösen a „Fehér rózsa . . .“ kezdetű dallal keltett szűnni nem akaró tapsot. Zongorán maga kisérte énekét, majd pedig Krizsán zenekara. Négy darabot énekelt, de a közönség addig tapsolt, amig gazdag műsorát meg nem toldotta. Csengő, érces, férfias hangja és éneke a közönség szive mélyéig hatolt. Az ünnep utolsó számát Suppe : Boccacio operettjéből egy résziét képezte. Csanálosi József nagyszerű kadarmester volt, úgy játéka mint éneke elsőrendű. Kasza Bubi Izabella szerepében kardos menyecskének bizonyult, aki nagyon is rendben tudja tartani házát. Éneke is tiszta, ruester- keletlen volt. A kádárlegények és inasok közül Medvey Béla volt a legügyesebb, pedig a többiek is: Fábián Sándor, Papp Géza es Audó István főgimn. tanulók preciz alakítást végeztek. Az együttes ének, meg a kisérő zene csatlanós befejezése volt úgy a kedves számnak, mind pedig az e'ész műsornak. Vasárnap délután 4 ófai kezdettel az ünnepet megismételték újból telt ház előtt s a közönség mindkét ünnep.öl a legszebb, legnemesebb emlékkel távozott. Nagykároly. mi Városi Színház. Csütörtökön, 7-én A hegyek ura (Rübezahl násza). Mesejáték 6 felv. Szombaton, 9-én Sárga kabát. Delekfivdráma 4 felv. Vasárnap, 10-én Homunkulus IV. Dráma 4 felv. A sorozat negyedik része. Szerdán, 13-án és csütörtökön, 14-én MUvész-est. Fellépnek Szalontay Ferike, Várady Elza, Pásztor Zoltán, Mály Gerő a budapesti Apolló Kaőaré művészei és Hetényi-HeidelA gyermeknap. Folyó hő 4-én városunkban gyűjtés volt az Országos Gyermekvédő Liga javára. Városunk forgalmasabb helyein voltak az urnák felállítva, amelyekbe örömmel dobtak egy-két fillért az áltál- menők. Városunk ügybuzgó asszonyai és leányai tűrve a nap tikkasztó melegét, kitartással gyűjtögették az adományokat s oly szép eredmény koronázta buzgó- ságukat, amilyen összeg városunkban eddig egy gyűjtés alkalmából sem jött össze. Múlt évben a gyermeknap 627 koronát jövedelmezett, most 1680 koronát. Érdekes jelenség! Múlt évben talán nem véreztünk annyi sebből, mint most, s mégis majdnem háromszorosára szökött fel az adomány összege. Elismeréssel kell adóznunk a városunkban lévő tiszteknek is, akik a szebbnél-szebb asz- szonyok és leányok kérő szavára minden urnánál elővették erszényüket, hogy adózzanak a szegény gyermekek javára. A város lakossága sokfelé van igénybe véve, sok könnyet kell felszántania, amelyek városunk özvegyei és hadi árvái szeméből előtörnek, sok sóhajt kell elnémítania, de emellett az Országos Gyermekvédő Liga nemes feladatáról sem feledkezik meg és segíti filléreivel nehéz munkájában. A sok elhagyatott gyermek nagy kincset képvisel, csak meg kell mentenünk az elpusztulástól. Az ország jövőjének zálogát képezik ők is. Ezen gyermekekből kerülnek ki a dolgos kezek, amelyek gondozás nélkül, magukra hagyatva sirt ásnának a nemzetnek, de becsületesen felnevelvén őket, az ország hasznos munkásai lesznek. A gyermek- védelem kérdése talán sohasem volt aktuálisabb, mint most, amikor százezrével véreznek a legfiatalabb erők, a nemzet virága. Ki fogja ezek helyét csak némileg is betölteni, ha a szegény kicsinyekről nem gondoskodunk ? Testvéreink, fiaink becsületet szereznek a magyar névnek, lesz-e, aki e ragyogó becsületet a jövőbeli megoltalmazza? Lesz-e elegendő izmos kar, amely kitartással forgassa a kalapácsot, amely bevesse a gazdagon termő földet, amely learassa és összegyűjtse az Isten legdrágább ajándékát, lesz-e elegendő izmos kar, amely, ha keli, történelmet kovácsoljon s minden pörölyütésnél megrendüljön a föld? Lesz-e ? . . . Nemcsak azt a vérveszteséget kell figyelembe venni, amely a frontokon öntözi a kemény földet, hanem azon százezrek halálát is kell siratnunk, akik — meg nem születtek. Látszólagos ellenmondás ez, pedig szomorú valóság. 250,000 lélekkel kevesebb született pl. a múlt évben. Vájjon nem csatavesztés-e ez, amely fölrázzon minket, hogy minden eszközt fel kell használnunk az elhagyott gyermekek megvédésére s a vér- veszteségnek, ennek a legnemesebb éltető-mozgató erőnek kipótlására? Nemzetmentő munka minden ilyen vállalkozás. Ilyen munkát végeztek városunk hölgyei, amikor egész napon át reggel 8 órától esti 8 óráig gyűjtögették a filléreket, hogy szép összeggel segíthessük a Liga munkáját. Megértő szívvel, készséggel vettek részt a gyűjtésben s ezért, meg az elért szép eredményért a legnagyobb elismerés illeti meg őket minsziv.e sugallatát követve nem a bírói székben, berg Albert zeneszerző. Jegyek már válthatók n
