Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-05-23 / 21. szám
t NAGYKÁROLY ES VIDÉKE Hős fiaink dicsérete! Vezérkarunk főnöke f. hó 27-én az olasz harctérre vonatkozólag kiadott jelentésében felsorolja, hogy a harc mely helyeken volt a legélénkebb s ezután a következőket mondja: A harc oroszlán- része most is, mint mindig, a minden dicséret fölött álló gyalogságé. A 12. és 31, honvédezred és a IIIi20. honvédzászlóalj 48 órán belül tizenhét ellenséges támadást vert vissza. Üdvözöljük honvédeinket és különösen a 12-ik honvéd-gyalogezred — házi ezredünk — vitéz és hős fiait, kik megtanítják az alattomos, ádáz és gonosz ellenséget arra, hogy mit érdemel az a szövetséges, kit évtizedeken át szivünk vérével tápláltunk, naggyá növeltünk és hálából alattomosan megmart, hogy tönkre tegyen bennünket. Majd megtanítják őket a Karszt-fensikon, hogy a magyar vitézek oly erősen állanak, mint a Karszt és megtanítják az aljas olaszt arra, hogy: Ne bántsd a magyart! Mennek a harangok. — Irta: Mtévai Károly. — Levelet irt nekünk magyarok királya, Szive melegével pecsétet tett rája; Az volt Írva abban a drága levélben: — Fiaim, magyarok! A harangot kérem! S megkondulnak sorban mindenük toronyban, Muzsikás a hangjuk, mint amikor tor van; Készülődnek messze, daliás nagy útra, „Hirvirágot szedni gyöngyös koszorúba Mennek diadalmas, véres harcmezére, Ahol honvédfiuk rohannak előre! Mennek, hogy kinek tán megássák ott hantját, Maga mellett hallja faluja harangját. Mai naptól kezdve nagy üresség bámul Omladozó tornyok széles ablakáéul; Csakis néhanapján a zitgó szél tér be Belefogőzkodni csüngő kötélébe. Búsan hallgatom most a harangok szóját, Kicsinynek és nagynak búcsú ging állóját. Úgy érzem, e hangtól csak erősbül lelkem, S mind nagyobbá válik az én honszerelmem! Galambtábor száll a tornyok fedelére, Hogy a búcsúzokat utjokra kisérje; Ha nem lenne erős magyar lélek bennem, Talán záporeső fakadna szememben! Nem siratom öket\ Más se’ sírjon senki! Minden kis harang a győzelmet jelenti! Majd ha visszatérnek virág közé fonva, Ezer áldás mellett visszük a toronyba! Levelet irt nekünk magyarok királya, Viszik a harangot daliás útjára. Vigyétek, vigyétek harci dicsőséggel, Ellenségeinket azzal temessék el! HÍREK. Elmentek a harangok. A katonai parancsnokság intézkedése folytán a nagykárolyi kér. egyházak által felajánlott harangokat kedden leszerelték és elszállították. A leszerelés a következő sorrend szerint történt: A gör. kath. 1-ső számú egyház tornyából 2 harangot (megmaradt a középső harang); a 2-ik sz. egyházból j 2 harangot (megmaradt a legnagyobb), az ág. hitv. ev. egyház mindkét harangját, a Rozália és Mesterrészi róni. kath. temetők kápolnáinak mindhárom harangiját, a Mesterrészi gör. kath. temető ká- j polnájának harangját, a református egyház két kisebb harangját (megmaradt a nagy harang) s végül a róm. kath. egyház öt harangja . közül hármat (megmaradt nagyság szerint az 1-ső és 3-ik számú). A leszerelés mindenütt a legnagyobb rendben, bámulatos gyorsan ment végbe. Az összes egyházak lelkészei a nagyszámú hívek jelenlétében búcsúztatták el megható módon kedves harangjaikat. — Nem halljuk immár a harangok összhangzatos zúgását. Nem halljuk azokat a csodálatos hangokat, amelyek annyi fájdalmat és reményt, j napfényt és keserű csalódást jelentenek az emberi életben. Elmennek oda, ahová a „legények elejét“ vitték, hogy az ádáz ellenség ellen védve a haza szent földjét, a nemzetet s a szabadságot, odadörögjék az ellenségnek: „Ne bántsd a magyart!“ Kórházlátogatás. Dr. Kistling Ottó elsőosztályu főtörzsorvos, a nyíregyházai tartalékkórház parancsnoka, a Vöröskereszt-Egylet helybeli fiókja által fentartott kórházak meglátogatása céljából 1. hó 24-én este városunkba érkezett, 25-én átrándult Szatmárra, ahonnan visszaérkezve megtekintette a kórházat és a vasúti betegnyugvót és a tapasztaltak felett megelégedésének adott kifejezést az elnökség előtt. Gyermekek a gyermekekért. A nagykárolyi áll. elemi isk. és állami óvodák növendékei május 28-án, pünkösd másodnapján a városi színházban a hadi árvák javára jóté- konycélu előadást tartottak. A zsúfolásig megtelt szinház közönségének a pompásan összeállított műsor minden egyes száma nem mindennapi élvezetet és gyönyörűséget szerzett A földre szállott angyalkákat láttuk magunk előtt, kik tipegő lépésükkel, jól begyakorolt szerepeikkel, játékukkal s bátorságukkal örömkönnyeket csaltak a mamák s a közönség szemébe. Ügyes, keresetlen természetességük, az előadott darabok humorának meglepő kidom- boritása valóságos egy müvószestély benyomását keltette a közönség előtt. A legteljesebb elismerés hangján emlékezünk meg az iskola és óvodák kiváló tanítói karáról, élén a kiváló, szeretve tisztelt igazgatóról: Lukovits Endréről, kik igazán faradságot nem ismerő kitartással, bqzgósággal és türelemmel tanították s gyakorolták a cseppnyi óvodásokat és az iskola kis tanulóit az előadásra. Az ő odaadó buzgóságukat dicsérte a mélyen megható kedves, nemes előadás s legszebb és legédesebb jutalmuk a szülők és a nagy közönség elismerő köszöneté: a szemekben csillogó s az arcokon végigpergett, hálát kifejező könycsep- pek. Helyszűke miatt bővebben nem foglalkozhatunk az ünnepély méltatásával, de igy sem baj, mert beszélt ott minden magáért! Bár lett volna ez iskolai évben az iskolák részéről több ilyen hasznos, tanulsággal teljes, szivet-lelket gyönyörködtető és nemesitő ünnepségben részünk! Hadi - kitüntetés. A király a háború idején teljesített kitűnő szolgálata elismeréséül tahrári Tahy Márton, 12. honvéd gyalogezred- belj ezredesnek, a Ferencz József-rend hadi- diszitményes tiszti keresztjét adományozta. Mihályhoz küldi e ajánló sorokkal. Erős, mély hála fűzte 5t Esterházyhoz, mert ő tette lehetővé, hogy művészi pályáját befejezze, éven- kint 200 forintot áldozván taníttatására. Esterházy nagy örömmel fogadta, de nem tudta anyagilag segíteni, mert ő is már csak egy bérelt szobában lakott. Harmadszorra Dreseké Felixhez, egy drezdai zongoraművészhez szóló ajánló levelet ad Liszt az ifjú Sipossnak. A német művész meleg pártfogásába veszi a fiatal Siposst s mindjárt elmegy vele az első drezdai zongoragyárba, Rosenkranzhoz. A gyáros figyelmesen meghallgatván Siposs alázatos kérését, kitörő örömmel igy válaszolt: „Es macht mir ein wares Vergnügen, wenn ich einem Lisztianern nach Weymar ein Flügel schicken kann. Und sie das Instrument tod schlagen, schicken sie es zurück und ich schicke ihnen ein neues.“ Határtalan volt fiatal művészünk boldogsága, hogy a német „vásárlás" nagyszerűen sikerült. E zongorán játszott az órákon, amelyeket Liszt mesteri vezetése alatt Weymarban a tanulásnak szentelt. Liszt Ferenc ekkor Weymárban az udvari színháznál karmester volt, Hofkoncertdiri- gent s emellett a legjobb tehetségeknek órákat adott a zongorából; hetenként kétszer, vasárnap pedig matinét rendezett. Ezek képezték a meghívott vendégeknek és a tanítványoknak a legnemesebb szórakozást. Liszt Ferenc szólót játszott, majd négykezest, majd egy másik tehetséges növendék ült a zongorához. Liszt Ferenc magyar lelkére jellemző, hogy minden egyes matinét javarészben magyar szerzeményekből állított össze. így nagyon szerette a Hunyadi-nyitányt, amelyet többször Sipossal négykézre játszott, továbbá gyakran játszotta Mosony Mihály : Ünnepi nyitányát, Doppler Károly: Ilka nyitányát, majd valamelyik saját rapszódiáját adta elő. A magyar tanítványokkal szemben végletekig előzékeny mester volt úgy ezeken a matinékén, mint pedig az udvari színházban rendezett előadásokon. A magyar ifjak mindig a legjobb helyeket kapták, persze ingyen. Több hírneves tanítványa volt ez időben Weymárban. Siposs társai között ott találjuk Singer Edét, Taussig Károlyt, aki egyik legkiválóbb zongorista volt, s akit később Berlinben udvari zongoraművésznek neveztek ki. Ott találjuk ez időben a pesti születésű Rothfeldet, továbbá Boskovitsot, Beer- mannt, Jungermannt, Hans von Bülowot, Herr von Broncartot, a hannoveri szinház későbbi igazgatóját. Liszt magyar érzelmére, magyar szivére jellemző a fogadtatás is, amelyben az , ifjú Síposnak része volt, mikor Weymárba érkezett. Cilinderben és frakkban jött Siposs. Liszt Te- leky Sándor és István főherceg társaságában fogadta pörge magyar kalapban és attilában. Teleky Sándor meglátva az idegen ruhába öltözött fiatal Siposst, igy szólt hozzá: „Mit akarsz te itt a magyar kolóniában, frakkban és cilinderben, ahol mi téged magyar öltözetben fogadunk?“ Persze Pesten ez volt a divat, s aki magyar ruhát mert volna huzni s Kossuth- kalapot feltenni a fejére, annak bizony beütötték volna a kalapját — a fejével együtt. A kielégítő magyarázat után egész életükre szóló barátságot kötöttek az uj tanítvánnyal. Liszt mélységes magyar érzelmének kifejezést adott Batthányi Lajos gróf halálakor is. Funerei cimü zongoradarabjával hódolt a nagy magyar miniszterelnök mártír szellemének. így parentálta el és igy dicsőítette. Weymárban elő is adták a darabot. Ha Magyarországon irta volna, bizonyára életével lakolt volna. Liszt Ferenc nagyon kedvelte a legelső perctől kezdve egészen élte végéig Siposs Antalt. Az agg, de életerős művész tanitványi hálával és kegyelettel őriz egy levelet, amelyet 1859-ben Liszt irt édes apjának. A levél igy hangzik : Igen Tisztelt Uram! Igaz örömemre szolgál, hogy önnek, fia felől eddigi itt tartózkodását illetőleg megnyugtatót jelenthetek. A zongorának buzgó és kitartó művelődésével dicséretes előmenetelre tett szert, amint erről legjobban személyes meghallgatása által fog meggyőződni. Bizalommal reméllem, hogy ha ugyanazon ernyedetlen szorgalommal, amelyet eddig tanúsított, tovább dolgozik, neve csakhamar a legkiválóbb zongoraművészek között foglal helyet. Adja Isten, hogy igen tisztelt uramnak öröme teljék benne, amint azt szívből óhajtja a legszivélyesebb üdvözlettel Weymar 1859. április 5. Liszt Ferenc. nirdekes történet, hogy mikép lett Liszt Ferenc abbé, de erről majd máskor. Braneczky József
