Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-05-16 / 20. szám
1 TÁRSADALMI HETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlöny o Megjelenik minden szerdáit. Előfizetési árak: Egész évre ... ................. Fél é vre ......... Negyedévre .......................... Egyes s zám.......................... Tanítóknak egész évre . . 8-— kór 4'— . Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Eédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Peiöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 7 0 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlento. nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Njllttér sora 50 111. Kéziratok nem adatnak vissza Ez a jajkiáltás hangzik el egy szerencsétlen város lakossága ajkáról. Gyöngyös, Hevesmegye egyik gyöngye, a tűz martalékává lett! Ezernél több ház égett le, sok száz család hajléktalan maradt és mert az összehalmozott élelmiszer is elégett, a leégettek éheznek is! Minden magyar embernek kötelessége a leégettek és éhezők segítségére valamicskével hozzájárulni! Sok apró adományból nagy összegek gyűlnek össze! Nagykárolyiak! Gondoljunk az 1887-ik évi nagy tűzvészre! Szerencsétlenségünkben mily jól esett a minden oldalról városunji felé özöplő yészvét és segítség! Kétszer ad, aki gyorsan ad! Lapunk szerkesztősége ezennel megnyitja a gyűjtést 15 koronával. Adományokat szívesen fogadunk és rendeltetési helyére juttatunk! Felhívás. A „Hőseink Emlékének megőrzését Intéző Bizottság“ nevében azon hazafias kéréssel fordulunk Nagykároly város nemesen érző közönségéhez, hogy a junius 2-iki ünneppel kapcsolatban „Hőseink Emléke Javára“ ki-ki tehetsége szerint adakozzék. ' ' Ádományuhkkal adósságunk egy kis részét törlesztjűk csak. Hőséink, testvéreink, fiaink a legdrágábbat: életüket adták oda drága hazánkért, utolsó csepp vérükkel védve annak épségét. Hazafias kötelességünk, hogy óévüket márványba vésve megőrizzük s átadjuk az utókornak, hogy emléküket ércbe öntsük, ahová elzarándokolunk, hogy kitartást „ merit- i sünk s ahová elhozzuk az ifjúságot hogy. .tüzes fajszeretetre s lángoló hon szerelemre tanítsuk őket! A begyült összeg városunkban ma rad a polgármester kezelésében. • Nagykároly, .1917 május 21. Hazafias üdvözlettel: Oebreczeni István s, k. kir. tanácsos, polgármester, a.fenti Bizottság elnöke. N. Szabó Antal s. k. Braneczky József s', k. kir. közjegyző, kegyesr. tanár, a fenti bizottság előadója. a fenti bizottság alelnöke. Akiben egy csepp hazafias érzésj ívan és egy pillanatot szentel azoknak, í kik akár szeretett hazánkban, akár idegenben érettünk küzdöttek és elvérzet- ; tek, az ihlettséggel fog megtelni, mikor a fenti sorokat olvassa! Kinek nincs egy rokona, egy barátja vagy más hozzátartozója, aki életét,j vérét ontotta a hazáérf, mindnyájunkért? És mit adhatunk mi ezeknek kárpótlást életükért, szenvedésükért? Egyedül azt, hogy tisztelettel adózunk emléküknek és az elhunytak, az elesettek közül . képzeletben kiválasztva a mi városunk és a mi környékünkhez, vagyis helyesebben járásunkhoz tartozó községek fiai emlékét, soha el nem múló | hálánk, kegyeletünk és fájdalmas részvétünk jeléül, buzdításul és példaadásul a jövő nemzedéknek felállítjuk a hozzájuk méltó emléket, mely — valahányszor az előtt el fogünk menni — mindenkor eszünkbe juttatja azokat, kik hozzánk közel állottak, kiket szerettünk, kiknek reményteljes élete semmivé vált, szivük megrepedt, midőn karjukat kitárták, kardjukat vagy fegyverüket felemelték azért, hogy szeretett hazánkat megvédjék, ben- j nünket minden támadástól megóvjanak! Nem hisszük, hogy akadjon ember, ki csak ha néhány fillérrel, is ne járuljon hős fiaink méltó emlékének felállításához. Bármily anyagiasak is vagyunk, bármily könnyen túltesszük is magunkat azon, ami megtörtént, — amit már meg nem történtté tenni nem lehet — mégis merjük állítani, hogy össze fog gyűlni egy nagy összeg, egy oly összeg, amelyből méltó emléket lehet állítani a mi hős fiainknak! Bármily csekély összeget, minden fillért szívesen vesz a bizottság, mert nagy összegre van szükség és nem az határos, hogy ki mily összeget ad, hanem az, hogy mennyien adnak. Minden adomány a hála, kegyelet és emlékezés kifejezése, mennél több egyéntől gyűlnek he adományok; annál nagyobb azok száma, kik hálájuknak, kegyeletüknek adnak kifejezést, annál szebb, annál díszesebb, annál szilárdabb alapon nyugszik az „Emlék“. A szeretet. Gorkij Maxim, a világhírű orosz iró, leendő minisztere . a szépmüvészet- nek, — nemrégiben figyelemre méltó kijelentést tett a szerétéiről. Egyik magyar huszárfőhadnaggyal beszélt, aki mint csererokkant visszatérve hazánkba, erről a beszélgetésről számot adott egyik napilapunkban. 1
