Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-05-09 / 19. szám
TÁRSAD AL M I H E T I L A P. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre..............................81— Fél évre ..................................4-— Ne gyedévre..........................2- — Egyes szám..........................—-20 Tanitüknak egész évre . . 6-— kor. Foszerkeszte: Dr. Adler Adolf Felelés szerkesztő: Rédei Károly. Laptula.jdcmos és kiadó : a „Nagykarclyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság *. Szerkesztőség : Kossuth-utcza — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széehenyi-utcza — Telefon 70 Bérmentetlen leveleket előtti ; ismeretlentő nem fogadunk ci. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. SjiU'ér sara 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza A király szózata a nemzethez. Kedves gróf Tisza! Mögöttünk vannak immár a harmadik háborús tél szenvedései és bár több hó választ még el az aratástól, a beállott tavasz mégis nem egy irányban enyhíti helyzetünket. Ki kell tartanunk az uj termésig és ha nagy nélkülözések árán is, minden bizonynyal ki fogunk tartani. Szivem sugallatát követem, midőn a nemzethez szólok e nehéz időkben, hogy kifejezzem, mennyire átérzem minden szenvedését és meleg köszönetét mondjak azért az áldozatkészségért és türelemért, amellyel a háború súlyos megpróbáltatásait viseli. Hálásan méltányolom mindazt, amit az ország egész lakossága szellemi és anyagi erejének csodálatra méltó megfeszítésével véghezvitt: a mezőgazdának, az iparosnak, a bányásznak, szóval a gazdasági munka bátor és kitartó harcosainak erőfeszítését, akik a hazánk fennállásáért és becsületéért küzdő hősökhöz méltóknak bizonyultak. t Es benső köszönettel emlékszem meg a hazafias magyar nők példás magaviseletéről, akik nehéz időkben állhatatosságuk, gazdasági téren kifejtett tevékenységük és a felebaráti szeretet erényének hathatós gyakorlása által örök időkre kiérdemelték a haza elismerését. Elvárom mindenkitől, hogy megértve e nagy időknek mindnyájunkat munkára hivó parancsszavát, minden erejét megfeszítve fog a jövőben is dolgozni és bizalommal, a jövőre irányzott pillantással kérem mindnyájukra a Gondviselés bőséges áldását. Kisérje őket a haza érdekeinek szentelt további munkálkodásukban egy mielőbb eljövendő jobb kor bizakodó reménye. Megbizom önt, hogy hozza ezt a nemzet tudomására. Kelt Laxenburgban, 1917. év május hó 8-án. Károly s. k. Tisza s. k. ...... ------------------ . — .. . . ------------------------------A hatodik nemzeti kölcsön. Ami a háború kitörésekor még gondolatnak is merésznek látszott, ime valósággá lett: a népek embert, vagyont pusztító küzdelme közel három évi toin- bolás után, még ma sem jutott el befejezéséhez. Azonban bár a harc, melyet elpusztításunkra idéztek fel ellenségeink, nyugvópontra ma még nem jutott, mégis a látóhatár napról-napra lassan tisztulni kezd. És nem lehet már messze az a nap, midőn belátják ellenfelünk, hogy a leigázásunkra iiányuló kétségbeesett erőfeszítéseik eredményre nem vezethetnek s amidőn megtestesül a népek millióinak lelkében szunnyadó, de mind nagyobb erővel napvilágra törekvő vágy, mely a tisztességes, tehát ránk, létünkért harcoló magyarokra nézve győzelmet jelentő békére irányul. De a célhoz vezető ut vérző tövisekkel van még tele. A szinte ember- felettieknek mondható áldozatok után még mindig kemény feladatokat kell megoldanunk, amire csak az igaz, önzetlen haza- szeretet képesít/Ez az önfeláldozó haza- szeretet tette lehetségessé eddig is, hogy dicső hadaink öt világrész iánk zudulő embertömegének minden támadását visszaverjék — s a lángoló lelkesedés teremtette elő a maga erejéből a küzdelem továbbviteléhez szükséges anyagi eszközöket. Hogy katonai erőnk ma is csorbit- hatatlan. azt, ha szükség lesz rá, meg fogják mutalni vitéz honvédeink s viszont az is kétségtelen, hogy a hatodik hadi- kölcsön alkalmából a magyar nemzet nem fogja elmulasztani, hogy kötelességtudásáról újabb bizonyságot tegyen. Lényegesen megkönnyíti a cselekvést ezúttal a rendkívüli kedvező hadihelyzet. Mert ha végig tekintünk ellenségeink táborán, ránk nézve mindenütt biztató helyzetre találunk. Az orosz kolosszust a belvillongások tétlenségre kényszerítik. Anglia és Franciaország testéből patakokban ömlik a vér a védekező németek súlyos csapásaitól, ami a támadók feltétlen kimerülésére fog vezetni. Olaszország torkán érzi a kést s moccanni sem mer. Török és bolgár bajtársaink pedig dacolnak minden vésszel és ellenséges rohammal. Hiába Amerika beavatkozása, kedvező helyzetünkön nem tud már változtatni. Hogy igy legyen, gondoskodnak majd róla a hősies tengeralattjárók. A végső nehéz küzdelemben ne csüggedjünk tehát, hanem legyen jel-
