Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-04-18 / 16. szám
I XXXitl. évfolyam. Nagykároly, 1917. április 26. s-\ ^ , 17. Szállt. r NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILA P. __ _ . „ . * v ;1’ ■ ' ' i ti*. Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye ^ef3Íe?eíiik roi9?,«!eim szerdán. Előfisetéci árak: %ész évre..............................8‘— kor. Fél évre Negyedévre ... . Egyes szám................. Ta nitéknak egész évre 4-— 2' - — •20 6-— Fcs/erkesztö : Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Lap tulajdonos és kiadó : a „Nagykarclyi Petöfi-nyomüa Részvénytársaság’1. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Rérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. NvÁttér sora 50 511. Kéziratok nem adatnak vissza tP \> // ki égbolt keleti fele mintha derülne. Mintha a béke hajnal- pirkadását látnók — ámbár hiszen ez a háború bőven megtanított a csalódásokra s csak az lenne igazi csalódás, ha nem csalódnánk! És mégis — mintha a pir- kadás első, könnyedén borzongató, zson-; gitó és üditő szelének hullámzását érez- . nők. Ezzel szemben — geográfiaiig is — a nyugati égbolt égre (vagy tán inkább pokolra?) törő lángokkal ég, a pokol legtüzesebb kohója ott izzik. De azok a pokolbeli lángok is végső eredményükben a béke ügyét szolgálják. Ha még ma ott, nyugaton, a pokol minden ördöge táncra perdül is, a vége annak a halálorgiának sem lehet egyéb, mint a kimerülés. A hadi anyagokkal — főképpen pedig az emberi testekkel valé eme tékozlás, az őrületes hekatombák, amelyeknek gúlái ott, a nyugaton emelkednek, ' nem fogják egyik küzdő fél erejét sem emelni és a további háborúra még in-1 kább fölfokozni. Sőt! A viharnak ez a túlfokozása nem eredményezhet egyebet, mint az erők rohamos felörlödését. És ha nem lehetett bizni az emberi-1 ség józan eszében, csalódtunk a sokat hangoztatott humanitásban, csalódtunk mindazokban a szép elvekben, amelyek- j kel főkép az entente frázis-gépei a háború előtt behintették alattomos terveiket, — mint mikor valaki a gödör felé megtévesztésül virágot szó, de nem csalódhatunk a tehetetlenségben. Az érző, a behütetes emberi érzés szemszögéből tekintve a hullahegyeknek e lavinaszerű áradatát, elszorult és megdöbbent szívvel nézzük a gigantikus küzdelmet; vérpatakok ömlése, a kultúra szent földjeinek vágőhiddá aljasitása a sziveket kínosan szorítja össze. De mégis csak azt látjuk e küzdelmek homályos gőzköre mélyén, mintha az emberiség e megveszéke- dett ellensége, az a rémitő szörnyeteg, amit „háborús szelleminek neveznek, a saját fejét igyekeznék leharapni. Amit nem hozott meg az emberiség jobbjainak legjobb, legnemesebo érzése, legbecsületesebb indulata, törekvése : a békét megfogja hozni a gonoszság szelleme. Mi ennek a küzdelemnek — sajnos — nemcsak egyszerű nézői vagyunk, akik szenvtelen, hideg szívvel szemlélődhetnénk a jól védett magas gallériáról, de mi itthon maradottak, bizonyos mértékig résztvevői is és éppen nem csekély mértékben szenvedői is. Nem csak jobb érzéseink, nem csak érzékeink szenvednek, de egész létünk belesajdul e küzdelembe. Az apokaliptikus viaskodásba belecsendülnek fájdalmaink, amelyek éles hangon sivitanak a szörnyű zajba, de megrendülnek szerény kis ekszisztenciák létalapjai is, a világrengés a szerény kis lakásokat százezer számra döntögeti össze. Amott, künn, hősökre van szükség, idebenn pedig okos emberekre. A frontmögötti területeken undorító polipok nyújtogatják fojtogató, szívó karjaikat a kis emberek felé, akiknek csont* jaiból az életerőt, a velőt akarják kiszívni. Résen kell állani. Vigyázat! Ez az öldöklés nem fog még hosszú ideig tartani. De addig is, ha nem is vagyunk erősek, ha már nem tudjuk leütni az áru és minden egyéb uzsora hidrájának ezernyi fejeit: okosnak kell tennünk, várakozzunk szükségleteink kielégítésével, amig csak azok elodázhatók; nem vásárolni egyebet az okvetlen szükségesnél s igy óvjuk meg magunkat a legyöngü- léstöl. A béke, amely után sovárgunk, halála tesz az uzsorák egész nagy seregeinek s talán „tesz még egyszer ünnep a világon“ ! Polgármesteri jelentés az 1916-ik évről. Ügyforgalom. Az ügyforgalom a kővetkező volt: Képviselőtestületi közgyűlés volt négy rendes és tizenhárom rendkívüli, melyeken 179 határozat hozatott. Tanácsülés volt 106, árvasaéki ülés pedig 57. Közigazgatási ügydarabok száma 11,950, az árvaszéki darabok száma: 2243. Az adóhivatalnál 3105, zálogolás 3236, árverés tartatott 23. A községi bíróságnál 163 keresetet adtak be. Árverés nem volt. Iparigazolvány és engedély kiadatott 75. Kereskedőtanonc nyilvántartásba vétetett 39. Kiadatott 13 munkakönyv. Jelentkezett 55 ipari alkalmazott. A gyámhatóságnál nyilvántartatik 1343 gyámolt, 28 gondnokolt. ■ esgl&g fSáSíg f^ü ISSS1 ggagg gSösg Sülif I ü§§§ ü&H SilÜi iiÉül Hűli H HSUst §1ÉÍ|§ fü£ü Hl SWÍtfá GZ&Zs ■■ eíVÍS ■■ II I 1 I I Tisztelettel szives figyelmébe ajánlom » nv mortirlrÄfTXriciArt«nlr ViAcrrr tvimr IrtóT»r\rv»Kori ívn’rr Q IríSa'ylaf fart • a az érdeklődő nagyközönségnek, hogy nagy raktáromban, mig a késztet tart: szines leányka kabátokat és fiugallérokat, továbbá fiuruhának alkalmas jó anyagot olcsón árusítom. Tisztelettel Szabó Kálmán. S 1 I co = ™ i i 1 i i
