Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-08-29 / 37. szám
XXXIII. évfolyam. Nagykároly, 1917. augusztus 29. TÁRS A D A L M I H E T I L A P. Nagykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlőn y e l¥Seg|e?eni^ méíidesa szerdán. Előfizetési árak: Egész évre..............................8’— kor. Fél évre ................................4-— „ Ne gyedévre........................ 2- , Eg yes szám.........................—-20 . Ta nítóknak egész évre . . 6-— Főszerkesztő : Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő : Rédei Károly. paptulajdomis es kiadó : a „Nagykároly! Petőfi-nyornda Részvénytársaság". Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérimmtetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Hyl'ttér sora 50 (ill. Kéziratok nem adatnak vissza Háborúban megfásult, meggyötört szivünk emlékezik. Jól esik ez szép fehér vasárnap délutánon, amikor hangos az útca s egy pillanatra elfeledteti velünk az irtó háború csúnya borzalmait, amikor a könnyet felváltja a mosoly és egy pillanatra a régi világ kedves emlékei repkednek körülöttünk, — egy óra a múltból, egy kis dal, egy kis varázs . . . És ha megállunk az útca-sarkon ésj ha gyönyörködünk a tova suhanó, fehér j lányokban, akkor ismét szomorú szivvel, akkor ismét bánatos lélekkel gondolunk arra a jövőre, amely már itt lebeg előttünk, itt áll az ajtónk előtt és már meg- fogta a kilincset. Mi lesz a háború után? Ha megszűnik a halál, ha megnémulnak a fegyverek, ha az ágyukból ismét harangokat öntenek, mi lesz akkor? Ezekkel a szép fehér lányokkal mi lesz ? Egy megfogyott, beteg, fáradt lelkű embersereg fog-e visz- szatérni, vagy pedig felpántlikázott, nó- Jás ifjak ? A viszontlátás kedves lesz-e, boldog lesz-e? Kelleni fog-e a csók, a szerelem, az asszony ? Unott fásultság nem-e lett úrrá a harcos hősökön ? Vihar vert, bérei szirtek helyett jobban fog-e nekik esni a családi tűzhely boldog melege? Mind olyan kérdések, melyekre most nem felelhetünk} Nem is sejthetjük, hiszen rosszat nem mer a lelkünk sejteni, az öröm pedig korai lenne még. Nem hiszem, hogy lenne valaki, aki ezekről ne gondolkozott volna már. Amikor sirás lett úrrá a világon, amikor a katonavonatok megindultak észak felé, azt gondoltuk, hogy egy borzalmas, de rövid háború perceit éljük át. És ezek a percek órákra, napokra, évekre nyúlnak. A mikor a titkos csókok, tavaszi szerelmek szakadtak meg, abban a tudatban vált el a két szerető, hogy a háború talán még közelebb hozza őket egymáshoz. Egy tisztitó háború, amely ledönti a társadalmi kasztok, felekezeti ellentételek rendszerét, talán még üdvös lesz a társadalomra. így reménykedtünk akkor ! És ime, lehullottak már azóta többször a levelek, de a kedves még most sem érkezett. Az idő fehér ecsettel festette be a barna hajakat s a rózsás arcokra egy-két ráncot felrakott a sors ! . . . Öregszünk . . . rúban. Ezeknek az idősebb lányoknak legyen elsősorban biztosítva a jövőjük, mert hiszen a fiatalokra még rámosolyoghat az élet, az ö lelkűkben még virágos tavasz van, férjhez mehetnek. . . . Negyedszer keresi fel a természet az enyészetet. Negyedszer hullanak le a lombok, a virágok és négy évvel lettünk öregebbek . . , azóta jftargitay Imre. Uj, fiatal nemzedék fejlődött azóta. Kurtaszoknyás, csacsogó kislányok nagy hajadonokká változtak, szerelemre, csókra vágynak és asszonyok akarnak lenni.; Ámde itt van a régebbi nemzedék. Azok a lányok, kik az első menetszázadokat elkísérték s akik azóta várnak, várnak, hiába. Ök a háború igazi áldozatai! ök, kik asszonyokká nem lettek, kik talán soha sem fogják érezni a boldog együttélés kedves világát. Akik titkos, elrejtett kazettákba emlékeket tartogatnak, egy bálnak, egy csóknak, egy álomnak az emlékét. Egy örökreszőlő ígéretet, aztán egy pár rózsaszín tábori lapot és sok. . . sok könyet! Mi lesz ezekkel ? Megfog- nak-e vigasztalódni a húgaik boldogságán, belenyugszanak-e, hogy számukra talán már örökre meghalt a szerelem ? Az anyákhoz szólok! És mindenkihez, ki közelébe lehet ezeknek a lányoknak! Nemes, jő lélekkel vigasztalják meg szomorúságukban, nyújtsanak nekik egy kis reményt, hogy az élet sok mindennel kárpótolhatja azt, kit már haza hiába várnak, próbáljanak hozzászokni ahhoz a gondolathoz, hogy üres szobában egyedül kell lenni. És tanuljanak dolgozni. Az uj, feltámadt világnak dolgos kezekre van szüksége, sok-sok asszonyi kézre, hogy a feldúlt kertben újra virág fakadjon ! A hivatalok megtelnek nőkkel, a mezőgazdaság terhei a nők vállára is reánehezednek. És a munka feledtet, a munka mindent pótol. Ne a fiatal serdülő lányok számára nyíljanak meg az irodák ajtai, hanem elsősorban azok foglaljanak helyet, akik egy egész életet veszítettek a háboVármegyei közgyűlés. Folyó hó 23-án tartotta Szatmárvár- megye rendkívüli közgyűlését Jékey Sándor főispán elnöklése mellett. A terembe lépő főispánt általános éljenzéssel fogadta a közgyűlés. A főispán lendületes, szép beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Megnyitó beszédében utalt arra, hogy a világháborúnak immár negyedik esztendeje is beköszöntött anélkül, hogy a békére a legkisebb remény is mutatkoznék. Az utóbbi hetek eseményei újabb dicsőséget hoztak a magyar fegyverekre, de még sok kitartásra van szükség, hogy a háborút dicsőségesen befejezzük. Reméli, hogy a vármegye közönségéből néni fog hiányozni ez a kitartás. Azután megemlékezett a főispán arról, hogy a vármegye két derék tisztviselője hazaérkezett ellenséges fogságból. Az egyik dr.' Kiss Antal fehérgyarmati í kórházi főorvos, aki katonai kötelességének buzgó teljesítése közben esett orosz fogságba s ott Szibériában teljesi- tett orvosi szolgálatai, a másik dr. Serly István szatmári szolgabiró, aki az első szerb offenziva idején esett szerb fogságba s fogsága hosszú, nehéz, nélkülözésekben és szenvedésekben és szenvedésekben gazdag idejét olasz földön, Sardinia szigetén töltötte. Most kicserélés folytán mindketten hazakerültek. A főispán elismerése jeléül dr. Kiss Antalt tb. vm. főorvossá, dr. Serly Istvánt tb. főszolgabíróvá nevezte ki. A közgyűlés hangos lelkesedéssel fogadta a főispán intézkedéseit. Napirendre kerültek a búcsúzó miniszterek bucsuleiratai és az uj kormány tagjainak beköszöntői. Ezek között sze- szerepelt gr. Tisza leirata is, melyben köszönetét mond a törvényhatóságnak azért a közgyűlési határozatáért, melyet a vá-
