Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-08-22 / 35. szám
XXXIII. évfolyam. Nagykároly, 1917. augusztus 22. •O. NAGYKA TÁRSA D A L M I_H ETIL A P. Nagykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye. iüegjelenik minden szerdáin. Előfizetési árak: Egész évre..............................81— kor. Fél évre ..................................4-— , Ne gyedévre..........................2- — , Egyes szám..................... —-20 „ Ta nítóknak egész rvre . . 6-— „ Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: ■Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdopus es kiadó : a „Nagykarolyi Petöfi-nyomd a Részvénytársaság". Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérrnenletlen leveleket előttünk ismeretlentő r.em fogadunk el. Hirdetések jutänyoo áron közöli :tnek. Nyi'ltér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza A nők méhészkedéséröl. Nagykároly hölgyeihez. Erre az egyszerű gondolatra, hogy nők méhé.-zkedjenek, úgy jutotlam, hogy a káli csai méhészeti kur/us.-al párhuzamban 65 tanilónővel,—leánnyal asszonnyal vegyest-» gy másik tanfolyamét tartottak. Ekkor támadt az a gondolatom, hogy miért lennének éppen csak tanítónőkből; jó méhészek, miért nem lehetne beavatni a méhészet titkaiba bármely más leányt vagy asszonyt, aki erre kedvet és hajlandóságot érez magában ? A tanítónők e tekintetben arra vannak hivatva, hogy faluhelyen a méhészetnek szószólói legyenek a tanítókkal együtt, a más fog- j lalkozásu leányok és asszonyok pedig a saját és csaladjuk hasznára méhész- kedhetnek. De tartsunk sorrendet! Julius hó 12-től 30-ig Kalocsán méhészeti kurzuson vet ein részt. 23-an voliunk összesen: 19 kispap és négyen voltunk felszenteltek. A tanfoiyamot egy lelkes méhész Csépy Pál, ekecsi (Komárom m.) plébános vezette nagy szakava- tottsággal. Délelőtt 8-12-ig elmélet és gyakorlat volt, délután 2-5-ig pedig kaptárt készítettünk bozzaériő, kiképzett rokkant katonák vezetése mellett. Julius 30-án diszvizsga volt a kalocsai érsek, Krenedits Ferenc, min. osztálytanácsos és más miniszteri kiküldőitek előtt. A változatos kurzusba még nagyobb élénkséget hoztak a tanítónők, akik egy héttel később érkeztek. Kurzusuk a miénktől el volt választva, de azért közéjük vegyültünk, hogy lássuk „bátorságukat“ a méhekkel szemben. Szó ami szó, kevésbé féltek a méhektől, mint mi s egykét szúrás után teljesen megbarátkoztak velük. A méh ugyanis csak akkor szúr, akkor védekezik, ha bántjuk, ha hado- názunk s elakarjuk kergetni az orrunk körül zsongó méhec-két. Bátor kézzel, maszk, keztyü nélkül húztak ki a méh- hel telt kereteket, vagy rakták vissza, miután meggyőződtek róla, hogy az anya fiatal, termékeny, a fiasitás jő, sürü stb. Vizsgánk után, amelyen ők is jelen voltak s elismerésül maguk készítette mézes kaláccsal kedveskedtek nekünk (hálából lefotografáltam őket!) még egy hétig ott maradtak s folytatták a tanulást. Amint örömmel értesültem, őket is egytöl-egyig dicsérettel képesítették a méhészkedésre. A két kurzus gyakorlati tananyaga között az volt a külömbség, hogy a tanítónők délután 2 — 6 óráig az apácák zárdájában özv. Kremniczkyné önagysá- ga vezetése mellett mézes kalácsot, torlát, sziveket, csillagokat, csókokat stb. készítettek és sütöttek különféle kiadásban. Különösen a mézes csókdk készítésében és különféleségében értek el nagy sikereket, amit azt egyhangúlag megállapítottuk. Krenedits Ferenc min. osztálytanácsos ur szavai szerint milliókat küldünk a külföldre évenként ezen édességekért, pedig a liszt s a hozzávaló méz mind magyar termék. Innen olcsó pénzért kiviszik, ott jól-rosszul összegyúrják s mi tizszeres-husszoros áron yiszaváltjuk, ami — a miénk volt! Kremnitczkyné nagyságos asszony, ukt különben Kolozsvárt lakik, egy 40 oldalas, Ízléses kiállítású füzetkében összeírta és kiadta immár harmadik kiadásban a „recepteket“, amelyek szerint elsőrendű mézes tésztát lehet készíteni. 53 ilyen receptet találunk e könyvecskében oly ügyesen összeállítva, hogy már olvasáskor is érzi az ember a „Fütty“-nek, a „Dalauzi“-nak, a „Ká- nyamáh mézes lepényinek, a „Gödöllői csók“-nak, az „E. G. E.“-nek, (EMKE mintájára!?) a „Mézes Gizá“-nak, a „Zuíima torlá“-nak, az „Anyuska tésztájának, a „Judás csók“-nak stb.-nek izét. Mi mindenfélét lehet egy kis lisztből és mézből csinálni! Én ezeket, mind megkóstoltam, bár most nem tudnám megmondani, hogy melyik volt az „E. G. E.“ vagy melyik volt a „Fütty“, no de ez mellékes, a fő az, hogy mind kitűnő volt. Öröm volt nézni a sok fehér- kötényes fehér fökötős leányt és asszonyt, amint a mester útmutatása szerint készítettél a „Zulima tortát“ vagy a „Mézes Gizát“! Azt hiszem, ha Kremniczkyné önagysága itt Nagykárolyban csinálna ilyen kurzust, nem 65, hanem 100— 200 hallgatója lenne! El is jönne ide, vagy bárhová, csakhogy ezt a kurzust csak méhészeti kurzussal együtt tartják, hogy t. i. a mézet először termelni tudjuk s azután felhasználni. Az említett tanítónők példája világosan mutatja, hogy a méhészkedéshez nem kell föltétlenül férfi kéz, sőt a nő gyengédebben tud a méhekkel bánni, mint a férfi s a méhészetben a csendes, nyugodt, kimért munka a legjobb, mert a méhek megőrzik nyugalmukat. „A férfiak kezéből kihullott kexetfogókat — Írja Kremnitzkyné könyvecskéje előszavában — ne hagyjuk használatlanul heverni. Dolgozzunk melleinkkel és használjuk ki hazánknak e kincsét is, a virágokat“! Ilyen méhészeti kurzust akartam én tartani a nagykárolyi hölgyekkel s biztosra veszem, hogy Kremniczkyné nagyságos asszony is szivesen eljött volna közénk, hogy tudományát itt is értékesítse. Minthogy e tervemet távozásom miatt nem valósíthatom meg, legalább a a módját akarom megjelölni, hogy Nagykároly hölgyei miként lehetnének méhészekké. Jövő tavasszal kérelmezniük kellene, hogy a földmivelésügyi miniszter ur részükre méhészeti kurzust t irtson, ami nem ütköznék nagyobb akadályba, mert Szatmáron is van méhészeti iskola, amelynek vezetője Nagy Géza (Szatmár, Böszörményi utcza 23.) Vagy pedig Kalocsára kellene elmenniök, ahol az apácáknál megfelelő berendezésű konyha is áll rendelkezésükre. Krenedits Ferenc miniszteri osztálytanácsos ur szavai szerint, a földművelésügyi miniszter ur a mézes tészták receptjeit tartalmazó könyvecskét bármily számban ingyen küldi a kérelmezőknek, csak kérnie kell, de a jelen körülmények között nem volna értelme ez ajándékkérésnek, mert nincs mézünk; vagyis először méhészekké kell lennünk. A méhészkedés hasznos, könnyű voltát a helybeli „Északkeleti Újság“ legutóbbi számában ismertettem s e helyen ismétlésekbe nem bocsátkozom. Annyit mégis megemlítek újból, hogy a földművelésügyi minisztérium sem fáradságot, sem kiadást nem sajnál, csakhogy minél jobban és szélesebb rétegekben elterjedjen a méhészet országunkban, amely a méhészkedésre nagyon alkalmas sokféle mézelő virágjánál és fajánál fogva. •Soraimnak célja, hogy Nagykároly hölgyei között a méhészet iránt érdeklődést keltsek s az érdeklődők tudják, hogy hová forduljanak, ha méhészekké akarják magukat kiképezni. Érdemes volna a mézes tészták készítéséről külön is tartani gyakorlati előadást, de csak az esetben, ha pl. városunk elegendő mézet termelne s igy olcsóbban lehetne hozzájutni. Ne hagyjunk mindent a háború utánra. Gondolkozzunk felőle, mit lehetne ebből minél előbb megvalósítanunk. Nemes érdeklődéssel, kitartással Nagykároly hölgyeiből kitűnő méhészek lennének. Adja Isten! Braneczky József.
