Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-08-15 / 34. szám
fXXXIII. evtűlyam. Nagykároly, 1917. augusztus I5. 34. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. Nagykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye. Előfizetési árak : Egész évrn .....................................8-— i<o Fé l évre..................................4-— . Ne gyedévre..................... . 2' — . Egy es szám..........................—-20 „ Tanitéknak egész evre . . 6-— „ Megjelenik minden szerdán. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Xároly. Laptiilairionns es kiadó : a „Nagykarolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentö nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyiluér sora 50 fül. Kéziratok nem adatnak vissza Szótok a „Kölcsey-egyesülethez!“ Nem tudom, kinek a vezetése alatt, kikből áll ez az egyesület, csak azt tudom, hogy szép, nemes célokat tűzött maga elé. Olyan célokat, melyeknek megvalósítása, illetve megvalósulása örömmel töltené el a mi sziveinket. Nem kételkedem! Tudom jól, hogy ez az egyesület munkássága, fejlődése csak most, ebben a nagy földi zivatarban állott meg. Nem emberi hiba, a fentiek intézték igy. Azt is tudom jól, hogy az egyesület számottevő része harci sisakot tett a fejére és toll helyett kardot forgat a kezében. Sejtem és tudom, hogyha újra elül a vihar, ha újra mosolyogni fog az ég és ha újra kihajt a béke fehér virága, ez az egyesület újra fel fog támadni, hogy a béke áldásos napjaiban előmozdítója legyen az irodalom fejlődésének, buzditója a tagok irodalmi munkásságának. Kegyetlen játéka a sorsnak, meg nem érdemelt korbácsa, hogy két évfordulót vérzivatar között, könnyekkel a szemünkben kellett, illetve kell megülni. Két nevezetes évfordulót, mire újra száz évig várhatunk. A tavaszon múlt száz esztendeje, hogy a nagyszalontai parasztkunyhóban napvilágot látott a költők 'királya. A balladák nagymestere s a Toldi megteremtője. Szomorú, bánatos szívvel ünnepel-j ,tünk és mintha lelkünket közelebb éreztük volna a nagy költő szelleméhez, mintha titkos tulvilági szárnyakon közénk | lebbent volna, mintha a mi lelkünk az ő lelke lett volna, az ő szomorú, bánatos lelke, borongó kedélye. És ünnepeltünk és örült a szivünk, mert adóztunk. Magunk elé varázsoltuk a múltat s mintha a szemünk előtt lejátszódó jelen ugyanazt a viaskodást, ugyanazt a küzdelmet mutatta volna, amiken a nagy költő képzeletében keresztül ment a Toldi Miklós népe!! . . . Majd ősszel, ha lehullanak a lombok és felkeresik az enyészetet, ha meghalnak a virágok, szinehagyottan megfakulva, ismét nevezetes évfordulóhoz érkezünk. A nemzet élete álljon meg egy pillanatra, a virágok támadjanak fel még egyszer; mert hiszen száz esztendeje, hogy Tompa Mihály született. A virágok, j a vágyak, az álmok költője. A nagy rajongó, a szelíd mesélő. Ősszel, mikor meghalnak a virágok és az első hólepel fehérük a mezőn, az emlékezet szárnyain menjünk .vissza száz esztendővel. Mintha fátyolos, titkos zene lopná a fülünkbe hangjait, mintha titkos halotti j induló hangja verné fel az alföldi rónák I álmodó, hervadó virágait, hogy ünnepeljenek !! Ők, a virágok! A sóhajos álmok tarka világa ismét vonuljon el a lelkünk előtt, ünnepeljük meg a legnagyobb álmodét. Ismét bo- rongós lélekkel, szomorú szivvel kell ünnepelnünk, megfogyva, keseregve. Nem ! Ez a hangulat nem illik a költőhöz. íz; a zaj, ez a tülekedés, ez a halál. A szelíd béke embere volt ő, a napsugaras világé. A virágúit országa von1 az ő birodalma és most mégis vérrózsá- kat kell látnia, szivárvány helyett vészes felleget, mesélő, altató dana helyett halál- hörgést és sirámokat. De mégis fel kell idéznünk az Ö szellemét. Kell, hogy lássa újra nemzetét és nekünk is kell, hogy erőt nyerjünk. Csodálatos, hogy a sors úgy intézkedett, hogy két legnagyobb költőnk siri álmát meg kellett zavarnunk, magunkhoz kellett hivnunk őket, hogy tekintsenek szét e világban. Hogy lássák a Kárpátok bérceinél a napkeleti csordák millióit, hogy lássák az Alpok hómezőire mászni a magyart, hogy mindent lássanak ebben a nagy viaskodásban s vigasztalódjon meg az ő szivük, mert hiszen nem bőm- i lőtt kéve nemzetünk s nem lép a „Gólya“ tüzes üszőkbe. Fel kell idéznünk a Tompa szellemét. És a Kölcsey-egyesületnek kell felidézni. Bármily megfogyva is, nagy bánattal, szomorúsággal a szivünkben, — de ünnepelni kell. Virágokat vinni és szerte szórni!! Hiszem, hogy az egyesület mindent el fog követni ennek az ünnepélynek a megvalósítása érdekében, — tudom, hogy azt az én szavaim nélkül is megtette volna, mert hiszen én csak azt akartam mondani, hogy erre az ünnepélyre már az egész országban folynak az előkészületek, csak épen Nagykárolyban — nem! Margitai Imre. A közigazgatási bizottság ülése. Folyó hó 10-én d. e. 11 órakor tartotta Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága Jékey Sándor főispán elnöklése mellett rendes havi ülését. A távolmaradó bizottsági tagok igazolása után Ilosvay Aladár alispán szívélyes szavakban üdvözölte a főispánt azon alkalomból, hogy a bizottság ülésén első alkalommal elnököl. Méltatta a főispán kiváló érdemeit, egyéni kiválóságait, biztosítván őt a közigazgatási bizottság szeretetéröl, támogatásáról. Abbeli reményét fejezvén ki, hogy kormányzása alatt a közigazgatás ujult erővel fog működni, élteti a főispánt. Az üdvözlő szavak és a lelkes ünneplés elcsendesültévei Jékey Sándor főispán emelkedett szólásra, hogy a szives üdvözlést megköszönje. Reámutat a közigazgatás teendőinek, munkakörének háborús megváltoztatására. Mig eddig a közigazgatás jogi életet élt, ma inkább szociális és közgazdasági tevékenységet fejt ki. Nemcsak a háború hatásának, hanem az idők jelének is tekinti e változást. Modern, haladó tisztviselőnek azt tartja, akiben megvan a szociális és közgazdasági érzék. Ilyen gondolatokkal eltelve azt hiszi, hogy ezen a nyomon haladva lehet az erős, uj Magyarországot felépíteni. Az elhangzó beszéd után a jelen volt bizottsági tagok lelkesen ünnepelték a főispánt. Ezután Mangu Béla vármegyei főjegyző az aüspáni jelentést olvasta fel: Személy és vagyonbiztonság általában kielégítő volt, azt valamely különös esemény, áínely rendkívüli intézkedést szükségessé tett volna, meg nem zavarta, de ^uzsora vétségek gyakran fordulnak elő.* Az alispán Damokos Ferencz főszolgabíró ellen, állítólag visszaélés miatt, saját kérelmére is, fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot rendelt el. Az aratási és cséplési munkálatokra engedélyezett 1000 hadifogoly munkás és katonai munkásosztagok szétosztásában a felmerült igények általában kevés kivétellel megfelelő kielégítést nyertek. Az aratási és cséplési munkálatok menetének biztosítása céljából az Országos Közélelmezési Hivatal a munkásság.
