Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)

1917-07-06 / 28. szám, Rendkívüli kiadás

\ • KJ. Rendkívüli kiadás! Ára 20 üli. / cf/ Y'-'i 4\\N , Rendkívüli kiadás! XXXIII. évfolyam. Nagykároly, 1917. julius 6. 28. szám. NAGYK LY ÉS VIDÉKÉ T Á R S A D AL M I_H E T I L A P. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. MegjeBenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ........................... 8•— kor. Fé l évre................................4-— , Ne gyedévre........................2- — , Eg yes szám . ....................—’20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-uteza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 BérmCntetlen leveleket előttünk ismeretlentő. nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 90 ílll. Kéziratok nem adatnak vissza Vármegyénk uj főispánja. Illetékes helyről nyert ér­tesülésünk szerint Őfelsége a király bulyi és jékei Jékey Sán­dort, a fehérgyarmati járás ér­demes főszolgabiráját, Szatmár- vármegye és Szatmár szabad királyi város főispánjává ki­nevezte, A kinevezést a hivatalos lap holnapi száma fogja hozni. Üj főispánunk életrajzi adatai a kö­vetkezők : Születeti 1869. évi május hó 10-én Fehérgyarmaton. Édes atyja volt bulyi és jékei Jékey Kálmán földbirtokos, harminc éven át ottani kir. járásbirő, édes anyja pedig nagylónyai Lőnyai Erzsébet! Elemi iskoláit Fehérgyarmaton végezte, a szat­mári katholikus főgimnáziumban folytatta tanulmányait, jogot részben Kassán, rész­ben pedig Budapesten végzett, ahol az államtudományi államvizsgát is letette. Ugyanazon évben a vármegye szol­gálatába lépett, ahol mint tiszteletbeli al­jegyző kezdette meg működését; 1891:ben ÍVLed aljegyzővé, 1892-ben pedig lll-ad aljegyzővé választották s ebbeli minősé­gében 1896-ig működött, amikor is egy­hangúlag a fehérgyarmati járás főszolga- birájává választották meg. Az 191 l.évben május hó 11-én tartott rendes törvény- hatósági bizottsági gyűlésen a Víí'-ik fizetési osztályba léptetletett elő. Jékey Sándor 1893-ban október havában lépett házasságra, nőül vevén néhai Domokos László volt kir. Ítélő biró és neje született Domahidy Irén leányát alsócsernátoni Domokos Margitot. E há­zasságból két fia született, Ferencz had­nagy és Sándor zászlós, mindketten a 14-ik huszárezredben jelenleg a harcz- téren vannak. Házassága révén tehát közeli rokon­ságban van a Domahidy családdal, mert neje unokája vármegyénk volt érdemes főispánjának: Domahidy Ferencnek. Jékey Sándor 21 éve áll a fehér- gyarmati járás élén és járásának nemcsak pontos, lelkiismeretes tisztviselője, hanem a járásnak bálványozott atyja volt, mert kötelességtudó, szorgalmas, munkás, elő­zékeny tisztviselő aki nemcsak a járás­beli községek és tisztviselők, hanem — amennyiben az a közérdeket érinti — az egyesek ügyeivel is törődik. Járásában a közigazgatás mintaszerű, utak kifogástalanok, az egészségügy kí­vánni valót alig hagy hátra, a közélelme­zés a viszonyoknak megfelelően rendes. Ö a járásnak igazi atyja, akit úgy tisztviselői kar, mint a járás lakosai szeret­nek és tisztelnek és a minek legnagyobb bizonyítékát szolgáltatták f. hó 5-én, a mikor Jékey Sándor Budapestről való hazautaztában hazaérkezett. Délutáni fél 5 órakor érkezik a vo­nat Fehérgyarmatra. Midőn biztos hire érkezett oda annak, hogy Jékey Sán­dor valóban kineveztetett vármegyénk fő­ispánjává, mert tudták azt, hogy ki fog­ják nevezni, de szó volt arról is, hogy Beregbe nevezik ki főispánnak — meg­indult Fehérgyarmaton a sürgés forgás, megindult a mozgalom az iránt, hogy a főispáni minőségben hazaérkező járási főszolgabirót ünnepélyesen fogadják. A várost fellobogózták, az indóházat szőnyegekkel, virágokkal feldíszítették, megjelent a vasúti indóháznál egy hosszu- liosszu kocsisor, a város előkelősége majdnem teljes számban, 2000-nél töb­ben fogadták az uj főispánt, kit megér­kezésekor lelkesen megéljeneztek. Ekkor előlépett Kállay Szabolcs tb főszolgabíró és lelkes szívből jövő szép beszédben üdvözölte az uj főispánt, a járás jóleikü hivatalfőnökét és kifejezést adott a járás összlakossága kiváló örömé­nek afölött, hogy főispánná történt ki- neveztetésével őt ily jól megérdemelt ki­tüntetés érte. Az uj főispán a meghatottságtól re­megő hangon körülbelül ezen szavakkal válaszolt: „Megvallom őszintén, hogy nagy megelégedéssel és nagy büszkeséggel töltött el, hogy a kormány huszon­hét évi közszolgálat után Szatmár- vármegye és Szatmár szabad királyi város főispánságát nekem felaján- lottEp Mindazonáltal egyidejg haboz­tam, hogy elfogadjam-e vagy sem ezen méltóságot. Két aggodalmam volt; Az egyik az, hogy megtudom-e nyerni a vármegye rokonszenvét és támogatását, hogy ezáltal segítve megfelelhessek azoknak a nagy, azoknak a fontos feladatoknak, me­lyeket ezen uj állás reám ró. A másik aggodalmam pedig az volt, hogy meg kell válnom — legalább egy időre — az én szeretett szülő­városomtól és járásomtól, amelynek élén már 22 év óta állok, mint e járás íőszolgabirája. Végre mégis elfogadtam a meg­tisztelő megbízást, úgy gondolván, hogy mint a vármegye főispánja még jobban és fokozottabban hasz­nára válhatok az én szeretett szülő­városomnak, az én szeretett járá­somnak és az egész vármegyének. Reményiem, hogy ezen uj ál­lásomban ép úgy támogatni és sze- retetükkel megajándékozni fognak, mint azt eddig tették. Én különben ezen uj méltósá­gomban ugyanaz leszek, aki vol­tam. Tartsatok meg továbbra is sze­retetekben, hogy majdan, ha újra visszatérek közzétek, akkor ugyan­azon melegséggel és szeretettel fo­gadjatok, mint amilyenben most ré­szesültem.“ Az uj főispánt, kinek mindenkihez volt egy-egy jő szava, egyenként is üd-

Next

/
Thumbnails
Contents