Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)

1917-06-20 / 25. szám

2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE nél csak nemes lelkesedésük nagyobb. E lelkes gárdából nem szabad kihagy­nunk dr. Lengyel Géza hadnagyot sem, aki nagy szakértelemmel az ünnep „mű­szaki“ részét végezte, fölállittatta a sát­rakat, a tánchelyet rendbe hozatta s kö­rülvétette ponyvákkal, továbbá a szépség- verseny szavazőjegyeinek elárusitását ve­zette fényes eredménnyel, mert csak ezen tétel a jótékonycélra 1202 K 50 fillért jövedelmezett. Az ünnep eszméjét Erö3s Béla vetette föl, amely rövid idő alatt reális alakot öltött. Amint halljuk, a tiszta jövedelem körülbelül 4000 koronát tesz ki; oly szép összeg ez, amilyen váro­sunkban — leszámítva a junius 2-iki ünnepet — még egy ünnepről sem jött össze. A helybeli hadiárvák imája száll fel majd az Egek Urához, hogy kegyel­mének áldásával halmozza el azokat a férfiakat, akik szerető kézzel letörölték előtörő könnyeiket s a magára maradt anyát fáradozásában, hogy árva gyerme­keiből a hazának derék polgárokat ne­veljen, az összegyűjtött fillérekkel meg­segítették. Ima száll fel az ártatlan gyer­mekek, a hadiárvák ajakáról, hogy azok a derék honleányok, akik tehetségük szerint énekükkel vagy a jegyek árusítá­sával járultak hozzá a nemes cél meg­valósításához, ne feledkezzenek meg róluk a jövőben sem. Az ünnep fényét, a han­gulat vidámságát nagyban emelte a kassai közös katonabanda. Harmonikus muzsi­kájával betöltötte a nagy teret s a kö­zönséggel egy pár órára elfeledtette a háborút. Szükségünk van ilyen felfrissü­lésre, hogy másnap a komoly munkát annál nagyobb energiával, lelki össze- szedettséggel végezhessük. Minthogy pedig a kassai hadtestparancsnokság múlt hó végén kelt megkeresése alapján a zene­kart csakis a „Hős katonák emlékének megőrzését“ szolgáló ünnepre vagy kon­certre bocsátja rendelkezésre s ilyen címen meg is kaptuk, azért az ünnep rendezősége egyhangúlag elhatározta, hogy a tiszta bevétel egyharmadát a Hősök Emléke javára adja, kétharmadát pedig a város hadiárváinak. Mindkét cél a leg­nemesebb, mert amig egyrészről a hazá­nak polgárokat nevelünk, másrészről nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, akik utolsó csepp vérük árán megoltal­mazták hazánk határait s martyrjai lettek a magyar szabadságnak. A hősök tiszte­lete, megbecsülése nemesíti érzelmeinket és serkent önfeláldozó munkára. A nagy­szerű kerti ünnepről részletes tudósítá­sunk a következő: A gyülekezés. Délelőtt a katonai zenekar bejárta a vá­rost és szép indulóival meg magyar nótáival betöltötte azt. Délután 6 órakor kivonult a Lövöldébe, ahol ekkorára a rendezőség már javamunkájában volt: felosztotta a leányok között az elárusítandó különféle jegyeket s fogadta az érkező vendégeket. 7 óra felé a gyönyörű vendégsereg együtt volt. A katona­banda zenéje, a cigányok muzsikája, a leányok vig kacaja, a katonatisztek sarkantyupengése, pohárcsengés oly kedves harmóniává olvadt Össze, hogy egy pár percre megfeledkeztünk a rideg valóságról. Örültünk az örvendőkkel, mo­solyogtunk a mamákkal, akik csillogó szemmel, reménykedő tekintettel kísérték leányaikat s k'özbe-közbe jelentős szempillantást vetettek a komolykodó családfő felé. „Majd eljön a mi óránk is, — gondolták ezek magukban — mi sem leszünk reggelig ilyen szótlanok.“ A vacsora. 8 órakor kürtszó jelezte a vacsora kez­detét. E pontban meg kell említenünk, hogy uzsonnára Erőss Béla főhadnagy ízletes virstli- ről gondoskodott és nagyszerű sörről. A ki­mérést „házi kezelésbe adta“ s nem is volt senkinek kifogása a kiszolgálás ellen. Olyan kiadós volt a virstli, hogy aki megevett egy párat, az hamarjában nem igen tudott vacso­rázni. No de a szabad levegő, a jókedv nagy­szerű éhségcsináló, úgyhogy vacsoráért Kere­kes Vilmos vendéglős konyháját alaposan meg­ostromolták. Mindenki meg volt elégedve úgy az étellel-itallal, mint a kiszolgálással, mert hiszen ilyen nagy tumultusban az embernek nem is szabad olyan igényekkel fellépnie, mint mikor egy étteremben étkezik, ahol a vendé­gek jönnek-mennek. Kerekes Vilmos nagy szor­galommal és körültekintéssel intézte el a rá­váró feladatot, megérdemli elismerésünket. Éhesen, szomjasan egy ember sem maradt, ami nagy szó a mai blokkos világban. A pezsgős-sátor. Mielőtt a tomboláról szólnánk, kedves kötelességünk megemlíteni a pezsgős-sátrat, amelyben Erőss Béláné és Gábor inka szor­goskodtak a vendégek kiszolgálásában. Az egész munkát ők végezték s mindenki teljes elismerését vívták ki maguknak, pedig sokszor egész .had­sereg“ állta körül a sátrat, amit nem lehet csodálni, amikor két ily szép, ügyes hölgy kipi­rult arccal szolgálta ki őket. Külön elismerés és köszönet illeti őket mindnyájunk részéről. A tombola. Vacsora közben, amikor á vendégek az első éhséget annyira-mennyire elverték, kezdő­dött a tombola, amelyet Braneczky József vezetett a főgimn. maturus növendékeinek se- gédkezésével. A szerencseszámokat Neményi Liliké húzta. A tombolatárgyak mind praktikus darabok voltak: szappan, cukor, illatszer stb., a tombola pedig egy sonka volt. A tombolát Szócska János gör. kath. lelkész nyerte el. Megéljenezték nagy, háborús szerencséjéért. — A tombolajegyek árusításában a legszebb ered­ményt Feldmann Erzsi, Janitzky Anna, Bay, Szabó nővérek, Grabovszky Anna és Czilly Adél és Rokk Kati érték el. A szépségverseny. A leányok már 6 órakor kezdették áru­sítani a szépségversenyhez a szavazó cédulá­kat. Legtöbb jegyet eladott Brichta Irén, Szi­lágyi Stefi, Riesenbach Rezsin, Luczay Margit, Irsik Ilona és Kasza nővérek. A rendezőség fél 9-kor lezárta a szavazást és az összeolvasó bizottságot megválasztotta. A bizottságba pol­gári részről a közönség egyhangúlag, lelkese­déssel Róth Károlyt és Gáspár Pált, a katona­ság részéről pedig Erőss "Bélát és dr. Lengyel Gézát választotta be. A bizottság nagy lelki­ismeretességgel végezte el a munkáját s az eredményt 1 Va óra múlva — ennyi ideig tar­tott az összeszámlálás — a kabaré alatt Gás­pár Pál árvaszéki elnök hirdette ki, amely szerint sorban a következő hölgyek kaptak leg­több szavazatot: Solymossy Ilonka, Biesenbach Rezsin, Mangu Lili. Az asszonyok közül: dr. Kölcsey Ferencné, Erőss Béláné, Balássy Miklósné. Viharos éljen reszkettette meg a levegőt minden egyes név felolvasásánál. Nem csoda, hiszen arról volt szó, hogy a nagy publikum, különösen az egyenruhás és civil fiatalság kit tart a legszebbnek. Nehéz volt a bíróság hely­zete már azért is, mert az összes asszonyok és leányok mind szépek, gyönyörűek voltak s igy tulajdonképpen az összeseknek a nevét fel kellett volna olvasni, amint mindegyik is kapott több-kevesebb szavazatot. E nemes versengés­nek leginkább a hadiárvák örülnek, mert 1202 K-át eredményezett .Eris diplomája“, amelyre rá van írva: „A legszebbnek“. Ugyanis a nyertesek elismerő okiratot is fognak kapni, amelyet a rendezőség most állít ki. Tűzijáték. A kabaré előtt közvetlenül, hatásos tűzi­játékot produkáltak az V. honvéd lovas had­osztály altisztjei. Szebbnél-szebb rakéták re­pültél föl a levegőbe, hogy ott ezer csillagot vessenek, majd fényes golyók sivitottak a lé­gen át, hogy hatalmas durranással megresz- kettessék a levegőt. Ez a szám is Erőss Béla főhadnagy ügyes beállítása volt. Xabaré. 10 órakor kezdődött a kabaré 1 koronás belépti-jegy mellett. Nagyszerű látvány volt a .népvándorlás“, amint ki-ki vitte a szókét, hogy annál kellemesebben és kényelmesebben élvezhesse végig a szép énekszámokat. Erőss Béla sikerült kabaréja volt ez, igen szép és hatásos számokból összeállítva. Ö kisérte zon­gorán az egyes énekszámokat s konferált is. Amilyen ügyes és alkalmazkodó volt zongora- i kísérete, époly talpraesett, csattanós volt a konferálása. Gáspár Magda énekelt először. Egy humoros darabot adott elő, amely igy kezdődik: Hogyha kinyitom a számat . . t Precíz énekével dörgő tapsot aratott. Kellemes, cséngő hangja van. Rokk Ilonka száma követ­kezett ezután: Dal a fecskéről. Tiszta, modu­lált, lágy énekét osztatlan elismeréssel és zugó tapssal fogadták. Papp Lea ,Én meg a német“ cimü dalt énekelte. Előadása csupa tempera­mentum és erő. Nagyon kedves hangja van. Belle Ferenc Gáspár Nica mesteri zongora- kísérete mellett Debüssy: .Kék vok“-ját ját­szotta hegedűn azzal a kiforrott művészettel és szinezéssel, amellyel már két Ízben hallot­tuk játszani és amely művészi lelkének leg­szebb, legdrágább kincse. Gábor Vili: A zser- bóban cimü kedves dalt énekelte. Behízelgő, közvetlen előadása van. Hangja, intonációja tiszta és biztos. Szűnni nem akaró tapssal jutalmazták nemes fáradozását. Brichta Irén ,Búcsúszó*-je szintén hatásos száma volt a műsornak. Lágy hangjával ügyesen bánik, nagy tehetsége van az énekhez. Dániel Mici: El- I mentek a huszárok cimü dalt énekelte. Már megjelenésekor is harsogó tapssal fogadták. Hajlékony, meleg hangja, kifejező éneke az est számának egyik fő szépségét képezte. Az ösz- szes hölgyek egy-egy csokrot is kaptak fára­dozásuk némi elismeréséül. A társaság ekkor a legjobb kedvben és hangulatban oszlott szét az asztalok körül, hogy helyet adjon egy ki3 táncnak. Kabaró után. Műsorba nem volt fölvéve, de érezhető j volt, hogy a fiatalság tánccal fogja befejezni és megkoronázni a sikerült ünnepet, annál is inkább, mert a fess tüzér- és szép huszár­tisztek nem kevésbbé vágyódtak egy kis tánc után, mint a leányok, akik már félni kezdtek, hogy már el is felejtették a táncot, oly régen volt benne részük. A cigánybanda felváltva húzta a katonazenekarral. A jókedv lassanként a tetőfokra hágott, hogy ne is engedjen inten­zitásából. A mamák a táncterem székeire te­lepedtek le s onnan gyönyörködtek lányuk lejtésében, a papák pedig régi jó magyar szo­kás sierint a nagyszerűen sikerült ünnepre — áldomást ittak! • A sok-sok szomorú nap után igy szóra­koztunk kedélyesen, nemesen a jótékonyság javára. Referádánk végén elismeréssel kell szó­tanunk az V. honvéd lovas hadosztály altiszt­jeiről és huszárjairól is, akik a színpad felál­lításától kezdve egészen a kiszolgálásig minden munkában nagy örömmel és készséggel segéd­keztek Erőss Béla és dr. Lengyel Géza urak­nak. A szép siker legyen legszebb jutalmuk. Kölcsönzsák Kölcsönponyva Gyapjuzsák Gyékény kapható Reiter Adolfnál NAGVKÁROLV, Kölcsey-utca 12.

Next

/
Thumbnails
Contents