Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-06-13 / 24. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Érdekes Hobbes angol bölcsész Ítélete a gyermekről. Ő akként elmélkedett, hogy az ember születésénél fogva rossz, önző; nem szelíd bárány, hanem ragadozó farkas, kinek az a felfogása, hogy inkább ő egye meg a többi farkasokat, mintsem azok őt. Azért szerinte az ilyen önző ösztönü, kegyetlen és fékezhetetlen farkast a társaságnak, az államnak kell megfékezni és fegyelmezni, hogy értékes és hasznos polgára legyen a hazának. (Vájjon Hobbes nem-e kizárólag csak a saját faját tanulmányozta csupán? —) Már Shakespeare-nak, a lángeszű, lélekbúvár nagy költőnek sokkal szelidebb és igazságosabb véleménye van a gyermekről. Szerinte sem nem rossz, sem nem jó a gyermek; az embert a gyermekhez s mindkettőt a virághoz hasonlítja, melyben méreg és balzsam van együttvéve: „Mint a virágocska zsenge levele, Mely ölő mérget rejt s balzsamot vele: Szagold s gyönyör hat minden izén ált', ízeld s szived verése is megállt. Két ellenhatalom igy táboroz Emberben mint fűben: a jó és rossz. S ha jó fölött a rossz túlsúllyal áll: Az őrlő féreg ott van — a halál.“ A gyermeket tehát lelki fejlődésében védeui, helyesen irányítani szülői, emberi, sőt egyben hazafias szent kötelesség. Hazafias kötelesség azért, mert minden jóérzésü embernek érdeke, hogy a gyermekből idővel valamirevaló ember, az államnak értékes, hasznos polgára váljék. A gyermek iskolai bizonyítványában tündöklő számos kitűnő érdemjegy feletti örömünk csak akkor lehet teljes és megnyugtató, ha ismerve a gyermek lelki világát: biztosan tudjuk, hogy a lelki erényekben, az erkölcsi javakban is oly mértéket mutat, mely a szellemi előnyök mellett el nem homályosul. A hitnek, az erkölcs isteni törvényeinek bírása és követése nélkül a tudományok halmaza keveset ér, mert a szív üresen marad. Mi az, mi bajainkban erőt, fájdalmunkban türelmet, a halál láttára megnyugvást nyújt ? A hit. Ez fokozza az ember- szeretet tüzét, ez ösztönöz és buzdít a jónak követésére, a nemes cselekedetek gyakorlására s visszatart a rossztól. A buzgó keresztény hitének erőssége folytán a halálban is vigasztalást talál. Ezért énekli áhítattal: „Nincs már szivem félelmére Nézni sírom fenekére, Mert látom Jézus példájából, Mi lehet a holtak porából . . .* Csernoch János biboros-hercegprimás szavai szerint a maradandó világbékéhez a „váltó zhatatlan, általános érvényű, isteni tekintélyen alapuló erkölcsi erő“ szükséges. Hideg családi fészek az, hol a hitnek, az erkölcsi fénynek sugára nem dereng. Ápoljuk tehát az istenfélelemnek és a tiszta erkölcsösségnek érzetét a gyermek lelkében is! Nagyon tévednek, kik úgy vélekednek, hogy eleget tettek, ha a gyermek táplálékáról, ruházatáról és iskoláztatásáról gondoskodnak; a többi az iskola hivatása és kötelessége. Igen ám, de ezek elfelejtik, hogy az az idő, melyet a gyermek iskolában tölt, a legkevesebb és kérdés: nem-e rontja le már holnap a családi élet ferdesége és boldogtalansága, valamint a gyermek környezete azt, mit az iskola a gyermek lelkében ma épített? — Dr. Székely György „Morálpedagógiai kérdések" cimü müvében mondja: „A gyermek sorsa részben a természet, részben a szülök, aztán a környezet kezébe van letéve. Amilyenek ezek, olyanná lesz a gyermek.“ A jó iskola teljesiti hivatását, de nem lehet követelni, hogy sokoldalú feladata mellett, egy csoport gyermekkel foglalkozva, kik különben is más és más életviszonyok, körülmények között élnek és fejlődnek, mindenik gyermekre külön-külön gyakoroljon feltétlenül eredményes nevelői hatást. A gyermek környezetéről szólva, nem mellőzhetem annak megemlítését, miszerint figyelemmel legyünk arra is, hogy a gyermek játék közben miként viselkedik társaival szemben. Esetleg egyéni kiválóságánál, kiváltságos körülményeinél fogva nem-e igazságtalan, követelő, haragtartó, lenéző avagy gőgös-e ? Amennyire óvnunk kell a gyermeket a rossz környezetben való tartózkodástól, azonképen vigyázzunk arra is, ’ hogy a fenti hibák a gyermeknek tulajdonaivá ne váljanak. A legtöbb szülő tapasztalhatta, hogy a gyermek tudni- vágyása mennyire élénk. Séta közben folytonos kérdésekkel ostromolja kísérőit; mindenről, mit lát, szeretne tudni, hallani , valamit, sőt kérdései olykor értékesen érdekesek. Ez természe- i tes. Hiszen a gyermek előtt sok minden uj, amit lát s azokról hallani, tudni vágyik valamit. Ne hallgattassuk el ilyenkor őt, 1 hanem ellenkezőleg, válaszoljunk kérdéseire érthetően, helyesen és tanulságosan. A nagy természet, eme fenségesen csodás könyv, mely +ünk nyitva lévén, kimeríthetetlen anyagot nyújt a tanításra mlásra. A gyermek kísérője ne a saját-, hanem a gyer- anulságos szórakoztatását tartsa szem előtt, ha sétára ■* amit ide vonatkozólag még mondandó vagyok, az az, közben a gyermek járási képességéhez igazodjunk, n, hogy a gyermek szaladva követte kísérőjét, mert skáival másként nem volt képes az illető mellett vü elképzelni, hogy az ilyen hosszabb verseny- ’os következménnyel lehet a gyermek egészdban igen helyesen te*zik a szülők, ha a ’’ez mérten gyakorlati irányú dolgokkal ndó az olyan gyermek helyzete, kinek minden ideje kizárólag a szellemi képesség fokozása céljából órarendbe van szorítva. Ismert nevelési elv, hogy: „ A gyermek legyen gyermek is, mielőtt ember lenne, mert különben ifjú tudósokat és öreg gyermekeket képzünk.“ Az a tapasztalat, hogy minél jobbmódu a szülő, helyenkint annál inkább kevesebb súly van helyezve arra, hogy a gyermek a gyakorlati életre is nevelve legyen. Az iskolai tanulmány elvégzésére a német, francia és angol nyelvek gyakorlására, a zenei órák betartására, a tánciskola rendes látogatására rendkívül nagy súly van helyezve, de annál kevesebb, vagy éppen semmi arra, hogy a gyermek a család gyakorlati érdekkörébe is bevonassák. Nem szorul bizonyításra, mennyire neveli a gyermek önbizalmát, ha a neki alkalmas megbízatásokat helyesen, megelégedésünkre végezheti el. Sok szülőnek az a feltevése, hogy nem való a pénz a gyermek kezébe s ezért a világért sem küldené el a boltba, postára, vasúthoz, vagy máshova kisebb megbízatásokkal. Megfelelő háziteendők elvégzését pedig azért nem bízza reá, mert — van cseléd a háznál. A gyermeket elviszik moziba, színházba, tánciskolába, jourokba, de a gyakorlati' életre vezető módokat elzárják előle. Pedig a gyakorlati életre való nevelés csakis a szoktatás utján érhető el. Nem az a cél, hogy csak müveit, hanem hogy ügyes ember is legyen a gyermek- í bői. A szülő számtalan módot találhat azon célból, hogy gyer- ' mekének gyakorlatias irányú legyen a nevelése. És ez feltétlenül szükséges is, mert különben vagy kenyelemszerető, vagy elkényeztetett ember válik belőle. Ne feledjük, hogy az élet igen sok nehézség elé állítja az embert; olyan ember, aki gyakorlatiasan gondolkodni és cselekedni tud, a feladatok megoldásától nem fog visszariadni és nem esik hamar kétségbe. Tehát vigyázzunk, nehogy egyoldalú nevelést adjunk a gyermeknek. Szoktassuk a gyakorlati munkára is, mert a becsületes irányú munka nem szégyen, hanem szintén nemesit. Sajnálatos tünet, hogy a szülők és az iskolák között még mindig nincs meg ama szoros érzelmi viszony, melynek alap- ■ ján a gyermek helyes irányú nevelése, a szülői gondoskodás és az iskola fáradságos buzgalmának javára fokozottan meg volna könnyítve. Hány szülő van, ki gyermeke tanítójától sohasem érdeklődik annak erkölcsi viselete és tanulmányi előmenetele iránt. Sőt óvenkint tapasztaljuk, hogy sok esetben a szülőt alkalmunk sincs megismerhetni, mert annyi fáradságot sem vesz magánák, — bár tehetné — hogy gyermekével a i beiratáshoz eljönne. Vagy mással küldi el, vagy be sem Íratja, mig a hatóság arra nem kényszeríti. Nem a háború fakasztotta újdonság ez, hanem öreg hiba, melynek, szálai a szülői — mondjuk — nemtörődömség szomorú vonásához kapcsolódnak a legtöbb esetben. Pedig sohasem teljesítette hivatását az iskola annyira fenségesen magasztos célzattal, mint a jelen vérzivataros idők folyamán. Mindnyájan éreztük, hogy a lövészárokban élő hősöket övező dicsfénynek sugarainál csak azon esetben állhatunk meg emelt fővel és jóleső önérzettel, ha mostani kötelmeink teljesítésében fokozott ügybuzgalmat, az apátián gyermekekkel szemben nagyobb fokú melegséget és figyelmet tanúsítunk, a nevelés terén a hiányzó apa szerepét pótolni igyekszünk. Az egységes magyar nemzeti érzés fokozatos erősbödésé- nek leghatalmasabb biztosítéka az egységes irányú népoktatás fejlesztése és kiépítése. A jelen világháborúban elért dicsőséges sikereink igazolják, hogy mekkora erő kifejtésére képes ama hatalmas nemzeti érzés, mely édes hazánk minden rögéhez való ragaszkodásából és szeretetéből tápláltatik. Erős a reményünk, hogy ha majdan ráléphetünk a világ alatt leszakadt isteni békének, a megdicsőült hőseink áldó emlékezetén keresztül vezető útjára, a jövő nemzedék népoktatásának felkarolása tényében, tehát úgy a gyermekvédelem, valamint a gyermek- nevelés könnyebbé tétele tekintetében is, továbbá az államot alkotó egyedeknek az egységes nemzeti érzésben való össze- ; forrasztása céljából, nemcsak az államhatalom, hanem annak minden szerve, sőt minden polgára lendületesebben fogja teljesíteni emberszerető hazafias kötelességét. Klebelsberg gróf államtitkár mondta a közelmúltban elhangzott beszédében: „Győzelmünk részben a magyar pap és a magyar tanító munkájának gyümölcse. Á nemzeti építő munka sikerét népünk szintjének további emelésétől várhatjuk.“ Adja Isten, hogy mostani szenvedésünk által a jövendő generáció boldogulása legyen megváltva! Lukovits Endre, áll. el. isk. igazgató. Igyekezzék mindenki minden felesleges* nélkülözhető pénzén oly magas kamatot hozó hadikölcsön kötvényt jegyezni, mert az hazafias kötelesség!
