Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-15 / 11. szám
1 XXX», evíelyam. Nagykároly. 1916. március 15. II. szám. ¥ NAGYKÁROLY és VIDÉKÉ 16 fii ír $ TÁRSADALMI HETILA P. Nagykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre, ............................81— kor. Fé l évre................................4-— . Ne gyedévre........................2- — „ Eg yes szám........................—'20 „ Tan ítóknak egész évre . . 61— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 90 (111. Kéziratok nem adatnak vissza. 1916. március Idusára. Március 15-én tartott főgimnáziumi ünnepen elmondotta Braneczky József kegyesrendi tanár. Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Ifjak! Hősökről emlékezem. Lelkem visz- szaszáll a múltba, a nemzet nagy ébredésének szakába. A nép jeles vezetői merész gondolatokat írtak fel zászlóikra : a szabadság, a jogegyenlőség és az osztályok testvéri együttérzésének gondolatát. Az ország szive a lelkes jelszavak hallatára hangosabban kezdett verni és március Idusát nemzeti újjászületésünk örömünnepévé avatta. A nagy eszmék megvalósitása dicső férfiak nevéhez fűződik. Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór mind olyan nevek, amelyeket legnagyobb tisztelettel ejtünk ki. Látták, hogy a nép a jobbágyság járma alatt nyög, a nemesség az adózás alól fel van mentve és a sajtót a cenzúra korlátozza. A szikrát, amely nyugatról jött, élesztgették s az nemsokára hataimas lángot vetett. Végighangzott az országban Kossuth szava: „Politikailag legyünk szabadok!“ 1848. március 4-én felirati beszédjével határtalan lelkesedést keltett az országgyűlésen és elfogadott javaslatát, hogy a nemzet alkotmányos reformokat kapjon 72 tagú küldöttség élén vitte fel Bécsbe a trón elé. A király március 16-án teljesítette a küldöttség óhaját, de a szabadság napja már március 15-én felragyogott hazánk egén ! Budán vagyunk. Irinyi József a nyomda küszöbéről felolvassa a sajtó- szabadság legelső termékét, a hires 12 pontot. Az ezernyi nép hozsannával üdvözli a szabad sajtó első szavát. D. u. a Nemzeti Muzeum előtt a fellelkesült nép utána zengi Petőfinek : „A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!“ A helytartótanács látva a nép diadalmas fellépését, nem mer vele ellenkezni és teljesíti kívánságát: eltörti a cenzúrát és Táncsics Mihályt szabadon bocsátja. Ez a nap történelmünk aranybetüs lapja. A magyar ifjúság győzelmet vívott ki fegyver nélkül. Vigyázott rá, hogy véres foltot ue ejtsen a magyar szabadság zászlaján. Ez fényes bizonysága volt nemzetünk politikai érettségének és alkotmányos szellemének. A márciusi hősök munkájának legszebb elismerése, hogy az országgyűlés a 12 pontot csaknem szóról-szóra vitte át a törvénybe. 68 esztendő telt el azóta. Évről- évre megünnepeltük az évfordulót. Év- ről-évre megemlékeztünk a márciusi if- jakról. Az utolsó években azonban fáradság, egykedvűség Lvllemezte márciusi felbuzdulásunkat. 66 esztendő alatt megszoktuk a íüggetlenséget s az egyenlőséget Isten és ember előtt. Mindenki a megérdemelt megbecsülésben és elismerésben részesült, a nemzet mindenegyes fiának egyforma súllyal esett a szava a törvény mérlegébe, minden törekvő ember előtt megnyílt az ut a legmagasabb méltóságig és egyforma törvényes terhek nehezedtek vállunkra. A jólétben és békében közömbösek lettünk a nagy örökséggel szemben, de e közömbösségből idejekorán felrázott a harci riadó. A király hivó szavára egy táborba gyűlt a nép egyszerű fia és a nagy nevek örököse. Megengedhetíük-e, hogy ádáz ellenségeink e búzát, bort-termő országot feldúlják, hogy önállóságunkat és cselekvési szabadságunkat korlátozzák? Utolsó lehelletün- kig azt hangoztatjuk, hogy nem! Kifejezte ezt a gondolatot Kossuth már 1848- ban, amikor ezt hirdette: „Csak a szabad, önálló nemzet annyira ur otthonában, hogy teljes erővel fejlesztheti anyagi és gazdasági érdekeit.“ így látom szoros kapcsolatban, a nagy március Idusát je- .Ien napjainkkal. A márciusi hősök vérontás nélkül vívták ki a győzelmet. Most a megértő szónak nincs keletje. Testvéreink apáink véres csaták pusztító fergetegében védik a márciusi örökséget és nagyobbra kovácsolják nemzetünk címerét. A pörölyütés messzire elhangzik s amerre szava elhat, az emberek leveszik kalapjukat, mint a déli harangszőra ésjisztelettel ejtik ki a magyar nevét. Sokat áldoztunk, de a haza mindenelőlt! Minden ház, minden kunyhó a haza oltárára tette legrágább kincsét. Nincs olyan család, hogy nem volna kit féltenie az ellenség golyójától. Elmentek mind s egyik részük már visszatért. Sokan aranyéremmel, vaskereszttel jöttek haza egy kis pihenőre, ezren és ezren halotti szemfődővel tértek örök pihenőre őseik sírboltjába és még többen, százezren idegen földben, néma hant alatt álmodnak nemzetünk diadalmas, dicsőséges jövőjéről. Kedves Ifjak! Mi a kötelességtek, hogy majd a harcból babérral visszatérő testvéreink, apáink előtt ne szégyenkezzetek ? Gyüjtsetek szellemi erőt és lelki kincseket, hogy dicsőségben, területben megnagyobbodott hazánkat majd a boldogság felé vezessétek. Megtakarított filléreiteket tegyétek a haza oltárára. Sok az apátián gyermek, segítsétek, szeressétek őket testvéreitek gyanánt! Ezer és ezer mankó kopog városaink utcáin, ha csonkakezü, féllábu hőst láttok, emeljetek kalapot előtte ! E nagy évforduló estéjén főképen hozzátok szólok kedves ifjak, akik abban a korban vagytok, hogy csakhamar a könyvet fegyverrel, a tollat karddal cserélitek fel A magyar ember legszebb jellemvonása a vallásosság, a ha- zafiság és a bátorság. Erről a három nemzeti erényről, sohase feledkezzetek meg! Imádságtok ostromolja az Egek Urát, hogy áldóan terjessze ki kezét szegény hazánk felé, a hazaszeretet adjon nektek erőt minden nélkülözés elviselésére és a bátorság irányítsa lépésieket. A győzelem után szeretettel visszavárunk! Mire e sorokat olvassák olvasóink, színészeink nem hetedhét országon, de hetedhét állomáson túl járnak, búcsút mondva egy időre színházunknak. Ha az eltöltölt időre a búcsú pillanatában vissza nézünk, teljes nyugodtsággal s tárgyilagossággal megállapíthatjuk, hogy a híradások, melyek jövetelüket megelőzték, igazak voltak, valónak bizonyultak. A köszönség szimpáthiája a múló idővel egyra fokozódott velük szemben. S a ragaszkodás a melegsege legyen kisérő társuk további állomásukig, hol szintén találják meg a pártfogást és pártolást, mint itt s szerezzenek olyan kedves, bánatot oszlató, derűvel varázsolt
