Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-07 / 23. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE I megfizethetetlen, nem gátolja a mozgási sebesség biztosságát. Nézzük csak a ló- tást-futást, a mozgást egy hétfői napon. A piac, mint valami hangyaboly. ügy illegetik-billegetik magukat a porondon levők, mintha csárdást táncolnának. S még hozzá a kezüket is fel-felemelintik, mintha heje-hujáznának. S hogy a 100 Celsius-foknyi kedvnek legtöbbször Czé- gényi tizedes a fagypontra hűtője, az nem változtat a mozgás s a csárdást padepa- tinőre váltó hangulat megismétlődésén. Ebből megállapítható, hogy mozgunk. Kiki ahová kedve tartja, amerre útja visz. Egyik a szölöslanka lágyan domboruló halmaira, hogy szétnézhessen „az esti fénysugárral“ ; hallgassa, hogy „kicsi fülembe dalol“ s megállapítsa, hogy Orbán nem is tett oly érzékeny kárt, hisz a tisztelet Nóé ősével szemben határtalan s igy kedves tőkéit már csak az ősiségre való tekintetből sem fagyasztja el, csak megdideregteti. A másik, az uccu neki vesd el magad elvénél fogva meg sem állna az ecsedi lápig, ha megállásra nem késztené íeltartózhatatlanul a resti. Utas embernek mégis csak illik megpihenni. Meg aztán, „egy pohár bor a hazáért meg nem árt“, hogy azon ne is vitatkozzunk, ki is hát a legelső magyar ember? A csalogató sör is hivogatón lebben ! Azt mondják, a virág színével csábítja a méhet. S a kis bogár valóban repül kilométereket, hogy egy- egy színes virág kelyhéből édes mézet szívjon. Terjesszük ki a csábítás fogalmát a sör színéig. Miért ne lehetne ö is szalon betyár a fehér abrosszal bevont asztalon ? De a mindennapi tapasztalat fényesen bizonyítja/ hogy csábitó s csábított rendesen kiszerel üresedik egymásból, ráun egymásra. Így a restibe sört pityizálni akaró is! S hallgatja a vonat zakatolását s rikító fütyülését söridogálás nélkül. Ja, nem csodar Nem nyújtott annyit, ameny- nyit Ígért! A színe szép — hangzik a megállapítás. Járjatok be minden földet s nem akadtok sehol bizonyára — a párjára! Az íze, jő volna, ha volna — jég. No ha majd a jéggyár létesül, minden kivánalom teljesül s e gondolatba merülve ballag is már a paciens nem a láp, hanem az Arany János-utcán hazafelé, hogy haragvó dühének fellegéböl le-lecsapó villámot felfogja otthon a — hárító! így mégis csak jobban esik a vacsora ízes falatja. S ki-ki azzal a megállapítással térhet nyugovóra, ha kilencet! ütött az óra, a mai nap folyamán is nem töltöttem haszontalanul időmet, hisz sokat akartam, no meg — ha miniatűr keretei közt is a rohanó idővel — de éltem, •voltam s mozogtam. S mert a hízott disznó makkal álmodik, még aluvásában is mozog—az elméje. Az álmok tündér birodalmába vonja az éj kísérteties perce s inig csillagának fényét kíváncsian szórja az ég, ö habzó sört iszik krigliszámra, még pedig jéggel béleltet, mert álmában — csakugyan álom-e, vagy valóság? — ontja a gyár a jeget a nyár kellős közepén is, még pedig nem Debrecenben vagy Nyíregyházán, még csak nem is Szatmáron, hanem itt helyben — Nagykárolyban . . . Álmodó barátom, ébredj! Te sokat lapoztad s olvastad Jókai „Jövő század regényét“, azért csapongsz, mint röpke méh, azért szállsz, mint madár, nagymessze előre, fényes jövendőbe. Ál-1 modó barátom, „ne szállj, ne szállj tova!“ De ha mégis, mint Petőfi, ablaknak tartod s tekinted az álmot, melyben jövőbe látsz s mely nem hazud — aludj s álmodj csak tovább, hátha mire felébredsz, valóban kész is lesz a jéggyár. De ma még csak a remény kecsegtet, hogy talán holnap ! vagy ha Isten is éltet, holnapután, vagy — ej, ráérünk arra még! (Folyt, köv.) S & é n e i ## dm s. A múlt évi tapasztalat, mely szerint a tél folyamán waggonhiány és forgalmi zavarok következtében folyton szénhiány uralkodott, arra Ji^sztetett, hogy már a nyár folyamán nagyobb mennyiségű elsőrendű porosz szénnel ellássam magamat, hogy a t. közönség minden igényeit kielégíthessem ; mindenki tehát saját érdekében cselekszik, ha téli szükségletét már most fedezi, mert a télen még nehezebben lehet majd hozzájutni, mini tavaly. Itt megemlítem, hogy mindig csak a legfinomabb porosz szeneket tartom raktáron, mely gyengébb porosz vagy belföldi szenekkel össze nem tévesztendő. Megrendeléseket úgy egész waggonokra, mint kisebb tételekre már most elfogadok: Reiter Adot§ Nagy kiíróig, Kölcsey-utca 12. Háborús levelek, háborús szerelmek. (Elmélkedés a lövészárokban.) A háború után nemcsak a történetírónak, hanem az anyakönyvezelőnek is sok munkája lesz. Minden háború után igy van. De viszont az is tény, hogy a háborúban feltűnt minden szerelem nem fog házassággal végződni, mert akkor nemcsak a többnejüség, hanem a több férjüség intézményét is törvényesíteni kellene. Leányok és fiuk indiszkréciójából tudom, hogy Ámornak sohasem volt akkora hadserege még, mint a világháború két esztendeje alatt. S ez a hadsereg rózsaszínű lapokban és bélyeg- telen levelekben fejlődött ily naggyá. Tehát mi volt az ok? Régen elfeledett ideálok sűrűn Írnak egymásnak kedves, aztán meleg, végül forró leveleket, aztán jöl a fényképcsere s erre a „hős“ a rajvonalban önmagát — vőlegénnyé, a békés otthonban a leány önmagát — meny- asszonynya lépteti elő. A jövőről ugyan még komolyan nem beszéllek, dehát okos ember „célzásokból“ következtethet. A fiú szeretné a békét, a leány már ebből tudja, hogy miért-kiért is várja a békét a sokat szenvedett fiú. A béke azonban nem csak az entente-ot, hanem sok leányt és fiút is ki fog ábrándítani. A legtöbb háborús szerelmet is az okozta, ami a háborút: a hóditási vágy. Egyik oldalon ágyukkal, a másik oldalon levelekkel csatáznak (Az utóbbiak szerencsére nem negyvenkét oldalasok;) S érdekes hogy a szerelem harcában a szövetséget lehetőleg kizáaák, ellenben mindkét fél gyűjt — tartalékot®— A fiú is hárommal — hússzal levelezik s visszont egy gömörmegyei angyalról tudom, — hogy hat barátomnak írja .elég sürjen — ugyanazt. Akár a pergőtűz elve: több gránát többet, talál. S a fiuk? Ha nincs ütközet, élik a lövészárok borzasztóan unalmas eletét. Akárcsak otthon a fiútársaság nélkül élő leány. Az élelmezés idekünn elsőrendű, — de a legtöbb ember annál betüéhesebb, S míg otthon boldog békében színház, cigány stb. leköti az ember figyelmét, — addig itt nappal, de különösen éjjel, holdas csillagos éjszakában teljesített szolgálat alatt az ember újra átéli egész életét feltűnik a Margit, Sári, Rózsi, Nusi, Tusi diákszerelmek, jogász álmok ábrándképe, tánciskolák, zsurok csillaga, leányok, kik a menetzászlóaljat kikisérték, akik a sebesültet ápolták, —■ hol vannak, mi van velük; — s mire a szolgálat hajnalban véget ér, már el is határozta, hogy még holnap Írni fog, — válasz biztosan jön. A levelek eleinte melegek, — de aztán gyorsan forrnak. Mert hát — háború van. Krieg ist Krieg, best la guerre! Jönnek a sóhajok, „ha majd béke lesz!“ S a fiú ugyan olyan melegséggel megír öt külömböző leánynak levelet, mint amilyen melegséggel ir a szerelmes leány öt különböző tábori postára. Csak vigyázat! Nehogy egy regimenthez egyszerre két fiú kapja ugyanazt a képet, mert az ábránd szétfoszlik s egy ilyen esetben egy baka irta a legtalálóbb választ levele csattanójául: „ezzel bezárom levelem és szerelmem“. A csak levelezésből kifejlődött szerelem nagyon múlandó. Az első találkozásnál már teljes a kiábrándulás. A szabadságolt katoaa a legtöbbször kiábrándul szérelmeiből — a találkozás után. A távolságból csak jó tulajdonságokat látni, a közelség azonban a kevésbbé előnyös tulajdonságokat is eszrevéteti. Ez az ok! A mélyebben gyökerező szerelmet a háború csodásán ineguernesiti, megerősíti, nyílttá, őszintévé teszi. Mig a háború előtt felderítő szolgálatokat kellett tenni az érzelmek kipuha- tolására, addig a háború az eltitkolt érzelmeket gyorsan napvilágra hozta. Ezért kötöttek a háború elején házasságot gyorsan azok, akik erről megelőzőleg több évi udvarlás után sem mertek szólni. írjunk e hát, vagy ne írjunk levelet? Persze, hogy írjanak. (Főként nekem!) A harctérről írjunk, mert soksor úgy sincs más dolgunk, hazulról is írjanak, hadd legyen kellemes az a pár percünk, mig leveleiket olvassuk küldjék továbbra is fényképeiket tegyék bájossá vele deckungjainkat Ártatlan Szórakozás s aztán ki „tudja, hátha?! „Nem vár hiába, aki visszavár“. Nem baj, ha a szerelmi vallomás stílusgyakorlat és csak azt ne kívánják bájos leánykák, hogy szerelmünket azzal juttassuk kifejezésre, hogy elfogjuk az orosz cart, vagy hogy hősi halált haljunk. Inkább gyakrabban Írjunk. Strypa. HÍREK. Lapunk munkatársainak, olvasóinak és jóbarátainak kellemes pünkösdi ünnepeket kívánunk. Istentisztelet sorrendje a Pünkösdi ünnepek alatt: 1. Rám. hath, templomban: Pünkösd első napján (11-én) d. e. 6 órakor szentségkitétellel szt. mis». 8 órakor csendes szt. mise. 9 órakor városunk szülötte Lörincz Lajos ujmisés mutatja be első szt. miséjét dr. Szentgyörgyi Jordán Károly apátkanonok manuduktorsága mellett. Evangelium után szt. beszédet mond a királygyürüvel doktárrá avatott Sefler János szemináriumi prefektus, likőr csendes mise. D. u. 3 órakor vespera segédlettel. — Pünkösd másodnapján (12-én) 6 órakor csendes szentmise. 8 órakor méltó- ságos Boromissza Tibor dr. megyés püspök urunk csendes szt. misét mond. Mise után prédikál Récsei Ede házfőnök. Szt. beszéd után a püspök a bérmálás szentségét osztja ki és végül püspöki áldást ad. 11-kor csendes szt. mise. D. u. 6 órakor litánia. — Pünkösd harmadnapján (13-án) 9 órakor énekes szt. misét mond Lörincz Lajos ujmisés és mise végén a hiveknejc priiniciai áldást ad. — i /
