Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-31 / 22. szám
XXXI!. évfolyam. Nagykároly. IS16. május 31. 22. szám. FAR S A I) A L M I HETI L A P. los hirdetéseinek közlönye. BBegjeiiesiiife miirsdles? saEerdára. N a sr v k á. r o 1 TT V Előfizetési árak : Egész évre. ............................8*— kor Fe l évre.................... . . . 4-— , Ne gyedévre........................2* — , Eg yes szám........................—*20 „ Ta nitéknak egész évre . . 6*— „ Főszerkesztő : Felelő* szerkesztő: Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. Telefon 7 Telefon 7$ Dr. Adlsr Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyitttér sora 50 üli. Kéziratok nem adatnak rlssu Komoly gondolatok a tanév végén. Nagykároly, 1916. május 31. A világháború dulása óta immár a második háborús iskolai év végéhez érkeztünk. Az ország valamennyi közép- s polgári iskoláiban nagy serénységgel folyik a vizsga. Máskor se vidáman, ma még ke- vésbbé. Hiszen a felsősök közül nem egy hiányzik. Megritkultak a padsorok. Mentek az alkalmasok „hirvirágot szedni gyöngyös koszorúba“. Ezek ha már kaptak bizonyítványt, szereznek még hozzá egy magasabbrendü diplomát, életre jogosítottat, vérrel pecsételte!-. Soh talán hasz nát se veszi s amit kapott is, csak arra lesz jó, hogy puhább legyen a fejealja. A többi most ad számot egy esztendő munkásságáról. Nekik szól a bibliai vers: „Adj számot, sáfár, a te sáfár- ságodról/“ Minden tanulót úgy tekintek, mint akire hivatás, küldetés bízatott. Még pedig magasabbrendü, isteni eredetű. S az iskola, a tanár is ebből a magasabb nézőpontból veszi szemügyre növendékét. És haladna is minden a jórend sínéin a tökéletesedés állomása felé, ha komolyan venné hivatását maga a tanuló. De ehhez nemesen érző s dobogó szít, komoly elmélyedésbe merülő lélek, fegyelmezett s józan elme kell. Hányja-veti krakélereske- dés, túlzott önérzet, sértett hiúság, önalkotta nagyratartás, 3zeretet-becézgetése, a kötelességteljesités immel-ámmal végzése, az iskola s vele az oktatás s nevelés szent ügyét munkálók lebecsülése gátolja legtöbbször a tanulót hivatása nagyszerűségének megállapításában s belátásában. így aztán, aki komolyan gondolkodni képtelen, nem végezhet valóban komoly munkát. Aki nem ismeri a célt, mely télé törekedni*szent kötelesség, nem is éri azt el soha! Óriási hiba, hogy korunk félszegsé- gei, divatos áramlatai, nagyhangú szólamai már a nevelés s tudomány csarnokaiba is behatoltak és sokszoros visszhangra leltek növendékeink lelk iben. 8 az nehezíti meg a nevelő feladatát, hogy mig ő hivatása magasztossága áital vezéreltetve ideális világba smeli röpke lelkét tanuló gyermekének, addig az „élet“, a „világ“ lehúzza, lenyűgözi azt a röpülésre kitárt szárnyat s addig huzza cibálja, mig röpülni képtelen, szárnya in állhatatlan. S mikor aztán szárnyas .egett madárként lenn vergődik a mindéi napiság, a „való élet“ szürke porában, ócgiwégére nem i siet, vagy ha igen, mái* későn! Pedig j nemcsak a tanár, a nevelő, de a társadalom is felelős minden halhatatlan Ié- ' lekért! Lesz-e ereje társadalmunknak egy- ! szer elmondhatni: egy is azok közül el I nem veszett ?! ? Hát a családi hajlék ? Az otthoni ne- j velés, irányítás? Hol a boldog kor, mely-' ben a dolgos, verejtékező apa tudott időt [szentelni tanuló gyermekének? Mikor: figyelemmel 'kisérte minden lépését, számon kérte az iskolában hallottakat s ; mindent megcselekedett maga is, hogy tanuló gyermekéből jellemes ember fejlődhessék ? Ma mindezt legtöbb család, legtöbb apa az iskolára bízza. Azért űzet,' hogy gyermekéből okos embert faragjanak. Pótolja az iskola azt is, amit ö mulasztott. Legyen tudomány-, erkölcs-, jellemképzö! S mikor hivatása teljesítésében finomra élezett késével olykor-olykor sebet ejt a nevelő egy-egy nagy reményekre jogositottan, megsajdul még az apai szív is s a mentségek legékesebb j diszitö jelzőivel ruházza fel a megbántott kis ártatlanságot. — Téved a szülő, ki az hiszi, hogy az iskola ép olyan, mint| az akadályverseny. Igaz, van az iskolának sok akadálya, melyben sokan megbuknak. De vannak sokan is, kik megnyerik a versenyt. — Nem kis szerepet játszik itt a szerencse, de mégis csak legbiztosabb nyerő esély: a jó készültség, a komoly hivatás. S mindezt ellenőrizni, fokozni, irányítani: szülői szent kötelesség! Tehát ne csak az iskolára háramoljék a légiónyi kötelesség, de foglaljon abból le magának a család is! Az együttmüködés- ban rejlik az erő, az áldás, a boldogság. S mindaz, mit harmonikusan cselekesz- nek, egy életre, lesz kiható! Legyen hát a család ismét, mint volt régen, a hitnek, vallásosságnak melegágya, az erkölcsnek hü őrizője, letéteményese, istápolója, az iskolai nevelésnek, jellemképzésnek : hiv- séges segítő társa. S igy bízó hittel elmondhatja majd, ha számot kell adnia övéi lelkes munkálásáért: egy is azok közül el nem veszett! A tanuló pedig tanuljon. Nagyra- törőn, nemes ambícióval! A hit, a tudás szárnyaival szántsa a levegő' végtelenét! Közelgesse s találja meg az Istent! A lenézettet, a megtagadódat, a keresztre sze- gezettet!! Szivét egy vágy hevítse, lelkét ogy hit élessze: előre törni a szorgalom verejtékével, a jellem erejével, a felelősség bensőségteljes érzésével! Az a nemzet győz a jövő versenyében, melynek ifjai a hit és tudás pallosával vértezetten állnak a porondra. Ezt a kétélű fegyvert nem őrli meg a szárnyaló idő, nem csavarja ki a kézből a dúló ellem, mert gyökere a szív és lélek mélyén plántált, örök, rokon az Istennel! A polgári leányiskola kézimunka kiállítása. Nagykároly, 1916. máj. 80. Lapunk f. évi 19-ik számának: „A hadi- árvákért* c. cikkében megemlékeztünk azon nemes tervről és mozgalomról, amelynek célja Színház-Mozgó N agy károly, Városi Színház. Csütörtökön, junius 1-én S zombaton 3-án Vasárnap 4-én Szerdán 7-én Ne játsz a tűzzel. Náthán — A végzetes csók Dr. Mars. Dráma 3 felvonásban. Dráma 4 felvonásban. Artista dráma Conan Doyle ciklu. Psylander Waldemar felléptével. Sehildkraut Rudolffal a főszerepben. 3 felvonásban. folytatása.
