Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-17 / 20. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Az április havi pénztárvizsgálatra vonatkozó jegyzőkönyv be műt altatván, tekintettel arra, hogy intézkedés szükségessége lenn nem forgott, a jegyzőkönyv irattárba helyezni rendeltetett. A városi építési szabályrendelet 32-ik §-ának abbeli intézkedése, hogy náddal es gyékénynyel fedett házak többé ki nem javíthatók, odamódosittatoít, hogy ilyen kijavítások 1920. évi december hó 31-ik napjáig még eszközölhetők legyenek. A gyűlés tárgysorozata ezzel ki lévén merítve, polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Braneezky József, Brichta Miksa, Kaufmann Adolf, Lévay Béla és Schönfeld Lázár képviselőtagokat felkérvén, a közgyűlést befejezettnek nyilvánította és berekesztette. Befagyott a jéggyár ügye? Jó nehány héttel ezelőtt olvastam e b. kp hasábjain megjelent azon igen bölcs cikket, mely a jéghiányról Írva, felvetette egy városunkban létesítendő jéggyár eszméjét és tervét. Tudomásom szerint, akkor igen melegen fogadták a kilátásba helyezett jeget, illetve a jeggyár felállításának tervét, — de hetek múlva ma is csak azt látom és konstatálom, hogy Nagykárolyban vagyunk, ami más szóval azt jelenti, hogy nem kell nekünk semmiféle uj dolog, bármily jó, szükséges és üdvös dolog légyen is az. így vagyunk a jéggyárral is. Minek is az! Rövidlátásunkban mi annak rendkívüli fontosságát ipari és kereskedelmi téren még be néni látva — szabadjon a figyelmet újólag -felhívnom csak drága mieink s jómagunk drága egészségére. Igaz, hogy beteg senki sem kiván lenni. Ne is legyen — szivemből kívánom. Ámde sajnos, voltak, vannak és lesznek, még pedig olyan betegek, akiknél a jég, mint egyedüli életmentő orvosszer segít és használ. Tisztelettel kérdem: ki meri lelkére venni embert életek kialuvását a jéghiány miatt?... Ép a mull napokban fordult elő, (s ép ez eset késztet a szólásra), hogy egyik poigárj társunk súlyosan beteg feleségének városunk I egyik kiváló orvosa sürgősen jég alkalmazását rendelte el, Órák hosszat a fél várost összo- szatadgátták, mig végre nagy könyörgésre kaptak egy marék jó piszkos, tehát bactlusmentes jégnek nevezett fagyott vizet. Avagy miként a múlt nyáron jöttek, úgy — sajnos — most is jöhetnek kórház-vonatok s a hazáért, s edes mindnyájunkért súlyosan megsebesült élethalál közt lebegő es vergődő hős égő fájdalmának enyhítésére jeget kérnek és keresnek. S mit adunk majd? ... S a szemrehányó kérdésre és tekintetre mivel telelünk majd? Orcapirulással, szégyenteljes orcapirulassal. Valóban csodálkozom azon, hogy egy olyan eléggé modora közkúrhaz — mint a mienk — és egy olyan (itt már nem merem szégyenkezéssel sem a modern szót használni!) nagy rendezett tanácsú varos, amely megyei székhely is, bogya \ lehet jég, illetve jeggyár nélkül. Csodálkozom azon, hogy orvosaink s hatóságaink azon nem csodálkoznak. Csodálkozom, hogy egyenesen nem követeli a közönség a jéggyár létesítését. De mi is lehet ennek az oka ? ügy vélem egyszerűen az, hogy mi, kik városi lakosoknak tartjuk jómagunkat, nem városiasán, hanem nagyon is falusiasán, inucsaiasan gondolkozunk. Valóban megérdemelnénk, hogy a fölöttes hatóság egyenesen jránk parancsolja a jeggyár felállítását. Vagy j talán ezt várjuk? Sajnáljuk a költséget, ret- ! tegüuk a pótadó szaporodásától? Akkor is \ csak pénzbe kerül, ha kötelességünkké teszik I a jéggyár létesítését, — mig ha magunk jószántából, bölcs belátásunkból (Jöjjön el a te országod!) létesítjük, megmenekszünk azon szegyentől, hogy mi csak parancsszóra alkotunk jó, szükséges, hasznos és üdvös dolgot. Ismételten bátorkodom úgy az illetékes körök, mint az iiietekes nagyközönség figyelmét felhívni a „Nagykároly és Vidékéiben megpendített eszmére azon óhajtással, hogy a képviselőtestület által is helyesléssel fogadott terv megválósitásá érdekében tétessenek meg már vaíahára, a további lépések, nehogy a meleg forró nyári napok beköszöntésével teljesen befagyjon a jéggyár ügye, városunk nem nagy dicsőségére. HÍREK. (—y—) [ Jön ! 28-án vasárnap Jön ! SIMON JUDIT. ] Előléptetés. Dr. Brugós Gyula ay. áll. honvédezredorvos, a mozgósítás első napjától kezdve a budapesti m. kir. honvéd Ludovika Akadémia orvosfőnöke es tanára, a május havi előléptetések alkalmával törzsorvossá lett elö- légtetve Előléptetés. Dr. Ryll Ferencz, főtörzsorvos, városunk fia, I. oszt. főtö'rzsorvossá neveztetett ki. Kinevezés. Ö felesege Dr. Seicgián László 12. hgye. népf. hadnagyot, a nagykárolyi őrkülönitmény parancsnokát, népfelkelő főhadnaggyá nevezte ki. Esküvő. Daróezy Pál Lajos nagykárolyi m. kir. áll. elemi népiskolai tanító folyó hó 11 én esküdött örök hűséget Szabados Etelka Erzsébet úrnőnek, Fetser Antal győri püspök unokahugának. Kitüntetés. Dr. Breider Kálmán segédorvos, városunk fia, a Signum Laudissal kitt [ kitüntetve; A negyedik hadikölcsön jegyzése városunkban igen szép eredménynyel folyik. A Központi Takarékpénztárnál mar a jegyzési időszak első fejében 300,000 K jegyeztetett, | holott a többi kölcsönöknél egy-gy egész ciklus alatt a maximum 25,000 K volt. A Nagykarolyi Kereskedelmi es Iparbank R.-T. a sajat számlájára 50,000 koronát jegyzett s ezen intézetne! az eddigi jegyzések szintén tetemesen túlhaladják az előző hadikölcsönöknéi elért maximális összeget, amennyiben az eddigi jegyzés 375,000 koronát tesz ki. A róm kath. el. iskola ünnepe. A főtisztelendő Nővérek vezetése alatt álló elemi leányiskola növendékei kis erejüket szinte meghaladó munkát fejtettek ki, 'bogy a | foíyó hó 14-én es 15-en tartott ünnepre oly szépén előkészültek. Ok a legkisebbek is, reszt kérnek abból a munkából, amely most műiden magyar szívnek imádsága, hogy a háború okoz- | ta keserveket enyhítsük, az apátián, anyátlan gyermekekről gondoskodjunk az orosz betörés által elpusztult falvak felépítését filléreinkkel elősegítsük. Ezen szent c d dobogtatta kicsi szivüket, hogy egyesült erővel kellemes estet szerezzenek a hallgatóságnak. A tiszta jövedelem 700 koronát tesz ki. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül, hogy az ünnep sikeres rendezéséért Récsei Ede házfönököt és el. isk. igazgatót, az egyes számok ügyes betanításáért pedig a főtisztelendő Nővéreket illeti az elismerés. Az ünnep szamaiból ki keli emelnünk a diszfelvonulást, Poszet Irén szavaTARCZA. TOegemlékezés Palczer Crnőről. Irta: Dr. Ccirbusz Gésa, egyetemi tanái. Flammarion hívei hisznek a sejtelmekben. A léleknek szerintők vannak távolba ható sej- ditései különösen oly egyéneket illetőleg, kikhez közelebb állunk. Még januárban Írtam & megboldogult Palczer Ernő volt nagykárolyi plébános és házfőnöknek egy szívélyes, hála- datos levelet. Eszembe jutottak az én nagykárolyi napjaim, akkori házfönököm emberies, hazafias, szerény és szinarany becsületes lelke — és ösztönszerüleg megköszöntem mindazt a jót, amit hét (7J éven át Részéről tapasztaltam. Erre a levélre nem felelt. Palczer soha válasz nélkül nem hagyott levelet. Ha későbben, de felelt. Most azonban március 20-ig késett a válasza, mig Vidákovits igazgató ur telegrammja meg nem hozta a várt feleletet. Palczer befejezte küzdelmes életét. Sohasem szerette plébániai alkalmaztatásót, de csodálatos beletörődő és engedelmes lélek volt. Ámbár gyönyörű könyvtára folytonos képzéséről tanúskodott — soha sem árulta el a rend kormányzati emberei előtt, hogy tanítani szeretne. Boldogan gondolt vissza ifjú tanári éveire s mivel akarva — nem akarva, nyakába szakadt a nagykárolyi katholikus hívek lelki gondozása — legalább az elemi oskolákban keresett kárpótlást, hogy hü maradhasson a piarista föfogadalmához: a tanításhoz. Ideges lett, ha nagy ünnepek közeledtek. Nem a sok fárasztó ceremónia miatt, hanem mert a kathedrát, az igazgatói stallumot jobban szerette az egyházi szószéknél. De, ha egyszer szónokolt, azt meghallgathatta akár Károlyi István gróf, kinek kedves papja volt. .Prímást kerestek, — van nekem egy arra való piaristám Nagykárolyban* — mondta nyíltan a parlamentben Vaszary kinevezése előtt — .csak attól félek, szerénységében ezt sem fogadná el.* Palczer kedvéért szívesen jelent meg a kegyesrendiek akkor nem ‘éppen fényei asztalánál, különösen Palczer felköszöntőinek kedvéért, mikről hires volt megyeszerte. Mindig egy szóból, ötletből indult ki s oiy egységes dikeiót kerített belőle, hogy csodaszámba ment. ,Vón einem Guss“ mondaná a német. Egyszerre pördült ki belőle, mégis volt mondásának eleje, dereka és csattanó, lelkesült befejezése. A szatmári püspök szívesen ellátogatott Palczer pohárköszöntőinek meghallgatására. Dikciói közben csillogtatta nagy olvasottságát. Nem volt időszerű, vagy híresebb köny, amit át ne olvasott volna. Ezért mindig volt mondani valója. Nem ismételte magát és mondásait. Szomszédja lévén, tudom, hogy hajnali 2—3 óráig olvasgatott. Részben álmatlansága miatt, részben a csend, részben annak okából, hogy mindig éjjel jutott eszébe valami, a minek utána kell néznie. Azért pipástul éjfélkor hagyt8 ott a szobáját s a kertben sétálgatott. Igen szerette az állatokat. Öröme volt lovaiban, hizó disznaiban, meg a fehérszörü, vőrősszemü Fidi kutyájában. Az hűségesen ágya melleit feküdt s jaj annak, kire Palczer keményen rászólt. Azt a Fidi csípte meg és huzogálta nadrágjánál főgva. Társaságba csak ,rnuszáj*-ból járt. Volt egy-két régi, meghitt barátja, többi között Kovács ügyvéd. Két naponként látogatott, de sohasem ellenezte, ha tanártársai társaságba vagy mulatni jártak. Az volt a vezérelve, hogy ki-ki a maga bőrét viszi a vásárra, tanár és felszentelt pap nem él soha vissza helyzetével. Nem mutált soha és nem imformált senkit. „Öcsém, ha jól érzi magát Károlyban, itt élhet tőlem holta napjáig. Ha jobb helyre kérezkedik, csak szóljon nekem. Jobb helyre kerül, de én nem kérem áthelyezését! Ember volt a szív legnemesebb értelmében. Ha valamelyik rendtársát gyalázták, kisebbítették előtte — ezeket monda: „Lássa tekintetes ur, ez a tanár soha rossz szót nem nem mondott uraságáról, miért bántja távollétében? Mondja el kifogásait neki, vagy behívom, tessék előtte vádját ismételnie.* Nem is volt besúgója soha. Egyáltalán a maga fejével gondolkodott és szivére hallgatott mindig, nemvilág szájára. Még a fiatalos csintalankodáaokra is legfeljebb amennyit mondott: .Ugyan kérem, keed se volt külömb annak idején a Deákné vásznánál.* Rendkormányának sürgetésére pedig azt felelte : „Házfőnök vagyok, müveit tanárok rektora, nem rendőre és in- quisitora.“ Szókimondó természete, szeplőtelen, hazafias gondolkodása közmondásossá let. A koronás arany keresztjét sohasem fitogtatta s egy hétig nem lehetett vele szót váltani, midőa Meszlényi püspök koronás arenykeresztet járt ki számára. .Azt gondolja kedves Czirbusz ur, hogy mellemre "tűzöm? Még zsebemben
