Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-19 / 3. szám
r A R S A D A L M I H E T I L A P. Nagyba r o 1 y v a r o s hivatalos hirdető s e n e k közi ön ye. Kít'ecjjeSeniSí minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évrn ............................8‘— kor. Fé l évre................................4-— _ Ne gyedévre .... . • 2* — „ Egyes szám........................—-20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— n Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptutajdonqs és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Ny; r sora 50 till. Kéziratok nem adatnak: vissza. Mindent egy gondolatért! A most folyó rettenetes világháborúban sajátságos, és tegyük hozzá keresztyén felfogásunk szerint éppen nem rokonszenves szerepet játszanak az apró, sárga japánok. Alattomosan, számitón ott lopózkodnak a háttérben, benn vannak a. háborúban és még sincsenek benn. Valahogy olyan formán rendezték ezt a dolgot, hogy ők csak nyerhetnek az egész üzleten, mert bizony ez a rettenetes világfelfordulás csak nekünk nagy szent dolog, kik hazánkat, jövőnket, családi fészkünket oltalmazzuk, nekik, akik a hasznot és gazdagodást keresik, az egész egyszerű üzlet marad. Hanem van a japán népnek egy nagyon figyelemre méltó jellemvonása, az, hogv saját személyét teljesen alá tudja. rendelni nemzete nagy érdekeinek. Ha hazájáról van szó, akkor minden kérés parancs le.-z előtte, akkor minden nehéz dolog könnyűvé válik, akkor úgy tekint a legsötétebb keresztfára, mintha virágjában álló rózsatő lenne s tövis helyett illatos szirommal szórná tele útját. Minden japán egész életét, munkaerejét, tehetségét, vagyonát hazája felvf rágoztatására szenteli. Nem régen a japán nemzeti védelmi bizottság egy kis füzetben körvonalazta a japánok jövendő törekvését. Elmondja, hogy micsoda uj területeket, szigeteket akarnak elfoglalni, hol akarnak kereskedelmi és ipari piacot teremteni, azután igy folytatja : „ezen célunk érdekében takarékoskodnunk kell erőnkkel, takarékosoknak kell lennünk életmódunkban, mindent azért az egy gondolatért!“ Ez az egy gondolat: az erős, világhatalmi állású Japán. Mindent egy gondolatért! Ezt a szót Írjuk mi is magyar testvéreink leikébe. Ne elmosódó, a pillanat múlásával ef-zálló betűkkel Írjuk bele, hanem a lelkiismeret tüzével égessük bele, hogy megmaradjon mindenkor. Az erős, biztos alapon álló, fejlődő, erkölcsében és jellemében megtisztult Magyarország legyen a mi gondolatunk. Mindegyikünk sokat tehet hazánk megépítésére. De bo kell látnunk, hogy életmódunkat, szokásainkat úgy kell átalakítanunk, hogy mindaz nemzetükk és jövendőnk erősítésére szolgáljon. A japánok világosan látják, tudják, hogy a nemzeti cél érdekében kell takarékoskodniok. Takarékoskodnunk kell életmódunk ban. Töröljük el azt az önzö takarékoskodást mely most akar vagyont gyűjteni. Azt a kapzsiságot, mely a hallatlanul magas árakkal sem tud megelégedni, hanem minden alkalmat megragad és magához vonszol az önzés karjaival, csakhogy még jobban megnövelje vagyonát. Most mind ettől megvetéssel forduljunk el s tanuljuk meg takarékoskodni hazánkért. Magunktól csak azért vonjunk meg valamit, hogy annál többet adhassunk nemzeti céljainkra. De komoly intés foglaltatik azután abban a szóban is, hogy takarékoskodjunk életmódunkban. Minden jel arra mutat, hogy gazdaságilag nehéz időszak előtt állunk. A gabona, liszt, kenyér, hús ruhaszövet, lábbeli, mind nagyobb értéket jelent, mint máskor. Az életfenntartás immár több lett, mint egyszeiü^ pénzkérdés. Nem az a kérdés: birod-e fizetni, hanem van-e? Azért korlátozd szükségeidet. Elégedj meg kevesebbel! Tanulj meg lemondani! Vonj el magadtól sok mindent, hogy több jusson, több maradjon hazánknak, nemzetünknek 1 Erre a komoly, nagy munkára adjon erőt a jó Isten. Ö erősítsen meg, hogy mindent megtegyünk egy gondolatért 1 TÁRCZA Diskurálok a lovammal. . Ne ijedezz, Pejkó ! Állj négy lábra ismét! Hiszen csak egy srapnell Robbant felettünk szét . . . Ahova most léptél, Nem sár, de vértócsa, Vigyázz, rá ne taposs Egy szegény halottra!. . . Osztrojnov, 1915. október 8. . . . Uton-utfélen sok-sok fakereszt, Pejkó lovam figyeled-e ezt ? Amúgy hevenyén összetákolva, Némelyik helyen tiz is egy sorba . . . Jól tudom Pejkó, ez neked talány! ... Halott nyugszik minden kereszt alján; Kiknek holttestét itt a hant nyomja: Mindegyik hős volt, mind jő katona ! Igaz, én is tudom, Ez maga a halál! De hát nem biztos az, Hogy pont minket talál . . , * Megint riadozol, Hisz amit most nézel, E romhalmaz tegnap Még falu volt néppel . . . Csata volt itt tegnap Ádáz kézi-tusa, Az emberek ezre Egymást vágta, szúrta . . . Vadul, gyűlölettel Rontottak egymásra — Sok asszony lett özvegy, Sok gyermek lett árva . . . * * * Tudod-e, Pejkó, — miért fekiisznek itt S temetik igy a hősök ezreit /? Mert háború van ... gyilkoló téboly Száguld szanaszét s nyomában vér folg ... Ház volt itt mindenütt. Mostan füstölgő rom, Gránátok szántottak Végig itt a soron . . . Komor redök barázdája Száll a homlokomra, Pejkó lovam, nem gondolod, Hogy már elég volna! ? * Állj!.. . pihenjünk meg egyik keresztnél. .. Nyugodtan légy ! — a kereszttől ne félj! Láng többé nem gyűl ott lenn a szívben, Csendes már nagyon, aki ott pihen . .. Az a hórihorgas Ház kéménye volt csak! . .. Szegény muszka népek Hol is csavarognak ? * Pionírok jönnek, otthon áeslegények, Nézd csak Pejkó! néed csak pajtát építenek f Téli szállást vernek; jól halad a munka, De mintha a kezem ökölbe szorulna . . . Valami hangot hoz felénk a szél.. . S épp itt, meg ennél a fakeresztnél', Hegyezd füledet 1... én tisztán hallom: Magyarországon zokog egy asszony ... Újból megijedtél . . . Sok a ló szivednek; Körültünk mindenhol Halottak hevernek. Tizenöt hónapja nem voltam már otthon, Tizenöt hónapja haza vágyakozom ... És most készülődnek egy második télre 1 Édes Pejkó lovam ! hát mikor lesz vége 1 f
