Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-03 / 18. szám

NAGYKÁROLY ES VIDÉKE 3 A vármegyei hadi árvaháx javára eddig begyiilt és a helybeli Takarékpénztár Egyesületbe gyümölcsözöleg elhelyezett összeg 6291 K 57 f. A jótékonykodás legújabb nemes változata. Vidákovich Dániel a főgimn. buzgó igazgatója kezdeményezésére Braneczky József j az intézet énekkarát a temetési szertartás összes énnekeire betanította. Először Schmiedt. Ferenczné, majd Palczer Ernő temetésén szerepelt az énekkar. Múlt pénteken Brugós Pétert, s e hó 1-én Grieszháber Albertet kisérte megható énekével utolsó útjára. Az énekkar részvételének jutalomdija 100 K., amely összeget az utolsó fillérig jótékony­célra szánnak, s e célból a főgimn. igazgató­jának kezébe adják. Az énekkar a fenti jutalomdijért bárki temetésére elmegy. A bejelentésére elmegy. A bejelentést legkésőbb a temetés napjának délelőttjén kell Braneczky | Józsefnél eszközölni. Az első kényszeregyezaég törvény­székünknél. Weisz Jakab helybeli bejegyzett rövidáru kereskedő kérelmére a szatmári kir. törvényszék a kényszeregyezségi eljárást meg­indította. Vagyonfelügyelőül Dr. Adler Adóit helybeli ügyvédet, lapunk főszerkesztőjét ren- : delte ki. A bejelentés határideje 1916. évi május hó 24, az egyezségi tárgyalás határ- j napja 1916. május hó 26-a tűzetett ki. Városunk hadiarvái javára rendezett ünnepségek (ápril. 8, 28, 24-én tiszta jövedel­mét: 1091 koronát Braneczky Jószef a város pentárába fizette be, amely összegen az őszi beáltával cipó idő beálltával cipőt es ruhát fog a polgármester ur árváknak vásárolni. Gyászeset. Tompa Béláné szül. Sándor j (Rosner) Ilonka múlt hó 28-án életének 27 ik evében hosszas szenvedés után Nagyváradon elhunyt és múlt hó 30-án ugyanott tétetett örök nyugalomra. Özv. Rosner Mártonná szül.! Weisz Teréz leányát gyászolja az elhunytban.: Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, kik j szeretett kedves Lajos fiunknak f. hó 25-en végbement temetésén részt venni szívesek, voltak, s megjelenésűkkel mélységes fajdal- i munkát enyhíteni igyekeztek, ez utón is szív­ből jövő hálás köszönetét mondunk. Szigeti; Sándor és családja. Elszámolás az ifjúság ünnepéről. Felülfizettek: Falussy Árpád 15 K. Nonn Gyula 10 K., Csaba Adorján, Ladányi Frigyes (Bercsényifalva) László Elemérné 5—5 K., J Moskovits Menyhért 4, Daróczy Pál, Gergely János, Hirschler Samu (Érszakácsi,) Huszthy András, Jachlovich György (Szatmár) Kemény Ferenc (Vállaj) Tempfli Márton (Gsanálos) Var­jas Endre (Szatmár 2—2 K., Grabovszky Jó- József Lutz Böske és Pákey Béla 1—-1 K., összesen 63 K. A jegyekből 823 K 50 tillér jött be; összes bevetel tehát 886 K 50 f. Kiadás: maszkirozás 23 K., szinházhasználat (villany, kortinahuzó, villanykezelö, felügyelő dija) 137 K. 20 f. rendőrségi engedély 16 K, Jegyek 6 K., Zongorahangolás 10 K., muszkák­nak zongoraszállitásért 6 K., honvédeknek f visszaszállításért) 10 K., 300 műsor 12 K., csellóhur 60 f. bőgőgyanta 1 K, plakátkiragasz- tás 1 K., összesen 222 K 80 f. Ezenfelül a főgimn. zeneszertárát jutalomképen 6 partitú­rával gyarapitottam 44 K 70 f. értékben ; igy az összes kiadás 267 K 50 f. Marad 619 K. Minthogy a polgármester ur a befizetett szin- házhasználati dijat 80 K át visszaadja igy tiszta bevétel 699 K., illetve — 1 K-val ki­egészítem — 700 K., amely összeg fele: 350 K, a főgimn.-nak másik fele: 350 K. a polgári leányiskolának helybeli .a hadi-árvák javára szánt adománya. A felülfizetőknek ezúton mondok az árvák nevében is köszöne­tét. Nagykároly, 1916. május 1-én. Braneczky József kegyesrendi tanár. Meghívó. A Nagykárolyi Temetkezési Társulat 1916. évi május hó 14-én d. u. 2 órakor a varosháza tanácstermében tartja 52-ik évi rendes közgyűlését, melyre az alapsza­bályok 11. és 26-ik §-a értelmében a tagok tisztelettel meghivatnak. A nőtagok csakis írásos megbízással felhatalmazott férfitagok utján képviseltethetik magukat. Egyszersmind kérjük tagtársainkat, hogy a gyűlésen teljes számban megjelenni szíveskedjenek, mert meg nem jelenésük esetén a közgyűlés f. évi május 21-én d. u. 2 órakor a már említett helyen — a jelenlevő tagok számára való tekintet nélkül — meg tartatik és érvényesen határoz. | A gyűlés tárgyai: 1. Elnöki megnyitó. 2. Az: 1914. és 1915. évi zárszámadások bemutatása I és a számoltató bizottság jelentése az 1914. i és 1915. évi pénztár forgalmáról s annak jóvá-1 hagyása és a pénztárnok felmentése. 3. A Nagy- í méltóságú m. kir. belügyminisztérium 162260­1915. évi leiratának felolvasása s ezalapon; elkészített, illetve módosított alapszabály fel-; olvasása, tárgyalása s elfogadása esetén jóvá- ■ hagyás végett a belügyminiszter úrhoz felter-! jesztése; el nem fogadás esetében határozat! hozatal a társulat feloszlatása felett. Nagy- j károlyban 1916. évi április hó 16-án tartott j választmányi határozatából. Steib Antal pénz- j tárnok, Kun István elnök. Köszönetnyilvánítás, özv. Bérczy Já- nosné a nagykárolyi „Protestáns Társaskör*-! nek 4 kötet disz munkát (Szabay—Baróti: A magyar nemzet története) adományozott. Fo­gadja ez utón is a kör hálás köszönetét. — i Kürthy Károly elnök. Ünnep a hadiárvák javára. A hely­beli hadi árvák javára junius hó 3-án este j fél 8 órakor a városi színházban a Nőegylet váltózalos műsorral ünnepet rendez. A ren-1 dezök élén dr. Schönpflug Béláné alelnöknö ; áll. Jegyek előjegyezhetők Braneczky Józsefnél, j Helyárak: alsó páholy 10 K, felső páholy 7 ! K, minden egyes földszinti hely 2 K. Helyreigazítás. Lapunk f. évi 16-iki j számában laptársunk a Szatmármegyei Közlöny után mi is megírtuk, hogy Gsics Lajos helybeli járásbirót a debreceni kir. Ítélőtábla elnöke. három havi időtartamra kisegítő bírói minő­ségben a szatmárnémetii kir. törvényszékhez í rendelte be. E hir a jogkereső közönség elő­nyére tévedésnek bizonyult, mert a berendelés j elmaradt s járásbíróságunk dicséretreméltó gyors és alapos eddigi működésében nem lesz j változás. icheigrätzi férfi cipők jótállással valódi bőrből páronként 29 koronáért msr kaphatók Eigner Simonná házában. Ugyanott tinóm vászon és abrosznemüek kaphatók olcsó árban Óriási választék; selyem- és mustin-harisnyákban Magyar katona temetése Cserno- viczban. Több kedves levelet kaptunk inár Csernovitzból magyar katonáktól, amelyekben ismételten megemlékeznek ama őszinte, nagy szeretetröl, amellyel a csernoviczi lakosság övezi a magyar katonákat, tiszteket s magyar tábori lelkészeket. Különösen szeretettel, gyön­géd részvéttel és gondossággal fogadják és ápolják a csak 12 kilométer távolságú frontról subesülten érkező vitéz magyar katonákat. A Csernovitzban meghalt katonák temetésén pedig részt vesz a város lakosságának nagy- j része s bár nem érti a szertartás magyar j nyelvét, áhítattal hallgatja a tábori lelkész1 magyar beszédét s meghatva hullatja a bánat | könyjeit az ő érettök is küzdött, megsebesült j s kiszenvedett magyar katonák felett. Az egyik j csernoviczi német lapból vesszük át az alábbi j megható sorokat. A közleményben említett ret. j tábori lelkész: Pálur István, volt nagykárolyi; ref. s. lelkész csepei pap, ki jelenleg Gserno- j viczban magyar ref. tábori lelkész. Egy zászlós j által vezényelt lovaskülönitmény lassú tempó- j ban üget a gyászkocsi előtt. A koporsón levő két friss, zöld levelekből font Koszorút nemzet) szinü csokor szalagjai díszítik. Két tiszt, egy szakasz katona, két felnyergelt ló, — melynek tulajdonosa most teszi meg utolsó útját — követi a szomorú menetet. Itt az utolsó státió! Két népfelkelő a sir szélén állva fogadja a jövevényt. Hős magyar fiú volt az elhunyt, ki osztagunkat sok dicsőségre vezette. Sajog a szivünk és mely lelki bánatunkat még a vas-idegzetü, erősen edzett katona arca is visszatükrözi, hogy oly korán kellett legvak­merőbb pajtásunkat elveszíteni. Megfeszült izmu sápadt arccal, tört szívvel nézzük mi, bánatos bajtársak, a legbátrabb katonatelemnek az anyaföldbe való lebocsátását. Amit mi érzünk és gondolunk, de aminek kifejezést adni képtelenek vagyunk, azt egy közülünk való ref. tábori lelkész fenségesen tolmácsolja. Láztól remegő hangon kezdi szavaU, melyek újból és újból feltépik sebeinket. A hallgatóság nagy része nem érti ugyan a szomorú szavakat, de érzésben egyek vagyunk mindnyájan. Beszél az elesettről, a hazájáról, a mitsem sejtő gyermekeiről, aggódó hitveséről, Istenről, a háborúról és az elkövetkezendő békéről. Igazi szivbül fakadó, meghatottságtól remegő szavak. Most a gyászoló bajtársakhoz fordul s a neki idegen, német nyelven igy fejezi be beszédjét: „Kedveseim! Ha ismét kivirul a tavasz s piros és tarka szinü virágok között magyar katonának fekete keresztjét fogjátok látni kimagaslani azok közül, kérlek benneteket, ápoljátok ezen virágokat igaz magyar érzéssel.“ E szavakra tomboló viharként tört ki az általános zokogás s a könyáradattól átáztalott rögök tompán hullottak az egyszerű fekete szinü koporsóra. A jelenet elementáris erővel rajzolódott szi­vünkre, ahonnan soha, de soha sem fog eltűnni. A kereskedők zárórája. Városunk összes kereskedő, kivéve a fűszereseket közö­sen elhatározták, hogy üzleteiket az uj időbeosztásnak megfelelően f. évi május 1-től szeptember 30-ig reggel félnyoic órakor nyitják ki es este pont 8 órakor zárják be, s egyben kérik a vevő közönséget, hogy ezen elhatáro­zást tudomásul venni szíveskedjenek. A hatá­rozatot a kereskedők kötelezőleg alá Írták. A győzelem felé. A háború izzó tüzén kívül, melyről a mi diadalmas fegyvereink gondoskodnak, már a belső válság is pusztít elenségeink között. Hogy a hírhedt henger csúfosan kudarcot vallott, a szövetségesek először Oroszországot emlegették mind ritkáb­ban. Asquith a békefeli'tételekböl még egészen ki is nullázta. Azután az olasz bérencszolgá­latot kezdték kicsinyelni s ma jó, ha a kikö­tött Judás-dijbó! iegfölebb minden tizedik ezüstpenzt elhullatják részére. Most már a franciák is könyörögve, majd fogvicsorgatva hiába kiabálnak segítségért: Anglia azzal felel, egyszerűen bevonja az általános vcdkötelezetség vitorláit, Olaszország pedig torkaszakadtából dicsőiti Verdun hősiességét, csakhogy valami­képpen meg ne kelljen hallania a toporzékoló segélykiáltásokat. Ez a vég kezdete. Már most egészen rajtunk múlik, hogy ezen vég továbbra is igy fejlődjék és mihamarabb teljessé is váljék. Azt az erőt, melyet ügyünk igazsága keltett telkeinkben és öntött fegyvereinkbe s melyet a szövetségi hűség ellenállhatatlanná edzett, föl kell fokoznunk az embert lehetőség legmagasabb fokáig s egyedül háborús célunk­nak a szolgálatába kell állanunk minden terü­leten. A fronton, ahol eddig dicstelenül eddig sem mullott el tőlünk egyetlen nap sem. És a front mögött, ahol mindmáig is a pol­gári kötelességteljesités legszebb példáit ra­gyogtatok. Hogy a fronton derék fiánk hogyan fogják föl és miképpen teljesitik kötelességei­ket, h'szen azt megnyugvással látjuk ellensé­geink tehetetlenségéből. Velünk szemben hát­rálnak mindenütt s előre már csak az egy­más ellen való ingerültségben és vádaskodás­ban haladnak. De hogy ez igy maradhasson továbbra is és mindvégig, ezt tisztára uj hadi- kölesönünknek a sorsa fogja eldönteni. Ha a népek hazafiságára és jól felfogott érdekeire apelláló fölhívás ismét az eddig elért lelkes visszhangot kelti és legalább az eddigi hadi- kölcsönök eredményét biztosítja, akkor rendben vagyunk. Csak a hadmiveletek sikeres folytatá­sának a nélkülözhetetlen anyagi feltételei le­gyenek szilárdak; hősi hadseregünk a töb­bit, mint eddig, ezentúl is becsületesen fogja T

Next

/
Thumbnails
Contents