Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-19 / 16. szám
u NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE dolataink között emlékezzünk a „Halál Hegyéről“ is. Ne borzadjunk hát fellépni e hegyre. Most már nem oly kopár, nem oly zordon e hely, vércseppek nyomán virágok nyilottak ott s tavaszi napsugár | szőtt reá aranyos szemfedőt. Ne eméssze1 szivünket, hogy annyi sok fakereszt feke- télik ott. Hiszen ez az igazi jutalma a híven küzdőknek úgy az életben, mint a halálban. Ez volt a töviskoszorus szeretető is ! De a halál után jön az apotheózis és a kiegyenlítődés! Ne szomoritson el, hogy annyi sok jeltelen sirt látunk a „Halál Hegyén“. Számukra emeljünk oltárt sziveinkben. Hiszen azért haltak ők meg, hogy a jövendő ifjúságának ártatlan álmát, a családi élet nyugalmát, nemzetek szabad fejlődését s a földről száműzött szeretet s béke eljövetelét biztosítsák. Jertek, emlékezzünk s emeljünk oltárt sziveinkben, mely „aere perennius“ „ércnél maradandóbb!“ Pálur István csernovici ref. honv. tábori-lelkész. Van szerencsém a n. ó. úri közönség szives figyelmébe ajánlani Somoss u 43. sz. a. fehérnemű varrodát nyitottam. Elvállalok bármily finom dolgokat a legjutányo- sabb árak mellett készítek. Polgármesteri jelentés az Í9I5 évről. 1916. április. 10. (Folyttás II.) V. A rendőrség tevékenységéről szóló jelentést lapunkban má ismertettük és méltattuk, azért arról újból íem szólunk. A jelentés többi részét röviden a következőkben ismertetjük : A katonai szolyáatra bevonultak családtagjainak állami seglyezésére kifizettetett az 1915. év folyamán: >87,485 K 92 f., a mozgósítás kezdetétől 195. végéig pedig 481,419 K 10 f. A segélyezet családok száma 1915. év végén 892 volt. Súlyosan érezUte hatását a háború a város háztartásában is. A háború kezdetétől az 1915. év végéig: 1. a mozgósítás, illetve! háború okozta kiadása 19,793 K; 2. a háború következtében bevétdi csökkenés 93,885 K ; | 3. az alapok és üzermk gazdálkodásában szén- | vedett veszteségek 73093 K. Az összes városi I kár 1915. év végéig .86,771 koronára tehető.! A borital, a hasvgyasztási adó megváltása felmondatván, ij egyezség létesittetett, amely szerint az eddgi 46,000, illetve 39,000 K megváltási összeg, az 1916. évre évi 25,000 koronára mérsékeltetclt. A vásárvám és piacterület vételárának 1915. evben esedékes 50,000 K vételári részlete egyenlőre váltóki lesönböl fedeztetett. A III. hadikdcsönbel a városi törzsvagyon alap részére 100,000 K s a II. és III. hadikölcsönböl a városi gyámpénztári tartalék- alap részére 60,000 K érték jegyeztetett. A városi ingatlanforgalmi pótilletékre vonatkozó szabályrendelet érvénye meghosz- szabbitlatott. Az uj kövezetvám díjszabályzat 3 évi érvénnyel jóváhagyatott. Az uj husvágási szabályrendelet jóvá Akar házaknál vagysajátházamban. Bármily bevásárlást hozzá pontosan megveszek. Vidéki munkát is elvállalok. lelt hagyva. A várost illető 19lő. évi statisztikai jelentés főbb ada tai: Szives pártfogást kérve: Balogh Ilonka fehérnemiivarrónö. A város kötelékébe uj felvétel nem eszközöltetett.. Az adózást illetőleg: az összes adónemeket összegezve közöljük, miket a jelentés részletezve külön-külön tünteti fel. Az összes 9-féle adónemben (állami, orsz. betegápolási, uf, közs. pótadó stb. stb.) 1914. 8 évi hátralék: 452,277 K, 1915. évi előirás: 616,936 K, 1915. évi befizetés: 541,235 K, 1915. év végén hátralék: 527,438 K. F 9-féle adónem nagy összegéből a két fő adónemre a következő összegek esnek : 1. állami adóban : 1914. évi hátralék : 197,690 K, 1915. évi előirás: 277,176 K, 1915. évi befizetés: 249,969 K, 1915. év végén hátralék: 224,897 K ; 2. Községi pótadóban : 1914. évi hátralék: 171,874 K, 1915. évi előirás: 263,091 K, 1915. évi befizetés: 228,530 K, 1915. év végén hátralék: 206,435 K. A városi adóhivatal az 1915. év folyamán 1500 esetben foganatosított foglalást, árverést 473 esetben tűzött ki, de csak 29 esetben hajtotta tényleg végre. (Folyt- köv.) Golgota. Mikor az Igazság öt sebből vérzett, A Istenember a pusztaságba nézett S a szivében nem élt — csak irgalom. Szenvedő arcza nem gerjedt haragra, \ S ugg nézett le a gyülevész hadakra, Mintha szánná őket aljas vétkükért. Öt véres sebbel győzött az „Eszme11 És tövises fejét Glória övezte, Mikor a sziklák alul sírjából kiszállott. Most miliő sebből vérzik az Igazság, I Hótiszta palástját a sárba tapossák, S szitkot, követ dobnak vérző fejére. Vonaglő testébe ezer lándzsát döfnek, ! Ártatlan szenvedő orcájába köpnek j S a vadtömeg már bitófát ácsol. De él, de él, csak vérzik az Igazság! Hullám sírját bármily mélyre ássák, Mi jajtalanul, vádtalanul várunk — S a Golgatáig mindennap eljárunk, Mert tudjuk: az Igazságnak nyerni, /győzni kell! Miskolczon, 1916. április hó. Fehér Ákos. hogy másnapra, szombaton reggelre, mi vár az idelátszó szép fehér toronyra. Akkor pénteken este, áhitalos imák búgtak az országúton sorban álló szekerek között ponyváik mögött s olyikban gyartya is lobogott, halavány, bizonytalan fénnyel, ott a kocsiban, mely már hetek óta volt a lakása ezeknek a hazátlanoknak. A táborra lassanként ráesteledett. Feketébe borult minden. Tüzek se égtek, fények se ragyogtak. Odafenn az égen nehéz felhők úsztak, azok is rejtegették a toronyból, a halálra Ítélt toronyból figyelő oroszok elől az alvó katonákat. A generális ott aludt automobiljában az utközepén. Az automobil körül őrök járkáltak, hogy a nagy urat ne zavarhassa senki. Az egyik őr egyszerre harsányat kiáltott : '— Állj, ki vagy ? 1 És már emelte a puskáját a közeledő alakra. Az megállt. Asszony volt. Az őr odament hozzá: — Mit akarsz ? — kérdezte. — A generálissal akarok beszélni — hangzott a válasz. Azzal most nem lehet. Alszik Majd reggel. — Reggel késő lesz. Most kell vele beszélnem. Háborúban megesik az ilyesmi. • Gyakran jöttek már rongyos emberek, akik fontos híreket hoztak* az őr hát nem merte megkockáztatni, hogy a szárnysegédet ne értesítse. Tiz perc múlva az asszony ott állt a vezér előtt. — Generális ur — mondta — holnap összelövik a dórái templomot? — Igen, — mondta a generális, de mi közöd neked ahhoz ? — Rebenwurzl Sára a nevem, a dórái fűszeres felesége vagyok. Mikor szaladnunk kellett, a kis fiamat nem vihettem magammal. Azt tudtam, hogy a falut felégetik az oroszok, de tudtam azt is, hogy nagyon vallásosak és a görög templomot nem fogják bántani. Az öreg sekrestyén ott maradt, hogy a templomot őrizze s én nála hagytam a fiamat Generális ur, a temblomban, amit holnap össze fognak lőni, ott van a kis fiam is. — Hm, az nagy b>j! — Generális ur — folytatta az asszony - tessék megengedni, hogy én elmenjek a fiamért. — A táborból az ellenséges állások felé j nem mehet ki senki. Ha én kiengedlek, az oroszok úgyis lelőnek. De meghonnam tudjam j hogy nem vagy-e kém ? — Ott hátul a kocsikon van az apám, az anyám, meg a férjem. Ha én nem jövök vissza, ha én elárulok valakit, lőjjék agyoni azokat. Az asszony könyörgött. A generális maga is apa volt, ellágyult. Még egyszer figyelmeztette az asszonyt. — Tudod, hogy az életteddel játszol ? — Tudom, — mondta az asszony. A szárnysegéd kikisérte az előőrsök vonaláig. Az asszony elindult a koromfekete I éjszakába. Szombaton reggel a dórái toronynak szólt az első lövés. A szép fehér torony eltűnt, mintha leberetválták volna. A következő éjszakán fényesen ragyogott a holdvilág. Csend volt. Egyszerre csak lövés pukkant az orosz állások felől. Egy. azután . megint egy, azután egy harmadik. A holdfényes mezőn egy alak futott keresztül, a mi soraink felé. Az előőrsök elfogták. Rebenwurzl Sára volt. Karjaiban hozta a fiát. * Itt fekszik a lábaimnál Dóra. Csupa rom. A templom téglái úgy hevernek egymáson, ahogy akkor összedőltek. Ugyan hová lett Rebenwurzl Sára, meg a fia ? Ugyan hová ? Lapunk kedves előfizetőinek ésmunka- társainak Istentől áldott, békeséges, boldog húsvéti ünnepeket kívánunk! X • 14
