Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-12 / 2. szám

NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ

I

1

I

Betűkor Orbán

könyvkötészete

1ST a.g'37-ls;é.rol3r, Kenyérgyár-utca.

Elvállal könyvkötői munkálatok teljesítését a legjobb és legszebb kivitelben, jutányos árak mellett.

Színház.

Kedden, f. hó 4-én mutatkozott be a drámai személyzet Gábor Andor Palika c. 3 íelvonásos színmüvében.

A darab u leha, könnyelmű, ledér élet színeiben vibrál s reszegítő bor mámora, ébredő vágy szédítő gerjedelme, érzékiség parazsának melegsége áradoz belőle. Levegője fojtó, fizetett csók csattanásától nehéz. Ártatlan érettségizett diák embernek, — ha ugyan lehet ártatlan1 jelzővel díszíteni egy nagy reményekre jogosító ifjút, ki első szerelmi vallomását már raffinált számítással, az érzékiség mind melegebb s perzselöbb szavaival csinosítja — szo- moruságos valóra ébredése, szép álmainak szerte szállása, ideáljainak inegcsufoltatása. Aki megundorodva a körülötte csapdosó szennyes áradattól, a halálban keres megbékélést. Az előadás különben igen jó voll. Bizonysága annak, hogy a szereplők a legnagyobb részt határozott drámai képességgel rendelkező erők. Szerepeiket általában helyesen fogták fel s biztos alakítással érékeltették.

A címszerepet Jávor Antal játszotta melegséggel, közvetlenséggel s nemes egyzserü- séggel. Neményi László az apa szerepeben kivaló s elsőrangú művészi alakítást mutatott- be. Sándor Julia (Lanci) rokonszenves egyéniség, szépséges alak. Beszéde tiszta csengésű, kitörése nemes hevületü. Kiváló drámai erő. Szívesen, találóan festette az álszinésznő alakját. Még sok szépet várunk tőle. A suhogó selyem ruhát s plörőzös kalapot kedvelő anya szerepében Árkossyné Szabó Irma arafott osztatlan sikert. Filó Jolán (Riza) nem tudván felmelegedni, hűvös, színtelen volt. Hiányzott játékából a drámai vonás. Beszélhetne hangosabban! ... A rendezés kifogástalan, ügyes kézre valló volt.

Szerdán Lengyelvér, csütörtökön Korzó szépe, pénteken Kis király ment kedves, jó előadásban. Kürthy Böske, Szabó Mili, N. Szelényi Ilonka, A. Szabó Irma, Takáss, Árkossy, Kürti, Könyves, Endrődi osztozván a sikerben.

A közönség is mintha kezdené megszokni s megszeretni a színházba járást, tömegesebben látogatta az egyes estélyeket. De még melegebb érdeklődést is megérdemelnek ami kedves színészeink s a vezető, ügyes kezű s szemű

direktor, ki a legfrissebb, aktuális darabokat hozza színre, hogy bennünket szórakoztasson. Csak a játszók közül egyesek hagyják még otthon a kedvtelenséget s unottságot! Szombaton Brody Sándor 3 felvonásos regényes színjáték» a magyar színház nagysikerű újdonsága : Lyon Lea került bemutatóra.

A darab egy érdekes szerelmi kaland körül forog, mely Lyon Lea, a galíciai csodarabbi ártatlan szép leánya s az orosz csapat élén a kis városba bevonult vezer. Konstantin herceg között szövődik s bonyolul vonagló, véres tragikummá.

Lyon a bölcs apa, a messze földre hires csodarabbi azt tanácsolja feleimet lihegő hittestvéreinek, hogy a minden nemesebb emberi érzésből kivetkezett közelgőmoszkovitáknak adják oda kincsüket, ereklyéiket, csak feleségeiket s leányaikat védjék minden áron. A szegény zsidók meghallgatták a jó tanácsot és aineny- nyire lehel, követték is. De csakhamar magának a csodarabbinak kell védenie a lágy szellőtől is őrzött leányát, Leát. Mert a 20 éves ifjú hercegből kitör a szenvedély mámora. Elbűvöli az a 16 tavaszt látott tüzszemü zsidó leány. Szomjuhuzza csóktalan ajka mézét. Prédául kívánja szűzi, patyolat hófehér testét.

Ez a szerelem egyik részről tavaszi virág faltadása,' melyet először ért arányló napsugár szinesilő csókja, másik részről fergeteges vihar, melyet a kéj sóvárgó mámora kergeive üz.

S a herceg — elfojtott vágya kielégítésére — kívánja s parancsolja, hogy hajnalra övé legyen a leány, mert ■“elleneseiben rettenetes bosszút áll a városon s annak jámbor, felénk lakosságán. Lyon a törvény betűjéhez szigorúan alkalmazkodó zsidó, a gondolatától is irtózik, hogy leánya — kin férfi szeme még nem pihent — áldozata legyen egy idegen felekezetű s fajú katona brutális szerelmi szenvedélyének. De mint jó pásztor, keserűséggel tölti el nyájának közeledő, veszteségteljes sorsa is. Agg-ódik, töpreng. Az Írás gyönyörűséges titkait rejlő soraiban keres enyhülést. S e közben megjelenik nála egy vak, összes aggastyánnal az élen a hitközség nepe, könyörögve, hogy áldozza fel leányát érdekükben, egyet a sokakért. Vad isszonyaltal utasítja vissza Lyon a rimánkodó kérést, mikor leánya tisztességéért dobogó szivét hét élű tőrként járja át feltett szerelmének az élet

szépségeiért jajongó szava, hogy a veszteség elő nézőkért kepes a legnagyobb áldozat meghozatalára.

Ez már a szerelem szava. A szerelmes szív kivirágzása. Az örömet nyújtó élet vérkorbácsoló patakjának kibugyanása, szenvedélyének forró lüktetése.

S a bűvölet mámora halált bogoz a már egymást szeretőknek. Az ifjú herceg elpusztítja magát, nem tudván átélni a csúfos elfogatási, mely a felmentő sereg jöttére ra várakozik. Leát apja szúrja le, nem nézhetvén, hogy testilelki liszlaságban névéit leánya, becsteienne lett. S azután, jajgat a fajdalma, mint halalt rivaigő harci kürt! Nyög a siralma, mint temető felett sikongó őszi szél! Temetve egy ragyogó álmot, temetve egy szépséges halottat! 1 A Lyon Lea egy, a moszkovita kancsukának zühogá- sától vérző, anyagilag kizsákmányolt, erkölcsileg sok megaláztatást szenvedő népnek a tragikuma. Kifejezője annak a nagy érzésnek, mely rang, faj s ósztályuralmi korlátot lenyűgözve, a szivek összedobbásában ünnepli diadalát. Ez ünnephez a bánat virágiból fon köszörűt a halál csont- kemény keze. S állít tört emlékoszlopot a csalódás kegyelete. Az előadást, — melyre a szerepkioszlást illetőleg figyelmesebb körültekintést váriunk és várhatunk — telt ház nézte végig, gyönyörködve, Neményi (Lyon) csoda rabbijának hatalmas színekkel gazdag a laki Iában. Neményi elsőrangú erő. Alkalmazkodni tudó alakoskodásához, mikor a herceggel beszél; hitsorsosai hibái s bűnei feltárásához, mikor alkuvást nem ismerő igazsággal vágja szemükbe felbu "jánzott vétkeiket; döbbenetes kitöréséhez mikor velük szemben leányát védi; féltő szive kettéroppanásához, mikor látja, hogy gyermeke számára elveszett, hördülő sirámban jajongó fájdalmához, mely őrjítő, marcongoló vád, mikor megölt leánya felett az oltár zsámolyán sikong: megtalálta, s meg- szóllaltatta a hangok s érzelmek azon skáláját, mely sziveket nyűgöz le, lelkeket ejt rabul. Jellemző, finom művészi volt. N. Szelenyi Ilonka (Lea) minden igyekezete dacára sem tudta feledtetni, hogy más szerepkör megját- szására hivatott. Könyves Jenő (Konstantin) fiatal hercege arisztokratikus, lendületes, ben- sőségteljes, értékes alakítás volt. Kár, hogy egyes jelenésekor — általunk érthetetlen okból — mosolygott. Kiváló munkát végzett: A Szabó

Ötezer ember volt és a vasútállomásokon csak 2500 emberre főztek.

Hosszú utazás után Szamarkan-Taskenden keresztül megérkeztek Merw-be és az ottani nagy fogolytáborban helyezték el. Itt még jobban kínozta a gondolat, hogy az oroszok azóta talán már fel is égették Magyarországnak jó részét. Szökési gondolatok foglalkoztatták, de keresztülvitelére alkalmas módot nem talált.

Altiszteknek meg volt engedve, hogy kisebb bevásárlásaikat a szomszédos üzletekben őrizet nélkül végezhették. Elhatározta, hogy megszerzi Ázsia térképét. Elment tehát egy közeli papirkereskedésbe, amelynek gazdája — nagy meglepetésére — németül szólli- totta meg.

A ciryll betűs térképen nem tudott eligazodni. A kereskedő előzékenyen s mit sem sejtve, megmutatta neki a térképen Merwet s ekkor megjegyezte magának, hogy délnyugati irányban hamarosan elérheti Perzsia legközelebbi határát. Végleg elhatározta ma-át a szökésre s azonnal hozzáfogott, az előkészítéséhez.

Két bajtársa : Garzó József tizedes és Joó István őrvezétő észrevették lázas készülődését s társul ajánlkoztak, ő természetesen .szívesen vállalta az utitársakat, bár szökése

így még teltünőbb lehetett.

Kevés pénzükön kecskebőr tömlőt vásá- í roltak s megtöltték ecetes vizzel. Kora délután kikémlelte a várost, hogy mely részen juthatna ki legkönnyebben. A sötétség beálltával elszállásolásuk helyéről könnyű szerrel kiiopództak. Az utcán csendesség volt. Alig haladtak azonban néhány lépést, az egyik utca sarkánál elhelyezett ülőpadról egy rendőr emelkedett fel s erősen megnézte őket. Úgy látszik nem találta gyanúsaknak, mert nyugodtan visszaült. Jó ideig háborítatlanul folytatták útjukat. Már már a város végéhez jutottak, midőn hirtelen j két orosz katonából álló járőr bukkant fel előttük. Észre vették a menekülőket. „Auszt- rowszki sztoj!“ (osztrák állj) hangzott. A három magyar visszafordult és egy közeli kertben húzódott meg. Az oroszok a sötétben szem elől elvesztették őket és az utcán egyenes irányban futva elhaladtak a kert mellett. Kovács Gáspárék gyors futással kiiramodtak a j városból. Útirányuk biztos volt, mert csak a ! városból kiinduló utat kellett szem előtt tarta- niok. Rövid gyaloglás után tüzfény'csillant fel előttük. Hidőrség volt. Letértek az útról s j vagy 500 lépéssel lejebb átgázoltak az öt-hat | méter széles csatornán. Innen aztán csakhamar elérték a határfolyót. Óvatosan kerestek helyet, ahol észrétvétlenül átkelhetnek. A folyó ;

; igen mély volt. Joó István nem tudott úszni, Garzó is csak gyengén. Levetkőztek teljesen s Kovács Gáspár egy szál iábravalőban nagy üggyei-bajjal átszállította társait a folyón. Katonai egyenruhájukat még a túlsó parton a vízbe dobtak, hogy üldözőiket ne vezesse nyomra. A kecske tömlőknek igen jó hasznát vették, mert felfújva testök alá kötötték, ami igen megkönnyítette az úszást. Másképen talán nem is sikerült volna az átkelés. Ott állottak tehát egyetlenegy szál Iábravalőban' egy előttük teljesen ismeretlen ország határán egyetlen pénzdarab és igazoló okmány nélkül. Csak annyit tudtak, hogy ők haza szeretnének jutni s egy tetszőleges irányt választva, nekiindultak.

Szeraksz nevű határszéli kis varoshoz érkeztek, hol a kirgizás elé vezették. A kirgizás (polgármester) szívesen látta s felruházta őket. Adott mindegyikőjüknek 10—10 kvant s útba indította Teheráu-felé (egy kvant = 40 fillér). Junius 18-án meg is érkeztek Teheránba. Itt már magyar-osztrák nagykövetségre találtak, ahol természetesen örömmel fogadták őket. Kovács Gáspár itt megkapta a vitézségi érme után járó hópénzt is. Heller ezredes, követsegi attasé megmagyarázta nekik, hogy a mai viszonyok köpött nem igen sikerül haza jutniok, jobb ha ott maradnak. Kovács