Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-22 / 12. szám

±­NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE mint a tél, csakhogy az ö élete telének napsugarasak voltak napjai, mint a dél­szigetek tündérvilágának telei, ahová enyhülni mennek az emberek. Enyhülni mentünk mi is hozzá a nehéz órákban, bajos dolgainkban, üdülni nehéz, fárad­ságos munka után. „Hogy boldog legyen a halál, meg kell tanulni élni, hogy éle­tünk lehessen boldog, meg kell tanul­nunk mi a halál" (Baróti Szabó Dávid.) Ezt halottunk mesterien cselekedte, ezért van megnyugvás háborgó lelkűnkben ma, mikor az utolsó Istenhozzádot akar­juk elmondani. Halottunk kedvenc köl­tője (Petőfi) mondja, hogy az élet rövid béke s hosszú harc, hogy a halál rövid harc s hosszú béke! Ezt az isteni békét, ezt a fölségesen szép és hosszú békét kívánjuk mi önnek halottunk, kedves jó asszisztens nr, ami­kor a nagy útra induláskor búcsúzunk Öntől. Legyen részese az Ur Jézustól készített mennyei boldogságnak!- Isten Önnel! Palczer Ernő életrajza. Született Kolozsvárott 1842. augusztus 24-én jómódú szülőktől. *. 1862-ben augusztus 26-án az érettségi után a kegyestanilórendbe lépett. Társainak szenióra és kiváló tehetségénél fogva vezetője volt. A próbaév leteltével 1863-ban a rend­kormány városunkba helyezte. Az első osztály­ban az összes tantárgyakat tanította. December 8-án először szónokolt templomunkban. Hall­gatóságának szivét nemcsak megnyerte már első felléptével, de szónoki készsége a vidéken is ismeretessé lelt s nemsokára Szaniszlóra hívták meg ünnepi szónoknak. 1864-ben a rendkormány Szegedre helyezte at, majd Kecskemétre, ahol vallástant, németet és számtant tanított és theologiai vizsgáira készült. Emellett rendezte a társházi könyvtárt, a vakációt Kolozsvárott töltötte szüleinél. Vasár­naponként pedig az ottani piaristák templomá­ban szónokolt. Befejezve theologiai tanulmá­nyait, letette a vizsgálatokat és 1866. augusztus 17-én Peitler Antal püspök a piaristák lem- plomában fölszentelte. Szeptember 8-án mon­dotta első szt. miséjét Várady Móric házfönök manuduktorsága melleti. A következő évben Kisszebenbe helyezték. A német és tót anyanyelvű ifjúsággal a magyar nyelv és hazánk története tanításában oly gyönyörű eredményt ért el, hogy Bartoss Józsid főigaz­gató jegyzőkönyvbe vétette meleg elismerését. Onképző kört is létesített az ifjak nemesítésére, a Kálvárián pedig többször magyar egyházi beszédet mondott. Annyira buzgó tanár volt, hogy két hónapi betegeskedése alatt deákjai szobájába jártak óráira. 1869-ben újból váro­sunkba került, hogy 34 esztendőn át fényes szellemi tehetségét városunk hitéleti, kulturális és gazdasági életében kamatoztassa. Tanított a gimnáziumban és segédlelkész volt. A házfőnök ekkor Groszmann Alajos volt, igazgató Bernhard Márton és segédlelkésztársa Kocsis József. 9 éven át töltötte be ezen hivatását teljes oda­adással, hívei osztatlan szeretetét és feljebbvalói teljes elismerését nyerve el. Az 1870-ik évben változás állott • be házunk vezetőségében, amennyiben házfőnök Ziskay Pál lett, igazgató dr. Magyarász Incze. Segédlelkészek voltak: Palczer Ernő, Városy Béla és Halmi László. 1876-ban a megboldo­gultat a társház a nagykáptalanhoz képviselő­jévé választotta. 1877. május 8-án' meghalt Ziskay Pál s a rendkormány Palczert bízta meg a plébániai teendők végzésével. A követ­kező évben kinevezett főnöke házunknak. Plébánoshelyettessé történt kinevezését a megyei püspök is jóváhagyta s igy egyben az önkor­mányzati jogot éppen ezen évben megnyert hitközség egyháztanáesának és iskolaszékének elnöke lett. E mellett az elemi leányiskolában hitelemző; és hitoktató és a két elemi iskola igazgatója. Példás buzgósággal látta el sokfelé ágazó kötelességét. A plébániai teendők elvég­zésében Halmi László és Tímár Péter, majd MészárosAlajos és ennek halála után Rozmanits jTimól segédkeztek neki. 1883-ban a rendkor­mány a gimnázium igezgatójáva is kinevezte, ide nagy elfoglaltsága miatt ez állást nem fogadta el s Malonyai István került igazgatónak gimnáziumunkhoz. Ez évben beválasztották a vármegyei tanügyi bizottságba és a város képviselőtestületébe. Ezen időben a megyei püspök többször meglátogatta munkája körében. Egy ízben igy nyilatkozott róla nagy környe­zete előtt, mikor iskolalátogatást végzett nála: .Vajha ide küldhetnóm theologusaimat, hogy megtanulják miként kell katekizálni és az apróságot kérdezgetni:“ Megelégedése jeléül még e látogatás tartama alatt szentszéki ülnökké nevezte ki, amiről az okmányt maga adta át. 1892-ben a tanügy körüli buzgólko- dását Ö felsege a király a koronás érdem- kereszttel jutalmazta, melyet a püspök maga tűzött a mellére az apácazárda es iskola fölavatása és megáldása alkalmából nagy ünnepség között. 1893-ban a rendkormány a rendi hittanárokat képesítő kolozsvári vizsgáló bizottság póttagjává nevezte ki. 1894-ben a rendi nagygyűlés kormánytanácsossá válasz­totta és a fent jelzett vizsgáló bizottság rendes tagjává nevezte ki. 1895 ben a polgári leány­iskola felügyelő-bizottsági, a Szatmár-Németi Tanárkor tiszteletbeli és Szatmárvármegye törvényhatóságának rendes tagja lett. 1898-ban az ez évben megalakult Kölcsey-Egyesület alelnökévé, a gazdasági ismétlőiskola felügyelő- bizottságának elnökévé válás .tották. 1900-ban rendi kormánysegéddé és a Szatmármegyei Könyvtár- és Muzeuine.-ylet alelnökévé válasz­tották. 1901-ben a városi egészségügyi bizott­ság elnöke lett. Az 1904-ik esztendőben az : addig megingalhatlannak látszó vasegészségét és csüggedhetlen lelkierejét megtámadta a ; betegség. Álmatlanság, kimerültség és idegesség I gyötörte, csökkentette munkakedvét és meg- zavarta nyugalmát. Erről az időről igy ir a 'megboldogult: „Az orvosok némi pihenést és nyugalmat ajánlottak s az az elhatározás érle- I lödött meg bennem, hogy 40 évig tartott lankadatlan, folytonos, kimerítő munkálkodás után 25 évi házfőnökségemről és plébános- ságomról lemondok." A julius havában tartott kiskáptalan meglepődve fogadta lemondását, de indokai előtt meghajolt. Nagy sajnálatát és elismerését kifejezve, állásától felmentette. Utódja Timár Péter lett, aki 25 évi volt mellette plébánossegéd. Az uj házfőnök plébánossegédei Boros Antal és Lőrinc Gábor lették. Mivel a megboldogult idegessége nem szűnt, lemondott mindazon külső állásról, | amelyek kényesebb kötelességekkel jártak. E lemondás fölött maga a megyés püspök, | a püspöki iroda, a kerületi papság, a város, az ! iskolaszék, az egyháztanács és az egyes testü­letek kifejezték sajnálkozásukat. 1905 óta a társház semmiféle ügyében sem vett részt. 1907 junius havában súlyos gyomor és vese­baja ágyba döntötte, úgyhogy a rendi nagy­gyűlésen sem jelenhetett meg és egyszermind teljes felmentését kérte. A nagygyűlés kéré­sére összes rendi teendőitől felmentette és tiszteletbeli kormánysegéddé választotta. Az 1907-ik évben betegsége hónapokon át nem ja­vult, ezért a Kölcsey egyesület alelnökségéről j is lemondott. Az Egyesület ekkor tiszteletbeli elnökévé választotta meg. Utoljára hivatalosan ; 1911. junius havában főgimnáziumunkban mint püspöki biztos elnökölt a hittanvizsgákon. Betegségéből fölépülve állandó érdeklődéssel kisérte és atyai tanáccsal ellátta fiatal rend- j társait és azok munkáját, megvitatta velük a napi eseményeket, könyvtárában, amely 3200 1 kötetnél többet számlál, olvasott és a kertben sétált. F. évi január hó 13-án erős t'uldoklási roham támadta meg, de a gyors orvosi segély megmentette életét. Egy pár napi gyengélke­dés után eléggé magához jött. F. hó 19-én reggel elmondta szt. miséjét, s a nap többi részét is szokása szerint töltötte el. Éjjel 11 órakor megint előfogta a fuldoklási roham. Az orvosért maga küldött, de mire az orvos nagy- sietve megjött, körülálló rendtársai között az általános absolutió után nemes lelkét szenve­dés nélkül visszaadta Teremtőjének, korának 74-ik, szerzetesi életének 54-ik évében. 44 évig szolgálta teljes munkaerőben, összes ké­pességei fölhasználásával csüggedhetlenül és r S | fönnakadás nélkül arendet, amelybe mint éret- ségit tett ifjú lépett be. Rendünkben viselhető, í megtisztelő rangfokozatok mindenikét bírta a rendi nagy- és kis-gyülések atyáinak többnyire egyhangú szavazatával és a rendkormány bizalmából. Épitkesések. Palczer Ernő plebánoskodása alatt a következő, városunk jövőjére, szellemi életére, műveltségére kiható építkezéseket eszközölt: A fiúiskola 1887-ben kegyetlen tűzvésznek esett áldozatul annyira, hogy a könyvtár, levéltár és mindan gyűjtemény, teljes felszerelés teljesen | elpusztult; a tűz oly hirtelen jött és oly nagy­mérvű volt, hogy még a tantermek deszka­burkolata is elégett. A tanítás a rozoga gim­náziumban folyt felváltva, mikor a gimnáziumi tanulóknak nem volt előadásuk. Ekkor a kegy- uraság gyakorlásával megbízott gróf Károlyi Tibortól felhatalmazott nemeslelkü s az iskolai ügyekben buzgó s akkor épen az iskolaszék­nek érdemes világi elnökével, Eősz Ferénccel, mint az uradalom részéről kiküldött jószág­kormányzóval szerencsés megállapodásra jutott az uj fiuskola terve, felépítése ügyében. Mint­hogy a telek kicsi volt, egy szomszéd épületes | telket vásároltak. A tervet maguk készítették el s az építés házilag történt egy építőmester felügyelete alatt költségkimélés céljából. Az épületet az előrehaladott tanügyi kívánságok­nak teljesen megfelelőnek építették fel. Könyv­tárt szereztek be, kellő felszerelést és térké­peket. A költséget, 80,000 koronát a jószág­kormányzó és a megboldogult közbenjárása folytán az uradalom fedezte. A megyéspüspök áldotta meg az iskolát, amely a vallásos ismeretek s a magyarság sikeres terjesztésének termőföldjéül átadatott. A sikerült munka örömére a derék iskolaszéki elnök 60 terítékes ebédet adott, amelyen a püspök és nagy kísé­rete, a város előkelősége, gróf Károlyi István és fia György vettek részt. A leányiskola ezidöben 3 rozoga, szűk teremből állott egy- egy szobás két tanítónői lakással, két koros és egy ideiglenesen alkalmazott tanítónővel. A helyiség szűk volt, a tanítónő kevés. Elha­tározták, hogy a fiúiskolával egyenlő szintre I emelik a leányiskolát. Merész volt e vállal- j kozás, mert a leányiskolának kötelezett kegyura | és fenntartója nem volt. Gróf Károlyi Györgyné j sz. Zichy Karolina grófnő csak nemes szive önkéntes jóakaratából ideiglenesen szervezte és tartotta fenn a leányiskolát. A hilközség ! teljesen szeg ny volt. A kegyúri grófi család j hajlandó volt egy uj szerződés megkötésére, j amelybon úgy a liu- mint a leányiskola jövője biztosítva legyen. Az uj szerződés szerint, amelyet hosszú tárgyalások előztek meg a hilközség birtokába jött át a tanítók válasz­tásának joga, a felépült fiúiskola telke és a leányiskola telke a rajta levő épületekkel. Ami szolgálmányt eddig a kegyur a két iskola | fennállása érdekében teljesített, most megvál­totta megfelelő tőkeösszegben. A tőkét a szat­mári káptalanhoz utalták át, amelynek kamatát a két elemi iskola szervezésére és fenntartá­sára felhasználhatták. A két iskola jellege róm. kath. s ha ez a jelleg megszűnnék, a kegyur utódai az átadott ingatlanokat és épületeket visszakövetelhetik. A szerződést úgy a világi, mint az egyházi hatóság jóváhagyta. A hit­községnek ekkor néhány ezer korona pénze az I iskola telke és épületei voltak meg. Ez volt a kiindulási pont egy megfelelő leányiskola épí­tésére és felszerelésére. A terv, hogy Szatmár- ról apácákat kérjenek a tanításra, úgy a I megyés püspök, mint a hithözség helyeslésével találkozott. Először is megfelelő telek után néztek. A grófi család ez időben a város | belterületén több épületet és telket bocsátott j áruba. Gróf Károlyi Tiborral sikerült is mél­tányos megegyezésre jutni. Egyszersmind a régi telket eladták. A tervek elkészítése után, amelyeket az összes felsőbbségek jóváhagytak és helyesléssel fogadtak a megyés püspökkel 1 együtt, az iskolaház felépítését vállalatba ! adták. A püspök nagyobb segélyt helyezett kilá­tásba és egy apácának évi járulékát is min­denkorra elvállalta. 14.0000 koronára volt szükség az építkezéshez s ezenkívül a beálli

Next

/
Thumbnails
Contents