Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-08 / 10. szám

2 NAGYKÁROLY ES VJDEKK méltó büszkeségére és dicsőségére meg­valósulhasson. S csak egy pillanatra is mernénk-e kételkedni a siker bizonyos­ságában ?! . . . S kikre számit az Országos- Bizottság, hogy a hiányzó összeget hamarosan ren­delkezésre bocsájtja? A főváros előkelő közönségének, továbbá a törvényhatósá­goknak és vámosoknak s ezek lakosságá­nak hozzájárulására s a nagy bankok adományaira. A második kategóriába tartozunk mi. A mi városunknak, Nagy­károly városának sem szabad kimaradnia a hozzájárulásból, az ujabbi áldozatkészség méltó dokumentálásából. Az Országos- Bizottság kijelentette, hogy 600 korona adomány alapján megörökítik az adako­zók nevét s márvány-tábla hirdeti majd, kiknek nagylelkűségéből épültek az uj kárpáti épületek. Siessünk hát mi is az érettünk any-. nyit szenvedett és még most is saját hajlékától s mindenétől megfosztott szen­vedő kárpáti nép segítségére/ Ne feled­jük, hogy az említett magyaroszági várme­gyék minden magyar városért szenvedtek s egész Magyarországot védték. Legyünk rajta s járuljunk hozzá szives adomá­nyainkkal, hogy ama községek mielőbb felépüljenek, s hálás szemek pillanatásai áldja meg a Kárpátok vérrel öntözött, szent földjét!“ S ott a Kárpátok szent bérce alján felépült iskola vagy óvoda falába helyezett márványtábla hirdesse majd a nemzedékeknek Nagykároly r. t. városa lakosságának mély­séges hazaszeretetét és nemes áldozatkészségét! * A mondottak alapján tisztelettel fel­kérjük városunk nagyközönségét, hogy a fenti magasztos célra nagybecsű adomá­nyaikat a Nagykároly városában megjelenő lapok szerkesztőségeihez juttatni méltóztas- sanak. („Északkeleti Újság“, „Közérdek“, „Nagykároly és Vidéke“, „Szatmármegyei Közlöny“). A lapok szerkesztői a hozzá- jok érkezett adományokat Nagykároly városa pénztárának adják át, s az összes begyült összeg, mint Nagykároly r. t. városának adománya lesz beszolgáltatva j az Országos-Bizottsághoz. Az elmúlt hét folyamán ismét alkalma; volt a direktornak megállapíthatni, hogy a: károlyi közönség hálás vele s társulatával! szemben, ha az előadaudó darabokat helyesen í választja meg. Ha pedig jó hangzású ujdon- \ Sággal is kedveskedik, nem marad el sem az erkölcsi sem az anyagi siker. Az „lglói diákok“ felelevenitese sziuházba csalogatls meg azokat is, kik kétszer, sőt háromszor is látták már e kedves, felejthetetlen diák darabol. A „Vagy Ö Vagy senki" 8 felvonásos Operette bemu­tatója pedig, mely a Népoperában csak egy j hónappal ezelőtt került színre — olyan derűs perceket szerzett közönségünknek, hogy ma- i sodszor is szívesen elgyönyörködünk fülbemászó,; melodikus zenéje szépségében, cselekménye; tarkaságában, ötletes fordulataiban. Farkas Imrét — ha szebbnél-szebb köl­teményeket nem irt volna — szeretné a j közönség fanti darabja révén is. Szeretné a i megérzés bizonyosságával, a meg-rtés teljes-1 ségével. Hisz olyan húrokon játszik, mely: mindannyiónknál visszhangra lel. Színes képét tár elénk a diák életből. Bemutatja a tanuló szobát sok szépre fogékony sok csínyre kész lakóival. Akiknek az elet álom, derű, májusi orgona virágzás. De akik mar érzik, hogy „csak egy kis lány van a világon“, kinek a szeme kék, miként az ég, vagy mint nevető szemű testvére, a búza virág. Akihez holdas este méla csendjen felsír a hegedű húrja szerelmesen, panaszosau, mintha száz diák szív reménykedése, vágya, álma reszkettetué | epedőn. Akik közül a szigorú tanári kar eltá­volítja „a legszebb álmok csendes álmodóját“, j hogy az élet országutján ballagjon tovább..., tovább, hogy csak tiz év múlva térjen vissza leszakítani szive szerelmének legszebb virágát, ki valamikor csak sejtette, hogy odakint tavasz van, de nem tudott róla . . . Mi tudjuk, hogy virágzás van körültünk, mikor e darabot „éz- zük. Az idő szárnyán elszállt, de a Farkas szive által visszavarázsolt tavasz. Ifjúságunk szépséges tavasza . . . fehér fürtös ága . . .; zengő, csengő nóta lágy melódiája . . . sóhaj­tást titkoló halvány hold világa . . . múltból vissza szálló ifjú szivek álma . . . Kitűnő előadás jellemzi a kitűnő darabot. TÁRCZA. A humor értéke a háborúban. Irta, s a „Nagykárolyi Protestáns Társaskör* 1916. évi március hó 2-án tartott estélyén felolvasta Luby Géza. A humor meghatározása tudósok prob­lémája : veszekedtek is rajta eleget, könyvet is Írtak róla, mint minden bölcsességről. De én nem hiszem, hogy lenne rá a magyar költő­énél jobb meghatározás: „a napnak könnyek­ben megtört sugára. Egyet állapítottak meg közösen az em­berek, hogy a humoros ember jó ember! Meg­látja a könnyező emberben is a megmosolyog- tatót; a bánatban is a derűt, s nem kerülhet az életnek olyan keserű órája az ö számára, hogy ne lenne egy elnézően jóságos mosolya a maga és embertárséi könnyítésére 1 A humoros ember egész embert kivan, kialakult teljes egyéniséget, azért nem humo­ros soha a gyerek, ritkán a nő s ezért vannak nemzetek, melyeknek irodalmából a fájós derű, a humor teljesen hiányzik. Nincsenek közöttük egész emberek! A mi irodalmunknak vannak humoros írói, hogy mást mint Mikszáth Kálmánt ne is említsek, de nem kutattuk sokat ez ezideig, hogy honnan is vették, — termett — akadt — mint a hogy nálunk minden faluban akad nótafa, meg mesefa: „a kin a terem a nóta, mint gyümöcs a tán“. Hogy a humor — a napnak könnyekben megtörött sugára, a ma­gyar nép lelkenek lelke, tőről metszett játsága azt ez a borzalmas háború adta tudtunkra — s mig szorongó szívvel nézzük ezrek vére hullását, ujjongó örömmel érezünk fel nemzeti tulajdonságaink ez uj kincsére ! A magyar nép humora kimeríthetetlen ereje a magyar hadseregnek! Ezen az ércz- falon s nem a fegyveren törik meg az ellen­ség rohama! Mert hiszen gépfegyvere, hajó- nettje, ennek is van, annak is, de humora a magyarnak van a legtöbb! Bindenburg azt vitatja, hogy a háborút az nyeri meg, a kinek a legjobb az idegzete ! Hogy kié jobb, azt nem tudom, de hogy a humor a pattanásig feszi- j tett idegzetű, réveteg szemű emberből nevető daliát csinál, s elgyötört idegeire is kitűnő | hatással van, az bizonyos. S ilyen nevelő da- daliákból áll a magyar hadsereg zöme! Ezt elmondja önöknek is, minden a harcztóről visszatért ismerősük s el is hihetik nekik ! Nem azt mondom én, hogy a háború és a. lövészárok a vigalom tanyája, hegyen völ­gyön lakodalom, s hogy a kinek bánata van, oda menjen s elfelejti, mint a hogy az ó gö- j rög elfelejtette a gondját, ha Praxiteles Zeu- j sara emelte szemét — hanem azt szeretném megértetni Önökkel, hogy amikor minden más! katonája a világnak földhöz vágja a fegyverét ■ s feltartja a kezét, vagy ha igaz férfi, akkor az ellenség elé tárja a szivét, hogy a könyö- i rületes halál mentse meg a háború borzalmai- I tói, akkor a magyar katona fordít egyet a I subán, elneveti magát s tündéri erővel hull le ! róla hónapok nyomorúsága, álló harezok vég­telen unalma s lesz belőle a fáradt és sáros bakából gyors határozásu s ötletes katona 1 S ez nem mese! Van rá példa ezer — j és én nem tudok halasabb lenni egy hadi ! tudósítónak, mint ha egykétezer soros hadi­jávor szerelmes szivü, Takács szépséges' hangú diákja megkapó«n kedves volt. Szabó Mili bájos Evikeje, Kürli Odronyila tót korcs- márosa, Endrödy karakterisztikus pedelusa kivaló dicséretet érdemel. Kettős szerepében nagyon jó volt Váradi. Árkossy, Sugar és Gerzsáti szolgáltak még rá a felemlilésre » elismerésre Takács Aulai szombati jutalomjatéka télt házat, szép közönséget vonzott. Akik azt hittek, hogy Takács nem fog tudni megbirkózni nehéz, széles hangterjedelmet igénylő szere­pével, édesen csalódtak. Mert ő i-mételien — mint már annyiszor — bizonyságát szol­gáltatta, hogy hangjának szépségével, hajlé­konyságával, meleg sikereket tud eierni. Hatá­sos eneke mellett szépén, gonddal, rokonszen­vesen alakított. Gyönyörű baritonjava-1 megerő­sítette a hozzá fűzött reménységet, Kitűnő volt s szépén enekelt Árkossy. A „Vagy Ö vagy senki"1 három felvoná­sos Operette, egyike a legkedvesebb és ötletben gazdagsagos daraboknak, melyeket a szezon­ban latiunk. íviu szeink is tudatában voltak szerepeik jóságának s derűs, jó kedvű, össze­vágó előadásban gyönyörködtettek közönségün­ket. Valóban, egyikük túl telt a másikon. Kaptak is tapsot bőven, özönével, ügy ismé­telgetlek a táncot es eneket a zugó taps­viharra, mint kis játékait eljátszott diait — az osztályt. A darab szövege mulatságos, zenéje melodikus. Nagyon tetszetlek a baro keringője, melyre Elza (Szabó Mill) a templomból khorus es órgonakiseret mellett felel, a főhadnagy és kutyamosújanak ötletes dala, a főhadnagy es a grófnő táncketlöse stb. A két női főszerep­ben Kiirthy Böske és Szabó Mili arattak osztatlan sikert. Takács a főhadnagy szerepet játszotta hangulatteljesen, szeretetremcilósággal. Endrödy kiválóan ügyes s ellenállhatatlan komikummal adta a tanárból lelt kutyamosót. Árkossy hűséggel s nagy megértéssel játszotta s vitte sikerre a piktor szerepet. Dicséretet erdemel Á. Szabó Irina és Jávor. A hatásos és ízléses rendezést külön meg dicsérjük. 1200—1400 ~ Del aware szőlő­vessző eladó. Dr- Adler Adolf ügyvédnél Nagykároly. tudósítás helyett a magyar katona egy kurta ötletét írja le, szószerint adva vissza azt, a mi nekünk a legdrágább ebben a háborúban a magyar lélek végtelen rugalmas erejének tükrét. Hallottam, bizonyára önök is hallották, hogy egy Ízben a galicziai fronton támadnunk kellett. Rohamra kellett vinni a századot. Népfelkelő idősebb bakák álltak ott; kiadták a vezényszót — de nem ment senki; fáradtak voltak talán éhesek is, de minden esetre elgyötörte őket az ellenség pergő tüze, a gép fegyverek kattogása, s alig száz lépésre fekvő orosz állásokból hangzó puska­szó: nem volt bennök lendület előre menni s nem is mentek! A kapitány nézte őket, aztán egyet gon­dolt, kiugrott az árokból, s a rettentő golyó­záporban kinyitotta a szürke beamterek fegy­verét: az esernyőt, a melyet előző napokban zsákmányolt egy elhagyott faluban Harsogó kaczaj támadt a furcsa ideára és rohant a furcsa hadiszerszám után az egesz század olyan lendülettel, hogy az ellenséges árokba is ka- czagva értek be, s a kapitány sértetlenül és boldogan jelenthette, hogy az ellenségtől elhó­dította a megjelölt fontos pozicziót. Egy ötlet s egy esernyő segítségével! Egy más alkalommal felderítő szolgálatra küldtek ki egy csapatot. Nehéz volt az eset. Elöl muszka van, de hogy hátul muszka áll-e vagy jó barát? ezt kellett okvetlen megtudni, hogy még kellő időben vissza lehessen vonulni. Egyszer aztán megállották. Ott van előttük a katonaság; de kié? a miénk vagy az oroszé ? Hát ezt tudni kel­lene ! A kis csapat vezére: egy zászlós, egyet

Next

/
Thumbnails
Contents