Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-16 / 7. szám
NAGYKAKOLYES VIDÉKÉ Zászlószentelés. A közöshadsereg 5-ik gyalogezredének, melyben a károlyi fiuk is szolgálnak, a múlt napokban szentelték fel Ö felsége a király által adományozott uj zászlóját. Erről a „Pesti Hírlap“ f. hó 7-én megjelenő 38-ik száma a következő közleményt hozza: ,, Zászlószentelés az ellenség előtt. Az 5-ik gyalogezrednek szép ünnepe volt a napokban. Az uj zászlót szentelték fel, melyet a király ajándékozott az ezrednek. A régi zászló a tavalyi nehéz vola— pukarzowskai harcokban veszett el, de az bizonyos, hogy az ellenség kezébe nem került. A legválságosabb pillanatban a zászlótartó a földbe ásta a lobogót, kevéssel utóbb maga is elesett — ezt tartja legalább a bakák közt élő monda. A király most uj zászlót adott az ezrednek s ez a királyi tény a legszebben .beszél az ezred hősiességéről. Nedves, ködös időben, feszes hadoszlopokban álltak a vitéz szatmári és szabolcsi bakák. Együtt volt az egész ezred, leszámítva azt a zászlóaljat, amely más fronton verekszik. Ezer meg ezer baka állott együtt, alig három kilométernyire az ellenségtől ... Az ünnepély Pflanzer- Baltin hadseregparancsnok megérkeztével, délelőtt tiz órakor kezdődött. A hadseregparancsnok szemlét tartott az ezred fölött, aztán kíséretével a tábori kápolna elé vonult. Fenyősátorban volt felállítva az oltár, a sátor előtt zsámolyon térdelve tai'tojta egy kadét a kibontott Máriás selyemzászlót. A zászló körül Pflanzer- Baltin hadseregparancsnok, báró Hbemen | gyalogsági tábornok, Richard Rostocil hadosztályparancsnok, Leide dandárparancsnok, nagyivánvi Fekete László ezredes, Lattka, Pury és Kraumann ezredesek, Podhaisky, Lilienthal és Helvey alezredesek, Bolfras, Van Göthom, Körinek és Zalay őrnagyok állottak. Az oltár előtt dr. Szabó Mihály tábori lelkész olvasta a szent misét. Megáldotta a zászlót. Ezután a szögek beverése következett. Felemelő volt, mikor a tisztikar Fekete ezredparancsnok után elmondta az esküt. Majd a legénység esküvése morajlott el. . . Az ezredparancsnok a zászló alatt most beszédet intézett az ezredhez: — Katonák! — mondotta — a zászló a ti szentségetek, az ezred hírnevének jelképe, a legfőbb Hadúr bizalmának záloga. Ez a jelvény, melyet utolsó csöpp vérig védelmezni szent kötelesség- tek, melyet elhagynotok semmi körülmények között sem szabad. A zászló az a jelvény, mely alatt győznünk, vagy halnunk kell! . . . A túlsó frontról egy ágyulövés sem zavarta az ünnepélyt. Az uj zászlóval élén az ezred elvonult a hadtestparancsnok előtt . . .“ Színház. 1916. február 7. Ajnagykárolyi közönségnek, ha klassifikál- nom lehetne a színház látogatást illetőleg, az utóbbi hét érdeklődését tekintve, jó lelkiismerettel megadnám a kettőst. Magaviseletből pedig — hódolat, teljes tisztelet a kivételnek — megkevésbbé szabályszerűiméin. A színházlátogatásért, ha alig elégségesen kezdte, s már idáig felküzdötte magát, meg van a remény, Hogy ’ ’megkapja az egyest. Hogy a .viseletből javifc-e ? megmutatja a még hátralevő idő. Társulatunk fokozott sikerben hatványozó törekvése, összhang- és játéka, a megfelelő készület és jó kedély, mely előadásaik sorozatát jellemzi, csak meghódítja végre-valahára a fölmelegedni nehezen tudó, vagy akaró károlyiakat is. Így az évad második fele sikeresebbnek Ígérkezik az elsőnél. Csak a meg-megujuló pisszegés, a leghatásosabb jelenetek alatt felhangzó röhögés ne fosozódjék az érdeklődéssel karöltve, Eddig azt hittem, bogy csak a vásáros piacon kerül ok mérgelődésre, de egy pár színházi est a mult h ten is meggyőzött, hogy bosszankodni lehet és muszáj a piaci tértől távolabb eső területen is — színházban. Érthetetlen az a más jogát s figyelmét lebecsülő, semmibe vevő' ! viselkedés, mely a közönség bizonyos árnyalásánál esteről-estére menve, kifejezésre jut. Azt tudom, hogy kizárni a színházból senkii sem lehet, ki belépési kötelezettségének eleget tett. De a helyes, illedelmes viseletét kívánni és követelni bárki részéről jogunk van. Aki zavarja az előadást — úgy a színészt, ki játszik, mint a szemlélőt, ki gyönyörködik — ki kell vezettetni, de úgy, hogy helyára diját ne kapja vissza. Így vagy elmegy kedve a színházba járástól, vagy színészt s közön- I séget megbecsülve viselkedik azután. Oklömnyi betűs plakátokat kellene kiragasztani az elő- j csarnok falára, a feljárók, a karzat — kiváltképen a karzat — oldalára, mely figyelmeztesse s ebressze öntudatra a rendzavarókai, a mást háborgatókat. E jó ízlést pártfogoló figyelmeztetésem- uek pedig nem hiszem, hogy legyen foganafja. És ennek 87 oka van. Az első, hogy akiknek szól, nem olvassák, akik pedig olvassák, nem szolgáltak figyelmeztetésre. Január 29-én, szombaton „Papa kedvence“ 3 felvonásos bohózat került bemutatóra. A darab hőse egy vidéki jegyző, ki születésnapjára ajándékba kapja párisi szeretőjét, meg pedig feleségétől. A kis hölgy levelet meneszt a jegyző úrhoz, — pénzért pumpolván az öreget — melyet felesége, egy áldott jó, hiszékeny lelek bont föl. A megszólítás — „Drága Apukám'!“ — megtéveszti s azt hive, hogy férje titokban nevelt gyermekéről van szó, Párisba siet s rábírja a csalfa kis hölgyet, hogy vele „haza“ utazzék. „Ouhon" aztán naívul foly a játék, inig ki nem sül minden. A kalandot kedvelő baba, végre is Parisba kerül vissza. A jóizü s mulatságos jeleneteken mesésen mulatott a közönség. Kürti Károly ismételten bizonyságát adta, hogy természetes s kiváló alakítást produkáló színész. Ügyesen játszotta a hiszékeny nőt A. Szabó Irma, a tettető szerelmes szivü bábát N. Szelényi Ilonka, a hivatásáról megfeledkezett rendörbiztost Bálint Béla, a zongora oktató kántort Endrödy, a fülig szerelmes gavallért Jávor. Jók voltak: G. Mihály Mariska és Árkossy. Vasárnap, 30-án a hir repülő szárnyain hordozott kiváló Operette „Legénybucsu“ került színre telt ház előtt. Strauss Oszkár e bájos melódiáju, színes, hangulatteljes zenéjü darabja ' szép sikert biztosított színészeinknek is, kik nemes versenyre kelve vetélkedtek egymással, hogy megnyerhessék a tetszés nyilvánulás meg-meg ujuló jelét: a sűrűn zugó tapsot. A szereplők közül kitűnt Szabó Mili (Stella grófnő) szépen énekelt, ügyesen játszott. Kellemes volt N. Szelényi Ilonka krajzleros kisasszonya, Váradi urasági kocsis és Takács szép hangú bárója. Az öreg krajzleros szerepében Kürti Károly mutatott be feledhetetlen, kedélyes humoru, ötletben, mozgásban gazdag alakítást. Endrödy, Árkossy és Szabó Irma ügyeskedtek még szerepeikben. Hétfőn Bájos ismeretlen aratott osztatlan tetszést, kedden pedig Drégely pálmával koszo- ruzott vigjátéka : A kisasszony férje. Szerdán „Éva* Szabó Miiivei a vezető szerepben. Szép ! éneke, stílusos játéka keltemmel lejtett tánca sok megérdemelt tapsot aratott. Aranyosan kedves volt Pipszi szerepében Kürthy Böske. Külön kiemeljük s a dicséret elismerő hangján szólhatunk Endrödy alakításáról s ügyes, rugékony táncáról, mellyel a 'közönség ! nem akart betelni. A viharos tapsokra ugyancsak reá szolgált. Elemükben voltak: Takács, Kürti, Árkossy. Csütörtökön „Legénybucsu“, pénteken „Bor*, szombaton „A korzó szépe“ ment a már ismertetett jó előadásban. február 7. Vasárnap „A koldusdiák“ kedves zarnatu, ' régi operett került színre. Ugylátszik a közkeletű, jő hírnévnek örvendő darabokkal szemben hálás a publikum. Ezt jó lesz figyelemre méltatni a direktornak. Zsúfolt ház nézte végig a kitűnő előadást. Szabó Mili művészi szépségű éneke, Árkossy kifejezésteljes, nemes humorral színesített alakítása, Bálint Béla kellemesen csengő tenorja magas nívóra emeltek az estét. Szépen énekelt — mint azt mar meg is szoktuk — Takács. Aranyosan kedves volt N. Szelényi Ilonka a nyali-fali gróf kisasszony szerepebeu. Á. Szabó Irina és Kürti Károly arattak meg osztatlan tetszést. A hétfői Szibill előadása annyiban volt érdekes, amennyiben a nagyhercegnö szerepét G. Mihály Mariska játszotta beugrással. Mint már több alkalommal, úgy most is bizonyságát adta, hogy nagyobb szerepekben is tud kiválóan ügyes s szeretelre méltó lenni. A „Nem- tudomka“ Nemenyi Lászlónak, Szelényi Ilonkának, a két Kürtinek és Várnáinak juttatott osztatlan sikert. Molnár Ferenc vigjátéka a Doktor ur minden tekintetben rá szolgált volna a pártolásra. Kitűnő darab, kitűnő előadás! S a színház csengett, bongott — nem a tapstól, nem a kacajtól, de az ürességtől. Kürti Puzsérja elsőrangú alakítás.. Javára íródnék az a fölényes felülkerekedes, az a biztossága és kifejezesteljes mozgás, amit színre hozott, egy hivatásos csirkefogónak is. Ambitiója, folyton izmosodó tehetsege, játék ereje, csiszolatlan közvetlensége, magasabbra, nagyobbra predestinálják. Karakterisztikus volt A. Szabó Irma és Váradi. Bálint helyes felfogással játszotta a rendőrfogalmazót. De jó lélekkel ajánlom, tanuljon meg tisztán, érthetően beszélni. A Sebeskőrös nem foly gyorsabban, mint ajkán a szó. Elengedhetetlen feltétel a színésznél is a mérséklés, a fegyelmezettség. A Mandarin felelevenítése Sándor Júliát — kit oly keveset van alkalmunk színpadunkon látni s játékában gyönyörködni — szólaltatta meg. Lenyűgözött, rabul ejtett most is. Csak hódolat illeti s nem bírálat! Neményi felfogását — bár a részéül juttatott taps ellenem szót is — nem mindenben tartom helyesnek. Jól alakított Szelényi Ilonka és Jávor. A Délibáb-u. 7. szinrehozatala nem érdemel többet felemlítésnál. Kávéházi Konrád mulatságos, de tartalmatlan darab. A szereplőknek köszönhető az est sikere, kik osztatlan mulatságos kedélyükkel szereztek kárpótlást. Kitűnő volt Kürti Károly kupiéival, mókáival, Takács, Kürti Böske és Szabó Mili. —y. —y. Hozzá. Szerelmes dallal szállók Hozzá, Mint fészkére a kis madár. Nótás ajakam csengi-bongja Szivem szerelme lágy dalát. Tudom megérti ezt a dalt is, Mint én miket maga dalol Akár itt helyben a színházban, Akár nagy messze valahol. Hogy először néztem reája, Babja lettem, mint még soha. Megejtett szépsége bubája, Nevető ajka mosolya. Vele rám a tavasz köszöntött A hosszu-hosszu tél után Hozza el legszebbik virágát, Várom holnapra, délután. És mert szerepét e nélkül is, Olvasgathatja ó, sokat: Bocsásson meg, hogy hozzá írtam E csengő, rimes sorokat. Csak pennámra jött, mint a felltg, Ha égre száll nagy hirtelen. Egy szó, mint száz, tanúm a tapsom, Hogy imádom, hogy szeretem !!! Zsó/ta,
