Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-18 / 42. szám
XXXII. évfolyam. Nagykároly. *916. október 18. 42. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE TÁRSAD ALMI__HETILA P. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ............................8-— kor. Fé l évre................................4-— „ Ne gyedévre........................2* — , Eg yes szám........................—*20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közőltetnek. Nyilttér sora 50 üli. Kéziratok nem adatnak vissza f\ háború és az udvariasság. Nem régiben egy előkelő társadalmi álásu hölgy azt mondta, hogy a háború rontott az udvariasságon, durvította a modort. Mindenesetre súlyos Ítélet, hogy a modor eldurvult a háború folyamán. Mielőtt ennek a taglalásában fognánk, egyet meg kell állapítani: A háború a megfigyelőképességet és ítélőképességet finomabbá, érzékenyebbé tette. Ez a nagy kin nagyban befolyásolja a kedélyt, az idegességet is fokozta, a háború pszihikai hatása különböző módon és mértékben hat aszerint amint finom vagy kevésbé finom és érzékeny-e a természet. — A finom érzékű emberek enyhébbek, kíméletesebbek, a durvák sértőek és kellemetlenek lesznek. Az idegesség veszedelmes és nem jő vezető a társas érintkezésben. Emberek, akik normális viszonyokban és körülmények közt igen engedékenyek, mérsékeltek, ítéletükben és nyilatkozataikban higgadtak, könnyen elvesztik az előkelő magatartást, ha idegesek; ilyenkor azután egyáltalán nem tudják, mit mondanak, vagy mit cselekszenek. Ez igy volt békében is és még fokozottabb mértékben igy van most a háborúban, amikor hihetetlen lelki emóciók vannak, amik igen előnyten befolyással vannak a kedélyre. Ennek következtében igen széles rétegekben azt tapasztaljuk, hogy az idegesség elhatalmasodott fölöttünk, ami az udvariasság rovására megy, amennyiben a modor eldurvul. Azért az idegeknek ebben a háborúban óriási jelentősége van. Hinden- burg is azt mondta, hogy a háborút az a nép nyeri meg, amelynek a legerősebb idegzete van. És éppen ezért Hinden- burg mindenben, amit mond, mentes az ideges retorikától és póztól. Ezért hérosz ő. Ezután a kis kitérés után térjünk visz- sza az eldurvult modorhoz, a fogyatékos udvariassághoz. Nem tartunk az asszonyokkal, nem j ■ generalizálunk, csak bizonyos megfigyelő-1 I seket rögzítünk meg. A mindennapi érintkezés során, barátaink és ismerőseink körében, ezer és ezer apró formában látjuk, hogy enyhe szóval éljünk, a tapintatlanságot, amely néha kellemetlenebb és rosszabb a legszókimondóbb gorombaságnál. — „Hogy van ?“ Ez az a kérdés, amely a legtöbbször a legkínosabb. Pedig ezt a kérdést csak konvencionális módon tesszük fel és nem gondolunk arra, hogy akinek valami nagy bánata, gyásza, vagy bármi más kellemetlensége volt, milyen kínos erre válaszolni. Van a kérdésben valami bántó, sértő ha, bajokkal küzdő emberhez intézzük. A finom érzékű ember kitapogatja előbb hol nem fáj, azután kérdez. Főképen ott, ahol az ember tömeg-! ben mozog, ott észlelhetjük az udva- j riasság hiányait. Nem kell egyebet említeni, mint a vasúti és villamos kocsikra való fölszállást, j vagy leszállást és a kocsikban való viselkedést. A rendje és módja a dolognak, ,hogy előbb leszállnak és utánna követ-; keznek a felszálló utasok. Már most ha ezt a sorrendet betartanék, akkor senkinek nem lépnének a lábára s mindenki | kapna helyet. De nem ez történik: to- j longások, öklözések, szitkoződások napirenden vannak. Elég utalnunk arra az1 esetre, amikor egy közismert fővárosi orvosnak volt a vonatban afíérje egy dra- gonyos lőhadnagyal. Meg kell jegyezni, hogy ebben az esetben az orvosnak volt; igaza. Az afíért a főhadnagy idegrendszerének fentebb említett sajnálatos megnyilatkozása idézte elő. Ebben a tekintetben tehát a háború nem hozott javulást. Figyeljük meg a járókelőket uz utcán. A müveit és finom érzékű ember magában viseli azt a tudatot, hogy a szembejövő elől gyenge jobbra való haj- lással tér ki; a műveletlen ezt nem tudja, egyenesen neki ront, anélkül, hogy kitérni engedné. Előfordul, sőt igen gyakran látható, hogy négy személy megy egymás mellett a gyalogjárón, leszorítva a kocsiutra minden más halandót. — Ilyen esetben egy orvosság van, aminek fölhasználását ajánlhatjuk. Ha találkozunk ilyen egymás mellett haladókkal, akik „kitérnek“ a jó modor elöl, maradjunk soruk előtt szigorú és merev tekintettel állva, mint az udvariasság elmozdithatatlan útmutatója : ez segít. A legsúlyosabb és legsértőbb udvariatlanság pedig, amikor kávéházban vagy bármely nyilvános helyen oly hangosan beszélnek, mintha szónoki emelvényen állnának. A közigazgatási bizottság ülése. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 13 án, pénteken délelőtt, Csaba Adorján főispán elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésnek ünnepélyességet adott az, hogy most adta át a főispán a kitüntetett Bodnár György kir. tanfelügyelőnek a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. A főispán megnyitó szavai után Mangu Béla felolvasta a múlt havi alispáni jelentést, ennek tudomásulvétele után Gáspár Pál árvaszéki elnök, majd Dr. Schönpflug Béla főorvos, ezután Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgató, majd. a főállatorvos és műszaki tanácsos tették meg jelentésüket. Ezután elnöklő főispán a legnagyobb melegséggel üdvözölte Bodnár György kir. tan- felügyelőt azon alkalomból, hogy Ö Felsége, koronás királyunk a népnevelés terén kifejtett hazafias és eredményes működése elismeréséül a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A főispán kiemelte Bodnár György kiváló egyéni tulajdonságait, fáradhatatlan ügy- buzgóságát és a legfelsőbb helyről jövő kitüntetése alkalmából a népoktatás mezején kifejtett igen eredményes működésének legteljesebb elismerése mellett szívélyesen üdvözölte és neki e magas kitüntetési jelvényt átadta. Hiszi és biztosan tudja, — úgymond — hogy ha munkatársai is olyan hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel végzik kötelessségeiket, mint a kitüntetett tanfelügyelő, akkor a vármegye népoktatása a jövőben is minden dicséreten felül fog állani. A főispán közvetlen, őszinte szavai után tapsolt minden jelen volt és szeretetteljes, meleg ünneplésben részesítették Bodnár Györgyöt. A főispán elismerő szavai után lendületes beszédben köszönte meg Bodnár György tanfelügyelő legmagasabb helyről jött kitüntetését. A kir. tanfelügyelő és a kir. ügyész jelentestételével az ülés véget ért.
