Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-20 / 38. szám
T ÁRSA D A L M I H E T I I r Nagykároly varos hivatalos hirdet é a't. j k közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: -» Egész évre ............................8-— kor Fé l évre................................4‘— „ Negyedé vre .... . . . 2- — „ Egyes szám........................—’20 „ Ta nitéknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyílttér sora 50 (111. Kéziratok nem adatnak »Issza A szr^t már megyei románság hűségnyilatkozata. Marchis Romulus, szatmár vármegyei főesperes, a következő meghívót intézte a vármegyebeli görög katholikus lelkészekhez : Felhívás I A világháború uj fázisa hazafias kötelességünkké teszi a szaimárvár- megyei románságnak, hogy hagyományos tántorithatlan király hűségünk és törhetlen hazaszeretetünknek, illetékes helyen, miként az elmúlt évben úgy most is, élő szóval fefejezést, adjunk. Jelenjünk meg e végből minél nagyobb számban f. hó 18-án hétfőn délelőtt 11 órakor Nagykárolyban vármegyénk főispánja előtti (Gyülekezési hely „Magyar király“ szálló). Mindent a hazáért! Nagykároly, 1916. szept. 12. Marchis Romulus s. k. szatmárvánnegyei főesperes. Ezen meghívás -folytán egy 66 tagból álló küldöttség, ebben 5 esperes, ezeken kívül 7 lelkész és tanár jelent meg f. hó 18-án hétfőn délelőtt Csaba Adorján vármegyénk főispánja előtt s ezek nevében Marchis Romulus főesperes a következő beszédet intézte a főispánhoz: Méltóságos Főispán Ur! Szatmárvármegye tekintélyes számú románságának képviselői, vármegyénk1 minden román lakta vidékéről összegyűlt küldöttségben, ezen hazánkra kényszeri- tett világháború forgatagában, egyedül hazafias szent kötelességünktől buzdit- íatva ős indíttatva, immáron másodízben jelenünk meg Méltóságod, vármegyénk főnöke, mint a magas áilamkormány képviselője előtt. Két évi lankadatlan, kitartó hősi küzdelem után a minden oldalról ránk törő ellenség ellen, hazánk ellenségeinek száma nemhogy fogyott volna, hanem meglepetésszerűen egy újabba megszaporodott. A szomszédos Románia hadat üzent Monarchiánknak, amelyben a dicsőséges Habsburg dinásztia alatt több millió román él hűségben, egyetértésben, összetartásban és örvendetes fejlődésben a monarchia többi nemzetiségével együtt. Megdöbbentőleg hatott reánk ma-! gyarországi románokra ezen hadüzenet, mert lehetetlennek t irtottuk, hogy Románia az Orosz birodalommal szövetkez- hessék, amely leginkább veszélyezteti a román fajnak existenciáját, mert hisz éppen Románia történelme tanúskodik Oroszország hálátlansága és perfidi- á járói. A magyarországi románság a történelem inegcáfolhatlan tanúbizonysága szerint, több mint egy évezreden át a haza igaz hü íiaival együtt, mindig j testvéri szeretet és egyetértésben védte e haza drága szent földét minden ellenségével szemben. Soha elnyomott fajnak, nem tekintett- act agát rz. István első királyunk koronájának népei között. Ezt vele a lovagias magyar nemzet sohasem éreztette. Avagy máskülönben miként volna megmagyarázható azon határtalan hősi elszántság, azon odaadó rajongó hűség és szeretet, azon halált megvető vitézség, mit ezen rémes világ-' háborúban eddig tanúsított a hazai román nép, vérét, életét, vagyonát, mindenét áldozva a haza védelmére? Állithatja-e valaki tehát, hogy a magyarországi román népnek felszabadításra van szüksége? Nem volna ez a lojális magyar nemzetnek rut megrágal- inazása? Ilyen eszmével mi sohasem azonosítottuk magunkat!. Párt politikai diferenciák lehettek a múltban a magyarság és a hazai románság között. Lehetett a politikai rendszer ellen való küzdelme is a románságnak, miként az a többi hazai politikai pártok között is oly sokszor, elég éles módon nyilatkozott meg, de hazaellenes, vagy kifelé gravitáló tendenciái a hazai román népnek soha sem voltak, mert ilyesmi érzületéhez és lojalitásához soha sem fért. Ez oknál fogva a romániai had- üzet által teremtett uj helyzet éppen semmit sem változtat a hazai románság felfogásán. Csak azzal a határtalan rajongó szeretettel, tántorithatlan hűséggel ragaszkodunk dicsőségesen uralkodó felséges apostoli királyunkhoz, csak az az igazi, őszinte, törhetlen lángoló haza- szeretet dagasztja keblünket, mint a múltban, mely arra sarkal és lelkesít, hogy készek legyünk a jövendőben is mindig állandóan és kitartóan életünket, vagyonúnkat, mindenünket feláldoz« hazánkéit, sikra szállva szeretett ha zánk területi épségének megvédésébe« bármilyen ellene törő ellenséggel szemben is. Tudja, érzi ezt a hazai románság, hogy most e nehéz történelmi időkben még fokozottabb módon kell együtt éreznünk, összetartanunk és szeretettel együtt működnünk a haza szent ügyében; de tudja és érzi ezt a magyarság is, nem is kételkedik a hazai románság hűsége és ragaszkodásában, úgy hogy az szinte feleslegesnek látszanék hangoztatnunk és kifejeznünk; éppen azért mi, egyenjogoságunk tudatában és érzetében, annyi vér és vagyon áldozat után, csak azt kérjük és várjuk közös hazánk fiai és magyar testvéreinktől, hogy oly őszinte szeretettel legyenek irántunk, mint a milyet mi is tanúsítunk hazánk összes fiai iránt, kikkel egy testvériességben élünk, együtt küzdünk, együtt vérzünk a haza szent földének védelmében. így aztán bizalommal merünk nézni hazánk egy szebb, boldogabb jövője elé, hogy annyi véres küzdelem és áldozat után, a Mindenható megfogja adni hazánknak és vitéz szövetségeseinek a diadalmas győzelmet, hogy élvezhessük majd a dicsőséges, áldásihozó és tartós, várva várt béke gyümölcseit, egymást kölcsönösen megértve és megbecsülve szeretett hazánk felvirágozása és jólétére. Ezek után kérjük Méltőságos Főispán urat kegyeskedjék a szatmárvár- megyei románság tántorithatlan és változhatlan király hűsége, valamint törhetetlen, őszinte hazaszeretete biztosítékának zálogául érzelmeink jelen önkéntes kifejezésének megnyilvánulását fogadni és azt a Őfelsége apostoli királyunk és legkegyelmesebb Urunk trónjának zsámolya elé juttatni! Éljen a király! Éljen a haza! Kelt Nagykárolyban, vármegyénk székhelyén 1916. szeptember hó 18-án Csaba Adorján vármegyénk főispánja következőkép válaszolt a beszédre: Amidőn ez alkalommal van szerencsém Szatmárvármegye román lakosságának köldöttségét fogadni, kö- szönetemet fejezem ki az ékes szavakban tolmácsolt király és haza iránti
