Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-16 / 33. szám
-L 2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ Jót is, rosszat is, vegyesen. S fájó, kevesebb jót, több rosszat. És eget, tőidet reszkettetö háború zivatarának kellett megrázni az erdők üstökét, a sziveknek mélyét, hogy ébredezzünk. A szükségnek, ■ennek a paizsos féríinak kellett kopogtatni házunk ajtaján, hogy felocsúdjunk. A Montblank magasságáig kellett felszökni az áruknak, hogy eszünkbe ötöljék a védekezés. Gonosz, kufár kezek kongatták felettünk a megélhetésnek, a máról- holnapra tengődésnek szomorú szavú harangját s ahová elhatott bugása, jajj- szót sirt a csecsszopó is, könyet hullatott a vas szív is. A tizenkettedik órában már csak talpra állhattunk. Ha megrogyó térddel, ha akadozó szóval is. Nem bántunk mi senkit. Megértünk mindenkit. Sőt nagyon is meg. De ha tisztelet s becsületben tartjuk másnak önzetlen, hazája boldogságán aggodalmaskodó meggyőződését, mi is követeljük a hasonló elbánásban való részesedést. Nincs szükség itt a szövetkezeti eszme mellett a háztetőkről harsogva agitálni, egészen kézenfekvő, természetes | annak létesítése. Magától értetődő az abba való lépés, kiváltképpen a tisztviselői,' — tehát fixfizetésü kar részéről. És legyen szabad itt csodálkozásomnak adni kifejezést. Miért nem alakult meg ez a szövetkezet már előbb, a béke boldog idejében? Miért váratott magára; ennyi ideig? Vagy aludt, mint anyja lágy ölében a szőke fürtű gyermek ? No csak hogy felébredt! Üdvözöljük szivünk szerint!! S kiváltképpen üdvözölheti az a hivatalnoki kar, mely a háború vérfsrgete- ges napjait szűkös kenyérdarabkával élte At. Kiknek a drágasággal versenyt nem emelkedett a fizetésük. Kik minden beosztás és számítás mellett sem tudtak kievickél ni a baj tengeréből, mint adósságba merüléssel. Már pedig ruházkodni csak kellett. S előkerült a szekrény zugából a tavalyi, a tavalyelőtti, a jó avul- tas is. És mert levegővel nem lakott még jól senki, gondoskodni kellett kenyérről is. Ha barna se baj, ha málés is, tűrhető — csak legyen. De a kenyér magában nem elég. Rajta kivül a háztartási cikkek: kávé, cukor, ecet, petroleum, rizskása, szappan stb. És még ha kapta volna mindezeket! De hiába volt meg egyikre-másikra beosztott pénzecskéje, hiába menesztett vagy ment a boltba, nem kapta a kívánt árut csak óriási áron, vagy olyanféle kikötéssel, ha kiló számra vásárol kávét, juttatnak részéül negyed kiló cukrot. S hányszor volt úgynevezett portéka hiány. S ha kérdeztük a kiskereskedőt, a nagykereskedő nyakába tolt mindent. S hogy mit csinált a nagykereskedő, annak csak ö a tudója! ?! De az bizonyos, hogy sok keserű órát kellett átélnünk. S mind amellett, nem cserélnék lelhet sok-sok irigyelttel, a világ minden kincséért sem! Tudom én, hogy sok árucikk alig szerezhető be, megállítván a forgalom lebonyolithatását e szörnyűséges háború. Ezeknek a nagy költséggel s utánjárással beszerzett cikkeknek magas emelkedése önként érthető. De már jogos a a panasz más minemü, könnyű szerrel beszerezhető vagy meg is levő régi cikkekkel szemben, mely kalmárlelkü emberek kezében elviselhetetlen magasságig emelkedett. Itt már csakugyan tenni kellett! Itt már valóban elemi kivánalom egy fogyasztási szövetkezet létesítése! Csoda-e, ha igy mindnyájan érezve | szükségességét egy szövetkezetnek, inely; terheinken könnyítő, bajainkban segítőnk leszen, karöltve igyekszünk munkálni! egymás boldogulhatását. Még pedig anélkül, hogy másokat bántani, vagy sérteni akarnánk. Versenyezzen a kereskedő egymással ennek utána is. Mi nem szegődünk gátul. Minden verseny nemes, ha a tisztesség forrásából táplálkozik. S minden verseny alávaló, üldözendő, melyet csupán a. nyerészkedés telhetetlensége I ösztönöz. És a szövetkezetektől csak ez utóbbi klaszisba sorozható egyének fáznak. A szövetkezeteket ez az osztály tartja ellenségének. Mert háborút üzen gonosz törekvéseiknek. Megálljt kiált rájuk, mikori kidagadő erekkel s erszénnyel futnak a kapzsiság országutján. A burjánt és gyomot pedig irtani kell! Ásóval, kapával,: vagy ami éppen a kézbe kerül! S a rossz helyébe jót állítani, a polgárok boldogulhatását elősegíteni, hazafiasán szent kötelesség. S ezért lepett meg e lap 31. számában S.—L.—f. jelzéssel napvilágot látott cikk. Hogy ki ő (már t i. S.—L.—f.) és merre van hazája, nem keresem. De ha akarja, rá lelhetünk egymásra, még pedig nyílt, őszinte, magyar pillantást váltva. Szeretnék szeme közé nézni az ismeretlenség homályában rejtőzködő vitézi férfiúnak, ki élesre fent késsel kívánja nyakát metszeni a még keresztvíz alá sem tartott csecsemőnek. Azért hát a ma-1 gyár példa szóval: szembe szivem, ha szeretsz! Le az álarccal! A középkor lovagi tonája úgy is lejárt. Ma már nyílt tekintettel harcolunk. A maszk I színpadra s farsangi tréfának való. A 1 szembekötösdi és bujósdi játékot pedig hagyjuk a gyerekeknek. Ha igaz ügyért harcol, miért a begubózás? Ha ellenünk küzd, hadd láthassuk nyílt tekintetét! ‘Cikkével igy nem foglalkozom.Ismeretlen (ellenfélnek ildomtalan lenne ruháját porolni. Rajta hát! Mártsa fegyverzetét . tintába vagy epébe. Villogtassa eszméje kardját, kiáltson »lőrét, kiáltson rajtát! Tisztuljon az eszme s győzzön a jobb!! Kürthy Károly. Képviselőtestületi közgyűlés. Vasárnap délelőtt városunk képviselö- (testületé a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tartott. Debreczeni István kir. tanácsos polgár- mester üdvözölvén az igen gyér számban meg- I jelent képviselőtestületi tagokat, napirend előtt melegen emlékszik meg a képviselőtestületnek egy régi, szorgalmas, elhunyt tágjáról: Magyar Károlyról, indítványozza, hogy a képviselőtestület elhunyta lelett nyilvánítsa részvétét és emlékét jegyzőkönyvében örökítse meg. Az indítvány elfogadtatván, elnöklő polgármester ily értelemben mondotta ki a határozatot. Egyben jelezte, hogy Magyar Károly helyére ifj. Papp István mint legtöbb szavazatot nyert első póttag, Jasztrabszky Irma megbízottja: Péchy Imre helyére pedig Schnébli Károly mint a legtöbb adót fizető póttag hivatott be. Bejelentette továbbá polgármester, hogy a pénzügyigazgatósággal — a pénzügyminiszter í jóváhagyásától feltételezetten — a bor- és hus- ! fogyasztási adó megváltására nézve a szerződést megkötötte, még pedig a borilaladóert 4000 korona, a huslogyasztási adóért 14,000 korona fizetését kötelezve és tekintettel arra, hogy polgármester és föszámvevő a szerződést már aláírták és esetleg ezen ügyben további tárgyalás válhatik szükségessé, felhatalmaztatott polgármester és a főszámvevő, hogy az esetleges további tárgyalásokban a város kepvise- leteben vegyenek részt és a szerződési kössek meg. Ezután bejelentetett, hogy a vármegyei törvényhatósági bizottság a képviselőtestületnek a város közönségé részere 400 darab sértés hizlalására, valamint a tüzifaszükseglet biztosítására vonatkozólag hozott veghatározatait jóváhagyta. Ezzel kapcsolatosan polgármester jelentette, hogy eddig tengerit beszerezni nem sikerült, kért a miniszternél árpavetelre való engedélyt, ez a kérdés még nem nyert elintézést s igen kevés a kilátás arra, hogy a jóváhagyott határozat perfektuálható legyen. Komodi Lajos es Cukor Marion képviselő- testületi tagok hozzászólása után a bejelentések tudomásul vétettek. Polgármester abbeli kétrendbeli javaslata, hogy a városi alkalmazottak részére búza beszerzésére fizetési előleg eugedelyeztessek es azok tűzifával elláttassanak, — tekintettel a rendkívüli súlyos viszonyokra, elfogadtatott es a tanács felhatalmaztatott, hogy a búza beszerzésére a tisztviselőknek fizetési előlegeket utalványozhasson és a múlt évben megrendelt, de még be nem szállított tűzifából a tisztviselőknek a megfelelő mennyiseget kiutalhassa es az előleget, illetve tűzifa vételárát 10 havi részletben a fizetésből levonhassa. A városi főmérnök javaslata alapján a városi közmunkával foglalkozott hadifoglyok közül a rendes munkaidőn túl igénybe vett egyes városi alkalmazottaknak egyenként egy- szersmindenkorra 30—30, illetve 20—20 korona élelmezési pótlékot szavazott meg a képviselőtestület. Debrecen városának a vasúti második vágány Püspökladánytól Kőrösmezőig leendő sürgős kiépítésének kérelmezése iránti atirata tolytán — tekintettel arra, hogy önálló kérvényezési joga csak törvényhatósági joggal biró varosnak van — elhatározta a képviselőtestület, miszerint felír a vármegye törvényhatóságához, hogy kérelmezze a második vágány sürgős kiépítését. Az ipartestület anyagi támogatás, iránti kérvényét — tekintettel a mostani rendkívül súlyos viszonyokra s hogy a városi háztartás most tulnagy mérvben van már igénybe véve — teljesíthetőnek nem találta a képviselőtestület. Vidasits István volt városi utkapató részére 16 évi becsületes munka után beállott munkaképtelenségére a közmunka pénztára terhére egy évi fizetés és lakbér egyenértékének megfelelő 870 korona végkielégítést szavazott meg a képviselőtestület és ezt a véghatározat jogerőre emelkedése után kifizetni rendelte. Nagy József nyugalmazott állami végrehajtó kérelme folytán a várostól bérelt ház évi bérét 300 koronáról 240 koronára szállította le. A négy év előtt települtek, alább felsoroltak nagykárolyi illetőségüeknek elismertettek és következő telepedési díjjal rovattak meg: Sturza Romulus ináv. altiszt, Tremba Márton pénzügyi számellenőr és Rédei Károly ág. hitv. ev. lelkész 10—10 koronával, Radó Ignác keresaedő, Figlár Mihály főmolnár, Dr. Feld- mann Mór bizományos, Czeller Ferenc kertész, Nemes Ferenc kovács, Stang Antal villanyszerelő, Reiter Adolf téglagyáros, Koltó Demeter bankkönyvelő, Kandel Viktor ügynök és Török Imre vendéglős 24—24 koronával. Ezután Kohn Mór és családja, Tóth János és családja, Rácz Mária és kiskorú gyerek« helybeli illetőségüeknek ismertettek el, ellenben Szerán János, Szilágyi György, Csiki Józsefné szül. Helcz Mária és egy másik Szilágyi György és ezek családjai helybeliek illetőségét nem Ismerte el a képviselőtestület. A folyó évi junius és julius havi pénztár- vizsgálatról szóló jegyzőkönyvek bemutattatván, tekintettel arra, hogy különös intézkedés szűk-
