Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-01 / 48. szám
______________________________________________________________________________Hl___________________________________________ f; um?r ,V \ ( IN ■ — * V-> " VÍ Nagykároly. 1915. december 1. 'ÍIJ 1 r, t XXXI. évfolyam. 48. szám. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik mi r.den szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fél évre..................................4-— „ Ne gyedévre..................... . 2- — „ Egyes szám.........................—-20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6’— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széehenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bórrnentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. hősök karácsonya. Emlékezzünk múlt esztendő karácsonyára! A hóboritott Kárpátok lejtőin, szédületes ormokon, szakadékok öble felett, ősbarlangok körül halvány őrtüzek lobogása világította meg a karácsonyfák apró millió hótüskéit. Elárvult katonalelkek szent csendjét ormótlan ágyutorok üvöltése zavarta. A hősök hazaálmodoztak. Épp most gyújtják meg a kis gyertyákat az apró fán, a gyerekek dobogó' szívvel szoronganak az ajtónál és egy szomorú asszony könnyes szemmel gondol messze idegenbe. Vájjon találkozik-e a két szerelmes gondolat egymással? A havas lejfőkön árva katona belemereng a fehér éjszakába, mintha aggodalmas szívvel várná azt a feléje küldött puha és forró ölelő gondolatot. Most nem riasztják a magasból lepergő golyók, vasfenevadak gyilkos ugatása, a rajokban settenkedő halál. Karácsony estélye van, — de a tábor postája mitsem hozott. Elmaradt a szerelmes üdvözlet hazulról; a drága szavak, amelyek ma ezerszeresen édesebbek volnának, mint máskor, elkéstek a messzeség rettenetes ürességében; a simogató, cirógató családi kívánságok rátévedtek a háborús vidékek zűrzavarában — és a kis csomag, az oly kívánatos mindenfélével, a szivet melegítő hazaival, egy kis édességgel, puha takaróval, vagy talán egy mindennél drágább arcképpel, amelyen az annyira meghitt, kedves arcok mosolyognak feléje, — a hü asz- szonyé, a jó gyermekeké, egy bánatos anyáé, — mind-mind nem érkezett meg. Jobban fáj ez a mardosó sebnél, melyet a hideg fújt rá a lábakra; kinzóbb a fájdalomnál, melyet gyilkos szelek okoznak, amikor apró hójegeceket vájnak a bőr alá, a szemekbe, az agyba: ijesztőbb golyózápornál, srapnell-zuhatagnál és gránátcsapásnál. Hol a fedezék, amelybe aggodalmas gondolatok elöl menekülni lehet! A Kárpátok hegyein szerteszéjjel nem hunyták be árva katonák szemüket, — hajnalig, másnap estig és még sokáig azután várták a postát, mely nem érkezett meg. így történt ez a nagy háború első esztendejének karácsonyán. Pedig egy egész ország szeretete irányította a harcterek felé a karácsonyi bőkezűség adományait. A vonatok az ország minden tájából kedves terhekkel megrakottan indultak útnak. De nagy volt az ut, melyet céljukig meg kellet: tenniök; nagy és veszedelmes és irtózatos labirintusokkal bonyodalmas. És ki tudja, merre hol leskelödött az ellenség, hogy otromba dühével zsákmányra vesse magát? Akkor voltak a nagy kárpáti harcok és sokszor nem lehetett tudni, hogy a gyilkos ölelkezésben egymáshoz tapadt csapatok közül melyik a barát, melyik az ellenség. Aztán a végkimerülésig elárasztott, nagy terhektől lihegő posta is sokszor megroppant sziszifuszi feladatában. Egy hónap múlva ismét karácsony szent ihlete lesz úrrá az erjedésben levő világon. Bár elmúlt rólunk nagy veszedelmek átka és- fenyegetése, megtisztult a magyar Kárpátok szent földje idegen érintés szenyjétől, megitjodott nemzetünk fiai más harctereken bár, nagy győzelmekkel gazdagon ugyan, — még mindig távol otthontól, családtól, ontják fiatal vérüket a megújhodás oltárán És ha ismét eljön karácsony ünnepi várakozása, ne legyen csalatkozás ebben a várásban! Ne ismétlődjék meg sok-sok ezer katona szomorúsága, mert a hazulról küldött vigasztaló üdvözlet elreked útközben! Ezért nagy örömmel köszöntjük a hadsegélyző hivatal felhívását az országhoz, amelyben meleg és okos szavakkal kéri a nagy közönséget, hogy már most — és ne később — küldje be szeretet- adományait karácsonyra, Hiszen az itthonmaradtak szive egyre a távol harcmezők felé dobog, nincs hát egyébről I sző, mint arról, hogy senki el ne maradjon az övéitől épp azon a napon, amikor a családi érzés legforróbb ünnepét üli. És ha majd a szent estén boldog vágyódásban tekintenek a hősök ezrei a távol haza felé, ne vágyódjanak, — ne várjanak hiába! * A felhivás a következő: Közeledik a második Karácsony, amely fiaikat a családi otthontól messze, a rideg lövészárokban találja. Ünnepelhetünk-e mi itthonlévők Karácsonyt anélkül, hogy gondolatunk, szeretetünk és ajándékunk féléjük, hozzájuk ne szállana? És hadd tudják meg mentül előbb, hogy nekünk csak úgy lehet az idén ünnepünk Isten Fiának a születése estéje, ha reájuk nézve is ünneppé tudjuk avatni szeretetünk adományával. Mert attól, ha az ő szivük a mienkkel szeretetben összedobban, attól, ha lelkes, ön- | feláldozó hősiességük tüze a- karácsonyi öröm- I tüzekkel versenyt lobog; attól, ha elevenen 1 érzik honvédő nagy munkájuk erkölcsi erejét I és acélos karjuk, acélos szivük, acélos elszántságuk félelemmel borítja el ellenségeinket: attól rebben föl az ő rettenetes lövészárkaik- I ból a fehér galamb, szájában az olajággal,' rneghozván a világnak az óhajtott; az áldott békét. A különböző harctereken küzdő katonaságot a nemzet megelégedéseként karácsonyi ajándékokkal óhajtjuk ellátni. A honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatala és a Vörös-Kereszt Szeretetadomány- osztálya együttesen intézik az idén a Szeretet müvét, mert a tavalyi tapasztalás azt mutatta, hogy ily tömeges feladatot csak egységesen koncipiált terv szerint lehet sikeresen megoldani. Hiszen nemcsak a magunk magyar gyermekeiről van szó. Nagy karácsonyi testvériség lesz ez: a magyar, az osztrák, a német, a bolgár s a török, akik együttesen dolgoznak e világtragédia nagy fináléján a Balkánon, mind bele vannak foglalva ebbe a magyar nemzeti Karácsony ünnepbe. Ismét a magyar közönséghez fordulunk tehát kérelmünkkel, tunely mindenkor leghívebb pártfogónknak bizonyult, amikor jótékonysági törekvéseink megvalósításáról van szó. Adományok közvetlenül is küldhetők a hadsegélyző hivatalhoz Budapestre, valamint a helyi hadsegélyző utján is továbbíthatók. FÜGMŰTEREM. gafrsya«a iga»Síi ■ -i-áywg SÜSI Van szerencsém fogbetegeimmel tudatni, hogy Könyök-utca II. szám alatt lévő f o fg in ii I e r in e m a háborús idő tartamára Török Mihály togspeciálistának átadom, akit a t. közönség pártfogásába ajánlok. Tisztelettel László Jenő Vizsgázott fogtechnikus. nmg ÜÉÜ SS8ÉÍ §£8^ gggjjjgf üäü I 1 i i TT
