Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-19 / 20. szám

2

NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ

mukra, hogy a bíborban született csemetéknek sem lehetett puhább, melegebb a fészkük, mint annak az egészségtől duzzadt két Banki csemetének a kas elején.

— Megy mán Örzse, megy mán a cifra Bánkiné — mondogatták egymásnak az irigy szomszédasszonyok. Viszi inán a két apátián árvát. Az kén’ annak, hogy azok is elpusztuljanak, azért hordja őket hidegben, szélben, mert ki lenne olyan bolond, hogy két gyerekes asszonyt vegyen feleségül. — A faluban bizony nem kapna férjet.

— Nem jó perszóna az, lelkem, szomszéd- asszony — mondta a másik. — De jó is, hogy nem látja Bánki Ferenc, mivé lett a hűséges szive párja. — Még csak a gólyamadár is elkerüli házát, s üresen áll a fészek a kémény fölött, pedig eddig még minden évben megjött. Ez is annak a bizonysága. Átok ül mán azon a házon, átok!

Még mindég áztatták, szapulták a jó Örzsét, mikor az már régen forgatta a mezőn a jó, áldott, porhanyós földet. És a kis szürke, édes hangú mezei pacsirták egyre danolták a feje fölött röpdösve: „Ferenc haza jön . . . Haza jön Ferenc . , .“ Milyen boldog volt, hogy szerette volna oda kiáltani a világ, az irigy emberek szemébe: hogy haza jön Ferenc. Haza jön bármennyire is temetettek már el irigy, rossz nyelvű emberek. Ha jön, mire érettek lesznek a sárga aranykalászok, amelyek ma még alig egy arasznyi magasak csak és szép, selymes, üde zöld a színük. De mire megpen- dül a kasza, Ferenc itthon lekz és az ő kaszája fogja vágni a, legnagyobb rendet, mig Örzse asszony szedi, majd utána a markot. Istenem, milyen jó lesz — gondolta Örzse. — Az első kereszt tövébe sátrat csinál majd a

két kis gyermekének, hogy napszurást ne kapjanak az ártatlanságok.

Aztán ott fog majd állni a köcsögben a jó í hideg tej a puha omlós kenyér, a szalonna, s | délben aztán leülnek sorra a kereszt árnyas oldalára ... es milyen boldog lesz akkor | Örzse asszony. — Majd meg ecy-egy pillanatra mást gondolt:

— Hátha nem jönne többé vissza? Hátha í csakugyan árvaságra jutnak a kicsinyek! Istenem, mi lenne akkor? Mi lenne belőlük? . . .

Katonavonat robogott el a földecske mellett elhúzódó sínpárokon; huszárokat vitt gyorsiramban a halálmezőkre. így ment el ő is, így vitte el öt is ez az ördöngős masina, hogy tört volna össze mindegyik kereke, legalább most hona volna Ferenc. — A huszárok kendőket lobogtattak feléje a vonat nyitott kocsijából és a jó áldott, szép paripák kidugták kedves fejeiket és úgy nézték-nézde- gélték el a szép zöld mezőségeket és talán sejtelmük sem volt arról, hogy mi vár ott rájuk, ahova őket ez az emeletes, nagy gőzmasina viszi. Vájjon harapnak-e még valamikor hazai rögön, hazai fűbe! Vagy srapnell- szilánk, gránáteső küldi-e őket is a másvilágra, mint annyi sok ezer elődeiket, meg annyi sok ezer pajtásaikat: a rettegett vörösördögöket, akik bizony velük angyali módon bánnak! Ki tudja, ki tudhatná ezt 1

Este aztán, mikor szép lassan haza értek, szomorú hir várt Örzsére. Kispál Gyuri jött meg az ispitájbul, rnert egy gonosz fránya, ördögbe is hijják? Snaprell vagy mi a szösz, érdekelte meg egy kicsinykét a karját, mi miján még három ujját is le kelletett nyesni a doktornak. És Kispál Gyuri, a tulajdon két

í szemével látta, mikor egy menykő nagy gránátos, vagy nn a szösz, hátba vágta a jó Bánki Ferencet, aki menten beleharajiott a pólyák földbe, s biztos, hogy azóta mar el is mondták sírja fölött a circum dederumt, ha az a fránya muszka időt engedett erre. — E mán igy van, sajnos, ezen nem igen lehet változtatni, — mondta még Kispál Gyuri, Örzse asszony akár j máma is férjhöz mehetne. — A faluban már régen tudták ezt, mert megírták már sokan; de Örzse asszony nem igen adott hitelt ezeknek a híreknek. De ez az eset — ez más.

I Ennek már csak hitelt kelt adni, mikor szemtanúja is van annak a nagy, gyászos esetnek, amibe bele kell törődni, mi\el Isten rendelésen nem illik zúgolódni.

— Körül is vettek Örzsét a jó rokonok:

— Férjhez köll menned, Örzse. Gazda kell a házhoz. Nem való az eke szarva, gyönge asszonyi kézbei Aztán meg: ki fogja learatni a rozsot, a búzát, az árpát? Ki vágja le a bükkönyt, a szénát? ki csinál majd szérűt, s ki végez majd el mindent? Nem valók ezek a dolgok asszonyi kézbe. Fáj, fáj; tudjuk, hogy fáj, Örzse. De majd be hegged, majd begyógyul a seb, kiváltképpen, ha olyan jó férjet kapsz mint az a Kispál Gyuri. Megszenvedett a hazáért; tudja, mi a nélkülözés, tudja, mi értéke van a böesületes életnek — jó férj válnék belőle . . . Gondold meg, sziveid meg, Örzse.

Örzse asszony tagadólag rázta a szép, szomorú, verejtékes fejét:

— Megbolondultak kendtek? ... Mi ütött kendtekhez? Jobb volna, ha dolguk után járnának és ne törődnének a más ember ügye- bajával. Nem félnek az Isten haragjától, hogy ilyen ördögi tervekkel foglalkoznak £ . . . Még

Szentlélekkel és kezdének szólni má nyelveken, amint a Szentlélek ád vak nekik szólniok“ (Apóst. eset. 2, 1—4.) í az addig bátortalan tanítványok élőt .megnyílik egy uj világ, melyben a munki nem teher, a szenvedés nem gyötrelem Az ajak serény lesz a szóra, a gyöngi váll a megpróbáltatások elviselésére. I lélek hatása alatt a meggyőződés bízó nyosságával hirdetik, amit Mesterüktő tanultak és láttak. Hitök, mint lobogd tüzcsóva, az égre csap. Még a halált is kívánatossá teszi. Egy akarattal világokat győznek, világokat váltanak meg. Száz akadállyal küzdenek, ezer veszélyen vérzenek. A börtönök lánca, a máglyák lángja csak erősitik reménységöket . . . Az első 'Pünköst óta századok szálltak a múlandóság sírjába. De a pünkösti lélek hat és működik ma is . . . A Pünköst •ünnepe erőforr is. Jöttére, lobogó lesz a lelkesedés. Kivirágzik hitülik zöldelő fája. Általa győzzük meg a bűnt, általa találjuk meg halhatatlan lelkünket!

Pünköst ünnepe közeledik. Könyörögjünk, hogy maradjon velünk a tanítványokra kitöltetett Szentlélek Ur Isten . . .

Jöjj hát „Szentlélek Ur Isten, töltsd be sziveinket épen mennyei szent ajándékkal“ . . .

„Jövel, mint a bánkódó lelkek kegyes vigasztalója, jó sorsban megőrizek, bal- torsban segítőnk, bűneinktől megmosónk, sebeinkben lágy kezekkel gyógyítónk. Jövel, mint az alázatosak tanítója, a gö-; gösök megalázója, kiirtója! Jövel, minta szegények reménye, a fáradtak felüditöje. Jöjj, mint csillag a koromfekete viharban s mint kikötő hajótörésünkben. Jöjj, mint az élők legszebb ékessége, s a halottak örök tavaszról suttogó szemfedöje. Szállj alá kegyelmesen reánk és varázsolj bennünket élő templomaddá“!

Jövel Szentlélek Ur Isten !

Kürthy Károly

ref. vallástanár. '

Képviselőtestületi

közgyűlés

Városunk képviselőtestülete vasárnap dé : előtt a városháza tanácstermében rendkivii közgyűlést tartott, mely igen gyéren volt látc galva, amennyiben a megnyitásnál összese tiz képviselőtestületi tag volt jelen.

Debreczeni István kir. tanácsos, polgár mester üdvözölvén a megjelent képviselőtestü leti tagokat, előterjesztette, hogy nehány üg' fontosságánál fogva, rendkívüli közgyűlést kel ett összehívni.

Napirend előtt egy megrendítő szotnori eseményt kell bejelentenem — úgymond. Hi szén köztudomású dolog, hogy a képviselőtestület egy egész buzgó tagja Dr. nemestótb Szabó Albert az északi harctéren hősi halán halt. Egy egész embert vesztett városunk a> elhunytban, ki önként jelentkezett és ment a haza védelmére; az elsők között volt, akin jelentkeztek, az elsők között volt, akik harcoltak, éleiét áldozta a hazáért, ennek független es boldog fennállásának reményében. Megérdemli, hogy az elhunytat, mint példát állítsuk oda a jövő nemzedékek elé, miért is indítványozom, hogy a képviselőtestület a haza védelmére önkent vállalkozott, hősi halált halt képviselőtestületi tag emléket buzdításul örökítse meg és.elhunyta felett mélyen erzett részvétét jegyzőkönyvében kifejezést adva, erről a bánatos szülők értesittesenek. Polgármester indítványát í kepviselöteslület meghatottau halgatta meg 3s egyhangúlag elfogadta.

Ezután bejelentette polgármester, hogy az fhunyt dr. neinestóthi Szabó Albert képviselő íelyére a virrilis utáqna következő legtöbb idófizető póttag özv. Varga Imréné megbízottja og behívatni.

Áttérve a napirendre jelzi elnöklő polgár- nester, hogy a második hadikölcsönre vonatozó felhívás megjelenése folytán a gyámpénz- ári tartalékalap javára való jegyzés eszközlése óljából határozatot kell hozni, ez az oka főág annak, hogy a mai közgyűlést össze kellet; linni. A tanács a gazdasági és pénzügyi bi- ottsággal egyetértőié" azt javasolja, • hogy a áros a gyámpénztári tartalékalap javára a ladikölesön 6 százalékot jövedelmező papírjaiul 40000 koronát jegyezett és az erre befi- etendő összeget a gyámpénztári pénzből endelkezésre álló pénzkészletből és a helybeli énzintézeteknél elhelyezve levő pénzkészletből fedezze. A névszerinti szavazás megejtet- 1 ven, a közgyűlés az indítványt egyhangúlag I elfogadta és elhatározta, hogy a város a gyám- j pénztári tartalékalap javára a H-ik hadiköl- , csönből a 6 százalékot jövedelmező 40000 koronát jegyez az erre befizetendő összeget a gyámpénztári pénzből rendelkezésre álló kész- . létből fedezi, a jegyzés eszközlésére polgár- ! mestert felhatalmazza. Ezen határozat kihir- ( dettetvén, kimondatott, hogy a sürgősségr ? való I tekintettel az a felebbezesre való tekintet nélkül végrehajtandó s az ez elleni lelebbezés 1 csak birtokon kivüt eszközölhető.

, A városi gyámpénztari 1914. évi számadás ! megvizsgáltatott, közszemlére kitetetett, eszre- j vétel ellene be nem adatott, miért is a jog- és pénzügyi-bizottságok, valamint a tanács ve- leményével egyezőleg az helyesnek taláhatván és jóváhagyás céljából a belügyminiszterhez í felterjesztetni rendeltetett, a tartalékalap jövedelme 3442 korona 39 f., az elhagyatott gyer- j inekek segélyalapja javára átutaltatni reudel- ! tett.

A közgyűlés harmadik tárgya volt a. vusái- vám és piacterület vételárából t. évi ju.ius no ! 1-én fizetendő 50000 K fedezése tárgyában intézkedés s az e célra mar felvett loOOJ K í váltókölcsön lejárati idejenek meghosjzabitasa. |A város az eladótól tekintettel a mo jutni nehéz viszonyokra, amikor a közadók oly neüe- j zen folynak be és kölcsön is rendkívül nehe- j zen kapható, a fizetésre, halasztást Kért, mit azonban eladó megtagadott. A helybeli pénzintézetek felkérettek a kölcsön meghosszabbítására és az uj kölcsön megadásara, mire ezek hajlandók ugyan, de nem az eddigi feltételek mellett. A kepviselöteslület dr. Adíer Adolf, Gabor Armand és Cukor Marton képviselőtestületi tagok hozzászólása ula i elhatározta a jog- és pénzügyi bizottságok, valamint a tanács véleményevei egyezőleg, hogy et a legutóbbi moratóriumi rendelet adta jogával és az utolsó részletveteiarat egyelőre nem ii- zeti ki és felhatalmazza polgármestert, hogy az intézetekkel úgy a már meglevő kölcsön meghosszabbítása, mint az uj kölcsön tekinte tében tárgyaljon és jelentését az eredmeuyrő- annak idején tegye meg. j

Serly Ignác hadbavonult városi Írnok abbeli kérelmét, hogy az árvaszeki iktató-kiadó és irattárnoki teendők végzéséért megállapított 400 K pótdijat részére hadbavonulási idejere is utalja ki. Á pénzügyi és jogügyi bizottság valamint a tanács véleményével egyezőleg teljesíthetőnek nem találta.

A tárgysorozat ezzel ki lévén merítve, el-